Fügedi Erik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fügedi Erik
Születési név Filipek Erik
Született 1916. szeptember 22.
Bécs
Elhunyt 1992. június 18. (75 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
könyvtáros

Fügedi Erik (1934-ig Filipek; Bécs, 1916. szeptember 22.Budapest, 1992. június 18.) Széchenyi-díjas magyar történész, könyvtáros.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Filipek Sándor (1880-1974),[1] édesanyja Prochazka Gertrud (1891-1966) volt.[2] Budapesten a piarista gimnáziumban érettségizett 1934-ben, majd a Tudományegyetem latin–történelem szakára nyert felvételt. 1938-ban doktorált Mályusz Elemér tanítványaként. Ezután a Magyar Országos Levéltárba került, ahol 1946-ig dolgozott. 1939 és 1941 között azonban katonai szolgálatot kellett teljesítenie, behívták, és a doni harctérre került. Leszerelése után, 1943-ban ösztöndíjjal Szlovákiába küldték az ott maradt levéltárak anyagainak filmezésére. Pozsonyban érte meg a háború végét, és csak 1945 közepén tért vissza Budapestre.

1946 elején, miután a veszélyeztetett magángyűjtemények miniszteri biztosa visszalépett, 1947 júliusában elfoglalta a kulturális emlékek további pusztulásának megakadályozása és felmérése érdekében létrehozott hivatalt. Ezt a posztot 1949 végéig töltötte be, amikor megszüntették hivatalát, és a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjába helyezték át, majd innen került át 1950 őszén a Levéltárak Országos Központjához osztályvezetőnek. A szerény lehetőségek ellenére az új közlevéltári hálózat kiépítésének és megszervezésének feladata hárult rá. Itt sem maradhatott azonban sokáig, 1952 tavaszán egy alkalmi bizottság határozata alapján visszakerült az MMOK-ba, majd egy év múlva elbocsátották. 1953-tól 1961-ig a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár tervkészítőjeként dolgozott.

1961 és 1964 között a Magyar Történelmi Társulat adminisztrátora lett. 1965 és 1980 között a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának történeti kutatócsoportjában tevékenykedett. Ekkor pályája már egyenesbe jött, egyetemen adott elő, konferenciákon, nemzetközi szakmai fórumokon és vállalkozásokban vett részt. 1972-ben lett kandidátus, 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia Művelődéstörténeti Bizottságának tagja és a középkori munkabizottsági elnökévé választották. 1984-től 1986-ig középkori magyar történelmet adott elő az ELTE-n, 1985-ben címzetes egyetemi tanár lett, 1986-ban pedig a történelemtudomány doktora.

1992-ben Széchenyi-díjat kapott különösen a magyar középkorkutatás terén végzett munkásságáért, a legfrissebb nemzetközi eredmények, módszerek, megközelítések átültetéséért, eddig elhanyagolt kutatási területek (egyháztörténet) műveléséért. A Magyar katolikus lexikon lektora volt.

Művei[szerkesztés]

  • Nyitra megye betelepülése. Budapest, 1938. (Település- és népességtörteneti értekezések 1.)
  • Levéltáraink sorsa a felszabadulás után, Levéltári Híradó 1, 34-37, 1951.
  • A levéltári anyag védelme. Budapest, 1952. (Levéltári szakmai továbbképző tanfolyami előadásai)
  • Stredoveké české listiny. Középkori oklevelek. Budapest, 1952. (Magyarországi szláv nyelvemlékek 1.)
  • K otázke užívania slovenského jazyka na panstvách v 17. storočí. Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1955.
  • Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán, Tanulmányok Budapest Múltjából 13, 1959.
  • Kaschau, eine osteuropäische Handelsstadt am Ende des XV. Jahrhunderts. Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1957.
  • Die Wirtschaft des Erzbistums von Grau am Ende des XV. Jahrhunderts. Acta Historica, 1960.
  • Középkori magyar városprivilégiumok, Tanulmányok Budapest Múltjából 14, 1961.
  • Középkori várostörténetünk statisztikai forrásai
  • Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról, Arrabona 6, 249-308, 1964.
  • Die Entstehung des Städtewesens in Ungarn, Alba Regia X, 101–118, 1969.
  • A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1970.
  • Der Aussenhandel Ungarns am Anfang des 16. Jahrhunderts. Köln-Wien, 1971. (Klny. Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650)
  • Die Ausbreitung der städtischen Lebensform Ungarns. Oppida im XIV. Jahrhundert. Linz, 1972. (Klny. Stadt und Stadtherr im XIV. Jahrhundert)
  • A Szentgyörgyi Vincze család, A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11, 1972.
  • Uram királyom - A XV. századi Magyarország hatalmasai. Budapest, 1974. 2. kiadás: Budapest, Fekete Sas Kiadó, 2004.
  • Kimondhatatlan nyomorúság. Két emlékirat a 15-16. századi oszmán fogságról. Fügedi Erik szerk. Zsolt Angélával közösen. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1976.
  • Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977.
  • A magyar korona regénye. (Benda Kálmán társszerzője.) Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979.
  • Beiträge zur Siedlungsgeschichte einiger slowakischen Dörfer auf dem Gebiete des heutigen Ungarn. Budapest, 1980. (Klny. Studia Slavica)
  • Középkori rokonsági terminológiánk kérdéséhez. Budapest, 1980. (Klny. Ethnogr.)
  • Bibó-emlékkönyv (társszerző) 1980
  • Steuerlisten, Vermögen und soziale Gruppen in mittelalterichen Städten. Stuttgart, 1980. (Klny. Städtische Gesellschaft und Reformation)
  • Koldulóbarátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1981.
  • Medieval Coronations in Hungary, Studies in Mediaeval and Renaissance History 3, 1981.
  • "Könyörülj, bánom, könyörülj..." Gyomaendrőd, Helikon Kiadó, 1986.
  • Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlődése. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986. (Nemz. és emlékezet)
  • Kings, bishops, nobles and burghers in medieval Hungary. Ed. by J. M. Bak. London, 1986. (Variorum reprints collected studies series 229.)
  • Tausend Jahre Stephanskrone Budapest, 1988. (tsz. Benda Kálmán)
  • Vágjad, bánom. 1991.
  • Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1992. 2. kiadás: Budapest, Osiris Kiadó 1999.

Kitüntetései és emléke[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]