Tekintélyuralmi rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tekintélyuralmi rendszer (latin eredetű kifejezéssel autoritarizmus vagy autoritarianizmus) sajátos átmeneti rendszer a parlamentarizmus és a diktatórikus totalitarizmus között. Erős kormányzati hatalom és korlátozott politikai szabadság jellemzi.[1] A sajtószabadság és az alapvető emberi jogok korlátozottan érvényesülnek. A hatalom egyetlen vezető kezében összpontosul, illetve a hatalmat e vezető tekintélyére hivatkozva gyakorolják. Politológusok sokféle típusát különböztetik meg. Az államban akár több párt is működhet, azonban a kormányzó párt hegemón (túlsúlyos) helyzetben van és a pártok "váltógazdálkodása" szinte kizárt.

Etimológiája[szerkesztés]

Az autoritarizmus vagy autoriter kifejezések a francia autoritaire szóból származnak, mely jelentése: ellentmondást nem tűrő, hatalmaskodó stb. A francia szó a latin auctoritas-ból ered.

A Római Köztársaság politikai felfogása a fő tisztségviselők, a magistratus-ok esetén elméletileg megkülönböztette a potestas-t, azaz a hatalmat, az auctoritas-tól, azaz tekintélytől. Az előbbi erőszakkal, kényszerrel tudta befolyását érvényesíteni, míg az utóbbi az elismertsége által. A consul, praetor és dictator potestas-szal, a censor és Augustus által deklarált módon a princeps auctoritas-szal érvényesítette akaratát.

Magyarországon[szerkesztés]

20. század[szerkesztés]

Magyarországon az 1920-as és 1930-as években kialakult Horthy-rendszer tekintélyuralmi rendszer volt, működött az Országgyűlés. Horthy Miklósnak a jogkörét többször kibővítették, a politikában döntő, kiemelt szerepe volt. Királyi vagy diktátori szerepet azonban nem töltött be.[2]

21. század[szerkesztés]

Nemzetközileg és zömében a magyar ellenzékiek is (köztük pl. Tamás Gáspár Miklós vagy Fodor Gábor [3]) Magyarország 2010-es évekbeli, Orbán Viktor vezette kormányát is autoriternek tekintik.[4][5] Itt a hatalom jellemzően az állami bürokrácia segítségével lép fel az ellenzékkel szemben.[6]

Példák[szerkesztés]

Nemzetközi megítélésben példák a mai világ autoriter rendszereire, államaira:

Európa[szerkesztés]

Európán kívül[szerkesztés]

Nem teljes lista:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Furio Cerutti. Conceptualizing Politics: An Introduction to Political Philosophy. Routledge, 17. o. (2017) „Political scientists have outlined elaborated typologies of authoritarianism, from which it is not easy to draw a generally accepted definition; it seems that its main features are the non-acceptance of conflict and plurality as normal elements of politics, the will to preserve the status quo and prevent change by keeping all political dynamics under close control by a strong central power, and lastly, the erosion of the rule of law, the division of powers, and democratic voting procedures.” 
  2. Tekintélyuralmi és totalitárius rendszerek az 1920-as, 1930-as években (DOC). Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium
  3. Fodor Gábor lemondott a Liberális párt vezetéséről
  4. mérce: Az Orbán-rendszer természete: autoriter kapitalizmus és felhalmozó állam
  5. FP: Hungary and Poland arent democratic, they're authoritarian
  6. Városokban kezdődhet az autoriter rezsimek hanyatlása
  7. Bieber (2018. július 1.). „Patterns of competitive authoritarianism in the Western Balkans”. East European Politics 38 (3), 337–54. o. DOI:10.1080/21599165.2018.1490272.  
  8. Milorad Dodik Wants to Carve Up Bosnia. Peacefully, if Possible. The New York Times, 2018. február 16. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
  9. Correction: Bosnia-Journalist Beaten story. Associated Press, 2018. szeptember 28. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
  10. Rausing. „Belarus: inside Europe's last dictatorship”, The Guardian, 2012. október 7. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 7.) 
  11. Belarus's Lukashenko: "Better a dictator than gay"”, 2012. március 4. „...German Foreign Minister's branding him 'Europe's last dictator'” 
  12. Profile: Alexander Lukashenko”, BBC News, BBC, 2007. január 9. (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 7.) „..an authoritarian ruling style is characteristic of me [Lukashenko]” 
  13. Essential Background – Belarus. Human Rights Watch, 2005. (Hozzáférés: 2006. március 26.)
  14. Human rights by country – Belarus. Amnesty International Report 2007. Amnesty International, 2007. [2007. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 22.)
  15. Rohac: Hungary and Poland Aren’t Democratic. They’re Authoritarian. (amerikai angol nyelven). Foreign Policy. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
  16. Mounk: The Re-election of Hungary’s Anti-Semitic, Authoritarian Prime Minister Disproves Everything We Thought We Knew About Democracy (angol nyelven). Slate Magazine, 2018. április 9. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
  17. Montenegro's Prime Minister Resigns, Perhaps Bolstering Country's E.U. Hopes. The New York Times, 2016. október 26. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  18. Montenegro's Djukanovic Declares Victory In Presidential Election. Radio Free Europe, 2018. április 16. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  19. Djukanovic si riprende il Montenegro con la benedizione di Bruxelles. eastwest.eu, 2018. április 17. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  20. Đukanović - posljednji autokrat Balkana. Deutsche Welle, 2013. június 18. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  21. Montenegro veteran PM Djukanovic to run for presidency. France 24, 2018. március 19. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  22. Nations in Transit 2014 – Russia. Freedom House
  23. The Myth of the Authoritarian Model – How Putin's Crackdown Holds Russia Back. The Freeman Spogli Institute for International Studies, Stanford. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  24. Serbia election: Pro-EU Prime Minister Vucic claims victory. BBC, 2016. április 24. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  25. A Serbian Election Erodes Democracy. The New York Times, 2017. április 9. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  26. Thousands march against Serbian president's autocratic rule. The Washington Post, 2018. december 8. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  27. Eror: How Aleksandar Vucic Became Europe's Favorite Autocrat. Foreign Policy, 2018. március 9. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
  28. Ibrahim. „Years of Autocratic Rule by the Shah Threw Iran Into Turbulence”, The New York Times, 1979. január 17. (Hozzáférés ideje: 2019. október 23.) (en-US nyelvű) 
  29. Linz wrote in 2000 that "it is difficult to fit the Iranian regime into the existing typology, as it combines the ideological bent of totalitarianism with the limited pluralism of authoritarianism and holds regular elections in which candidates advocating differing policies and incumbents are often defeated"
  30. Kennedy (2018). „Voting and Values: Grassroots Elections in Rural and Urban China”. Politics and Governance 6 (2), 90. o. DOI:10.17645/pag.v6i2.1331.  
  31. Governance of Morocco”, Fanack.com 
  32. Morocco: The Promise of Democracy and the Reality of Authoritarianism”, IAI Istituto Affari Internazionali, 2016. április 27. (it nyelvű) 
  33. Toby Craig Jones, Desert Kingdom: How Oil and Water Forged Modern Saudi Arabia (2011), Harvard University Press, pp. 5, 14–15; Kira D. Baiasu, Sustaining Authoritarian Rule Archiválva 2013. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. Fall 2009, Volume 10, Issue 1 (September 30, 2009), Northwestern Journal of International Affairs.
  34. Heydemann, Steven. Middle East Authoritarianisms: Governance, Contestation, and Regime Resilience in Syria and Iran. Stanford University Press, 13. o. (2013). ISBN 978-0804793339 
  35. portfolio: Erdogan válságba vezette Törökországot
  36. Hir tv: Szabadfogás: Górcső alatt Erdogan magyarországi látogatása
  37. Human Rights Watch, Venezuela: Chávez’s Authoritarian Legacy: Dramatic Concentration of Power and Open Disregard for Basic Human Rights, March 5, 2013; Kurt Weyland, Latin America's Authoritarian Drift: The Threat from the Populist Left Archiválva 2018. október 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben., Journal of Democracy, Vol. 24, No. 3 (July 2013), pp. 18–32.