Deáki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Deáki (Diakovce)
Deáki római katolikus templom
Deáki római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Vágsellyei
Rang község
Első írásos említés 1002
Polgármester Jakócs Krisztína
Irányítószám 925 81
Körzethívószám 00421 (0) 31
Forgalmi rendszám SA
Népesség
Teljes népesség 2204 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 84 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 115 m
Terület 26,28 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Deáki (Szlovákia)
Deáki
Deáki
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 08′ 06″, k. h. 17° 50′ 26″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 06″, k. h. 17° 50′ 26″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Deáki témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Deáki (szlovákul Diakovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Vágsellyei járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Galántától 12 km-re délkeletre, Vágsellyétől 2 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

1001-ben I. István bencéseket telepített ide, ettől kezdve a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka volt. 1002-ben a Pannonhalmi Főapátság alapítólevelében a mai Deáki régi Wag nevén szintén az adományozott birtokok közt szerepel. 1090-ben Szent László király oklevelében is még Wag néven említik. 1138-ban II. Béla király oklevele Vágfölötti Salaföld néven említi. 1228-ban épített kéttornyú román stílusú temploma Szlovákia legrégibb műemléke. Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható. Legrégibb része az 1103-ban épített Szent István kápolna.

Az 1. világháborúban elesett falubeliek emlékműve

Egy 1296-ból fennmaradt okiratban a falu már a mai nevéhez hasonló Monasterium Deáki (Deákmonostor) alakban szerepel, mint a sellyei birtok része. 1317-ben Csák Máté a földesura, majd a gróf Cseszneky család szerezte meg. 1526-ban a mohácsi csatát követően az apátság nehéz anyagi helyzete miatt a birtokot zálogba adta Laki Bakith Pálnak. 1535-ben Thurzó Elek országbíró szerezte meg. 1557-ben 44 adózó portát számláltak a községben, 1588-ban 25, 1606-ban már csak 12 portája volt. 1612-ben a falu újra az apátság birtoka lett, és egy évvel később II. Mátyás király visszaadatta a korábban a reformátusok által elfoglalt templomot is a katolikusoknak. 1606-ban már iskoláját is említik. A török időkben a falut többször is feldúlták a portyázó hadak, a török fenyegetéstől csak 1685-ben szabadult meg végleg. Református iskolája a 18. században nyílott meg, ekkor épült a reformátusok imaháza is. 1831-ben a kolera szedett számos áldozatot a községben. Az 1849. június 20-21. között lezajlott peredi csata során a deáki templomnál voltak felállítva a császári csapatok ágyúi.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra magyar felségterület, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. Az Országzászlót 1939 tavaszán avatták fel a falu főterén.[2]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 2484 lakosából 2260 magyar, 33 német, 32 szlovák, 51 egyéb anyanyelvű és 108 csecsemő, ebből 1619 római katolikus mellett 716 református, 131 zsidó és 18 evangélikus.

1910-ben 2949 lakosából 2932 magyar, 14 szlovák, 2 német és 1 más nemzetiségű. 2023 római katolikus mellett 728 református, 152 zsidó és 46 evangélikus lakta.

2001-ben 2187 lakosából 1564 magyar és 596 szlovák volt.

2011-ben 2204 lakosából 1447 magyar és 710 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma a 13. században épült. Elődjét, a mai templom legősibb részeként számontartott Szent István-kápolnát II. Paszkál pápa 1103-ban kiadott oklevele említi. A templomot 1872 és 1875 között neoromán stílusban bővítették. Az 1940-es évek kezdetén Serédi Jusztinián újíttatta fel, Kontuly Béla freskója is ekkor készült el. A templom legújabbkori felújítási munkálatai 1993-ban a díszüveg-ablakok restaurálásával kezdődtek, majd 1996-ban a középkori templomrész tetőszerkezetének felújításával folytatódtak. A 19. századi templomrész tetőszerkezetét 1998-ban újították fel, illetve ekkor került sor az orgona javítására és a torony festésére is. A munkálatok 2001-ben vakolatcserével és a homlokzat festésével, valamint freskói restaurálásával fejeződtek be. Tóth Domonkos püspök 2001. november 10-én újraszentelte. Kolozsváry László kárpátaljai festőművész Halotti beszéd című festményét 2001. márciusában szentelték fel. A 170x300 cm méretű olajfestmény a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának adománya.
  • Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható. A deáki templomról is található feljegyzés benne.
  • Református temploma 1791-ben épült.
  • Termálfürdő. Az 1950-es évekbeli kőolajkutatás folyamán Felsőszeli és Deáki községek határában termálvizet találtak, melynek hasznosítására az 1970-es években három medencével, étteremmel, szállodával és autóskempinggel ellátott termálfürdőt létesítettek. Az állami tulajdonú létesítmény 1991-ben a két község közös tulajdonába került. Azonban az egy évtizednyi közös üzemelést követően további fejlesztésének eltérő megítélése miatt a létesítményt kettéosztották, mely így területileg ⅔ részben Deáki, ⅓ részben Felsőszeli tulajdona lett.
  • A katolikus iskola 1908-ban épült. Óvodáját 1978-ban társadalmi munkában építették.

Híres emberek[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

A felújított kultúrház épülete
  • A felvidéki magyar iskolák igazgatói és a községi közkönyvtárak vezetői számára a katolikus templomban rendezték meg 2001 novemberében az Ezeréves Magyarország című kiadvány bemutatóját.[4]
  • Deákin gyűjtötték a garabonciás diák bosszúja című mondát.[5]

Szervezetek[szerkesztés]

  • Termál Sportszervezet

Testvértelepülései[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
  • Ipolyi Arnold 1860: A deákmonostori XIII. századi román basilika. Pest.
  • Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Valér A. Zavarský 1943: Slovenské kostoly románske. 34.
  • E. Lorad 1957: Umelecko- historické pamätné kostoly na Slovensku. Trnava.
  • Molnár, I. 2002: Deáki. Budapest, Száz magyar falu könyvesháza.
  • Czibor József 2006: Viharok szárnyán - A református keresztyén egyházközség története. Csallóközi Kiskönyvtár.
  • Bukovszky László: Fejezetek Deáki múltjából (1848–1945)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
  2. Országzászló avatása Deákiban (Magyar Világhíradó, 1939 április)
  3. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának weblapja
  4. Új Szó 2001. november 21-i lapszáma.
  5. Kósa László 1979: Rozmaringkoszorú - Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 381 No. 21; Irodalmi Szemle 1975, 42.

További információk[szerkesztés]