Szent Péter és Pál-bazilika (Vyšehrad)
| Szent Péter és Pál-bazilika | |
| |
.jpg) | |
_main_altar4_MK.jpg) | |
| Vallás | Római katolikus |
| Egyházmegye | Prágai főegyházmegye |
| Védőszent | Szent Péter, Szent Pál |
| Stílus | neogótika |
| Település | Vyšehrad |
| Elhelyezkedése | |
 Szent Péter és Pál-bazilika
Pozíció Prága térképén
| |
 é. sz. 50° 03′ 52″, k. h. 14° 25′ 22″50.064444°N 14.422778°EKoordináták: é. sz. 50° 03′ 52″, k. h. 14° 25′ 22″50.064444°N 14.422778°E | |
 | |
| A Szent Péter és Pál-bazilika weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter és Pál-bazilika témájú médiaállományokat. | |
A Szent Péter és Pál-kisbazilika (Bazilika svatého Petra a Pavla, kapitulni kostel svatého Petra a Pavla,[1] basilica minor) és annak kertje Vyšehrad legfontosabb turisztikai látványossága.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bazilika háromhajós, román stílusú elődjét II. Vratiszláv építtette. IV. Károly immár gótikus stílusban teljesen átépíttette, csak egyik oldalhajóját hagyta meg. Ezután még kétszer építették át: előbb reneszánsz, majd barokk stílusban.[2]
Jelenlegi, neogótikus arculatát 1885 és 1887 között nyerte el, majd 1902-ben építették hozzá a két csúcsíves tornyot.
A templom jelenleg egy monumentális háromhajós, nyugati ikertornyú álbazilika.
Belső berendezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belső terében két jelentős emlék található:
- szent Longinus maradványai egy román kori kőkorsóban pihennek;
- az Esős Madonna képét deszkára festette egy ismeretlen művész a 14. század 2. felében.
Ez utóbbi II. Rudolf híres képtárából származik; a gyűjtemény széthordása után az egyik főúr ajándékozta a templomnak.[2]
Környezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bazilika előtti kis temetőben építették fel 1889-ben[1] a Slavin nemzeti pantheont. A bazilika és a sírkert a turisták két fő célpontja. A parkká alakított, szabadon látogatható területet 1962-ben nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Idegenvezető: Jindřich Pokorný et al.: Prága. Idegenvezető. (Sportovní a turistické nakladatelstcí) Praha, 1957. p. 64.
- ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest) p. 162.
- ↑ Barangoló: Prága barangoló útikönyv. Lingea, Berlitz, 2016. p. 41.
