Ugrás a tartalomhoz

Domonkos kolostor (Margit-sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Domonkos rendi kolostor
A romok légifotója
A romok légifotója
TelepülésBudapest XIII. kerülete
Ország Magyarország
Valláskeresztény
Irányzatrómai katolikus
(Domonkos-rend)
VédőszentSzűz Mária
Építési adatok
Típuskolostor
Stílusromán
Építés kezdete13. század
ÉpíttetőIV. Béla
Elhelyezkedése
Domonkos rendi kolostor (Budapest)
Domonkos rendi kolostor
Domonkos rendi kolostor
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 45″, k. h. 19° 03′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 45″, k. h. 19° 03′ 06″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Domonkos rendi kolostor témájú médiaállományokat.

A margitszigeti domonkos rendi apácakolostort IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére. A Nyulak szigeti Boldogasszony-zárda a középkorban a sziget legfontosabb intézménye, legjelentősebb és leggazdagabb szerzetesi épülete volt.

1259-ből ismert az alapítólevele, az épülete ekkorra már készen állt. IV. Béla a tatárjárás után tett fogadalma – miszerint, ha elkerülik a pusztulást, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja – értelmében lánya, Margit lakhelyeként alapította. Ő építtette a szigeten az apácakolostort és a kolostor melletti királyi házat is. Margit először a veszprémi ágostonos kolostorba került, majd 1252-ben 12 másik apácával együtt érkezett a szigetre.

A Szűz Mária tiszteletére szentelt zárdát először az ágostonosok, majd a domonkos-rendiek irányították, létrejöttében nagy szerepet kapott Ákos budai prépost. A kolostor vagyonának alapját hatalmas birtokai adták, 1270-ben már nyolcvan falu tartozott hozzá. Megerősítését segítette az is, hogy a pápa is támogatta, valamint gazdag, előkelő családok gyerekei is ebbe a kolostorba kerültek. Jövedelemforrásai közé tartoztak még jelentős vámösszegek is. IV. László testvére, Erzsébet is a zárda lakója volt, és jelentősen gyarapította vagyonát. A közelben férfi szerzetesházat is építettek, és a királyi ház jelentős országos események színhelye volt: 1266-ban itt kötött békét IV. Béla király a fiával, és itt is halt meg 1270-ben.

Az apácák véglegesen a török megszállás alatt hagyták el a kolostort. A török hódoltság óta a terület romterületként látogatható. A látogatható romkertben lévő maradványok több korszak építkezéseit bemutatják. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor.

A kolostor jelentősége Margit halála után még tovább növekedett, szentté avatása kapcsán. Már életében több csodás eseményről tudósítottak, életéről, sírjáról és az apácakolostorról sok részletet megőrzött az 1276-ban kezdődött vizsgálat és annak jegyzőkönyvei. Ezek szövegére épült a Margit-legenda is, mely több változatban készült el, és egyik magyar fordítását Ráskay Lea készítette el, aki a kolostor lakójaként több kódexet is leírt az 1510-es években.

A kolostor története, építészete[szerkesztés]

A középkorban Nyulak szigetének nevezték a mai Margit-szigetet, amely kezdettől a királyi család birtoka volt. A történeti hagyomány szerint Imre király (1196-1204) a sziget legmagasabbra emelkedő keleti oldalán udvarházat emeltetett a 12.-13. század fordulóján, majd az udvarház mellett templom is épült. Öccse, II. András király a premontrei szerzeteseket bízta meg az egyház gondozásával.

A királyi udvarház várszerű épület volt. A tatárjárás (1241-1242) után IV. Béla király patkó alakú saroktoronnyal erősítette meg. A tatárok által földúlt, fölégetett óbudai királyi lak helyett a szigeten épségben megmaradt királyi udvarház lett 1243-tól ideiglenesen az uralkodói pár szálláshelye. Már ekkor megindították egy kolostor építését az udvarház (palota) mellett, azzal a céllal, hogy itt leljen otthonra az Adria-parti Clissában született (1242) leányuk, Margit, akit születése előtt Istennek ajánlottak, mintegy az országnak a tatároktól való megmenekülésért fölkínált fogadalmi ajándékként.

Mihály Domonkos-rendi szerzetes irányította az építkezéseket, szigorúan ügyelve a rendi szabályok betartására. 1252-ben az építkezés már annyira előrehaladt, hogy Margit hercegnőt és 17 apácatársát elhozhatták a szigetre, az új Domonkos-rendi apácakolostorba, a veszprémi domonkos apácakolostorból. IV. Béla király bőkezűen ellátta birtokokkal is a kolostort. A királyleány mellé az előkelő főúri családok sorra küldték el leányaikat, akik közül egyesek apácák lettek, mások számára a kolostor leánynevelő intézetként működött. Az, hogy Margiton kívül a későbbiekben még három Árpád-házi hercegnő is a kolostor lakója lett, az ország legelőkelőbb, legtekintélyesebb apácakolostorává tette.

IV. Béla király és felesége gyakran megfordult a szigeten, a kolostor melletti udvarházban lakva. Kedvelte a szigetet a királynék közül V. István király felesége, a kun származású Erzsébet asszony is, aki fia, IV. László halála után ideköltözött, s itt is halt meg 1295-ben. A kolostor templomában temették el Margit és V. István király sírja közelében.

IV. Béla király viszonya a domonkosok iránt elhidegült, amikor kiderült, hogy Margit hercegnő élete végéig apáca akar maradni, s nem hajlandó férjhez menni. A szentéletű hercegnő iránt életében is nagy volt a tisztelet, s halála után ez még fokozódott. Bátyja, V. István király már 1272-ben kérte szentté avatását, azonban erre csak 1944-ben került sor.

A 14-15. században is támogatták királyaink az apácakolostort, amelyet többször átépítettek és bővítettek. A 15. század második felében, Mátyás király uralkodása időszakában (1458-1490) történt az utolsó nagy átépítés. Ekkor megerősítették a várszerű kerítésfalakat is. Az 51 m hosszú, 12 m széles templom új gótikus hálóboltozatot kapott. A leányok tanintézetének számító kolostor könyvtárában a latint nem tanuló leányok és apácák számára egész sor magyar nyelvű kódex készült, amelyek tartalmazták a legfontosabb hitbuzgalmi szövegeket, köztük Szent Margit legendáját (ennek másolóját is ismerjük: a zempléni származású Ráskai Lea volt).

A virágzó kolostor lakóit megrémítette a török veszély. Nándorfehérvár eleste (1521) után már el akartak költözni, és ettől csak a rendfőnöki tiltás tartotta vissza őket. A mohácsi csatavesztés hírét meghallva 1526-ban azonnal elindultak a biztonságosnak vélt Kőszegre. Innen ugyan még visszatértek, ám 1529-ben,[1] az újabb nagy török hadjárat hírére, vagy 1540-ben[2][3] végleg elköltöztek. Az utolsó szigeti apáca a pozsonyi klarissza kolostorban halt meg a 17. század elején. Buda török kézre kerülése (1541) után a hódítók földúlták a szigeti épületeket, az apácakolostort is. Később már csak a sziget török neve utalt a kolostorra. Az épületeket katonai célokra kezdték el használni, minek következtében tönkrementek, Buda visszafoglalásakor (1686) már csak romok álltak. Buda visszafoglalása után a szigeti romokkal nem sokat törődtek. A sziget a Habsburg-családból származó nádorok pihenőhelye, parkja lett.

Felépítése[szerkesztés]

Az első épület 1246 és 1255 között épülhetett, részleteiben igen magas színvonalú munka folyhatott az építés során, és az itt alkalmazott építészeti megoldások sokban hasonlítanak a budai domonkos kolostorban vagy a Mátyás-templomban alkalmazottakhoz. A templom alaprajzában ciszter formát követ. A kolostor a déli oldalon állt, itt helyezkedett el a káptalanterem, a dormitórium, a refektórium és a konyha. A források betegházról és vendégházról is említést tesznek. A kolostortól nyugatra állt a kórház a 13. század végén épült kápolnával. Ez a zarándokok számára épült, a vendégház pedig a királyi család tagjainak.

Margit sírja[szerkesztés]

Árpád-házi Szent Margit sírja

Margit sírja a templom szentélyében, a diadalív vonalában volt elhelyezve és fallal körülvéve. A síremlék 1271-ben készült el, Péter és Albert lombardiai szobrászok készítették vörös márványból. 1335-ben új, fehér márvány emlékmű készült, Tino di Camino körének egy szobrásza által. Ezt már a szentély mögé, a zarándokoktól védett helyre építették.

Kolostorkert[szerkesztés]

A kolostorkert őrzi az első magyar kertművészeti emléket. 1251-ben már vízvezeték szállította a kert öntözéséhez a vizet. A török uralom idején a Duna hordaléka betemette.[4]

Kolostorbővítések[szerkesztés]

1381-ben új építési szakasz kezdődött, aminek a vezetője Szántói Demeter építőmester fia, Kis Pál volt. Azok számára, akik támogatták az építkezést, a pápa búcsút engedélyezett. Az építkezés során a budai domonkos kolostorhoz hasonlóan kibővítették a szentélyt, ami a nyolcszög 5 oldalával záródó formát kapott. Az átépítések 1500 körül is folytatódtak, újraboltozták a kolostor egy részét és átépítették az apácakarzatot.

Feltárások[szerkesztés]

Az ásatások sokban hozzájárultak az apácakolostor történetének ismeretéhez. A 19. század második felétől irányult nagyobb figyelem a romok felé. Az ásatások első szakasza az 1838-as árvíz után kezdődött, mert az árvíz felszínre hozta Margit és V. István sírját. Később, a két világháború között majd 1958-62-ben voltak itt ásatások. Nagyobb munkálatok azonban csak az 1960-as években kezdődtek F. Tóth Rózsa régész irányításával, majd ezek is abbamaradtak, és csak az 1990-es években folytatódtak Írásné Melis Katalin régész vezetésével, helyreállítással egybekötötten. A kolostornak és a hozzá kapcsolódó épületeknek jelentős része azonban máig is föltáratlan.

A kolostor helyreállítása és rombemutatása 2009-ben ICOMOS-díjat kapott.[5]

A kolostor az irodalomban[szerkesztés]

Margit életéről szól, és a kolostorban játszódik Gárdonyi Géza Isten rabjai című regénye. Kodolányi János Boldog Margit című regényének második része itt játszódik.

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Budapest története, I-II., Budapest, 1973
  • Budapest im Mittelalter, Braunschweig, 1991

Források[szerkesztés]

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 113–114. o. ISBN 963-05-6411-4  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Margit-legenda. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
  2. A sziget története. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
  3. Példák könyve. [2013. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
  4. Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 112. o. ISBN 963-05-6411-4  
  5. Icomos-díj 2009. Örökség, 2009/5. 24. o.

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]