Ugrás a tartalomhoz

I. János francia király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. János

RagadványneveUtószülött János
Franciaország királya
Uralkodási ideje
1316. november 14. 1316. november 19.
ElődjeX. Lajos
UtódjaV. Fülöp
Életrajzi adatok
UralkodóházCapeting
Született1316. november 15.
Párizs
Elhunyt1316. november 20. (0 évesen)
Párizs
NyughelyeSaint-Denis-székesegyház
ÉdesapjaX. Lajos francia király
ÉdesanyjaAnjou Klemencia francia királyné
Testvére(i)II. Johanna navarrai királynő
A Wikimédia Commons tartalmaz I. János témájú médiaállományokat.

I. (Utószülött) János (Párizs, 1316. november 15. –‎ Párizs, 1316. november 20.) a középkori Franciaország és Navarra királya (szintén I. János néven), X. (Civakodó) Lajos és Magyarországi Klemencia fia, Navarrai Johanna féltestvére volt. A tizenharmadik Capeting-uralkodó volt, az egyetlen, aki már születése előtt viselte Franciaország királyi címét, és emiatt az egyetlen, aki ezt a címet egész életében viselte. Uralma a legrövidebb volt a francia királyok között.[1] Noha a mai történetírás egyértelműen királyként tekint rá, az ő korában ez nem volt egészen egyértelmű, csak II. (Jó) János trónra lépésétől kezdve, miként második királyként hivatkoztak rá.[2]

Atyja június 5-én bekövetkezett halála után született, ám alig öt napig élt. A Capetingek közül egyedülálló módon Jánosnak keresztelték. Ekkor nagybátyja, az addig régensként uralkodó Hosszú Fülöp örökölte a trónt.

A középkori Európában meglehetősen magas volt a csecsemőhalandóság, így János halálának oka sokféle lehetett, mégis, már nem sokkal ezt követően mérgezésről kezdett el terjedni a szóbeszéd.[3] Ezt azzal támasztották alá, hogy sok embernek érdekében állhatott a gyermek halála, és az apja is váratlanul halt meg. A halál okát mind a mai napig nem ismerjük.

Jóval komolyabb problémát vetett fel, hogy a Capetingek hosszú sora megszakadt. Az uralkodóház történetében most először fordult elő, hogy az apát nem a legidősebb fiú követi a trónon. Mivel már maga X. Lajos is úgy halt meg, hogy nem hagyott hátra élő fiúutódot, a trónöröklés kérdésessé vált. Így aztán eldöntötték, hogy megvárják Magyarországi Klemencia özvegy királyné szülését, s arra az időre Lajos öccsét, Poitiers-i Fülöpöt nevezték ki régensnek. Miután a gyermek János meghalt, Fülöp a száli frankok törvényére hivatkozva királlyá koronáztatta magát, és ezzel elütötte Lajos lányát, Johannát a francia tróntól.[4]

János haláláról az idők folyamán számos bizonyíthatatlan szóbeszéd terjedt el, melyeket legjobban Maurice Druon foglalja össze regényciklusában, Az elátkozott királyokban. Eszerint Jánost egy idegen csecsemővel helyettesítették, így nem ő esett áldozatul a hatalomvágyó Fülöp, jobban mondva Fülöp nagyravágyó anyósa, gyilkosságának. Az is táplálhatta ezt a hiedelmet, hogy míg a százéves háborúban elszenvedett poitiers-i vereség során foglyul ejtett II. Jánost a britek rabságban tartották (13561360), egy bizonyos itáliai, Giannino Baglioni, X. Lajos fiának adta ki magát.

Baglionit Cola di Rienzo támogatta és segítette a kezdet kezdetén, hogy franciaországi hátország kiépítésével saját római pozícióit erősítse. Rienzo 1354-es halála után két évvel János fel is lépett trónkövetelőként. Először Magyarországra ment, ahol Nagy Lajos elismerte Civakodó Lajos fiának – Klemencia révén saját unokatestvérének –, de az avignoni pápa, IV. Ince már nem volt erre hajlandó 1360-ban. Baglionit végül bebörtönözték Nápolyban, ahol 1363-ban halt meg.

  1. Noha 1830-ban XIX. Lajos mindössze 20 percig uralkodott, a trónöröklés szabálytalansága miatt ezt hivatalosan nem ismerik el.
  2. Giesey, Ralph E. Le rôle méconnu de la Loi Salique: La succession royale, XIVe-XVIe siècles. Paris: Les Belles Lettres.{{cite book}}: CS1 karbantartás: publisher hely (link)
  3. János, Haász (2018. február 11.). "Aki egész életében király volt, hacsak túl nem élte a halálát". index.hu. Hozzáférés: 2019. július 10.
  4. "9 uralkodó a középkorból, aki csak néhány pillanatra tudhatta magáénak a hatalmat". Múlt-kor történelmi magazin. 2018. június 4. Hozzáférés: 2019. július 10.