Gurbanguly Berdimuhamedow
| Gurbanguly Mälikgulyýewiç Berdimuhamedow | |
.jpg) | |
| Türkmenisztán 2. elnöke | |
| Hivatali idő 2006. december 21. – 2022. március 19. | |
| Előd | Saparmyrat Ataýewiç Nyýazow |
| Utód | Serdar Berdimuhamedow |
| Született | 1957. június 29. (69 éves) Babarap, Szovjetunió |
| Párt | Türkmenisztáni Demokrata Párt |
| Szülei | Mýalikguly Berdimuhamedow |
| Házastársa | Ogulgerek Berdimuhamedowa |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | fogorvos, politikus |
| Iskolái | Myrat Garryýew adyndaky Türkmenistanyň Döwlet lukmançylyk uniwersiteti (–1979) |
| Vallás | szunnita iszlám |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gurbanguly Mälikgulyýewiç Berdimuhamedow témájú médiaállományokat. | |
Gurbanguly Mälikgulyýewiç Berdimuhamedow (Babarab, 1957. június 29. –) Türkmenisztán elnöke 2006 és 2022 között. Saparmyrat Nyýazow (a türkmenbasi) hivatali ideje alatt miniszterelnök-helyettes volt.
Életrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Berdimuhamedow egy hatgyermekes család egyedüli fiaként látta meg a napvilágot Közép-Türkmenisztánban. Édesapja Malikguly Berdimuhamedovich Berdimuhamedov, édesanyja Ogulabat Atayevna Kurrayeva. Apja rendőrezredes volt, később a belügyminisztériumban dolgozott. Nagyapja harcolt a második világháborúban, a Dnyeper környéki fronton. Erősen tartja magát ugyanakkor az a mendemonda, hogy Berdimuhamedow valódi apja valójában Saparmyrat Nyýazow lenne, mivel a két férfi feltűnően hasonlít egymásra.[1]
Pályáját fogorvosként kezdte, majd ezt követően az Egészségügyi és Gyógyszeripari Minisztérium vezetője lett. A 2007. február 11-i választásokon a szavazatok 89,23%-ával elnökké választották.[2]
Berdimuhamedow Babarabban született, ami ma Ahal tartomány Gökdepe megyéjében van. A Türkmén Állami Orvosi Intézetben szerezte meg doktori fokozatát, s ezt követően fogorvosként dolgozott. 1992-re az intézet fogorvostudományi részlegének oktatója lett.
1995-ben Saparmyrat Nyýazow ideje alatt Berdimuhamedow az Egészségügyi és Gyógyszeripari Minisztérium fogászati központjának a vezetője, majd 1997-ben a minisztérium feje, 2001-ben miniszterelnök-helyettes lett.[3][4]
Egészségügyi miniszterként ő volt a felelős 2005-ben a fővároson, Aşgabaton kívüli összes kórház bezárásáért. E döntés miatt az egészségügyi ellátás színvonala Türkmenisztában lett a legrosszabb a volt Szovjetunió területén.
Nyýazow halálát követően őt nevezték ki a basi temetési szertartásának levezénylésére. A hír napvilágra kerülésével azonnal beindultak a találgatások, és az tűnt a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy ő lesz az ország következő elnöke. A 2007. februári elnökválasztás eredménye végül megerősítette hivatalában. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szerint a választás szabadsága és tisztességessége megkérdőjelezhető volt, mégis előrelépésnek tekintette a helyzetet.[5]
Berdimuhamedowot a Türkmén Állambiztonsági Tanács nevezte ki ideiglenes elnökké.[6][7] A Tanács közleményben tudatta, hogy nem Ovezgeldy Atayevet, a türkmén törvényhozás házelnökét nevezi ki, akinek az alkotmány szerint következnie kellett volna, mivel a közlemény szerint büntetőeljárást maga után vonó vizsgálat van ellene folyamatban.[8]
Első rendeletével visszaállította a 10 osztályos kötelező iskolai oktatást. Az iskolákban kötelezővé tette a hagyományos türkmén népviselet viselését mint iskolai formaruháét.[9] Az iskolákból 2009 tavaszán eltávolították a Ruhnamát (A lélek könyvét) Saparmyrat Nyýazow (Türkménbasi) türkmén diktátor könyvét, helyére Gurbanguly Berdimuhamedow könyvei kerültek. A Ruhnama tanulmányozását nem tiltották be, de a ráfordítható időt heti egy órára korlátozták.[10]
Berdimuhamedow elnöksége alatt született, 2019. januári rendelet értelmében a Türkmén Tudományos Akadémia állami támogatását megszüntetik, melyet fokozatosan, 3 év alatt hajtanak végre.[11]
Kitüntetései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Zayed rend (Egyesült Arab Emírségek, 2007)
- „Kiemelkedő szolgálatokért érdemrend” (Üzbegisztán, 2007)
- Az Ázsiai Országok Olimpiai Bizottságának érdemrendje (2009)
- Iszmoili Szamoni érdemrend első fokozata (Tádzsikisztán, 2010)[12]
- "Asztana 10 éves" jubileumi érem (Kazahsztán, 2008)
- Gaza Amannuli Kán érdemrend nagy-érme (Afganisztán) (2008)
- A UNESCO Avicenna aranyérme (2009)
- Isza Bin Szalman Al-Kalifa Sejk érdemrend első fokozata (Bahrein, 2011)[13]
- Szentpétervárért kitüntető jelvény Oroszország[14]
- A Szerb Köztársasági Érdemrend (Szerbia, 2013)
- Sejk al-Islam érdemrend (Azerbajdzsán, 2013)[15]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Turkmenistan: My kingdom for a horse association (Eurasianet)
- ↑ Index – Megválasztották Türkmenisztánban Niyazov utódját
- ↑ "Turkmenistan: Change Of Leadership Presents Many Dangers" Archiválva 2007. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió, 2006. december 22.
- ↑ Press-Uz.info Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2006. december 22. (oroszul).
- ↑ Magyar Rádió – Megvan az új türkmén elnök[halott link]
- ↑ BBC News: Türkmenisztán vaskezű irányítója meghalt, 2006. december 21.
- ↑ Türkmenisztánban a hatalom ideiglenesen Berdimuhamedowé Archiválva 2006. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul)
- ↑ A türkmén miniszterelnök-helyettest, Berdimuhmmedovot jelölték ideiglenes miniszterelnöknek ITAR-TASS
- ↑ "Mass Media : Türkmenia elnöke visszaállította a 10 évfolyamos kötelező oktatást". 2008. október 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. június 18.
- ↑ Türkméneknek nem kötelező a Ruhnama tanulmányozása
- ↑ "Turkmenistan to cut state funding for science". The Washington Post. 2019. január 30. 2019. február 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 9.
- ↑ Türkmenisztán elnökét az Iszmoili Szamoni érdemrenddel tüntették ki
- ↑ http://www.turkmeninform.com/ru/news/20110210/03828.html Türkmenisztán elnökének első hivatalos látogatása Bahreinben
- ↑ Gurbanguly Berdimuhamedowot kitüntették Szentpétervárott
- ↑ "Türkmənistan prezidenti "Şeyxülislam" ordeni ilə təltif olundu (FOTO)". 2014. január 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 14.
