VIII. Mikhaél bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VIII. Mikhaél
Michael VIII Palaiologos (head).jpg

Bizánci császár
Uralkodási ideje
1261. december 25.1282. december 11.
Elődje IV. Ióannész
Utódja II. Andronikosz
Életrajzi adatok
Született 1223/1224
Anatólia
Elhunyt 1282. december 11. (59 évesen)
Pakhomion, Lüszimakhia közelében
Házastársa Theodóra
Gyermekei Manuél
Andronikosz
Konstantin
Eiréné
Anna
Eudokia trapezunti császárné
Theodóra
Eufrozina
Mária
Édesapja Andronikosz
Édesanyja Theodóra

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Mikhaél témájú médiaállományokat.

VIII. Mikhaél Palaiologosz, magyarosan VIII. Mihály (görögül: Μιχαήλ Η΄ Παλαιολόγος), (1223 körül – 1282. december 11., uralkodott: 1261-1282) bizánci császár, Konstantinápoly visszafoglalója, a Palaiologosz-dinasztia alapítója.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Mikhaél III. Alexiosz bizánci császár egyik dédunokája volt. A keresztesek még jóval születése előtt 1204. április 13.-án elfoglalták Konstantinápolyt és a Bizánci Birodalom romjain létrehozták a Konstantinápolyi Latin Császárságot. Ezzel párhuzamosan a Bizánci Birodalom területein három görög utódállam is megszületett: a Nikaiai Császárság, az Epiruszi Despotátus és a Trapezunti Császárság.[1] Mikhaél apja III. Ióannész nikaiai császárt szolgálta Makedónia kormányzójaként valamint a hadsereg főparancsnokaként.

Útja a trónig[szerkesztés]

Előkelő származása miatt Mikhaél jó neveltetésben és kiképzésben részesült, és már fiatalon elkezdhette építeni katonai karrierjét. Ám hűségét Joannész, majd utódja II. Theodórosz is kétségbe vonta, így egy időre az Ikóniumi Szultánságba menekült. Theodórosz korai halála után azonban ő lett a gyermek IV. Ióannész nevében uralkodó régens.[2]

Konstantinápoly visszafoglalása és társcsászárának elűzése[szerkesztés]

Mikhaél hamarosan társcsászárrá nyilvánította magát és sikeres katonai akciókba kezdett: 1259-ben legyőzte az Epiruszi Despotátust és szövetségeseit, majd 1260-ban Konstantinápolyt is megostromolta. A sikertelen ostrom fegyverszünettel ért véget. Mikhaél 1261-ben szövetségre lépett a Genovai Köztársasággal, ami hagyományosan a Latin Császárságban erős befolyással rendelkező velenceiek fő riválisa volt. A genovaiak segítségére azonban végül nem lett szüksége, mivel a Konstantinápoly környékére küldött felderítőinek helyi parasztok megmutatták a várba vezető titkos utakat, és elárulták, hogy a várban épp kevés védő tartózkodik. Hadvezére, Alexiosz Sztrategopoulosz kihasználta a kedvező alkalmat és 1261. július 25-én éjjel elfoglalta a várost. Konstantinápoly visszaszerzését követően Mikhaél megvakíttatta és száműzte 11 éves társcsászárát, Ióannészt, hogy a továbbiakban egyedül uralkodhasson.[2]

Uralkodása[szerkesztés]

Konstantinápoly visszaszerezését követően, hamarosan a nyugati ügyek felé fordult. Rájött, hogy IV. Márton pápa, a szicíliai I. (Anjou) Károly és a velenceiek, azaz Bizánc itáliai birtokainak szomszédai egységesen fognak fellépni vele szemben, tehát igyekezett, hogy a nyugati veszedelmet elhárítsa, de Manuél hibáinak elkövetése nélkül: megpróbálta megosztani az ellenfeleit.

Közben, 1265-ben Bizáncot megtámadták a mongolok. A megvert császár a mongolok kegyét keresve adót fizetett Nogaj kánnnak, az Arany Horda vezetőjének, és feleségül adta hozzá Eufrozina leányát.

Hogy a pápát maga oldalára állítsa, elhatározta, hogy egyesíti a katolikus és az ortodox egyházat. A gyenge lábakon álló uniót 1274-ben mondta ki a Lyonban tartott zsinat. Hazájában ezért sok elégedetlenkedő ortodoxot kellett bebörtönöznie, ráadásul a szövetség, amit így megtépázott, újra helyreállt, és a pápa kiközösítette őt.

Hogy meggyengítse ellenfeleit, igazi bizánci diplomáciával rávette az aragóniai királyt, III. Pétert, hogy támadjon Szicíliára, miközben a szicíliaiak fellázadtak, és lemészárolták a helyi franciákat (1282, szicíliai vecsernye). (Mellesleg Károly és utódai továbbra is a Nápolyi Királyság urai maradtak, egészen 1442-ig, amikor III. Péter utódai egyesítették a szétszakított országot.)

A Mikhaél által alapított Palaiologosz-dinasztia uralta a görög birodalmat egészen annak bukásáig, tehát összesen 192 éven át.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Előző uralkodó:
IV. Ióannész
Bizánci császár
12611282
A Palaiologoszok címere
Következő uralkodó:
II. Andronikosz