Szakolca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakolca (Skalica)
Szent Mihály-templom
Szent Mihály-templom
Szakolca címere
Szakolca címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Szakolcai
Turisztikai régió Erdőháti
Rang város
Első írásos említés 1217
Polgármester Ľudovít Barát
Irányítószám 909 01
Körzethívószám 00421 (0) 34
Népesség
Teljes népesség 14 441 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 241 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 177 m
Terület 60.01 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szakolca (Szlovákia)
Szakolca
Szakolca
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 50′ 41″, k. h. 17° 13′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 41″, k. h. 17° 13′ 30″
Szakolca weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szakolca (szlovákul: Skalica, németül: Skalitz, latinul Sakolcium) város Szlovákiában. A Nagyszombati kerület Szakolcai járásának székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Morva folyó bal partján fekszik, a határtól 4 km-re délkeletre, ahol a Morva határfolyó lesz Csehország és Szlovákia között.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1217-ben említik Zaculcha néven. Neve a szlovák skalica = sziklácska főnévből ered.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén már a kőkorszakban is éltek emberek, de a vidék nagyobb arányú benépesülése az i. e. 4000 körüli időre tehető. A várost II. András oklevele említi először 1217-ben „Zakolcha” alakban. A halmon fekvő települést 1372. október 6-án emelte Nagy Lajos király szabad királyi várossá, falait megerősíttette. Kiváltságait Luxemburgi Zsigmond is megerősítette és a 15. század elején a város a környék gazdasági, vallási és kulturális központja lett. Megélénkült a vallási élet is, miután az 1430-as években ferences szerzetesek érkeztek ide és felépítették templomukat. A városnak fontos szerepe volt a Giskra ellenes harcokban, a Bocskai-szabadságharcban és a kuruc időkben. A 17. századra Szakolca a lakosság és a házak számát tekintve, de mindenekelőtt gazdasági értelemben Pozsony, Kassa, Nagyszombat, Eperjes és Bártfa mellett a Felvidék hat legjelentősebb városa közé emelkedett. A 17. században újabb szerzetesek, a karmeliták és jezsuiták telepedtek le a városban. 1662-ben megalapították gimnáziumukat. Később a pálosok és a 18. század végén az irgalmas rendiek is megérkeztek. 1686-ban virágvasárnap a helyi szokás szerint az istentisztelet alatt a városkapukat zárva tartották. Az itt állomásozó bajor gránátosok ezredese a kapukat erővel betörette, az őröket és ellenszegülőket megverette az odasiető Bársony Zsigmond városkapitányt sajátkezűleg lelőtte. A város lakossága emiatt ellenszegült és a felfordulásban az ezredest megölték.[2] Jelentős volt a kézművesség, céhei egymás után alakultak, de különösen a posztógyártás volt az ami a 18. század végére az egész országban híressé tette. Fejlett volt a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés is, melynek különösen nagy hagyományai voltak olyannyira, hogy a város plébániatemplomában az egyik oltár is a szőlészet védőszentjének Szent Orbánnak volt szentelve. Az ágostai hitvallású egyház könyvtárát 1854-ben, az Irgalmas-rend könyvtárát 1876-ban alapították. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásának székhelye volt.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 5018 lakosából 4155 szlovák, 505 magyar és 259 német volt.

1990-ben lakosainak száma 14 798 volt.

2011-ben 14 441 lakosából 13 735 szlovák és 313 cseh volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legrégibb műemléke a 12. századi román stílusú Szent György-körtemplom.
  • Városfalai a 14. században épültek, részben ma is állnak. A Kálvária-hegyen őrtorony magasodik. Városkapui a négy világtáj felé nyílnak.
  • Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemploma gótikus eredetű, 1372 után kezdték építeni, a 15. században gótikus stílusban, később reneszánsz stílusban építették át. Története során többször leégett. Csontháza 14. századi. A templomhoz kapcsolódik a 14. századi, később barokk stílusban átépített Szent Anna-osszuárium.
  • A plébániatemplom melletti Mária-oszlop 1695-ben készült, a 19. században megújították.
  • Stibor-féle városi szegényházat még 1414 előtt Stiborici Stibor alapította, a 17. században átépítették, az Erzsébet-kápolna is 17. századi.
  • Ferences temploma és kolostora gótikus eredetű, a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére van szentelve. 1467 és 1484 között épült.
  • A pálosok Remete Szent Pál tiszteletére szentelt temploma 1715 és 1725 között épült barokk stílusban.
  • A Szentháromság-templom 1645 és 1650 között épült, eredetileg az evangélikusoké, majd a jezsuitáké volt. A jezsuiták új templomuk megépítésekor átadták a templomot a karmelitáknak. A karmelitákat II. József feloszlatta, utána az irgalmas rendé lett. Mellette lorettói kápolna is épült, a benne levő kegyszobrot 1707-ben Kollonich Lipót bíboros ajándékozta. A kápolna a környék kedvelt búcsújáróhelye.
  • A Mittakovszky-házban van az Erdőháti Múzeum, mely a környék kulturális kincseinek tárháza.
  • I. (Nagy) Lajos király szobra a városközpontban. Vladislav Plekanec alkotását 2008-ban adták át.
  • Jezsuita templom és kollégium. A Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt templom a 18. század végén épült. A kollégium falán van Juhász Gyula 2008-ban leleplezett kétnyelvű emléktáblája és Csernoch János szlovák nyelvű emléktáblája.
  • A kollégiummal szemközt van a Gvadányi-kúria, ahol élete utolsó éveit töltötte Gvadányi József. Emléktáblája magyar nyelvű. Ma a városi könyvtár található benne.
  • Evangélikus temploma 1797-ben épült klasszicista stílusban, a templomban található Komenszky János emlékműve.
  • A kultúrpalota szecessziós épülete 1905-ben épült. Homlokzatát Mikoláš Aleš mozaikjai díszítik.
  • A Xavéri Szent Ferenc kápolna az 1710. évi pestis áldozatainak emlékére épült 1714-ben.
  • A szőlőhegyen található Szent Orbán kápolna 18. századi.
  • A városháza a 18. században épült barokk stílusban, a 19. században klasszicista stílusban építették át.
  • A város határában található klasszicista kálváriát Rudnay Sándor érsek építtette 1823-ban.
  • A Pilárik testvérek 20. század elején épített malma ma múzeum. Az egykori vízimalmot később korszerű, három szintes őrlőüzemmé építették át.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zvara Edina 2010: Ferencesek Szakolcán a 16-17. században. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 22/ 3-4, 23-44.
  • 1992 Skalica. Skalica.
  • 1966 Skalica v minulosti a dnes.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakolca témájú médiaállományokat.