Sztanyiszlav Sztanyiszlavavics Suskevics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sztanyiszlav Sztanyiszlavavics Suskevics
(Станіслаў Станіслававіч Шушкевіч)
Suskevics Varsóban, 2006 júliusában
Suskevics Varsóban, 2006 júliusában
Született 1934. december 15. (83 éves)
Minszk
Állampolgársága
SzüleiHelena Romanowska
Stanislav Petrovich Shushkievich
Foglalkozása
Tisztség
  • Member of the Council of the Republic of Belarus
  • member of the Supreme Soviet of Belarus
Kitüntetései Council of Ministers of the Soviet Union Prize

Sztanyiszlav Sztanyiszlavavics Suskevics aláírása
Sztanyiszlav Sztanyiszlavavics Suskevics aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztanyiszlav Sztanyiszlavavics Suskevics témájú médiaállományokat.

Sztanyiszlav Sztanyiszlavavics Suskevics[1] (belarusz nyelven: Станіслаў Станіслававіч Шушкевіч; Minszk, 1934. december 15.) belarusz tudós, politikus, a Szovjetunió felbomlását követően, 19911994 között a Belarusz Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke, ideiglenes államfő volt. Mint a belarusz demokratikus mozgalmak vezetőinek jelentős része, Suskevics is római katolikus vallású és lengyel származású. Az 1990-es évek közepétől a belarusz ellenzéki erők egyik jelentős alakja, 1998-tól a Belarusz Szociáldemokrata Közösség nevű ellenzéki szervezet vezetője. Államfőként a szabadpiaci viszonyok megteremtését és a demokratikus intézményrendszer kiépítését tűzte ki célul. 1991-ben fontos szerepet játszott a Szovjetunió megszüntetésében és a Független Államok Közösségének létrehozásában.

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

Minszkben született első generációs pedagógus családban. A szintén Sztanyiszlav nevet viselő apja a Szovjetunióban ismert író volt, akit az 1930-as évek sztálini tisztogatásai során letartóztatták, és csak 1956-ban szabadult. (Apja 1991-ben halt meg.)

1951-ben fejezte be középiskolai tanulmányait Minszkben, majd 1956-ban kapott diplomát a Belarusz Állami Egyetem fizika–matematika karán. Ezt követően, 1956–1960 között tudományos segédmunkatárs volt a Belarusz SZSZK Tudományos Akadémiája Fizikai Intézetében, kutatási területe a rádióelektronika volt. 1960–1961 között a Minszki Rádiógyár mérnökeként dolgozott. 1961-től a Belarusz Állami Egyetemen (BGU) kutatott és tanított. 1961–1967 között az egyetem laboratóriumában tanszéki mérnökként és főmérnökként, majd laboratórium-vezetőként dolgozott. 1967-től 1969-ig az egyetem tudományos rektorhelyetteseként tevékenykedett. 1969-től 1990-ig továbbra is betöltötte a rektorhelyettesi posztot, közben az atomfizikai és elektronika tanszék munkatársa volt, először docensként, 1973-tól pedig egyetemi tanárként, később őt nevezték ki a tanszék vezetőjévé. 1970-ben védte meg fizikai témájú doktori disszertációját.[2] 1991-ben a Belarusz Nemzeti Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Több könyv, és több mint 150 tudományos cikk szerzője. 1982-ben megkapta a Belarusz SZSZK érdemes tudósa kitüntetést, 1985-ben a Szovjetunió Minisztertanácsának díját, 1988-ban pedig a „Rádióelektronika alapjai” c. egyetemi tankönyvéért a Belarusz SZSZK Állami Díjában részesítették.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Suskevics és Toomas Hendrik Ilves (2011).

Az 1980-as évek végén kezdett aktív politikai tevékenységbe. 1989-ben a Szovjetunió népképviselőjévé választották. A szovjet Legfelsőbb Tanácsnak annak 1991-es feloszlásáig tagja volt, a Tanácsban a Régióközi Képviselőcsoporthoz tartozott. 1990-ben a Belarusz Legfelsőbb Tanács tagjává is megválasztották. 1990–1991 között a Belarusz Legfelsőbb Tanács elnökhelyettese volt. Az 1991. augusztusi puccs idején Suskevics is aláírta a puccsistákat elítélő nyilatkozatot. 1991. szeptember 9-én a Belarusz Legfelsőbb Tanács megválasztotta elnökéül. E minőségében – mint ideiglenes államfő – részese volt a Szovjetunió megszüntetéséről folytatott tárgyalásoknak. 1991. december 7–8. között Borisz Jelcin orosz és Leonyid Kravcsuk ukrán államfővel részt vett a Belovezsszkaja puscsa-i megbeszéléseken, és egyik aláírója volt a Szovjetunió megszüntetéséről és a Független Államok Közösségének megalakításáról szóló Beloveszszkaja puscsa-i szerződésnek.

1993 végén a Legfelsőbb Tanács korrupció-ellenes bizottságának akkori elnöke, Aljakszandr Lukasenka[3] egykori parlamenti képviselő hetven vezető kormányzati tisztviselőt vádolt meg korrupcióban való érintettséggel, többek között Suskevicset is. A Lukasenka által kezdeményezett vizsgálat bizalmatlansági indítványhoz vezetett, amelynek következtében a Belarusz Legfelsőbb Tanács 1994. január 26-án leváltotta Suskevicset a Tanács elnöki posztjáról. (Őt átmenetileg Mecsiszlav Hrib követte a Legfelsőbb Tanács elnöki posztján. Suskevics korrupciós ügyekben való érintettsége később nem bizonyosodott be.) Ezt követően, az 1994. júniusi első demokratikus belarusz elnökválasztáson Suskevics is indult az elnöki posztért vívott küzdelemben. A választás első fordulójában a 10% körüli eredményével csak a harmadik helyen végzett, így nem jutott be az elnökválasztás második fordulójába, amelyet végül Aljakszandr Lukasenka nyert meg.[4] Lukasenka diktatórikus rendszerének kiépülése után Suskevicset mint ellenzéki személyiséget a hatalom igyekezett ellehetetleníteni.[5]

Ellenzéki politikusként aláírta az alkotmánybíróságra beadott Lukasenka elleni bizalmatlansági indítványt, 1996 novemberében pedig nem ismerte el az alkotmány módosításáról tartott népszavazás eredményét, amely végül Lukasenka elnöki jogkörének bővüléséhez vezetett. 2004-ben szeretett volna indulni a parlamenti választásokon, de a belarusz Központi Választási Bizottság elutasította a regisztrálását.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Oroszos névváltozatban: Sztanyiszlav Sztanyiszlavovics Suskevics.
  2. Doktori disszertációjának címe: A jelek információs paraméterei / Informacionnije parametri szignalov.
  3. Oroszos változatban: Alekszandr Lukasenko.
  4. Az elnökválasztás első fordulójában Lukasenka 45%-t, Vjacsaszlav Kebics 15%-ot, Suskevics pedig 10%-ot kapott. A második fordulót Lukasenka magabiztosan, meggyőző fölénnyel, több mint 80%-os eredménnyel nyerte meg.
  5. Pl. 2002-ben mint volt államfőnek, a nyugdíját havi 1,8 USD-ben állapították meg.

Források[szerkesztés]