Ugrás a tartalomhoz

Jarosław Kaczyński

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jarosław Aleksander Kaczyński
A Lengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnöke
Hivatali idő
2006. július 14. – 2007. november 16.
HelyettesZyta Gilowska,
Przemysław Gosiewski
ElnökLech Kaczyński
ElődKazimierz Marcinkiewicz
UtódDonald Tusk
Született1949. június 18. (76 éves)
Varsó
PártJog és Igazságosság
SzüleiJadwiga Kaczyńska
Rajmund Kaczyński
Foglalkozásjogász
Iskolái
  • Faculty of Law and Administration, University of Warsaw (1967–1971, magiszter, jogtudomány)
  • Copernicus Bilingual High School in Warsaw (–1967)
  • XLI Liceum Ogólnokształcące im. Joachima Lelewela w Warszawie
Vallásrómai katolikus
Díjak
  • St. George's Order of Victory
  • Bölcs Jaroszlav herceg 2. osztályú rendje (2022. június 1.)
  • Wprost Person of the Year (2005)
  • Wprost Person of the Year (2015)
Jarosław Aleksander Kaczyński aláírása
Jarosław Aleksander Kaczyński aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jarosław Aleksander Kaczyński témájú médiaállományokat.

Jarosław Aleksander Kaczyński (kiejtéseⓘ, Varsó, 1949. június 18. –) lengyel politikus, jogász, a konzervatív, jobboldali populista Jog és Igazságosság (PiS) párt társalapítója és 2003 óta az elnöke. 2006. július 14. és 2007. november 16. között Lengyelország miniszterelnöke. A néhai lengyel államfő, Lech Kaczyński ikertestvére. Annak ellenére, hogy nem miniszterelnök vagy elnök, és formálisan csak a Szejm tagja, a pártja által 2015-ben megnyert parlamenti választások óta Lengyelország egyik vezetőjének tekintik.[1]

Kaczyński egyetemistaként részt vett az 1968-as lengyel politikai válság idején tartott diáktüntetéseken. Később bekapcsolódott az antikommunista ellenzék tevékenységébe, a Munkásvédelmi Bizottság (KOR) és a Társadalom Önvédelmi Bizottsága (KSS KOR) munkatársa lett. Az 1980 augusztusi sztrájkokban való részvétele miatt letartóztatták, ezt követően csatlakozott a Szolidaritás Független Szakszervezetéhez. 1982-ben a Lengyel Helsinki Bizottság tagjává vált, majd részt vett az 1988-as sztrájkokban is.

1989-ben részt vett a kerekasztal-tárgyalásokon, amelyek a kommunista rendszer békés felbomlásához vezettek. 1989 és 1991 között szenátorként tevékenykedett, 1990-ben pedig megalapította a Központi Megállapodás (Porozumienie Centrum) pártot, amelynek 1998-ig az elnöke volt. 1990–1991 között Lech Wałęsa elnök kancelláriájának vezetőjeként dolgozott. 1991–1993 között, majd 1997-től kezdve folyamatosan a Szejm, azaz a lengyel parlament tagja.

2001-ben testvérével együtt megalapította a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) pártot, amelynek 2003-ban elnöke lett. A párt színeiben 2006 júliusától 2007 novemberéig Lengyelország miniszterelnöke volt. A 2007-es választási vereség után Kaczyński a Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) kormányai idején az ellenzék vezetőjévé vált. Ikertestvére 2010-ben a Szmolenszki légi katasztrófában életét vesztette, ezt követően Jarosław Kaczyński elindult az elnökválasztáson, azonban alulmaradt Bronisław Komorowskival szemben.

A 2015-ös lengyel elnökválasztáson és parlamenti választásokon aratott PiS-győzelmek után Kaczyńskit széles körben Lengyelország legbefolyásosabb politikusaként és Európa egyik legjelentősebb politikai vezetőjeként tartották számon.[2] 2020-ban miniszterelnök-helyettesnek nevezték ki. Feladatkörébe a honvédelmi, igazságügyi és belügyi tárcák munkájának felügyelése tartozott. 2023 novemberében lemondott kormányzati tisztségéről, miután pártja, a PiS elvesztette a parlamenti többségét a 2023-as lengyelországi parlamenti választáson.

Ifjúkora

[szerkesztés]

Jarosław Kaczyński 1949. június 18-án született Varsóban, a Żoliborz városrészben, a Paweł Suzina utca 3. szám alatti családi házban.[2] Ikertestvére Lech Kaczyński.[3] Édesapja, Rajmund Kaczyński (1922–2005) mérnök volt, aki a második világháború alatt a Honi Hadseregben szolgált. Édesanyja, Jadwiga Kaczyńska (1925–2013), aki a Lengyel Tudományos Akadémián dolgozó filológus volt.[4][5]

Gyermekként testvérével együtt szerepelt az 1962-ben bemutatott Akik ellopták a holdat (O dwóch takich, co ukradli księżyc) című lengyel filmben, amely Kornel Makuszyński népszerű gyermekregényének adaptációja volt.[6]

Középiskolai tanulmányait a a varsói Joachim Lelewelről elnevezett XLI. Általános Gimnáziumban kezdte, de az évfolyamismétlés miatt később a Mikołaj Kopernik XXXIII. Általános Gimnáziumba került át, ahol 1967-ben érettségizett.[5]

Kaczyński a Varsói Egyetem Jog- és Közigazgatástudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1976-ban szerezte meg jogtudományi doktorátusát. Doktori értekezését – „A testületi szervek szerepe a felsőoktatási intézmények irányításában” címmel – Stanisław Ehrlich professzor irányításával készítette.[7]

1971 és 1976 között a Tudománypolitikai és Felsőoktatási Intézetben dolgozott kutatóként, ezt követően pedig a Varsói Egyetem białystoki kihelyezett tagozatán lett adjunktus.[5]

A politikában

[szerkesztés]

Ellenzéki tevékenysége a kommunizmus alatt

[szerkesztés]

Tanulmányai idején Jarosław Kaczyński részt vett az 1968-as márciusi diáktüntetéseken, amelyek az akkori politikai válság egyik fő eseményének számítottak. 1976-ban bekapcsolódott a Munkásvédelmi Bizottság (Komitet Obrony Robotników, KOR) tevékenységébe, amelyet az 1976-os júniusi munkásmegmozdulások után hoztak létre azzal a céllal, hogy védelmet nyújtson a kommunista hatóságok által üldözött munkásoknak. Ugyanebben az évben, egy Płockba tett útja során – KOR-feladat végrehajtása közben – a hatóságok feltartóztatták.[8]

A KOR később átalakult Társadalmi Önvédelem Bizottságává (Komitet Samoobrony Społecznej KOR, KSS KOR), amely már szélesebb körű ellenzéki tevékenységet folytatott. Kaczyński a szervezet Intervenciós Irodájában dolgozott, amelyet Zbigniew Romaszewski és Zofia Romaszewska irányított.[5] Az iroda feladata az emberi jogi visszaélések dokumentálása, valamint a megtorlások áldozatainak és az elnyomás által érintetteknek nyújtott jogi és anyagi segítség volt. Kaczyński több olyan ügyet is kivizsgált, amelyekben a polgári milícia (MO) és a belső biztonsági szolgálat (SB) tisztjei gyilkosságokat követtek el.[8]

1979-ben csatlakozott a Głos című havilap szerkesztőségéhez, amely a KSS KOR-hoz kötődött, és Antoni Macierewicz szerkesztette.[5]

A kommunista időszakban Kaczyński több ellenzéki szervezetben is aktívan tevékenykedett, köztük a Munkások Önvédelmi Bizottságában (KOR), a Társadalmi Önvédelem Bizottságában (KSS KOR) és a Szolidaritás szakszervezetben.[9] 1989 és 1991 között a Tygodnik Solidarność (Szolidaritás Hetilap) újság főszerkesztőjeként dolgozott.[10][11]

Politikai tevékenysége 1990 és 2005 között

[szerkesztés]
Jarosław Kaczyński Strasbourgban 2004 áprilisában.

1990-ben megalapította a konzervatív, kereszténydemokrata irányultságú Központi Megállapodás (Porozumienie Centrum, PC) pártot, amelynek elnöke lett, és 1997-ig betöltötte ezt a tisztséget.[12] 1989 és 1991 között a Szenátus, majd 1991 és 1993 között, valamint 1997-től kezdődően ismét a Szejm tagja volt.[13]

Szintén 1990-ben a lengyel püspöki karral együttműködve Krzysztof Czabański, Maciej Zalewski és Sławomir Siwek társaságában megalapította a Szolidaritás Sajtóalapítványt (Fundacja Prasowa Solidarność), amelynek alapítója és az alapítványi tanács elnöke lett.[14]

1990 decemberében Lech Wałęsa köztársasági elnök az elnöki kancellária vezetőjévé nevezte ki,[15] ám rövid idő múlva felmentette tisztségéből. Ezt követően Kaczyński a Wałęsa-ellenes politikai mozgalmak egyik meghatározó alakja lett, és több, az elnök politikáját bíráló kezdeményezésben is részt vett.[16]

1993-ban Kaczyński a „menetelés a Belwederre” néven ismert tiltakozás egyik szervezője volt, amely Lech Wałęsa lemondását és a dekommunizáció következetes végrehajtását követelte.[17] A Központi Megállapodás azonban nem érte el a választási küszöböt, így Kaczyński elveszítette parlamenti mandátumát.[18] 1997-ben ismét bejutott a Szejmbe, ezúttal Varsó 1-es választókerületéből, a Lengyelország Újjáépítéséért Mozgalom (Ruch Odbudowy Polski, ROP) jelöltjeként.

2001-ben testvérével, Lech Kaczyńskivel közösen megalapította a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) pártot, amely a 2001-es lengyelországi parlamenti választásokon a szavazatok 9,5%-át szerezte meg, és 44 mandátumot nyert. Jarosław Kaczyński 144 343 szavazattal ismét Varsó 1-es választókerületéből (Warszawa I) jutott be a Szejmbe.[19][20] 2003-ban átvette a pártelnöki posztot testvérétől, aki ekkor Varsó főpolgármestere lett.[21]

2005-ös lengyelországi parlamenti választások

[szerkesztés]

2005-ben Jarosław Kaczyński vezetésével a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) párt megnyerte a parlamenti választásokat. Kaczyński Varsó 1-es választókerületében 171 129 szavazatot kapott, ami az eddigi legjobb egyéni eredménye volt.[22][23]

A választás után azonban Kaczyński bejelentette, hogy nem vállalja a miniszterelnöki tisztséget, mivel attól tartott, hogy személye csökkentheti ikertestvére, Lech Kaczyński esélyeit az októberi elnökválasztáson, így ennek eredményeként Kazimierz Marcinkiewiczet nevezték ki miniszterelnöknek. Jaroslaw Kaczyński ezután a parlament frakcióvezetőjeként és a pártja vezetőjeként tevékenykedett, valamint a miniszterelnök döntéseire is jelentős befolyással bírt.[24]

Miniszterelnökként (2006–2007)

[szerkesztés]
Lech Kaczyński államfő kinevezi Jarosław Kaczyńskit miniszterelnökké 2006. július 14-én.

Miután Kazimierz Marcinkiewicz 2006. július 7-én lemondott,[25] a Jog és Igazságosság (PiS) párt Jarosław Kaczyńskit javasolta miniszterelnöknek.[25][26] Három nappal később Lech Kaczyński köztársasági elnök – Jarosław ikertestvére – felkérte őt a kormány megalakítására.[27] Kaczyński az addigi koalíciós felállást megtartva alakította meg új kabinetjét, mindössze csak a pénzügyminiszteri pozíción történt változás: Stanisław Kluza váltotta Paweł Wojciechowskit.[28] Az új kormányt 2006. július 14-én iktatták be, majd a Szejm július 19-én bizalmat szavazott.[29][30] Kaczyńskiék voltak a világ első testvérpárja, akik ugyanabban az országban, egy időben töltötték be az államfői és a kormányfői tisztséget, valamint az egyetlen ikerpár, akik valaha ilyen szerepet vállaltak.[31]

2006. szeptember 22-én Lech Kaczyński köztársasági elnök, Jarosław Kaczyński kérésére, leváltotta Andrzej Leppert a lengyel Önvédelem pártelnökét, aki a kormányban miniszterelnök-helyettes és mezőgazdasági miniszter volt.[32] A kormányfő átmenetileg maga látta el a tárca irányítását, egészen október 16-ig, amikor Lepper visszatért a kabinetbe.[33]

2006. október 1-jén a Gdański Hajógyárban tartott pártrendezvényen Kaczyński a kormány ellenfeleit a kommunista idők karhatalmi egységeihez (ZOMO) hasonlította, amelyek a sztrájkoló munkások ellen léptek fel.[34] A kijelentés nagy felháborodást váltott ki: az 1980-as gdański megállapodások aláírói, köztük Lech Wałęsa, nyílt levélben követelték tőle, hogy vonja vissza sértő szavait.[40]

2007. április 26-án Kaczyński a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság lengyel szervezőbizottságának az elnöke lett.[35] A nyár folyamán, a földügy (Afera gruntowa) néven ismert korrupciós botrány miatt menesztette Andrzej Leppert és Tomasz Lipiec sportminisztert,[36] majd augusztus 8-án leváltotta a belügyminiszter Janusz Kaczmarekot is,[37] akinek a helyére Władysław Stasiak került.[38] 2007 augusztusában felbontotta a koalíciót a Lengyel Családok Ligájával (LPR) és Önvédelem (Samoobrona Rzeczpospolitej Polskiej) párttal, így a Jog és Igazságosság (PiS) kisebbségi, egypárti kormányként folytatta a munkát.[39][40]

2007 szeptemberében Jaroslaw Kaczyński átmenetileg több miniszteri posztot is személyesen ellátott, mivel a kormánytagok egy részét ideiglenesen felmentették. Rövid ideig ő töltötte be többek között a külügy-, pénzügy-, honvédelmi-, igazságügyi-, gazdasági- és egészségügyi miniszteri, valamint a főügyészi feladatokat is.[41]

A politikai instabilitás miatt a Szejm 2007. szeptember 7-én feloszlatta magát, amelyet Lech Kaczyński köztársasági elnök jóváhagyott, és előrehozott parlamenti választásokat írt ki október 21-re.[42] Azonban az október 21-én megtartott parlamenti választáson a Donald Tusk vezette jobbközép Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) fölényes győzelmet aratott, így a 2005-től kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) ellenzékbe vonult.[43][44]

2007. november 5-én, Jarosław Kaczyński benyújtotta lemondását a miniszterelnöki tisztségről, amelyet a köztársasági elnök még aznap elfogadott.[45] A Kaczyński vezette kormány ügyvezető jelleggel november 16-ig maradt hivatalban, amikor is Donald Tusk kabinetjét beiktatták.[46][47]

A 2010-es elnökválasztás

[szerkesztés]

2010. április 26-án Jarosław Kaczyński bejelentette, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltjeként indul az előrehozott elnökválasztáson, amelyet ikertestvére halála után, a Szmolenszki légi katasztrófát követően írtak ki.[48][49] Kampányát Joanna Kluzik-Rostkowska vezette, szóvivője pedig Paweł Poncyljusz volt. 2010. május 6-án kampánystábja 1,65 millió támogató aláírást nyújtott be a lengyel Országos Választási Bizottsághoz (PKW), majd másnap Kaczyńskit hivatalosan is elnökjelöltként regisztrálták.[50] A kampány során Kaczyński igyekezett mérsékeltebb, középutas képet mutatni magáról, hogy megszólítsa a centrista szavazókat.[51] A kampány jelmondata így szólt: „Polska jest najważniejsza” („Lengyelország az első”).[52]

A június 9-i kampánygyűlés után Bronisław Komorowski a Polgári Platform (PO) jelölt választási bizottsága bíróság elé idézte Kaczyńskit, mert azt állította, hogy Komorowski támogatja az egészségügy privatizációját. A Varsói Kerületi Bíróság Kaczyński ellen ítélt, és elrendelte, hogy a kijelentést valótlan információként vonja vissza; a fellebbezés után az ítéletet a Fellebbviteli Bíróság is helybenhagyta.[53]

A 2010. június 20-én tartott első fordulóban Kaczyński 6 128 255 szavazatot (36,46%) szerzett, amivel a második helyen végzett Komorowski 41,54%-os eredménye mögött.[54] A második fordulóban több, az első körben kiesett jelölt – köztük Marek Jurek, Kornel Morawiecki és Janusz Korwin-Mikke – támogatta őt.[55][56][57] A második fordulóban Kaczyński 7 919 134 érvényes szavazatot (46,99%) kapott, de alulmaradt Bronisław Komorowskival szemben.[58][59][60]

Politikai tevékenysége 2010 után

[szerkesztés]
Jarosław Kaczyński és Beata Szydło, Lengyelország miniszterelnöke 2017-ben.
Jarosław Kaczyński a néhai lengyel államfő, Lech Kaczyński emlékművének avatásán Varsóban, 2018 novemberében.

A 2011-es lengyelországi parlamenti választásokon Jarosław Kaczyński ismét elindult a Jog és Igazságosság (PiS) listavezetőjeként a Varsó 1-es választókerületében, és mandátumot szerzett 202 297 szavazattal.[61] A választási kampány idején jelent meg Polska naszych marzeń című könyve, amelyben politikai programját és jövőképét ismertette.[62]

2013. június 29-én Kaczyńskit újraválasztották a PiS pártelnökévé, megerősítve vezető szerepét a párt élén.[63][64]

A mérsékelt szavazók megnyerése érdekében Jarosław Kaczyński a 2015-ös elnöki és parlamenti választásokon nem indult személyesen sem elnök-, sem miniszterelnök-jelöltként, hanem a PiS mérsékeltebb politikusait állította előtérbe. Az elnökválasztáson Andrzej Duda indult,[65] míg a miniszterelnöki tisztségre Beata Szydło volt a PiS jelöltje.[66]

A PiS mindkét választáson győzelmet aratott, és a parlamenti választáson a kommunizmus bukása óta elsőként szerzett önálló parlamenti többséget.[67][68][69] Bár Kaczyński pártján belül rendkívül népszerű vezető maradt, a lengyel közvélemény szélesebb rétegei körében továbbra is megosztó politikusnak számított, és több közvélemény-kutatás szerint a lengyelek nagyobb része kevésbé tartotta őt megbízhatónak, mint Dudát vagy Szydłót. A Politico 2017-ben Lengyelország tényleges vezetőjeként („de facto ruler of Poland”) és az ország egyik legbefolyásosabb politikusaként jellemezte Kaczyńskit.[68]

2017 decemberében Jarosław Kaczyński kijelentette, hogy már nem bízik Beata Szydłóban, mint a párt miniszterelnök-jelöltjében. A döntés hátterében részben az Európai Unió vezetőivel kialakult nézeteltérései álltak. Mivel a helyzete tarthatatlanná vált, Szydło benyújtotta lemondását.[70] 2017. december 11-én Mateusz Morawieckit iktatták be Lengyelország miniszterelnökévé, és azonnal kinevezte Szydłót miniszterelnök-helyettesévé.[71]

2020-ban Kaczyński miniszterelnök-helyettesi tisztséget kapott Mateusz Morawiecki kormányában.[72] Tisztségében a nemzetbiztonsági és védelmi ügyekért felelős kormánybizottság elnökeként tevékenykedett.[73] 2021. július 3-án ismét a Jog és Igazságosság (PiS) párt elnökévé választották.[74] 2021 októberében bejelentette, hogy 2022 elején lemond a miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, ugyanis a PiS vezetésére kíván koncentrálni továbbiakban.[75] Végül 2022. június 21-én hivatalosan is távozott a kormányból.[76]

2023. június 21-én azonban Kaczyński újra visszatért Mateusz Morawiecki kormányába, miután ismét miniszterelnök-helyettessé nevezték ki, négy korábbi tisztségviselőt váltva a tisztségben.[77]

A 2023-as lengyelországi parlamenti választásokon a Jog és Igazságosság (PiS) kielcei listavezetőjeként indult, és 177 228 szavazattal szerzett mandátumot.[78] A PiS ismét a legtöbb mandátumot nyerte, ezzel 1989 óta az első párt lett, amely három egymást követő választást is megnyert, ám a korábbi, 2015-ös és 2019-es győzelmekkel ellentétben ezúttal nem szerzett parlamenti többséget, ami a hatalom elvesztését jelentette.[79] 2023. november 27-én Kaczyński ismét távozott a miniszterelnök-helyettesi tisztségéből. A Lengyel Sajtóügynökségnek (PAP) adott interjúban elmondta, hogy ő volt a kezdeményezője Mateusz Morawiecki harmadik kormányának, amelyet az ellenzék parlamenti többsége ellenére is megalakítottak és beiktattak.[80] A Morawiecki kabinetje december 11-én elvesztette a bizalmi szavazást 190-266 arányban.[81][82] A Szejm december 13-án Donald Tuskot jelölte miniszterelnöknek 248 igen és 201 nem szavazattal,[83] majd Tusk harmadik kabinetjét aznap beiktatták, így a 2015 óta kormányzó PiS ismét ellenzékbe vonult.[84]

Magánélete

[szerkesztés]

Nőtlen.[85] Lengyelország fővárosában, Varsó Żoliborz városrészében az Adama Mickiewicza utcában él.[86][87][88] A néhai lengyel államfő, Lech Kaczyński ikertestvére, valamint Marta Kaczyńska-Dubieniecka nagybátyja.[89][90][91]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ JAROSŁAW KACZYŃSKI THE BACKBENCH DRIVER
  2. ↑ a b JAROSŁAW KACZYŃSKI (brit angol nyelven). POLITICO, 2016. december 7. (Hozzáférés: 2025. október 10.)
  3. ↑ Anna Poppek: Obrączki. Opowieść o rodzinie Marii i Lecha Kaczyńskich. Warszawa: Gruner+Jahr Polska, 2010. ISBN 978-83-62343-08-9. 
  4. ↑ Anna Poppek: Obrączki. Opowieść o rodzinie Marii i Lecha Kaczyńskich. Warszawa: Gruner+Jahr Polska, 2010. ISBN 978-83-62343-08-9. 
  5. ↑ a b c d e Jarosław Kaczyński (lengyel nyelven). Wprost, 2018. május 9. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  6. ↑ POLAND'S ELECTIONS
    Kaczynski Brothers: Movie Stars That Turned Politicians    . www.axisglobe.com. [2006. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  7. ↑ Doktorat prezesa Jarosława Kaczyńskiego. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  8. ↑ a b Kaczyński Jarosław - Biogramy. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  9. ↑ Bogusław Kopka, Ryszard Żelichowski, Rodem z Solidarności. Sylwetki twórców NSZZ Solidarność, Niezależna Oficyna Wydawnicza, Warszawa 1997, s. 81–112, ISBN 83-7054-099-6. 
  10. ↑ Bogusław Kopka, Ryszard Żelichowski, Rodem z Solidarności. Sylwetki twórców NSZZ Solidarność, Niezależna Oficyna Wydawnicza, Warszawa 1997, s. 81–112, ISBN 83-7054-099-6. 
  11. ↑ Teresa Bochwic, Odwrotna strona medalu. Z Jarosławem Kaczyńskim rozmawia Teresa Bochwic, Oficyna Wydawnicza „Most”, Wydawnictwo Verba, Warszawa 1991, s. 66, ISBN 83-85061-18-5. 
  12. ↑ Jakub Karpiński, Portrety lat: Polska w odcinkach 1944–1993, Wyd. 2 uzup., Gebethner & Ska, Warszawa 1994, s. 293. 
  13. ↑ Jarosław Kaczyński - Encyklopedia Solidarności (lengyel nyelven). www.encyklopedia-solidarnosci.pl. [2011. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  14. ↑ Krasnowska V., Biedny prezes, „Polityka”, 6 (3197), 6 lutego 2019, s. 14–16. 
  15. ↑ THE PRESIDENT'S MAN » 26 Oct 1991 » The Spectator Archive. The Spectator Archive. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  16. ↑ Hinshaw, Drew. „Poland’s New Nationalist Rulers Are Erasing Lech Walesa From History”, Wall Street Journal, 2018. január 22. (Hozzáférés: 2025. október 11.) (amerikai angol nyelvű) 
  17. ↑ Pawlicka, Aleksandra. „Wańka wstańka”, WPROST.pl, 2010. július 11.. [2018. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (pl-PL nyelvű) 
  18. ↑ M.P. 1993 nr 50 poz. 471. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  19. ↑ Krzysztof Kowalczyk: Prawo i Sprawiedliwość – „rewolucyjni konserwatyści”?. W: Krzysztof Kowalczyk, Jerzy Sielski: Partie i ugrupowania parlamentarne III RP. Toruń: Dom wydawniczy DUET, 2006, s. 192–231. ISBN 83-89706-84-9. 
  20. ↑ Państwowa Komisja Wyborcza: Wyniki głosowania w okregach wyborczych według list i kandydatów. pkw.gov.pl. [2001. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  21. ↑ Krzysztof Kowalczyk: Prawo i Sprawiedliwość – „rewolucyjni konserwatyści”?. W: Krzysztof Kowalczyk, Jerzy Sielski: Partie i ugrupowania parlamentarne III RP. Toruń: Dom wydawniczy DUET, 2006, s. 192–231. ISBN 83-89706-84-9. 
  22. ↑ Wybory 2005. wybory2005.pkw.gov.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  23. ↑ Krzysztof Kowalczyk: Prawo i Sprawiedliwość – „rewolucyjni konserwatyści”?. W: Krzysztof Kowalczyk, Jerzy Sielski: Partie i ugrupowania parlamentarne III RP. Toruń: Dom wydawniczy DUET, 2006, s. 192–231. ISBN 83-89706-84-9. 
  24. ↑ „Poland's prime minister resigns”, 2006. július 7. (Hozzáférés: 2025. október 11.) (brit angol nyelvű) 
  25. ↑ a b MTI: Benyújtotta lemondását a lengyel miniszterelnök (magyar nyelven). index.hu, 2006. július 7. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  26. ↑ Kezdődik az ikrek köztársasága (magyar nyelven). 24.hu, 2006. július 10. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  27. ↑ Ikertandem Lengyelország élén (magyar nyelven). index.hu, 2006. július 10. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  28. ↑ Stanisław Kluza. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  29. ↑ „Polish head swears in twin as PM”, 2006. július 14. (Hozzáférés: 2025. október 11.) (brit angol nyelvű) 
  30. ↑ MTI: Bizalmat kapott Jaroslaw Kaczynski lengyel kormányfő (magyar nyelven). index.hu, 2006. július 19. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  31. ↑ Polish President's Twin Brother Becomes Prime Minister – DW – 07/10/2006 (angol nyelven). dw.com. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  32. ↑ MTI: Kaczynski leváltotta a mezőgazdasági minisztert (magyar nyelven). index.hu, 2006. szeptember 22. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  33. ↑ Jean Blondel; Jean-Louis Thiebault (2009). Political Leadership, Parties and Citizens: The personalisation of leadership. The career of Andrzej Lepper: from local protest leader to Deputy Prime Minister. Routledge. pp. 316–318. ISBN 978-1-135-17921-2. 
  34. ↑ Kto jest tam, gdzie stało ZOMO. serwisy.gazeta.pl. [2008. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  35. ↑ MTI: A lengyel és az ukrán kormányfő szervezi a 2012-es futball-Eb-t (magyar nyelven). index.hu, 2007. április 27. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  36. ↑ „Prezydent odwołał Leppera - koalicja się rozpada”, TVN24.pl. [2019. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) 
  37. ↑ MTI: Kaczynski kirúgta belügyminiszterét (magyar nyelven). index.hu, 2007. augusztus 8. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  38. ↑ Władysław Stasiak - Szef KPRP. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  39. ↑ Index: Kirúgta a nacionalistákat a lengyel kormányfő (magyar nyelven). index.hu, 2007. augusztus 11. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  40. ↑ MTI: Kiszórta a koalíciós minisztereket a lengyel kormányfő (magyar nyelven). index.hu, 2007. augusztus 13. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  41. ↑ Polska, Grupa Wirtualna: Kaczyński: ministrowie szybko powrócą (pl-PL nyelven). www.money.pl, 2007. szeptember 8. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  42. ↑ MTI: Feloszlatta magát a lengyel parlament (magyar nyelven). index.hu, 2007. szeptember 7. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  43. ↑ András, Iván: A történész pártja nyerte a lengyel választást (magyar nyelven). index.hu, 2007. október 22. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  44. ↑ https://www.reuters.com/article/world/europe-relieved-as-polands-kaczynskis-lose-grip-idUSL16226005/. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  45. ↑ Prezydent RP przyjął dymisję Rady Ministrów. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  46. ↑ Prezydent RP Lech Kaczyński powołał Donalda Tuska na urząd Prezesa Rady Ministrów. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  47. ↑ Hírügynökség, Független: Beiktatták az új lengyel kormányfőt (magyar nyelven). index.hu, 2007. november 16. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  48. ↑ Multimedia, INVENTOR: Prawo i Sprawiedliwość. old.pis.org.pl. [2018. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  49. ↑ Index, MTI: Jaroslaw Kaczynski elnöknek jelölteti magát (magyar nyelven). index.hu, 2010. április 26. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  50. ↑ 1 mln 700 tys. podpisów. Sztab Kaczyńskiego złożył listy w PKW. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  51. ↑ Baczynska, Gabriela. „ANALYSIS-Poland's Kaczynski eyes middle ground ahead of vote”, U.S.. [2023. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (amerikai angol nyelvű) 
  52. ↑ Hasło Kaczyńskiego: "Polska jest najważniejsza" - Najważniejsze informacje - Informacje - portal TVN24.pl - 07.05.2010. www.tvn24.pl. [2010. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  53. ↑ „Wybory 2010. Jarosław Kaczyński musi sprostować. Apelacja odrzucona”, gazetapl. [2014. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (lengyel nyelvű) 
  54. ↑ Wybory 2010. prezydent2010.pkw.gov.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  55. ↑ Redakcja: Wybory prezydenckie 2010. Marek Jurek poprze Jarosława Kaczyńskiego (pl-PL nyelven). Gazeta Lubuska, 2010. június 21. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  56. ↑ Głosy przekaże Kaczyńskiemu - Onet Wybory. wybory.onet.pl. [2014. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  57. ↑ OŚWIADCZENIE - Janusz Korwin Mikke - blog oficjalny - Onet.pl Blog. korwin-mikke.blog.onet.pl. [2010. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  58. ↑ Wybory 2010. prezydent2010.pkw.gov.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  59. ↑ Attila, Tóth-Szenesi: Polgári liberális elnöke lehet Lengyelországnak (magyar nyelven). index.hu, 2010. július 4. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  60. ↑ Jaroslaw Kaczynski beismerte vereségét (magyar nyelven). 24.hu, 2010. július 4. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  61. ↑ Wybory 2011. wybory2011.pkw.gov.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  62. ↑ IT Gratka Sp. z o.o.: Recenzja książki Jarosława Kaczyńskiego "Polska naszych marzeń" - Wiadomości24 (lengyel nyelven). www.wiadomosci24.pl. [2011. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  63. ↑ Redakcja: Jarosław Kaczyński prezesem PiS. "Ojcze dyrektorze, Bóg zapłac" (pl-PL nyelven). Dziennik Zachodni, 2013. június 29. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  64. ↑ Redakcja: Kongres PiS Sosnowiec: Jarosław Kaczyński ma receptę dla Polski? (pl-PL nyelven). Sosnowiec Nasze Miasto, 2013. június 29. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  65. ↑ „Andrzej Duda kandydatem PiS na prezydenta”. [2014. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (lengyel nyelvű) 
  66. ↑ „Beata Szydło kandydatem PiS na premiera. "Mamy prezydenta, jeśli się postaramy będziemy mieli także premiera"”, PolskieRadio.pl. [2015. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) 
  67. ↑ Bartyzel, Dorota. „Poland Hands Unprecedented Ballot Win to Conservative Party”, Bloomberg.com, 2015. október 25. (Hozzáférés: 2025. október 11.) (angol nyelvű) 
  68. ↑ a b Staring Down Critics, Poland's Kaczynski Urges Faster Change. Bloomberg.com. [2016. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  69. ↑ „Poland elections: Conservatives secure decisive win”, BBC News, 2015. október 25. (Hozzáférés: 2025. október 11.) (brit angol nyelvű) 
  70. ↑ Editorial, Reuters. „Poland's president designates finance minister Morawiecki as new PM”, U.S.. [2017. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (amerikai angol nyelvű) 
  71. ↑ Komitet Polityczny PiS desygnował Mateusza Morawieckiego na Premiera. Prawo i Sprawiedliwość - Internetowy Serwis Informacyjny. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  72. ↑ „Poland's ruling party leader joins revamped government”, starherald.com. [2020. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (angol nyelvű) 
  73. ↑ Richardson N., Jaki kryzys konstytucyijny?, [w:] J. Harper, Nieliberalna Rewolucja w Polsce, Wydawnictwo Naukowe Scholar, 2020, s. 111–119, ISBN 978-83-65390-33-2 (pol.). 
  74. ↑ Polska, Grupa Wirtualna: Jarosław Kaczyński prezesem PiS. Są oficjalne wyniki głosowania (lengyel nyelven). WP Wiadomości, 2021. július 3. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  75. ↑ „Poland’s Kaczyński to quit government role and focus on party leadership”, POLITICO, 2021. október 13.. [2021. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (amerikai angol nyelvű) 
  76. ↑ „Polish ruling party chief leaves government post”, POLITICO, 2022. június 21.. [2022. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (amerikai angol nyelvű) 
  77. ↑ Zmiany w składzie Rady Ministrów. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  78. ↑ Wybory do Sejmu i Senatu Rzeczypospolitej Polskiej w 2023 r. (lengyel nyelven). sejmsenat2023.pkw.gov.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  79. ↑ „Poland's Tusk-led pro-EU opposition signs deal and waits to govern”, 2023. november 10. (Hozzáférés: 2025. október 11.) (brit angol nyelvű) 
  80. ↑ „Jarosław Kaczyński o składzie nowego rządu: "To mój pomysł"”, Onet Wiadomości, 2023. november 27.. [2023. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (pl-PL nyelvű) 
  81. ↑ Elbukta a bizalmi szavazást a lengyel miniszterelnök, megnyílhat az út Donald Tusk kormányalakítása előtt (magyar nyelven). telex, 2023. december 11. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  82. ↑ „Polish prime minister loses confidence vote, clearing way for Donald Tusk”, Reuters. [2023. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (amerikai angol nyelvű) 
  83. ↑ Az EU-párti Donald Tusk alakíthat kormányt Lengyelországban (magyar nyelven). telex, 2023. december 11. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  84. ↑ Új korszak kezdődött Lengyelországban, letette a hivatali esküt Donald Tusk (magyar nyelven). Portfolio.hu, 2023. december 13. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  85. ↑ DZIWNA tradycja. Dlatego Kaczyński jest kawalerem?! To wiele wyjaśnia (lengyel nyelven). polityka.se.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  86. ↑ „Jarosław Kaczyński: Sam”, Newsweek.pl. [2021. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. október 11.) (pl-PL nyelvű) 
  87. ↑ Redakcja: Dom Jarosława Kaczyńskiego zniknął z Google Street View. Budynek, w którym mieszka prezes PiS, został zamazany (pl-PL nyelven). Warszawa Nasze Miasto, 2021. április 22. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  88. ↑ Gdzie mieszka Jarosław Kaczyński? Oto dom prezesa Prawa i Sprawiedliwości (pl-PL nyelven). naTemat.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  89. ↑ Ucho prezesa 7: kim jest kuzyn prezesa? (lengyel nyelven). www.se.pl. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  90. ↑ President Lech Kaczynski of Poland Dies at 60 - Obituary (Obit) - NYTimes.com. www.nytimes.com. [2010. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. október 11.)
  91. ↑ Anna Poppek: Obrączki. Opowieść o rodzinie Marii i Lecha Kaczyńskich. Warszawa: Gruner+Jahr Polska, 2010. ISBN 978-83-62343-08-9. 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jarosław_Kaczyński&oldid=28515178”