Ugrás a tartalomhoz

Zólyom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zólyom (Zvolen)
Zólyom címere
Zólyom címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásZólyomi
Rangváros
PolgármesterLenka Balkovičová
Irányítószám960 01
Körzethívószám00421 (0) 45
Forgalmi rendszámZV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség
  • 42 476 fő (2017. dec. 31.)[1]
  • 39 844 fő (2023)[2]
Népsűrűség439 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság293 m
Terület98,727 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 34′ 59″, k. h. 19° 07′ 59″48.583056°N 19.133056°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 59″, k. h. 19° 07′ 59″48.583056°N 19.133056°E
Zólyom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zólyom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zólyom (szlovákul Zvolen, németül Altsohl, latinul Vetusolium) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Zólyomi járásának székhelye. Dobrókirályi (Kráľová), Mátyásfalva (Môťová), Neresnica, Zolna és Zólyomlukó (Lukové) tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercebányától 18 km-re délre, a Garam folyó kanyarulatában fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szlovák Zvolen szóból ered, amely egy „kiváló, nevezetes” jelentésű személynév származéka.[3]

Története[szerkesztés]

Zólyom 1596-ban

A település első vára, a Pusztavár (szlovákul Pustý hrad) a mai várostól délnyugatra emelkedő hegygerincen, a 11. században épült. A város az egykori várispánság központja, a vármegye névadója, Zólyom vármegye székhelye volt. A helyi legenda szerint nem Nyitrán, hanem a várban halt meg 1095. június 29-én Szent László király.[4] A vár alatt létesült város első említése 1135-ből való. A vár mai formájában a tatárjárás után, az 1370-es években épült ki. Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett itt, és 1382-ben ide hívta össze a lengyel rendeket. 1440-ben Giskra serege elfoglalta, 1449-ben Hunyadi János égette fel a várost, de a várat csak Hunyadi Mátyás tudta visszavenni 1462-ben. Hunyadi János a várral átellenben, a Strázsa-hegy 444 m magas csúcsán épített várat 1451-ben, amelynek maradványai ma is látszanak. Mátyás szívesen tartózkodott itt, át is építtette. A vár sohasem került a törökök kezére. 1600 körül már romos volt.

1605-ben Bocskai István, majd 1620-ban Bethlen Gábor foglalta el. Bethlen 1618–1620 között és 1622-ben a Szent Koronát Pozsonyból előbb Nyitrára, majd Zólyomba vitte, ahol majdnem egy évig őrizték. Azután Kassára és Eperjesre, végül Ecsedre vitette a koronát, hogy azután onnan Kassára visszahozva átadja II. Ferdinándnak a nikolsburgi béke értelmében. Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen választották magyar királlyá. A beiktatása 1620. január 8-án történt meg, Bethlen azonban soha nem tette fejére a Szent Koronát, bár az országgyűlés határozata után már semmilyen akadály nem választotta el.[5][6]

A várat 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamították meg Bercsényi Miklós kurucai Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Esterházy család tulajdona, tőlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. A vár helyreállítása nagyrészt megtörtént.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek): „Ó-Zólyom, sz. kir. város, Zólyom megyének közép pontján, legszebb tájékán, a mellette lefolyó Garan vizének bal partján, Besztercze sz. kir. várostól dél felé 1 1/4 állomásnyi távolságra. A lakosság anyanyelve tót, a várost „Zvolen”-nek hivják. [...] A várost teszi öszvesen 280 ház, nagy hosszuságu piaczán van 81, köztök 15 emeletes, a többi ötfelé vonuló nagyobb-kisebb utczáiban. A lakosok száma öszvesen tesz 1800, ezekből férfi 950, nőnemü 850, s ekképen itt több férfi van nemzetünk tenyésztésére. [...] A város lakói többnyire gazdasággal foglalatoskodnak, még azok is, kik mesterséget űznek. Nevezetesb nagyságu vagy régiségü épületek ben a városban nem találtatnak, csak két templom és a várossal összekötött zólyomi kamarai vár, nagy Lajostól 1350 évben épitve, mellyben Mátyás király lakott, s e helyet magának mulató helyéül választván, azért szép szobákkal és egy nagy palotával kiékesité. A terem tetején (boltozatján) most is régi királyok és vezérek lefestve látszanak. [...] Nevezetességhez tartozik még: hogy a város egy erős 4 öl magosságu és fél ölnyi szélességü kőfallal van körülépitve, a bejárás 4 erős kapun történik.[7]

1919. június 7-én a Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye és a Zólyomi járás székhelye volt.

1944-ben a szlovák nemzeti felkelés egyik központja volt. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 14-én foglalta el.

Népesség[szerkesztés]

A Szent Erzsébet-templom
A városközpont

Látnivalók[szerkesztés]

  • A 13. századi vár a városközpontban található. Balassi Bálint emlékét őrzi a várkapunál 1994-ben elhelyezett emléktábla.
  • A 15. századi vár romjai a Strázsa-hegyen.
  • Pusztavár 11. századi romjai a várostól délnyugatra emelkedő hegyen.
  • A Szent Erzsébet-templom 1381 és 1390 között épült gótikus stílusban, reneszánsz átépítéssel. Tornya barokk stílusú.
  • Az óhegyi kegytemplomot 1448 és 1449 között építették Königsberger Mihály királyi bányaigazgató indítványára. 1589-ben bővítették. Ezután 1710-ig protestánsok mozgolódása miatt a zarándoklatok meggyérültek, még a templomot is elvették. A kegyszobrot az erdőbe menekítették egy fa belsejébe, és amikor visszavitték régi helyére, a fa tövében forrás fakadt, ahol számtalan csoda történt. Az 500 éves kegyszobrot azóta zarándokok tömegei látogatják. A kegyhelyen még hat kápolna (1600 és 1820 között épültek) és kálvária-kápolna is található, amely 1809-ben épült.
  • A városháza a 17. században épült, reneszánsz alapokon.
  • A zsidó temetőt 1998-ban újították fel.

Kultúra[szerkesztés]

  • J. G. Tajovský Színház

Híres emberek[szerkesztés]

Testvérvárosa[szerkesztés]

Képgaléria a várról[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 
  • Beljak, J. – Beljak-Pažinová, N. – Stoklas, B. 2021: Find of Gallienus Antoninianus Contemporary Forgery from the Pustý hrad Castle in Zvolen, Slovakia. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
  • Miloš Čierny – Noémi Beljak Pažinová – Ján Beljak 2020: Zdobená kostená rukoväť z Pustého hradu vo Zvolene. Študijné zvesti 67/2.
  • Noémi Beljak Pažinová – Daniel Javorek 2018: Osada kultúry s mladou lineárnou keramikou vo Zvolene. Slovenská archeológia LXVI-2
  • 2018 Stredné Slovensko v stredoveku
  • Beljak, J. – Maliniak, P. – Beljak Pažinová, N. – Šimkovic, M. 2014: Burg Pustý hrad bei Zvolen – eine Zeugin mittelalterlichen Lebens. Differenzierung des Raumes der königlichen Burg aufgrund der archäologischen, architektonischen und historischen Forschung. Castrum Bene 12, s. 265-276.
  • Bebej, J. – Maliniak, P. – Čatayová, S. (eds.) 2013: Zvolen – monografia mesta. Zvolen
  • Radoslav Ragač: Zólyom város intézményeinek és polgárainak hétköznapjai a 16–17. században
  • Radoslav Ragač 2008: Nové poznatky o stavebných aktivitách v okolí farského Kostola sv. Alžbety vo Zvolene. Historica XLVII.
  • Milan Hanuliak 2003: Záchranný výskum historickej radnice vo Zvolene. AVANS 2002
  • Eugen Lazišťan 1988: Zvolen – História a súčasnosť
  • Otakar Nehera 1967: Zvolen a okolie
  • Balassa Géza 1964: Zvolen v období lužickej kultúry. Banská Bystrica
  • Dobroslava Menclová 1954: Hrad Zvolen. Bratislava
  • Juraj Bánik 1894: Slobodné a kráľovské mesto Zvolen. Opis historicko-topografický

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]