Aljakszandr Rihoravics Lukasenka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka
Fehéroroszország 2. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 1994. július 20.
ElődSztanyiszlav Sztanyiszlavavics Suskevics
Katonai pályafutása
Csatái2022-es orosz invázió Ukrajna ellen

Született1954. augusztus 30. (69 éves)[1][2][3][4]
Kopisz, Fehéroroszország
Párt

SzüleiKatsiaryna Lukashenka
HázastársaGalina Radzivonajna Lukasenka (1975–)
Gyermekei
Foglalkozás
  • politikus
  • igazgató
  • politikai tiszt
Iskolái
  • Mohylewski Państwowy Instytut Pedagogiczny (–1975)[5]
  • Belarusian State Agricultural Academy (–1985)[5]
  • Alexandrya Secondary School[6]
Vallásateizmus

Díjak
  • emlékérem Moszkva 850. évfordulójára (1997. szeptember 6.)
  • Order of the Cross of St. Euphrosyne of Polotsk, 1st Class (1998)
  • José Martí-rend (2000)
  • Jereván díszpolgára (2001)
  • Order of St. Sergius of Radonezh 1st class (2002)
  • Order of Saint Righteous Grand Duke Dmitry Donskoy (2005)
  • Order of the Liberator (2007)
  • Szent Vlagyimir-rend (2007)
  • Order of Francisco de Miranda (2010)
  • a Szerb Köztársaság Érdemrendje (2013)
  • Presidential Order of Excellence (2013)
  • Ignobel-díj (béke, 2013)
  • Szent Száva-rend (2014. június 12.)
  • Order of Alexander Nevsky (2014. augusztus 30.)
  • Order of St. Seraphim of Sarov, 1st class (2015)
  • Order of the Republic (2016. október 4.)
  • Heydar Aliyev Order (2016. november 28.)
  • Order of Nazarbayev (2019. május 27.)
  • Ignobel-díj (2020. szeptember)
  • Szent Vlagyimir-rend (2007)
  • A Haza Szolgálatáért érdemérem 2. fokozata
  • Order of St. Sergius of Radonezh (2002)
  • Order of Bethlehem
  • Corrupt Person of the Year (2021)
  • Order "Duslyk" (2024)

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Aljakszandr Rihoravics Lukasenka témájú médiaállományokat.

Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, oroszosan: Alekszandr Grigorjevics Lukasenko (belaruszul: Алякса́ндр Рыго́равіч Лукашэ́нка; oroszul: Алекса́ндр Григо́рьевич Лукаше́нко; Kopisz, 1954. augusztus 30. –) Fehéroroszország elnöke (államfő és kormányfő) 1994 óta, így ő a leghosszabb ideje hivatalban lévő európai elnök.[7] 2001-ben, 2006-ban, 2010-ben, 2015-ben és 2020-ban vitatott körülmények között egyaránt újraválasztották. A köznyelvben gyakran Bátyka néven is emlegetik. A nyugati világban elterjedt az „Európa utolsó diktátora” elnevezés is.[8][9][10]

Lukasenka Fehéroroszországban autokratikus rezsimet vezet. A választások nem szabadok és nem tisztességesek, a rendszer ellenfeleit elnyomják vagy bebörtönözik, a média szabadságát pedig erősen korlátozzák.[11][12] Ezért számos nyugati kormány szankciókat vezetett be Lukasenko és más fehérorosz kormánytisztviselők ellen.[13]

Pályafutása[szerkesztés]

Az Orsai járás Kopisz nevű településén született 1954-ben. Lukasenka családi háttere kevéssé ismert. Nagyapja Trofim Ivanovics Lukasenka az észak-ukrajnai Csernyihiv vidékéről származott. Lánya, Lukasenka édesanyja, Jekatyerina a mahiljovi területen fekvő Alekszandria faluban született és nőtt fel. Lukasenka apa nélkül nevelkedett, a nevében található Rihoravics (vagy Grigorjevics) is talán csak mostohaapára vagy pártfogóra utal, akinek személye szintén tisztázatlan. Az iskolában sokat gúnyolták társai amiatt, hogy nincs apja, sőt pletykák keringenek ma is arról, hogy Lukasenka apja egy vándor cigány lehetett.

1975-ben végzett a Mahiljovi Pedagógiai Intézetben. Katonai szolgálatát a KGB irányítása alatt levő határőrségnél töltötte (1975–1977, valamint 1980–1982 között). Leszerelése után a Sklovi járásban dolgozott állami gazdaságok irányításában.

Politikai pályafutásának kezdete[szerkesztés]

1990-ben a BSZSZK Legfelső Tanácsába választották képviselőnek. Nem támogatta a rendszerváltó törekvéseket, Kommunisták a Demokráciáért néven baloldali frakciót alapított. Az 1991. augusztusi moszkvai puccs során a keményvonalas kommunista Gennagyij Janajev oldalára állt. 1991 decemberében ő volt az egyetlen képviselő, aki a Szovjetunió felbontása ellen szavazott. Az ország függetlenedése után visszatért korábbi munkaköréhez.

1993-ban megválasztották a belarusz parlament antikorrupciós bizottságának elnökévé. Számos vezető politikust vádolt meg korrupcióval, köztük az akkori államfőt, Sztanyiszlav Suskevicset is.

Első elnöki ciklusa[szerkesztés]

1994. január 26-án Suskevicset felmentették a Legfelső Tanács elnöki tisztségéből és kiírták az ország első demokratikus elnökválasztását, melyet Lukasenka nyert meg (a június 19-én tartott első fordulóban 44,8%-ot; a július 10-i második fordulóban 80%-ot ért el). Első elnöksége idején az ország politikája alapvető fordulatot vett, visszatértek (népszavazások útján) a szovjet állami jelképekhez és ideológiához. A szociális vívmányok fenntartásával, az állami tulajdon kiárusításának megakadályozásával és az életszínvonal állami biztosításával Lukasenka tartós népszerűségre tett szert az ország lakosságának körében. 1996-ban alkotmánymódosítással kiszélesítette az elnöki jogköröket, 1998-ban pedig aláírta az orosz-belarusz gazdasági unióról szóló szerződést.

Második, harmadik, negyedik és ötödik elnöki ciklusa[szerkesztés]

2001 szeptemberében a szavazatok ¾-ével újraválasztották. 2004 óta a Képviselőház pártonkívüli 96 képviselőjének és a kommunista párt támogatásával kormányoz. A piacgazdasági átalakulás leállításával, a gazdaság állami kézben tartásával és az ellenzék elnyomásával Lukasenka kivívta maga ellen az EU és az USA kormányainak ellenszenvét. Beutazási tilalmat léptettek érvénybe ellene és kormánya tagjai ellen, befagyasztották a nyugati bankszámláit.

Az alkotmány szerint nem indulhatott volna újra az elnökségért, ezért 2004 októberében népszavazással megváltoztatták az alkotmányt. A 2006-os választásokkor nyugaton aktívan támogatták választási ellenfeleit, őt pedig Európa utolsó diktátoraként emlegették. 2006. március 19-én 82,6%-kal választották újra. Az választás után tüntetések kezdődtek, ám Lukasenka kemény kézzel leverte az ellene tiltakozó ellenzéket, Aljakszandr Kozulin ellenzéki elnökjelöltet ötévi börtönre ítélték. 2006 tavaszán Szijjártó Péter, a Fidesz akkori szóvivője és a Fidelitas elnöke az akkori belarusz elnökválasztások elcsalása miatt a budapesti belarusz nagykövetség előtt tüntetett Lukasenka ellen, együtt a többi párt ifjúsági szervezeteinek képviselőivel.[14] Ugyanebben az évben elhidegült a korábban baráti viszony Vlagyimir Putyinnal, mivel Lukasenka nem hajlandó az állami gázipari vállalat, a Beltranszgaz kiárusítására.

A 2010 decemberében tartott elnökválasztáson 80%-os részvétel mellett a szavazatok 79 százalékát szerezte meg. Az újraválasztás után tüntetések kezdődtek, de az ellenzék nem tudta megdönteni a hatalmát, a szervezőket – köztük három volt elnökjelöltet – bebörtönözték.

2015-ben ismét újraválasztották elnökké. 2020 júniusában Orbán Viktor Minszkben tett hivatalos látogatást, amelynek során szorgalmazta, hogy az Európai Unió szüntesse meg a Belarusz elleni szankciókat, és magasra értékelte a két ország közötti kapcsolatokat. Lukasenka a maga részéről kijelentette, hogy Fehéroroszországnak Magyarország a legközelebbi partnere az EU-ban, „mindenki másnál jobban megért bennünket”.[15]

Hatodik elnöki ciklusa[szerkesztés]

A 2020. augusztus 9-én megtartott választáson ismét elnökké választották.[16] A nyugati vezetők szerint a szavazás nem volt sem szabad, sem tisztességes és valószínűleg elcsalták azt.[17][18][19] A 2020-as fehéroroszországi elnökválasztást követően minden eddiginél nagyobb tüntetéshullám kezdődött az egész ország területén.[16][20][21] Több ezer embert őrizetbe vettek.[22] A rendőri brutalitás következtében több százan megsérültek,[23] és legalább négyen életüket vesztették.[24] A Litvániába menekült Szvjatlana Cihanovszkaja ellenzéki elnökjelölt szerint, a szavazatok 60–70%-ával ő nyerte meg az elnökválasztást.[25]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „felforgatók” kategória 9. helyére tette. „A belorusz diktátor” a lap értékelése szerint nem csak országát szorongatja, de szomszédait is provokálja: a fehérorosz határőrség az év második felében migránsokat irányított át a határon Litvániába, Lettországba és Lengyelországba, amit a litván kormány „hibrid hadviselésnek” nevezett. emellett kormánya leszállásra kényszerített egy Ryanair-gépet, hogy letartóztathasson egy azon utazó ellenzéki aktivistát.[26]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.nndb.com/lists/504/000063315/
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b https://president.gov.by/be/president/biography/full
  6. https://president.gov.by/be/president/bez-galstuka/malaya-rodina
  7. Belarus President Alexander Lukashenko under fire. BBC News , 2020. szeptember 11. [2020. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  8. Tovább tüntetnek Fehéroroszországban "Európa utolsó diktátora" ellen (magyar nyelven). euronews, 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  9. personPropeller: Üzent Európa utolsó diktátora: addig nem megy el, amíg meg nem ölik (magyar nyelven). propeller.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  10. www.napi.hu: A belorusz Jeanne d'Arc kiütheti Európa utolsó diktátorát. Napi.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  11. Belarus leader dismisses democracy even as vote takes place. AP NEWS , 2019. november 17. [2019. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 21.)Rausing, Sigrid. „Belarus: inside Europe's last dictatorship”, The Guardian, 2012. október 7.. [2014. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 7.)  Belarus: Events of 2019, World Report 2020: Rights Trends in Belarus (angol nyelven) (2019. december 10.) Human rights by country – Belarus. Amnesty International Report 2007 . Amnesty International, 2007. [2007. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 22.)
  12. Jones, Mark P.: Presidential and Legislative Elections (angol nyelven). The Oxford Handbook of Electoral Systems , 2018 [2018. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1093/oxfordhb/9780190258658.001.0001. (Hozzáférés: 2020. május 21.) „"unanimous agreement among serious scholars that... Lukashenko's 2015 election occurred within an authoritarian context."”Levitsky, Steven. Competitive authoritarianism: hybrid regimes after the Cold War. Cambridge University Press, 4, 9–10, 21, 70. o. (2013. április 24.). ISBN 978-0-521-88252-1. OCLC 968631692  (2016. április 24.) „The presidential election in Belarus, October 2015” (angol nyelven). Electoral Studies 42, 304–307. o. DOI:10.1016/j.electstud.2016.02.006. ISSN 0261-3794. (Hozzáférés: 2020. május 21.)  Belarus strongman Lukashenko marks 25 years in power | DW | 10 July 2019 (brit angol nyelven). Deutsche Welle . [2019. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 21.)
  13. COUNCIL DECISION 2012/642/CFSP concerning restrictive measures against Belarus. Official Journal of the European Union . Council of the European Union, 2012. október 15. [2013. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 7.)Department of the Treasury: Belarus Sanctions. Government of the United States, 2012. december 5. [2010. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 7.)EU slaps sanctions on Belarus leader Lukashenko for crackdown. BBC , 2020. november 6. [2021. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 8.)Britain and Canada impose sanctions on Belarus leader Lukashenko”, Reuters , 2020. szeptember 29.. [2021. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. december 13.) COUNCIL IMPLEMENTING REGULATION (EU) 2020/1648 of 6 November 2020 implementing Article 8a(1) of Regulation (EC) No 765/2006 concerning restrictive measures in respect of Belarus Archiválva 2022. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.
    Swiss freeze assets of Belarus leader Lukashenko”, Reuters , 2020. december 12.. [2021. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. március 15.) 
  14. https://444.hu/2020/08/28/szijjarto-a-feherorosz-nagykovetseg-elott-tuntetett-lukesenka-diktaturaja-ellen-2006-ban
  15. Az Origo tudósítása
  16. a b Index: Ezrek tüntettek Minszkben a választási eredmény ellen, a rohamrendőrökkel is összecsaptak (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  17. Márk, Herczeg: Lengyelország elnöke és a balti államfők követelik, hogy Minszk vessen véget a tüntetőkkel szembeni erőszaknak. 444, 2020. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  18. Index: A német alkancellár diktátornak nevezte Lukasenkót (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  19. Index: Szankciókat sürget a német kormány Belarusszal szemben (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  20. Index: Ellenfelét elűzte, de a tüntetőkkel nem bír Lukasenko (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  21. Index: Százezrek tüntettek Lukasenko ellen, jóval kevesebben mellette (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  22. Népszava: Fehérorosz tüntetések: sokan megsérültek és több ezer embert őrizetbe vettek (videó) (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  23. Index: Brutális sérülések tömegéről számolnak be a minszki orvosok (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  24. Index: Meghalt egy második Lukasenko-ellenes tüntető is Belaruszban (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  25. Népszava: Fehérorosz választási bizottság: a szavazatok 80,1 százalékával győzött Lukasenko (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
  26. Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2022. december 22.)

Források[szerkesztés]