Totalitarianizmus
A totalitarianizmus vagy totalitarizmus egy politológiai fogalom, amely önkényuralmi eszközöket, módszereket alkalmazó államok, politikai rendszerek megjelölésére szolgál. Az ilyen államot totális államnak szokták nevezni. Eszköze - általában - a pártállam.
A totalitarizmust mint politikai fogalmat
„…először a volt Szovjetunió kommunista rendszerének jellemzésére alkalmazták, majd a két világháború között az olasz és német fasiszta rendszert jelölték vele. A gyakorlatban nehezen megkülönböztethető az önkényuralomtól és a diktatúrától, de bizonyos ismérvek meghatározhatók. Ezek közé tartozik, amikor a hatalomgyakorlás és a kormányzati eszközök olyan csoport szolgálatában állnak, amely pártja és az általa képviselt ideológia nevében kizárólagos jogot formál a kormányzásra. Ezenkívül az államapparátus a társadalmi, politikai, ipari, hadi és gazdasági életet minden téren ellenőrzi. A politikai ellenzéket elnyomják, a döntéshozatal igen centralizált.”
– Cambridge enciklopédia[1]
Hannah Arendt használta a nagy 20. századi önkényuralmi rendszerekre, a sztálinizmusra illetve nemzetiszocializmusra. A fogalom mindenképpen szemben áll a jogállam és a demokrácia fogalmaival.
„A totalitárius rezsimek 138 millió ember haláláért, az összes áldozat 82 százalékáért felelősek, ebből 110 millióért (az összes áldozat 65 százalékáért) a kommunista rezsimek. A 20. század totalitárius kormányai lakosságuk 4 százalékát, az autoritárius kormányok a lakosság 1 százalékát, a demokráciák pedig négytized (!) százalékát irtották ki.”
– Steven Pinker: Az erőszak alkonya – Hogyan szelídült meg az emberiség?[2]
Példák[szerkesztés]
Múlt[szerkesztés]
Példák a múlt totalitárius vezetőire:
- Adolf Hitler (Német Birodalom)
- Mussolini (Olaszország)
- Rákosi Mátyás (Magyarország) [3]
- Sztálin (Oroszország)
- Mao Ce-tung (Kína)
- Kim Ir Szen (Észak-Korea)
- Pol Pot (Kambodzsa)
- Abu Bakr al-Bagdadi (Iszlám Állam)
Napjaink[szerkesztés]
- Kim Dzsongun (Észak-Korea)
Kritikák[szerkesztés]
A kifejezés használatának kritikusai (pl. Krausz Tamás) kifogásolják, hogy a totalitarizmus kifejezés olyan politikai rendszereket vesz egy kalap alá, amelyek – szerintük – lényeges vonásaikban különböznek egymástól.[4]
Források[szerkesztés]
- Cambridge enciklopédia. Budapest: Maecenas Kiadó, 1395. o. (1992). ISBN 963 7425 65 9
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Cambridge enciklopédia. Budapest: Maecenas Kiadó, 1395. o. (1992). ISBN 963 7425 65 9
- ↑ Gágyor Péter: Egyre okosabb és békésebb az emberiség, mandiner.hu
- ↑ Bihari Mihály: A politika és a modern állam Pártok és ideológiák
- ↑ https://hu.mebal.eu/krausz-tamas-gulag-es-auschwitz-avagy-az-osszehasonlito-elemzes-ertelme-es-funkcioja/
További információk[szerkesztés]
- Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei (Elemente und Ursprünge der totalen Herrschaft)
- Széplaky Gerda: A zsarnokság szépsége. Tanulmányok a totalitarizmus művészetéről.
- Arch Puddington: A mai totalitarizmus
- Anne Applebaum: A Vasfüggöny – Kelet-Európa megtörése 1944–1956
- Daniel Marc Cohn-Bendit: A totalitarizmus. (Nous l’avons tant aimée, la revolution. Paris, 1987.)
- Roger Scruton: Totalitarizmus és joguralom. Bp. 1995. (In: Joguralom és jogállam)
- Pelle János: Antiszemitizmus és totalitarizmus; Jószöveg Műhely, Bp., 1999 (Jószöveg hiánypótló)
- Karol Sauerland: Edzard Schapers Blick auf die Totalitarismen seiner Zeit (Edzard Schaper nézetei korának totalitarizmusairól)
- Roth Endre: Etnikai előítélet és totalitarizmus. Korunk, 1990/5, 7
- Bertrand Russell: A bolsevizmus elmélete és gyakorlata
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
