Kottanner Jánosné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kottanner Jánosné
Pesky Ede: A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról, a Hölgyfutár illusztrációja (1864)
Pesky Ede: A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról, a Hölgyfutár illusztrációja (1864)
Született 1400[1][2]
Elhunyt 1470 (70 évesen)[3]
Házastársa 1. Székeles (Gelusch) Péter soproni polgármester (?–1430/31)
2. Kottanner János (1405 körül–1470 után), a bécsi Szent István székesegyház kamarása
Gyermekei 1. Székeles Vilmos
2. Kottanner Katalin
Szülei Wolfram Péter (?–1435 után)
N. N. (?–1442 körül)
Foglalkozása
  • komorna
  • Szárazdajka
  • író

Kottanner Jánosné (1400 körül – 1470 után), születési neve: Wolfram Ilona, német neve: Helene Kottannerin, Luxemburgi Erzsébet királyné komornája, és lányának, Habsburg Erzsébet magyar királyi hercegnőnek, későbbi lengyel királynénak a szárazdajkája[4] 14391440-ben. Magyarországi német származású memoárszerző. A régebbi irodalom tévesen Hvendler Ilona néven emlegette.

Élete[szerkesztés]

Wolfram Péter nemes leánya, 1430/31-ig Székeles (Gelusch) Péter soproni polgármester felesége, akitől egy fia, Vilmos született. 1432-ben a nála 5-6 évvel fiatalabb Kottanner János bécsi polgár felesége lett, akinek két lányt szült. Az egyik lányát, Katalint az emlékirataiban név szerint is megemlítette. Első férje révén tudott magyarul, legalábbis mindent értett, ez kiderül az emlékiratából is. Így került Albert udvarába, majd Visegrádra. Albert halála (1439. október 27.) után Luxemburgi Erzsébet segítője lett. Ő csempészte ki a visegrádi várból a Szent Koronát, ő szervezte meg (1440. február 20.február 21.) a Szent Korona elrablását a visegrádi vár kincseskamrájából, vitte a koronát szánon a komáromi várba, ahol érkezése után az ő segédletével szülte meg Luxemburgi Erzsébet V. Lászlót. A székesfehérvári koronázáson (1440. május 15.) ő tartotta karján a királyt, valamint ő viselte gondját a koronázó városba, majd Győrbe és Sopronba vezető úton. Élményeiről német nyelvű emlékirata maradt fenn, amely nem csupán a magyar politikatörténetnek, hanem a művelődéstörténetnek, néprajznak is becses forrása, egyben a legrégebbi fennmaradt magyarországi német nyelvű emlékirat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 118715216, 2015. március 2.
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb121496515
  3. Integrált katalógustár, 118715216, 2015. október 16.
  4. A szárazdajka az a dajka, aki nem szoptat, hanem csak gondozza a gyereket.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]