Zólyom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zólyom (Zvolen)
Zvolen (Zólyom, Altsohl) - city center.jpg
Zólyom címere
Zólyom címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásZólyomi
Rang város
Polgármester Lenka Balkovičová
Irányítószám 960 01
Körzethívószám 00421 (0) 45
Forgalmi rendszám ZV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség42 476 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség439 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság293 m
Terület98,727 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zólyom (Szlovákia)
Zólyom
Zólyom
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 34′ 14″, k. h. 19° 07′ 03″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 14″, k. h. 19° 07′ 03″
Zólyom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zólyom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zólyom (szlovákul Zvolen, németül Altsohl, latinul Vetusolium) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Zólyomi járásának székhelye. Dobrókirályi (Kráľová), Mátyásfalva (Môťová), Neresnica, Zolna és Zólyomlukó (Lukové) tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercebányától 18 km-re délre, a Garam folyó kanyarulatában fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szlovák Zvolen szóból ered, amely egy „kiváló, nevezetes” jelentésű személynév származéka.[2]

Története[szerkesztés]

Zólyom 1596-ban

A település első vára, a Pusztavár (szlovákul Pustý hrad) a mai várostól délnyugatra emelkedő hegygerincen, a 11. században épült. A város az egykori várispánság központja, a vármegye névadója, Zólyom vármegye székhelye volt. A helyi legenda szerint nem Nyitrán, hanem a várban halt meg 1095. június 29-én Szent László király.[3] A vár alatt létesült város első említése 1135-ből való. A vár mai formájában a tatárjárás után, az 1370-es években épült ki. Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett itt, és 1382-ben ide hívta össze a lengyel rendeket. 1440-ben Giskra serege elfoglalta, 1449-ben Hunyadi János égette fel a várost, de a várat csak Hunyadi Mátyás tudta visszavenni 1462-ben. Hunyadi János a várral átellenben, a Strázsa-hegy 444 m magas csúcsán épített várat 1451-ben, amelynek maradványai ma is látszanak. Mátyás szívesen tartózkodott itt, át is építtette. A vár sohasem került a törökök kezére. 1600 körül már romos volt.

1605-ben Bocskai István, majd 1620-ban Bethlen Gábor foglalta el. Bethlen 1618–1620 között és 1622-ben a Szent Koronát Pozsonyból elõbb Nyitrára, majd Zólyomba vitte, ahol majdnem egy évig őrizték. Azután Kassára és Eperjesre, végül Ecsedre vitette a koronát, hogy azután onnan Kassára visszahozva átadja II. Ferdinándnak a nikolsburgi béke értelmében. Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen választották magyar királlyá. A beiktatása 1620. január 8-án történt meg, Bethlen azonban soha nem tette fejére a Szent Koronát, bár az országgyűlés határozata után már semmilyen akadály nem választotta el.[4][5]

A várat 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamították meg Bercsényi Miklós kurucai Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Esterházy család tulajdona, tőlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. A vár helyreállítása nagyrészt megtörtént.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek): „Ó-Zólyom, sz. kir. város, Zólyom megyének közép pontján, legszebb tájékán, a mellette lefolyó Garan vizének bal partján, Besztercze sz. kir. várostól dél felé 1 1/4 állomásnyi távolságra. A lakosság anyanyelve tót, a várost „Zvolen”-nek hivják. [...] A várost teszi öszvesen 280 ház, nagy hosszuságu piaczán van 81, köztök 15 emeletes, a többi ötfelé vonuló nagyobb-kisebb utczáiban. A lakosok száma öszvesen tesz 1800, ezekből férfi 950, nőnemü 850, s ekképen itt több férfi van nemzetünk tenyésztésére. [...] A város lakói többnyire gazdasággal foglalatoskodnak, még azok is, kik mesterséget űznek. Nevezetesb nagyságu vagy régiségü épületek ben a városban nem találtatnak, csak két templom és a várossal összekötött zólyomi kamarai vár, nagy Lajostól 1350 évben épitve, mellyben Mátyás király lakott, s e helyet magának mulató helyéül választván, azért szép szobákkal és egy nagy palotával kiékesité. A terem tetején (boltozatján) most is régi királyok és vezérek lefestve látszanak. [...] Nevezetességhez tartozik még: hogy a város egy erős 4 öl magosságu és fél ölnyi szélességü kőfallal van körülépitve, a bejárás 4 erős kapun történik.[6]

1919. június 7-én a Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye és a Zólyomi járás székhelye volt.

1944-ben a szlovák nemzeti felkelés egyik központja volt. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 14-én foglalta el.

Népesség[szerkesztés]

A Szent Erzsébet-templom
A városközpont

Látnivalók[szerkesztés]

  • A 13. századi vár a városközpontban található. Balassi Bálint emlékét őrzi a várkapunál 1994-ben elhelyezett emléktábla.
  • A 15. századi vár romjai a Strázsa-hegyen.
  • Pusztavár 11. századi romjai a várostól délnyugatra emelkedő hegyen.
  • A Szent Erzsébet-templom 1381 és 1390 között épült gótikus stílusban, reneszánsz átépítéssel. Tornya barokk stílusú.
  • Az óhegyi kegytemplomot 1448 és 1449 között építették Königsberger Mihály királyi bányaigazgató indítványára. 1589-ben bővítették. Ezután 1710-ig protestánsok mozgolódása miatt a zarándoklatok meggyérültek, még a templomot is elvették. A kegyszobrot az erdőbe menekítették egy fa belsejébe, és amikor visszavitték régi helyére, a fa tövében forrás fakadt, ahol számtalan csoda történt. Az 500 éves kegyszobrot azóta zarándokok tömegei látogatják. A kegyhelyen még hat kápolna (1600 és 1820 között épültek) és kálvária-kápolna is található, amely 1809-ben épült.
  • A városháza a 17. században épült, reneszánsz alapokon.
  • A zsidó temetőt 1998-ban újították fel.

Kultúra[szerkesztés]

  • J. G. Tajovský Színház

Híres emberek[szerkesztés]

Testvérvárosa[szerkesztés]

Képgaléria a várról[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 
  • Beljak, J. - Beljak-Pažinová, N. - Stoklas, B. 2021: Find of Gallienus Antoninianus Contemporary Forgery from the Pustý hrad Castle in Zvolen, Slovakia. Slovenská archeológia - Supplementum 2.
  • Miloš Čierny – Noémi Beljak Pažinová – Ján Beljak 2020: Zdobená kostená rukoväť z Pustého hradu vo Zvolene. Študijné zvesti 67/2.
  • Noémi Beljak Pažinová – Daniel Javorek 2018: Osada kultúry s mladou lineárnou keramikou vo Zvolene. Slovenská archeológia LXVI-2
  • 2018 Stredné Slovensko v stredoveku
  • Beljak, J. – Maliniak, P. – Beljak Pažinová, N. – Šimkovic, M. 2014: Burg Pustý hrad bei Zvolen – eine Zeugin mittelalterlichen Lebens. Differenzierung des Raumes der königlichen Burg aufgrund der archäologischen, architektonischen und historischen Forschung. Castrum Bene 12, s. 265-276.
  • Bebej, J. – Maliniak, P. – Čatayová, S. (eds.) 2013: Zvolen – monografia mesta. Zvolen.
  • Radoslav Ragač: Zólyom város intézményeinek és polgárainak hétköznapjai a 16–17. században.
  • Radoslav Ragač 2008: Nové poznatky o stavebných aktivitách v okolí farského Kostola sv. Alžbety vo Zvolene. Historica XLVII.
  • Milan Hanuliak 2003: Záchranný výskum historickej radnice vo Zvolene. AVANS 2002.
  • Eugen Lazišťan 1988: Zvolen - História a súčasnosť.
  • Otakar Nehera 1967: Zvolen a okolie.
  • Balassa Géza 1964: Zvolen v období lužickej kultúry. Banská Bystrica.
  • Dobroslava Menclová 1954: Hrad Zvolen. Bratislava.
  • Juraj Bánik 1894: Slobodné a kráľovské mesto Zvolen. Opis historicko-topografický.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]