Tekintélyuralmi rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tekintélyuralmi rendszer (latin eredetű kifejezéssel autoritarizmus vagy autoritarianizmus) sajátos átmeneti rendszer a parlamentarizmus és a diktatúra között. A sajtószabadság és az alapvető emberi jogok korlátozottan érvényesülnek. A hatalom egyetlen vezető kezében összpontosul illetve a hatalmat e vezető tekintélyére hivatkozva gyakorolják. Általában több párt működhet, azonban a kormányzó párt hegemón (túlsúlyos) helyzetben van és a pártok "váltógazdálkodása" szinte kizárt.

Etimológiája[szerkesztés]

A Római Köztársaság politikai felfogása a fő tisztségviselők, a magistratus-ok esetén elméletileg megkülönböztette a potestas-t, azaz a hatalmat, az auctoritas-tól, azaz tekintélytől. Az előbbi erőszakkal, kényszerrel tudta befolyását érvényesíteni, míg az utóbbi az elismertsége által. A consul, praetor és dictator potestas-szal, a censor és Augustus által deklarált módon a princeps auctoritas-szal érvényesítette akaratát.

Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon az 1920-as és 1930-as években kialakult Horthy-rendszer tekintélyuralmi rendszer volt, működött az Országgyűlés. Horthy Miklósnak a jogkörét többször kibővítették, a politikában döntő, kiemelt szerepe volt. Királyi vagy diktátori szerepet azonban nem töltött be.[1]

Sokan, köztük Tamás Gáspár Miklós, Magyarország jelenlegi kormányát is autoriternek tekintik.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]