Zsigárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsigárd (Žihárec)
A zsigárdi katolikus templom a falu központjában
A zsigárdi katolikus templom a falu központjában
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Vágsellyei
Rang község
Első írásos említés 1251
Polgármester Baranyay Alajos
Irányítószám 925 83
Körzethívószám 00421 (0) 31
Forgalmi rendszám SA
Népesség
Teljes népesség 1638 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 111 m
Terület 17,05 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zsigárd (Szlovákia)
Zsigárd
Zsigárd
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 04′ 24″, k. h. 17° 53′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 24″, k. h. 17° 53′ 00″
Zsigárd weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsigárd témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsigárd (szlovákul Žihárec) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Vágsellyei járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 10 km-re délre, Pered, Vágfarkasd és Királyrév között fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Feltehetőleg a település kora Árpád-kori birtokosa, a német származású Sieghard személynevéből ered. Az ilyen típusú, tisztán személynévből, helynévképző toldalékok nélkül keletkezett helységnevek még ómagyar eredetűek, keletkezésük a 10-11. században valószinűsíthető.[2]

Élővilága[szerkesztés]

  • A faluban két gólyafészekben is költöttek gólyák. Azokat azonban biztonsági okokból 2009–2010 környékén áthelyezték. Az egyikben azóta nem volt költés és csak az alátét maradt, míg a másikban tavasszal megpihennek gólyák, de költés nélkül továbbmennek. Ennek oka a nyaranta tapasztalható szárazságok, illetve a közeli tavak és mocsarak fokozatos kiszáradása is lehet. 2014-ben 2, 2015-ben és 2016-ban 3 fióka kelt ki.[3]
  • Aranykárász-tó

Története[szerkesztés]

1251-ben "Sygarth" alakban említik először.[forrás?] 1268-ban "Sygarc, Sygart"[forrás?] szerepel. 1280-ban "Sygarth" alakban szerepel az esztergomi káptalan oklevelében, melyben Friedman zsidó az egykor királyi hálósoktól szerzett birtokát Miklós fia Fulcusnak adja el, 1282-ben IV. László oklevelében ehhez hozzájárul, melyeket III. Endre 1291-ben Fulcus – aki az osztrák herceg elleni hadjáratban tüntette ki magát – kérésére átiratja és megerősíti.[4]

1327-ben Károly Róbert Ludan-i nemes Folkus fia Tamás kérésére privilegiális formában átiratja a Tamás által bemutatott esztergomi káptalan 1280-as (?) birtokvásárlási oklevelét.[5] 1340-ben Alsózsigárd (inferior nobilium de Sygard), illetve Chymaz de Sygard fia Péter királyi emberként szerepel Pál országbíró itéletében Vágsellye birtokról.[6] 1487-ben Balog de Neboyza Miklós fiai, Sebestyén és András és perestársaik szerzik meg Szygarth harmadát, mely Simon de Neboyza birtoka volt.[7] 1508-ban a nyitrai káptalan előtt néhai Balog de Neboyza István fia Miklós és rokonai, Harnas Mihály leányának, Bor de Neboyza László özvegyének, Katalinnak Neboyza, Kayal és Sygarth birtokrészeik felét felvallják.[8] 1514 körül Fodor de Zygard Orlico-t említik.[9]

A Zsigárdy család birtoka, majd a 16. századtól az esztergomi érsekség nagyszombati uradalmához tartozott. A 16. század második felében a török teljesen elpusztította. Ekkor pusztult el a "Faluhely" nevű határrészén állt középkori falu. Ezután a falut már a mai helyén építették újjá. 1553-ban 8 portája adózott. A 17. században Zsigárdnak mezővárosként vásártartási joga volt. 1664-ben a török adóösszeírásban 8 adózóval (mind magyarok) szerepel. 1715-ben 42 volt az adózók száma. Iskolájának legkorábbi említése 1756-ból származik. 1828-ban 280 házában 2031 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Itt ütközött meg a magyar honvédsereg (Görgey, Asbóth, Nagy-Sándor) 1849. június 16-án az osztrákokkal (Haynau, Pott) és vereséget szenvedett. A csatahelyen emlékoszlop áll.

Vályi András szerint " ZSIGÁRD. Népes Magyar falu Posony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Selyéhez 1 mértföldnyire; határjában legelője bőven van, szénával is kereskednek." [10]

Fényes Elek szerint " Zsigárd, Poson m. nagy magyar falu, a holt Vágh mellett, Nyitra vmegye szélén: 1014 kath., 986 ref. lak. Kath. és ref. anyaszentegyházakkal. Lakosai sok buzát, árpát, zabot, kölest termesztenek; tágas legelőjökön pedig számos szarvasmarhákat s lovakat tartanak, s azért vagyonosok. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Szered. 1849-ben jun. havában Görgey seregét itt megverték az egyesült osztrák és muszka császári hadak." [11]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Zsigárd, mátyusföldi nagyközség, 516 házzal és 2818, nagyobbára r. kath. vallású lakossal. E község hajdan nem a mai helyén, hanem a Faluhely nevű dűlőn állott s a török világban elpusztult. A Zsigárdy család ősi fészke, melyet állítólag Róbert Károlytól kaptak, de a reformáczió alatt elveszítettek, a mikor az esztergomi érsekségé lett. Az 1553-iki portális összeírásban már az érsekség szerepel birtokosául 8 portával. A XVII. század végén részben a szobi Szalay család kezén volt. Ma az érsekségnek van itt nagyobb birtoka. A községben van katholikus és református templom. A katholikus templomot Esterházy Imre gróf érsek 1728-ban építtette, míg a református templom 1833-ban épült. 1848 június 16-án a községben ütközet volt. A peredi csata alkalmával, a mikor a seregek a községen átvonultak, felgyújtották. 1813-ban árvíz pusztította el. 1852-ben, 53-ban, 76-ban, 88-ban és 94-ben szintén volt árvíz, melyek azonban csak kisebb károkat okoztak. A katholikus templom tornyának falán egy ágyúgolyó látható, mely a lakosok állítása szerint a peredi csata alkalmával lövetett oda. A lakosok polgári olvasókört és ipartársulatot tartanak fenn. Ide tartozik Érsek-major. Határában hajdan Berren nevű község állott, mely már a XII. században említve van, de azután nyoma vész. A községnek van saját postája, de távírója és vasúti állomása Vágselye." [12]

A téglagyár maradványa

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1940-ben a községben téglagyár épült. A második világháborúban 65 zsigárdi lakos esett el. 1947-ben magyar lakosságának egy részét, 174 családot a lakosságcsere egyezmény keretében erőszakkal Magyarországra telepítették.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 2626 lakosából 2624 magyar volt.

Őshonos lakosságát hosszú évszázadokon át magyarok alkotják. A második világháborút követően a csehszlovák hatóságok magyarellenes intézkedései azonban jelentősen átalakították nemzetiségi összetételét: a magyar családok számottevő részét kényszermunka végzésére Csehországba deportálták valamint Magyarországra telepítették. A kitelepített családok helyére az áttelepülést önként vállaló, elsősorban magyarországi szlovák családok települtek.

Zsigárd lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
1 fő (0%)
magyar
2624 fő (100%)
cseh
0 fő (0%)
német
1 fő (0%)
egyéb
0 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok[13]
Zsigárd lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
372 fő (23%)
magyar
1200 fő (75%)
cseh
7 fő (0%)
német
0 fő (0%)
egyéb
13 fő (1%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Zsigárd lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák
512 fő (31%)
magyar
1079 fő (66%)
cseh
4 fő (0%)
német
0 fő (0%)
egyéb
43 fő (3%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A zsigárdi csata (1849. június 16.) emlékműve.
  • A zsigárdi csata emlékét a polgármesteri hivatal előterében 1990-ben felállított kopjafa is őrzi. Alkotója Katona László.
  • Római katolikus templomát 1728-ban Eszterházy Imre esztergomi érsek építtette barokk stílusban.
  • A felújított katolikus templomban 2008. december 23-án szentelték fel Čeněk Žiaček cseh származású zsigárdi festőművész Emese álma című festményét, amely a magyarok és a Kárpát-medence történetét összefoglaló kétrészes ciklus első tagja. A kép előterében a Turul, mellette a Csodaszarvas, valamint Hunor és Magyar van megjelenítve. Mögöttük A fehér ló mondája elevenedik meg, s a kép bal oldala Géza fejedelmet és Vajk megkeresztelését ábrázolja. Hátterét a dombtetőn magasló Pannonhalma keretezi be.[14]
  • Református templomát 1784-ben építették, tornyát 1833-ban emelték. Orgonája 1914-ből származik. Elsőként a toronysüveget újították fel 1931-ben. A templomépület legújabbkori felújítását 2005-ben fejezték be. A gyülekezet lelkésze Iván István.[15]
  • Evangélikus templom.[16]
  • Székelykapu a temető bejáratánál.
  • Falumúzeum. Édesanyjának egykori házát Kaszás Attila 2002-ben ajándékozta a községnek, falumúzeum létrehozása céljából.
  • A zsigárdi kulturális fesztivál Kaszás Attila nevét viseli.
  • A Kulturális Közösségi és Tájékoztató Központ (az egykori óvoda felújított épületében) kulturális rendezvények színhelye.
  • Aranykárász-tó.

Híres emberek[szerkesztés]

Szervezetek[szerkesztés]

  • Az Alsó Vág Vadásztársaság 1600 hektár területen tevékenykedik. Tagjainak száma 25 (2016-ban).

Testvértelepülése[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Petrovay Sándor - Baranyay Alajos 2000: Zsigárd - Látnivalók.
  1. Szlovák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
  2. Décsy Gyula, az Indiana Egyetem tanárának írása a Forcas 2001/4 lapszámában.
  3. bociany.sk
  4. Nagy Imre 1891: Hazai okmánytár - Codex diplomaticus patrius VIII. Budapest, 205-206 No. 162, 221-222 No. 178, 302-303 No. 249; Szentpétery Imre-Borsa Iván 1961: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/ 2-3 1272–1290. Budapest, 301-302 No. 3188–3189; Szentpétery Imre-Borsa Iván 1987: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/ 4 1290–1301. Budapest, 85 No. 3831; Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony: Kalligram. 2000. ISBN 8071492191  , 536.
  5. MOL DL-DF 50148, 50150; Almási Tibor 1997: Anjou–kori Oklevéltár XI 1327. Budapest–Szeged, 9 No. 3.
  6. Nagy Imre 1884: Anjoukori okmánytár - Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis IV (1340–1346). Budapest, 24-26 No. 19.
  7. Radvánszky Béla-Závodszky Levente 1909: A Héderváry-család oklevéltára I. Budapest, 450-452 No. 330.
  8. Radvánszky Béla-Závodszky Levente 1909, 509-510 No. 364.
  9. MOL DL-DF 25300; Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony: Kalligram. 2000. ISBN 8071492191  , 536
  10. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  11. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  12. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Pozsony vármegye.
  13. Fórum Kisebbségkutató Intézet
  14. http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/200913/riport/beszelo-tablakepek
  15. http://www.reformata.sk/?page=congr_122
  16. Vasárnap

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Alsószeli Pered Héraldique meuble compas.svg
Királyrév

Észak
Nyugat  Zsigárd  Kelet
Dél

Sókszelőce
Nádszeg Vágfarkasd