Anton Bernolák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Anton Bernolák
Bernolak Anton.jpg
Született 1762. október 4.
Szlanica
Elhunyt1813. január 15. (50 évesen)
Érsekújvár
Sírhely Érsekújvár
Állampolgársága Osztrák Császárság
Nemzetisége szlovák
Foglalkozása pap, író, nyelvész
Iskolái Pázmáneum
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Bernolák témájú médiaállományokat.

Anton Bernolák (magyarosan: Bernolák Antal), (Szlanica (Árva vármegye), 1762. október 4.Érsekújvár, 1813. január 15.) katolikus pap, író, nyelvész; a szlovák irodalmi nyelv megalapítója.

Korai évei[szerkesztés]

Nemesi családból származott, szülei Bernolák György és Timcsák Anna voltak. 1774-től 1778-ig Rózsahegyen járt gimnáziumba. Miután a teológiát Pozsonyban és Nagyszombatban elvégezte, papi pályára lépett. Előbb Cseklész plébánosa lett és ebből a kis faluból élete vége felé került át Érsekújvárra, ahol lelkész és esperes volt. Már korán elkezdte a szláv nyelvek tanulmányozását; 25 éves volt, amikor megírta Dissertatio című művét.

Fellépése előtt a szlovákok könyveiben a cseh nyelv volt az uralkodó. Az 1780-as évektől kezdve szembehelyezkedett a cseh irodalmi hagyományokkal. Működése nyomán egyre többen vallották, hogy a szlovák önálló nyelv a szláv nyelvcsaládban, nem pedig a cseh nyelv durvább szójárása; ahogy a szlovák nép is különálló egység és nem a cseh nemzet egyik távolabb eső része.

A szlovák irodalmi nyelvért[szerkesztés]

A szlovák irodalom művelésére irodalmi kört hozott létre, amely 1793-ban alakult Nagyszombatban és a Felvidék nyugati vármegyéire is kiterjedt. A kör kiadványainak a főpapok között is pártfogókat tudott szerezni, akik műveit szélesebb körben terjesztették. Mint író arra törekedett, hogy az ő fellépéséig általánosan használt cseh irodalmi nyelv helyébe a szlovákot helyezze és ezzel az irodalmat a szlovák népnek hozzáférhetőbbé tegye. Irataiban a cseh nyelvhez a legközelebb álló nagyszombati nyelvjárást követte, ha pedig a fogalmak kifejezésére a nép nyelvében szavakat nem talált, ilyeneket maga alkotott. A szlovák irodalmi nyelv Bernolák nyelvétől eltért és a keményebben hangzó turóc-liptói szójárást fogadta el alapul, az ő műszavait is használaton kívül hagyták, miért Bernolák működése csak átmenetnek tekinthető a cseh irodalomtól a tulajdonképpeni szlovák irodalomhoz. Fellépésének köszönhetően a szlovák nép irodalmi önállóságához s a csehtől való különválásához vezetett. Az ő nyomában egész írói nemzedék lépett, amely hűen követte mesterének tanait. Ezeket bernolákistáknak nevezték (köztük a legkiválóbb Holly János költő volt).

Művei[szerkesztés]

  • Dissertatio philologico-critica de litteris slavorum (Pozsony, 1787). A szlovák irodalmi nyelv alapjait ez a mű fektette le.
  • Grammatica slavica (Pozsony 1787 és 1790. Utolsó kiadása Budán, 1849). Az első igazi szlovák nyelvtan; a nagyszombati szlovák nyelvjárás alapján készült. Később latinból németre fordította Bresztyanszky Antal: Slovakische Grammatik. Buda, 1817.
  • Etymologia vocum, slavicarum (Nagyszombat, 1791).
  • Lexicon slavicum, bohemico-latina-germanico-ungaricum (Hat kötet. Buda, 1825–1827). Szlovák-cseh-latin-német-magyar szótár. A hatalmas munka halála után jelent meg. Palkovics György esztergomi kanonok nyomtatta ki saját költségén és ahhoz Repertoriumot is írt.

Emlékezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]