Domonkos kolostor (Margit-sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Domonkos rendi kolostor
A romok légifotója
A romok légifotója
Település Budapest XIII. kerülete
Ország  Magyarország
Vallás keresztény
Irányzat római katolikus
(Domonkos-rend)
Védőszent Szűz Mária
Építési adatok
Típus kolostor
Stílus román
Építés kezdete 13. század
Építtető IV. Béla
Elhelyezkedése
Domonkos rendi kolostor (Budapest)
Domonkos rendi kolostor
Domonkos rendi kolostor
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 45″, k. h. 19° 03′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 45″, k. h. 19° 03′ 06″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Domonkos rendi kolostor témájú médiaállományokat.

A margitszigeti domonkos rendi apácakolostort IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére. A Nyulak szigeti Boldogasszony-zárda a középkorban a sziget legfontosabb intézménye, legjelentősebb és leggazdagabb szerzetesi épülete volt.

1259-ből ismert az alapítólevele, az épülete ekkorra már készen állt. IV. Béla a tatárjárás után tett fogadalma – miszerint, ha elkerülik a pusztulást, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja – értelmében lánya, Margit lakhelyeként alapította. Ő építtette a szigeten az apácakolostort és a kolostor melletti királyi házat is. Margit először a veszprémi ágostonos kolostorba került, majd 1252-ben 12 másik apácával együtt érkezett a szigetre.

A Szűz Mária tiszteletére szentelt zárdát először az ágostonosok, majd a domonkos-rendiek irányították, létrejöttében nagy szerepet kapott Ákos budai prépost. A kolostor vagyonának alapját hatalmas birtokai adták, 1270-ben már nyolcvan falu tartozott hozzá. Megerősítését segítette az is, hogy a pápa is támogatta, valamint gazdag, előkelő családok gyerekei is ebbe a kolostorba kerültek. Jövedelemforrásai közé tartoztak még jelentős vámösszegek is. IV. László testvére, Erzsébet is a zárda lakója volt, és jelentősen gyarapította vagyonát. A közelben férfi szerzetesházat is építettek, és a királyi ház jelentős országos események színhelye volt: 1266-ban itt kötött békét IV. Béla király a fiával, és itt is halt meg 1270-ben.

Az apácák véglegesen a török megszállás alatt hagyták el a kolostort. A török hódoltság óta a terület romterületként látogatható. A látogatható romkertben lévő maradványok több korszak építkezéseit bemutatják. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor.[1]

A kolostor jelentősége Margit halála után még tovább növekedett, szentté avatása kapcsán. Már életében több csodás eseményről tudósítottak, életéről, sírjáról és az apácakolostorról sok részletet megőrzött az 1276-ban kezdődött vizsgálat és annak jegyzőkönyvei. Ezek szövegére épült a Margit-legenda is, mely több változatban készült el, és egyik magyar fordítását Ráskai Lea készítette el, aki a kolostor lakójaként több kódexet is leírt az 1510-es években.

A kolostor története, építészete[szerkesztés]

A középkorban Nyulak szigetének nevezték a mai Margit-szigetet, amely kezdettől a királyi család birtoka volt. A történeti hagyomány szerint Imre király (1196-1204) a sziget legmagasabbra emelkedő keleti oldalán udvarházat emeltetett a 12.-13. század fordulóján, majd az udvarház mellett templom is épült. Öccse, II. András király a premontrei szerzeteseket bízta meg az egyház gondozásával.

A királyi udvarház várszerű épület volt. A tatárjárás (1241-1242) után IV. Béla király patkó alakú saroktoronnyal erősítette meg. A tatárok által földúlt, fölégetett óbudai királyi lak helyett a szigeten épségben megmaradt királyi udvarház lett 1243-tól ideiglenesen az uralkodói pár szálláshelye. Már ekkor megindították egy kolostor építését az udvarház (palota) mellett, azzal a céllal, hogy itt leljen otthonra az Adria-parti Clissában született (1242) leányuk, Margit, akit születése előtt Istennek ajánlottak, mintegy az országnak a tatároktól való megmenekülésért fölkínált fogadalmi ajándékként.

Mihály Domonkos-rendi szerzetes irányította az építkezéseket, szigorúan ügyelve a rendi szabályok betartására. 1252-ben az építkezés már annyira előrehaladt, hogy Margit hercegnőt és 17 apácatársát elhozhatták a szigetre, az új Domonkos-rendi apácakolostorba, a veszprémi domonkos apácakolostorból. IV. Béla király bőkezűen ellátta birtokokkal is a kolostort. A királyleány mellé az előkelő főúri családok sorra küldték el leányaikat, akik közül egyesek apácák lettek, mások számára a kolostor leánynevelő intézetként működött. Az, hogy Margiton kívül a későbbiekben még három Árpád-házi hercegnő is a kolostor lakója lett, az ország legelőkelőbb, legtekintélyesebb apácakolostorává tette.

IV. Béla király és felesége gyakran megfordult a szigeten, a kolostor melletti udvarházban lakva. Kedvelte a szigetet a királynék közül V. István király felesége, a kun származású Erzsébet asszony is, aki fia, IV. László halála után ideköltözött, s itt is halt meg 1295-ben. A kolostor templomában temették el Margit és V. István király sírja közelében.

IV. Béla király viszonya a domonkosok iránt elhidegült, amikor kiderült, hogy Margit hercegnő élete végéig apáca akar maradni, s nem hajlandó férjhez menni. A szentéletű hercegnő iránt életében is nagy volt a tisztelet, s halála után ez még fokozódott. Bátyja, V. István király már 1272-ben kérte szentté avatását, azonban erre csak 1944-ben került sor.

A 14-15. században is támogatták királyaink az apácakolostort, amelyet többször átépítettek és bővítettek. A 15. század második felében, Mátyás király uralkodása időszakában (1458-1490) történt az utolsó nagy átépítés. Ekkor megerősítették a várszerű kerítésfalakat is. Az 51 m hosszú, 12 m széles templom új gótikus hálóboltozatot kapott. A leányok tanintézetének számító kolostor könyvtárában a latint nem tanuló leányok és apácák számára egész sor magyar nyelvű kódex készült, amelyek tartalmazták a legfontosabb hitbuzgalmi szövegeket, köztük Szent Margit legendáját (ennek másolóját is ismerjük: a zempléni származású Ráskai Lea volt).

A virágzó kolostor lakóit megrémítette a török veszély. Nándorfehérvár eleste (1521) után már el akartak költözni, és ettől csak a rendfőnöki tiltás tartotta vissza őket. A mohácsi csatavesztés hírét meghallva 1526-ban azonnal elindultak a biztonságosnak vélt Kőszegre. Innen ugyan még visszatértek, ám 1529-ben,[2] az újabb nagy török hadjárat hírére, vagy 1540-ben[3][4] végleg elköltöztek. Az utolsó szigeti apáca a pozsonyi klarissza kolostorban halt meg a 17. század elején. Buda török kézre kerülése (1541) után a hódítók földúlták a szigeti épületeket, az apácakolostort is. Később már csak a sziget török neve utalt a kolostorra. Az épületeket katonai célokra kezdték el használni, minek következtében tönkrementek, Buda visszafoglalásakor (1686) már csak romok álltak. Buda visszafoglalása után a szigeti romokkal nem sokat törődtek. A sziget a Habsburg-családból származó nádorok pihenőhelye, parkja lett.

Felépítése[szerkesztés]

Az első épület 1246 és 1255 között épülhetett, részleteiben igen magas színvonalú munka folyhatott az építés során, és az itt alkalmazott építészeti megoldások sokban hasonlítanak a budai domonkos kolostorban vagy a Mátyás-templomban alkalmazottakhoz. A templom alaprajzában ciszter formát követ. A kolostor a déli oldalon állt, itt helyezkedett el a káptalanterem, a dormitórium, a refektórium és a konyha. A források betegházról és vendégházról is említést tesznek. A kolostortól nyugatra állt a kórház a 13. század végén épült kápolnával. Ez a zarándokok számára épült, a vendégház pedig a királyi család tagjainak.

Margit sírja[szerkesztés]

Árpád-házi Szent Margit sírja

Margit sírja a templom szentélyében, a diadalív vonalában volt elhelyezve és fallal körülvéve. A síremlék 1271-ben készült el, Péter és Albert lombardiai szobrászok készítették vörös márványból. 1335-ben új, fehér márvány emlékmű készült, Tino di Camino körének egy szobrásza által. Ezt már a szentély mögé, a zarándokoktól védett helyre építették.

Kolostorkert[szerkesztés]

A kolostorkert őrzi az első magyar kertművészeti emléket. 1251-ben már vízvezeték szállította a kert öntözéséhez a vizet. A török uralom idején a Duna hordaléka betemette.[5]

Kolostorbővítések[szerkesztés]

1381-ben új építési szakasz kezdődött, aminek a vezetője Szántói Demeter építőmester fia, Kis Pál volt. Azok számára, akik támogatták az építkezést, a pápa búcsút engedélyezett. Az építkezés során a budai domonkos kolostorhoz hasonlóan kibővítették a szentélyt, ami a nyolcszög 5 oldalával záródó formát kapott. Az átépítések 1500 körül is folytatódtak, újraboltozták a kolostor egy részét és átépítették az apácakarzatot.

Feltárások[szerkesztés]

Az ásatások sokban hozzájárultak az apácakolostor történetének ismeretéhez. A 19. század második felétől irányult nagyobb figyelem a romok felé. Az ásatások első szakasza az 1838-as árvíz után kezdődött, mert az árvíz felszínre hozta Margit és V. István sírját. Később, a két világháború között majd 1958-62-ben voltak itt ásatások. Nagyobb munkálatok azonban csak az 1960-as években kezdődtek F. Tóth Rózsa régész irányításával, majd ezek is abbamaradtak, és csak az 1990-es években folytatódtak Írásné Melis Katalin régész vezetésével, helyreállítással egybekötötten. A kolostornak és a hozzá kapcsolódó épületeknek jelentős része azonban máig is föltáratlan.

A kolostor az irodalomban[szerkesztés]

Margit életéről szól, és a kolostorban játszódik Gárdonyi Géza Isten rabjai című regénye. Kodolányi János Boldog Margit című regényének második része itt játszódik.

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Budapest története, I-II., Budapest, 1973
  • Budapest im Mittelalter, Braunschweig, 1991

Forrás[szerkesztés]

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 113–114. o. ISBN 9630564114  
  • Kolostorút

Forráshivatkozások[szerkesztés]

  1. Kolostorút.hu
  2. Margit-legenda. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
  3. A sziget története. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
  4. Példák könyve. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
  5. Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 112. o. ISBN 9630564114  

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]