Odescalchi Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Odescalchi Arthur
Született 1837. július 21.
Szolcsány
Elhunyt 1925. január 9. (87 évesen)
Körmöcbánya
Állampolgársága Osztrák Császárság
Foglalkozása kamarás

Herceg Odescalchi Arthur József Hugó Líviusz László (Szolcsány, 1837. július 21.Körmöcbánya, 1925. január 9.), szerémi herceg, tehetős felvidéki úr, Nyitra megyei birtokos és az illóki (Szerém vármegye) hitbizományának ura, császári és királyi kamarás, a Jeruzsálemi Szent János-rend vitéze. Odescalchi Miklós nagyapja.

Származása[szerkesztés]

Édesapja, Odescalchi Ágost herceg, (* 1808. január 1., †Pozsony, 1848. október 15.; Édesanyja, zicsi és vázsonykői Zichy Anna grófnő (* 1807. október 18., †Pozsony, 1900. március 18.)

Testvérei:

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait Pozsonyban, majd a pesti, bécsi és a lipcsei egyetemen végezte. Az abszolutizmus idején sokat tartózkodott Svájcban – ahol anyai nagynénjei, gróf Batthyány Lajosné, a kivégzett első magyar miniszterelnök özvegye, és Károlyi György grófné töltötték száműzetésük napjait – és Rómában, ahol a Lamoricière francia tábornok vezette pápai hadseregben vállalt szolgálatot. Az 1860-os hadjáratban részt vett és 1861-ben csapatai feloszlatása után hazatérve századossá lépett elő az újonnan megalakult magyar honvédségnél és egyszersmind a nyitrai zászlóalj parancsnoka lett. 1873. június 5-én a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányi tagjává választotta. Az 1878-as választások alkalmával a tapolcai kerület országgyűlési képviselőjévé választotta függetlenségi programmal. Többször fölszólalt különösen az erdészeti szakkérdések körül. A bukovinai székelyek hazatelepítésének akcióját ő vezette. Az 1884-es választások alkalmával kerületében kisebbségben maradt, de 1886-ban a vágvecsei kerületben pártonkívüli programmal képviselővé választották. 1887-től már nem indult.

Lángoló hazafiságán kívül, bizonyos romantikus hajlam jellemezte. Huzamosabb ideig lakott Balháson (Somogy megye), ahová birtokaira tótokat telepített, akik mind elmagyarosodtak. Amikor somogyi birtokáról Szkicóra költözött, ezt középkori lovagmodorban, szekereken, lóháton, csatlósok kíséretében tette; kastélya is egészen középkori modorban volt berendezve vízárkokkal, mellvédekkel körülvéve és benne egy fegyvertermet rendezett be rendkívül gazdag fegyvergyűjteménnyel a legrégibb időből. A bástyaszerű mellvédről két ágyú nézett alá, melyek nevezetes vendég érkeztére mindig eldördültek, mire az egész udvari cselédség középkori ősmagyar öltözetben sietett a fogadásra. Nagy előszeretettel viseltetett a történeti tudományok iránt: a történelmi, heraldikai és genealógiai és az országos régészeti társaságnak igazgató-választmányi tagja, a jeruzsálemi szent János-rend vitéze volt. Első neje Lopresti Eugenia bárónő, a második Erdődy Valéria grófnő, a harmadik Zichy Júlia grófnő volt.

1896-ban a főrendiház tagja lett.

Művei[szerkesztés]

Számos tanulmányt írt Szerémi álnéven. Hagyatékát Halász Gábor dolgozta fel,[1] amelyből számos kézirat az OSZK kézirattárában található.

Felesége, gyermekei[szerkesztés]

Gyermekei:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]