Nagy Imre (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagy Imre
Született 1822. július 1.
Németkeresztúr
Elhunyt 1894. május 5. (71 évesen)
Budapest
Házastársa mernyei Molnár Matild (1836-1899)
Foglalkozása bíró,
történész

Alsó-szopori Nagy Imre (Németkeresztúr (Sopron megye), 1822. július 1.Budapest, 1894. május 5.) a Magyar Királyi Kúria bírája, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.[1]

Élete[szerkesztés]

Nagy István mérnök és rádóczi Marton Eszter fia. Felsőbb iskoláit Sopronban végezte, ahol 1838-40-ben bölcselethallgató volt; 1840-42-ben Pozsonyban az evangélikus líceumban a törvényt tanulta. 1842-ben Szemerey Sándor, Eszterházy herceg főügyésze mellett joggyakornok, 1843-bab Pozsonyban táblai hites jegyző és az országgyűlés kezdetétől fogva Sőtér Ferenc Moson megyei alispán és országgyűlési követ mellett írnok volt. 1848. október 2-től 27-ig résztvett a szabadságharcban, egyszersmind megyei tisztviselő volt. 1854-ben Kaposvárra törvényszéki tanácsossá nevezték ki, ahol 1856-ban úrbéri törvényszéki ülnök lett; egyúttal végezte Somogy vármegye úrbéri rendezését és a marosdi pusztán talált 3793 darab régi pénzt ismertette. 1861-ben uradalmi ügyész volt Magyaróvárt és azon évben kinevezték dunántúli kerületi táblai jegyzőnek Kőszegre, ahol 1862-ben táblai ülnök lett. 1863-ban a dunántúli történetkedvelők társulatának egyik kezdeményezője és létrehozója volt. 1867-ben Kőszeg városa díszpolgárrá választotta. 1869. május 10-én lett királyi táblai rendes bíró Pesten, 1870-ben a Királyi Kúriánál kisegítő bíró és ezen év május 25-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta (1886. május 6-án lett rendes tag). 1872-ben a belügyminisztérium az Országos Levéltár felállítására összehívott enquete tagjául választotta, 1874-ben pedig az igazságügyi miniszter kiküldte a dunántúli bíróságok ügymenetelének hivatalos megvizsgálására. 1875-ben magyar királyi kúriai rendes bíró lett. 1878-ban az Országos Levéltár hivatalos tiszti vizsgáinál vizsgáló biztos és 1880-ban a Somogy megyei régészeti és történeti társulat tiszteletbeli tagja lett. 1887-ben pedig Bars megye törvényhatósága (1889-ben Hont vármegye) megkeresésére a történelmi társulat a megye idegen hangzású községneveinek visszamagyarosítására alakult bizottság elnökéül választotta. 1891-ben királyi kúriai tanácsvezető lett. Nagy érdeme van a heraldikai és genealógiai társaság létrehozása körül, melynek alelnöke volt. A magyar történelmi társulatnak alapításától (1867) fogva, úgy az országos régészeti társulatnak is igazgató választmányi tagja volt.

Írásai[szerkesztés]

Cikkei az Uj Magyar Múzeumban (Répczemelléki név alatt: 1853. I. Egy XVII. századbeli historiai költemény; 1854. II. Historiai forgácsok: Egy tárgyalási jegyzőkönyv a XVII. század elejéről, 1855. I. Két okirat a XIII. századból); a Győri tört.- és rég. Füzetekben (II. 1863. Mayd, Zazloph, Szabó Márton és Ospordány sopronmegyei régi helységekről, III. 1865. Az almádi konvent, Gróf Széchyeknek Kőszegeni tartózkodás- és birtoklásukról, A kőszegi ifjak táncz- és mulatsági szabályai 1679-ből, Sopron város délnyugati környéke a XIII. században, IV. 1868, A nagy-martoni s Fraknói grófok, Koronaőreink 1526-ban); a Vasárnapi Ujságban (1866. A lakompaki ütközet ideje s az ottani síremlék, Petőfinek egy ifjúkori levele, Graecz 1840. ápr. 30); a Századokban (1867. Egy magyar emlékirat a XVI. századból, Martonfalvay Imre deáknak XVI. századi emlékirata, 1868. A kismartoni és keszthelyi levéltárakról, Esterházy Ferencznek; Miklós nádor atyjának levele 1597-ből, A budai csonktatorony pecsétje 1661., 1869. Nagy Lajosnak 1368. kiadványa Bolgárországból, 1869. A zsélyi bizottság jelentése, A Fertő régi áradásai, 1870. Jelentése és regestái a szombathelyi levéltárakból s az Egerváry, Chehi Pogány, Rumy, Szelestey család okm., 1871. Gróf Nádasdy Ferencz két utasítása 1646. és 1651., A Lajta mint határfolyam, székf., Adalék a Bács és Bodrog vármegyei főispánokhoz, Jelentés az ungi kisebb levéltárakról, Észrevételek a Beregvármegyei főispánok névsorára, 1872. A Görgey család Árpádkori okmányai, Magyar onomasticon, Észrevételek Cs. P. úrnak czikkére, II. József császár és Katalin orosz czárnő, hogyan jutott Thúry György Palotára, Kőszegi magyar csizmadia czéh-pecsét 1629-ből, A markusfalvi bizottság jelentése, 1875. Petneházy oklevelek, 1883. Sopron multja, a m. tört. társulat 1883. vidéki kirándulása, A ligvándi bizottság jelentése); a Turulban (1883. A Vezekény nemzetség és a gróf Czirákyak, A Tomaj nemzetségbeli Losonczi család őseiről, 1884. A Kisfaludyak czímeres levele, 1890. Kis Károly király egy oklevele, 1893. A Gyalokay-család czímere 1418. évből, A Szecsődy-család és 1418. évi czímere, 1896. A Kisfaludy-család leszármazása); a M. Könyv-Szemlében (1888. Adatok a hazai középkori könyvtárak történetéhez: Egy 1488. oklevél, 1889. Két 1433. évi oklevél); a Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején cz. műben, szerk. Ortvay Tivadar (Bpest, 1891. A veszprémi püspökség); a m. tört. társulat negyedszázados fennállásának Emlékkönyvében (1892. A dunántúli történetkedvelők).

Munkái[szerkesztés]

  • Hazai Okmánytár. (Codes diplomaticus patrius). Győr és Bpest, 1865-91. Nyolcz kötet. (I-V. köt. Győr, 1865-73. VI-VIII. k. Budapest, 1876., 1880., 1891. mások társaságában, a VIII. kötetet egyedül).
  • A zichi és vásonkeői gr. Zichy család idősb ágának Okmánytára. (Codes diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeő). Pest (Bpest), 1871-94. Hat kötet. (Az I-IV. kötetet 1871., 1872., 1874., 1878. szerkesztette Nagy Ivánnal és Véghelyi Dezsővel, az V. és VI. kötetet, Budapest, 1888., 1894. egyedül. Ismertetés Századok, 1878.)
  • Anjoukori Okmánytár. (Codex diplom. Hungaricus Andegavensis). Budapest, 1878-1891. Hat kötet. (I. 1878., II. 1881., III. 1883., IV. 1884., V. 1887., VI. 1891.) Ötödik kötet
  • Hazai Oklevéltár 1234-1536. Budapest, 1879. (Szerk. Deák Farkassal és Nagy Gyulával együtt).
  • Zala vármegye története. Oklevéltár. Bpest, 1886., 1890. Két kötet. (Szerk. Véghelyi Dezsővel és Nagy Gyulával).
  • Sopron vármegye története. Oklevéltár. Sopron, 1889., 1891. Két kötet. (Ism. Századok 1889. 794. l.).
  • A Pécz nemzetség örökösödési pere 1825-33. Székfoglaló értekezés. Bpest, 1892. (Értekezések a tört. tud. köréből XV. 10.).

Levelei Pesty Frigyeshez: Kőszeg 1865. szept. 20., 1868. jan. 21., máj. 19., 1869. márcz. 2., Kemenes-Mihályfa 1870. aug. 3., Pest 1871. jún. 5., Ostfiasszonyfa 1877. aug. 2., 13., Bpest 1888. nov. 21., 1886. ápr. 2.; Rómer Flórishoz, Bpest 1871. okt. 8., 1880. máj. 3. (a Magyar Nemzeti Múzeumban); többi kéziratai is a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.

Házasság és gyermekei[szerkesztés]

Feleségül vette mernyei Molnár Matild (1836-1899) úrleányt.[2] A frigyből származott:

  • alsószopori Nagy Imre
  • alsószopori dr. Nagy Kálmán
  • alsószopori Nagy Jolán
  • alsószopori Nagy Matild

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.