Vágsellye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágsellye (Šaľa)
Sala kastiel 03.jpg
Reneszánsz várkastély
Vágsellye címere
Vágsellye címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Vágsellyei
Rang város
Első írásos említés 1002
Polgármester MUDr. Martin Alföldi
Irányítószám 927 01
Körzethívószám 031
Népesség
Teljes népesség 23 554 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 524 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 116 m
Terület 44,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágsellye  (Szlovákia)
Vágsellye
Vágsellye
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 09′ 05″, k. h. 17° 52′ 32″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 05″, k. h. 17° 52′ 32″
Vágsellye weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágsellye (szlovákul Šaľa, németül Schelle) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Vágsellyei járásának székhelye. Vágvecse, ill. Hetmény major tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mátyusföldi város a Kisalföldön, a Vág folyó alsó folyásának jobb partján, Pozsonytól 60 km-re keletre, Galántától 15 km-re keletre, Nyitrától 30 km-re délnyugatra és Komáromtól 50 km-re északra fekszik. A Vág túlpartján fekszik Vágvecse településrész. A legközelebbi falvak: Vágkirályfa, Deáki, Hetmény településrész, Tornóc és Vághosszúfalu. A városon keresztülhalad a Pozsony-Érsekújvár vasútvonal. A Vág balpartján, Vecsén a közúti híd mellett kikötő található.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város felett van a Vágon a vágkirályfai vizierőmű, ill. Vágvecse határában a Duslo vegyiüzem, melyek fokozottan ártalmas hatással vannak a környezetre.

Az ártézivizek minőségét folyamatosan mintavétel útján ellenőrzik a városban. 2012 második felében a Felső (Horná) utcában lévő ártézikút újra iható vizet ad, mivel a higany mennyisége az egészségre ártalmas szint alá csökkent. A Hviezdoslav utcában lévő ártézikút vize továbbra is iható.[2]

Az egykori Pigler kert maradványaként, ma a szlovák óvoda kertjében található egy 2006 óta védett kb. 150-200 éves Kislevelű hárs.

Vágsellye Vágvecse részén, ill. Hetményen vannak gólyafészkek. A vágvecsei fészek elektromos vezeték oszlopán volt, míg Hetményen egy ház udvarán, ill. a JRD udvarán. 2011-ben és 2012-ben csak a JRD udvarán található fészekben volt költés, ebből sajnos 2011-ben két egyed a kirepülés után elpusztult.[3]

A város közvetlen közelében több illegális szemétlerakat is található, annak ellenére hogy Vágvecse határában van szeméttelep, ill. hogy a kommunális és a természetes hulladékot is folyamatosan gyűjtik. Szeparált szemétgyűjtés is folyik bizonyos helyeken.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vágsellyén két alkalommal, 1961-ben és a közelmúltban is találtak neandervölgyi-leletet (másodlagos helyzetben), azonban ezidáig közülük csak egyet hoztak nyilvánosságra. A Duslo vegyiüzem és más építkezések során több kultúra régészeti lelőhelyét is megtalálták, többek között a vonaldíszes kerámia kultúrájának települését, a zsinórdíszes kerámia három temetkezési helyét, egy i. e. 5.4. századi települést, kelta[4] és kvád (1.4. század) településmaradványokat, 7. és 8. századi csontvázas temetőt az avar-szláv időszakból (az ehhez tartozó települést azonban már nem sikerült időben feltárni), a Nagymorva Birodalom időszakából származó temetőt, a későbbi Árpád-korból pedig még több lelőhely került elő a környéken. A középkorban az itt található gázlón át haladt a Morva- és Csehországba vezető Via Bohemica kereskedelmi út.

Az első fennmaradt írásos emlék, mely terra Wag néven említi a helyet, 1002-ből való (a Szent István alapította pannonhalmi apátság alapító oklevelének másolatában maradt fenn, kb. 1180 körülről). Az említett rész valószínűleg későbbi betoldás, és nemcsak a mai Vágsellye területére vonatkozhatott (bár egy 1239-es oklevélben az áll, hogy Salát régebben Wag területnek nevezték). Sala első említése az 1105-1110 körüli időből származik, a pannonhalmi apátság Vörös Könyv (Liber Ruber) nevű oklevélmásolataiból, amikor is a terület hozzájuk került. Később az egri érsekség birtoka.

1522-ben Majthényi Uriel kiváltságokat adományozott Sellyének. 1536-ban I. Ferdinánd mezővárosi rangra emelte. A város 1586-ban a jezsuitákhoz került, ők 1598-ban Turócból (Znióváraljáról) ide helyezték át kollégiumukat, amely 1604-ig működött a városban.

A kastély, ma levéltár képe

Pázmány Péter érsek kedvelt tartózkodási helye volt. 1663-ban Érsekújvár eleste után ez is török kézre került, és 1686-ig ott is maradt. 1692-ben vásártartási jogot kapott. Várkastélyának jelentősége a török időkben Esztergom eleste után nőtt meg. A török elleni végvári harcok fontos bázisa volt. A város környéke többször is szinte teljesen elnéptelenedett, ezek közül kevéssé ismert az 1241. évi tatárjárás, azonban az 1661. és 1663. évi török pusztításról pontosabb adatok maradtak fenn, ekkor 300 házból mindössze 30 maradt meg.

Nagy veszteségek érhették a várost a Rákóczi-szabadságharc alatt, az 1703-1708 közti időszakban (utána itt már nem folytak harcok), ugyanis az 1715-ös népszámlálás idején csak 13 paraszt és 16 zsellér lakott Sellyén.

1849-ben, a tavaszi hadjárat során két csata is zajlott a közelben, Zsigárdon (1849. június 16.) és Pereden (1849. június 20-21.) A mezővárosban Pott és Perin dandár egységei állomásoztak. A sereg jelenléte nyomán kisebb kolerajárvány pusztított. Postahivatalát 1886-ban létesítették. A Vág folyón átívelő első közúti hídját 1912-ben, a vasúti hidat 1898-ban építették.

A régió első, 1907-ben alapított hetilapja Vágsellye és Vidéke címmel jelent meg. A Vágsellye és Járása című közéleti hetilapot 1913-ban alapították. Ezen regionális magyar hetilap az első világháború kitörésekor szűnt meg.[5][6]

A járási hivatal épületét 1932 decemberében adták át

Az első világháború után a várost 1919. január 7-én foglalta el a csehszlovák hadsereg. Sellye megmaradt járási központnak, 1938-45 között újból Magyarország része. A magyar csapatokat 1938. november 10-én fogadta ünneplő lakossága. 1945. március 31-én a szovjet Vörös Hadsereg csapatai foglalták el. Ennek emléke a győzelmi emlékmű. A háborúban elesettek emlékét a templomnál elhelyezett hősi halottak neveit felsoroló emlékmű és a főutcán található emlékmű őrzi.

Műtrágyát gyártó vegyi üzemét 1958. szeptember 1-jén kezdték építeni. A vegyiművek ipari vasútját 1959-ben építették, az 5 km hosszúságú pályaszakasz Tornócnál csatlakozik a vasúti fővonalra. 1960. január 1-jén közigazgatásilag egyesítették Vágvecsét és Vágsellyét.

Városháza

1970-ben Vágsellyének 13 251 lakosa volt. 1972-ben megkezdték a reneszánsz kastély felújítását. 1973-77 között új közúti híd épült. 1974-ben egy közúti balesetben megsérült a Szentháromság-szobor, melyet 1992-ben hoztak rendbe. 1987-től jelenik meg a Slovo Šaľanom havilap. 1989. november 16-án itt alakult meg a szlovákiai magyarok első politikai pártja, a Független Magyar Kezdeményezés.

1990-ben a város lakossága elérte a 25 ezret. 1992-95 között fölújították a Szent Margit katolikus templomot, melyet eredetileg valószínűleg Pázmány Péter építtetett a Bocskai-felkelés alatt lerombolt templom helyett, a ma látható templom azonban 1828 és 1837 között épült klasszicista stílusban, Schwartz György tervei alapján. Pázmány nevéhez fűződik a kollégiumnak szánt kastély befejezése is, a milánói Syroth Kilián tervei alapján, a Thurzo család kastélyának mintájára. Vágsellye 1996-ban, 36 év után újra járási székhely lett.

2007-ben kezdték meg a levéltár (kastély) újbóli felújítását, melynek elkészülte a tervek szerint 2008-ra várható. Szintén 2007-ben adták át a városháza előtti teret a parkolóval, "vízfolyóval" ill. az emlékoszlopokkal együtt, mely a korábbi út és park helyén épült.

A központi kórház

A városban élénk sportélet folyik, a női kézilabda csapat előkelő helyezéseket ért el. Télen a korcsolyapálya a kikapcsolódásra vágyóknak és a hoki szerelmeseinek is helyet ad. Az egészségügy az utóbbi években nagymértékben leépült a városban, egyedül a Duslo vegyiüzem területén található kórház üzemel változatlanul. Az egykori műmalom épületét mára elbontották.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két világháború vágsellyei elesettjeinek emlékműve és nevei

1910-ben 3812 lakosából 3489 magyar és 286 szlovák volt.

2001-ben 24 564 lakosából szlovák 80%, magyar 17,8%, cseh 0,7% volt.

A legutóbbi 2011-es népszámlálási adatok szerint a városnak 24 554 lakosa van, ebből 11 961 férfi, 12 603 nő. Nemzetiségi szempontból megközelítőleg 80%-ban szlovákok (17147) lakják, majdnem 18%-ban képviseli magát a magyarság (3333), a fennmaradó részt csehek (117), cigányok (33), lengyelek (16), morvák (13), ukránok (10), ill. más és ismeretlen nemzetiségűek (2814) teszik ki. 66,6%-ban római katolikus vallású a lakosság, utánuk legnagyobb számban az ateisták vannak, hívők közül nagyobb számban még evangélikusok és reformátusok élnek a városban.

Év Lakos
1900 3581[7]
1910 3812
1921 4046
1940 4842[8]
1991 24776
2001 24564
2011 24554
Vágsellye lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
286 fő (8%)
magyar
3489 fő (92%)
*1910. évi népszámlálási adatok[9]
Vágsellye lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
2472 fő (61%)
magyar
1248 fő (31%)
zsidó
271 fő (7%)
*1921. évi népszámlálási adatok[10]
Vágsellye lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
18 973 fő (77%)
magyar
5414 fő (22%)
*1991. évi népszámlálási adatok[11]
Vágsellye lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
19 582 fő (80%)
magyar
4392 fő (18%)
*2001. évi népszámlálási adatok[12]
Vágsellye lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
17 147 fő (73%)
magyar
3333 fő (14%)
*2011. évi népszámlálási adatok[13]

Műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A város központjában áll a 16. századi átalakított egykori várkastély, a Pázmány-kastély, amelyben a 18. század kezdetén jezsuita kollégium működött. Jelenleg a Szlovák Belügyminisztérium Pozsonyi Állami Levéltárának a fióklevéltára található az épületben. Az 1952-ben alapított intézmény kezdetben Vágsellyei Járási Levéltárként működött, amely 1960-tól a Galántai járás, 1964-től a Dunaszerdahelyi járás levéltára is lett. Megközelítőleg 5080 iratfolyóméter levéltári anyagot őriz az 1340-2003 közötti időszakból. Gyűjteményének legkorábbi oklevele, Károly Róbert egyik 1340-ben kiadott adománylevele. Az intézmény nemzetközi szakkonferenciákat és kiállításokat rendez, szakkiadványokat és évkönyveket ad ki.[14] Az épület külső felújítását 1999-ben végezték.[15]
  • Antiochiai Szt. Margit római katolikus temploma 1828-ban épült klasszicista stílusban, egy korábbi legkésőbb 16. századi templom helyén. Építésze Schwarz György volt.
  • A Vecsén található klasszicista stílusban átépített késő barokk római katolikus templomot már a 14. században említik, 1725-ban újították fel.
  • A templom közelében található a 19. századi pszeudogótikus kápolna.
  • A Szent Család kápolna 1890-ben épült és 1995 hozták rendbe.
  • A Szent József kápolna a Galántáról bejövő Királyfai út jobb oldalán található, 1702-ben céhes adományokból hozták létre, a mellette álló márványkeresztet 1953-ban emelték.
  • A római katolikus plébániát 1776-1778-ban építették. Az épületet 1930-ban átépítették. Mögötte a Vágfarkasdra vezető út bal oldalán park található, néhány köztéri alkotással.
  • A vágsellyei skanzenház még 1730-ban épült. A 20. század kezdetén tűzvész pusztította el az utca nádfedeles házait, egyedül a Kuna család háza, a jelenlegi tájház maradt ép. Az épület a 19. századi mátyusföldi népi építészet stílusjegyeit viseli magán. Hatvan–hetven cm vastag, sárból tapasztott falai eredetileg sövényfonással készültek, de a későbbi átépítések folyamán nagy részét vályogtéglákkal helyettesítették. A tisztaszoba falain szentképek sorakoznak, tulipántos láda, vetett ágy, ülőpadkás kemence, sarokpad, s felette házioltár képezik e szoba berendezési tárgyait. Az ágytakaró fehérrel kombinált piros hímzése csak Vágsellyére volt jellemző. A konyha rakott tűzhelye, festett tányérai, cserépedényei is a múlt egykori hangulatát idézik. A hátsószoba bútorainak némelyike a ház eredeti berendezését képezte, némelyike a környékbeli falvakból származik.[16] A tájházat jelenleg a nyitrai múzeum üzemelteti.[17]
  • Ján Johanides-könyvtár. A városi könyvtár 2009. március 24-én vette fel a város neves írójának nevét. Az író aláírását ábrázoló emléktáblát, Csillag András szobrászművész alkotását, az épület homlokzatán helyezték el.
  • A város történelmét jelképező oszlopsor a főtéren. A három oszlopból összetevődő "műalkotást" 2007-ben avatták fel. A templom felőli oszlop a város területén feltárt kőkorszaki leletre utal. A középső alkotás a bronzkori ékszerleleteket, s a városháza felőli harmadik oszlop a település első írásos említését jelképezi. Az oszlopok magassága 3.7 méter.
  • Az Antiochiai Szt. Margit templom előtt található Szentháromság szobrát 1895-ben állították az 1886-ban a templomtoronyba való villámcsapás emlékére. 1974-től 1992-ig a templomkertben várta a felújítást.
  • A templomkertben lurdi-barlang található, amely előtt 1724-ből származó kereszt áll.
  • A római katolikus templom előtt található Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobra. Mindkét szobor alkotója ismeretlen, az előbbi a 19. században készülhetett és 1997-ben restaurálták, míg az utóbbi a 18. századból származik. Műemlékvédelmi okokból az eredetit a kastélyba helyezték át és a templom előtt egy másolatot helyeztek el.[18]
  • A templomkert sarkán található az első világháborús elesettek emlékműve, amelyet 1940. november 10-én adtak át.
  • A város közepén a városi könyvtár közelében található a világháborús emlékmű.
  • Ismeretlen alkotó műve a 19. századból származó Szent György-szobor a városi könyvtár előtt.
  • A Vágfarkasdra vezető Alsó (Dolná) utcán a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve, továbbmenve pedig az 1844-ben felavatott Szent Vendel-szobor található.
  • A városi temetőben több jeles személyiség mellett, megtalálható a Feketeházy-család kriptája.
  • A város temetőjében temetőkereszt található, amely a templomkertben állónak mása.
  • A Jozef Murgaš Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola közelében lévő ártézikútnál szintén található egy vörösmárvány kereszt. Feltner Jakab nyitrai kőfaragó készítette 1884-ben.
  • A városban 5 artézi kút is található, ebből négynek a vize iható.
  • A városban és a közeli falvakba vezető közutak mellett több szakrális kisemlék (szobrok, keresztek, Bakos család ereklyetartója) található.
  • 2002-ben felavatott emléktábla a zsidó áldozatok emlékére a városi könyvtár épületén.
  • Emléktábla Sellyei Miškovič József írónak a városi könyvtár épületén.
  • 2000-ben állított emléktábla Feketeházy János tervező-mérnöknek, ma a városháza épületén található.
  • Emléktábla a deportált zsidók emlékére a vágvecsei zsidó temetőben.
  • Kopjafa az 1848-49-es szabadságharc emlékére a templomkertben, amelyet 2013. március 17-én avattak fel.[19]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Feketeházy család kriptája

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar tanítási nyelvű általános iskolája 2001-ben vette fel Pázmány Péter nevét.
  • A Mezőgazdasági Szakmunkásképzőt 1949-ben hozták létre (szlovák tannyelvű).
  • Általános középiskoláját 1953-ban alapították (szlovák tannyelvű).
  • Az Élelmiszeripari Műszaki Középiskolát 1960-ban nyitották meg (szlovák tannyelvű).
  • A Vegyészeti Szakközépiskolát 1976-ban létesítették (szlovák tannyelvű).[21]
  • Szlovák nyelvű óvodák
  • Anton Bernolák Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Ján Hollý Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Jozef Cíger Hronský Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Pionierska utcai szlovák alapiskola
  • Jozef Murgaš Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Gimnázium Juraja Fándlyho

Kulturális és sportélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Feketeházy János Magyar Ház. A Csemadok helyi alapszervezete által létrehozott kulturális intézményt 2004. november 21-én nyitották meg. Emlékestek, író-olvasó találkozók, klubestek színhelye. Könyvtárát 2009-ben nyitották meg.
  • A vágsellyei levéltár 2008-ban jelentette meg az Archivum Sala - Levéltári Évkönyv IV című, Gaucsík István és Novák Veronika szerkesztésében megjelenő kiadványt, mely az intézmény tevékenységének bemutatása mellett javarészt a Pázmány Péter Tudományos Társaság által 2006-ban megrendezett Hová lett e vidék zsidósága? illetve a 2007-ben megtartott Csallóközi és mátyusföldi diákok peregrinációja című nemzetközi konferencián elhangzott előadásokat tartalmazza.
  • A városban gazdag sportélet (labdarúgás, kézilabda, jégkorong) folyik. A királyfához közel eső részen található a sportcsarnok, ill. a téli stadion (jégpálya), míg a városi futballstadion Vecsén a Vághoz közel. Az egyes iskoláknak is van saját tornaterme és sportpályája. A Királyfára vezető úton lovarda, a Duslo vegyiüzem területén pedig uszoda is található. A vizi sportok szerelmesei a közeli vizierőmű felduzzasztott árterében élhetik ki szenvedélyeiket. A folyó hajózhatóságát kotrással biztosítják.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Család kápolna  
Kereszt 1884-ből az egyik ártézikútnál  
Temető  
 
 
 
 
 
Feketeházy emléktábla a magyar ház falán is  
1913-ban emelt kereszt Sellye és Farkasd között  
1933-ban emelt kereszt Sellye és Farkasd között  
Az újszülöttek parkja  
A Vágfarkadra vezető út menti szövetkezet  

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Schmidt, Zoltán 1962: Nález pleistocénneho nosorožca (Coelodonta Antiquitatis Blumenbach) v riečišti Váhu v Šali. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 113-117.
  • Anton Točík 1993: Pohrebisko z doby avarskej ríše v Šali I-Veči. Študijné zvesti 29, 87-178.
  • Ižóf József, Bukovszky László, Gál Margit, Nagy Hildegarda: Vágsellye 1002-2002, Vágsellye és Vidéke Polgári Társulás, Zsolna, ISBN 80-89032-21-4, Novák Veronika (szerk.).
  1. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. sala.sk
  3. bociany.sk
  4. Březinová, G. 1996: Laténske sídlisko v Šali-Veči v okrese Galanta. Študijné zvesti AÚ SAV 32, 141-158.
  5. Bukovszky László: A műveltség és közművelődés évszázadai a Mátyusföldön
  6. Novák Veronika előadása a vágsellyei régió sajtótörténetéről
  7. Magyarország Helységnévtára 1902
  8. Szeghalmy Gyula 1940: Felvidék. Budapest, 643.
  9. A Magyar Szent Korona Országainak Helységnévtára 1913
  10. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól
  11. statistics.sk
  12. statistics.sk
  13. Szlovák Statisztikai Hivatal
  14. PhDr. Novák Veronika A Vágsellyei Levéltár című írása a Terra Hírújság 2011 márciusi lapszámában
  15. Az Új Szó 2002. április 4-i lapszáma
  16. Zolczer László írása a Szabad Újság 1996. február 28-i lapszámában.
  17. ujszo.com
  18. sala.sk Kultúrne pamiatky
  19. 168 óra
  20. Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 413.
  21. Pukkai László: Gimnázium Mátyusföld központjában, 2003, Galánta

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágsellye témájú médiaállományokat.