Krausz Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krausz Tamás
Krausz Tamás 2011-ben
Krausz Tamás 2011-ben
Életrajzi adatok
Született 1948. február 24. (68 éves)
Kunszentmárton
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület a Szovjetunió története
Tudományos fokozat doktorátus (1976)
kandidátus (1981)
MTA doktora (1994)
PhD (1996)
Munkahelyek
ELTE BTK oktató (1982-től)
docens (1988-tól)
egyetemi tanár, (2000-től)
Politikatörténeti Intézet tudományos főmunkatárs
Jelentős munkái A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban: Levéltári dokumentumok 1941–1947
Tudományos publikációk száma 224[1]
Szakmai kitüntetések
Radnóti Miklós antirasszista díj
Akadémiai tagság MTA doktora (1994)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krausz Tamás témájú médiaállományokat.

Prof. Dr. Krausz Tamás (Kunszentmárton, 1948. február 24. – ) történész, Oroszország-szakértő, egyetemi tanár, politikus.

Élete[szerkesztés]

Szüleivel négyéves korában költöztek Kunszentmártonból Budapestre. A fővárosban végezte az általános és a középiskolát, diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem-orosz szakon, 1973-ban. Doktori disszertációját 1976-ban a bolsevizmus és a nemzeti kérdés összefüggéseiről írta. 1981-ben szerzett kandidátusi fokozatot az orosz történelmi fejlődés sajátszerűségeinek historiográfiájáról írott munkájával. A történettudomány doktora címet 1994-ben nyerte el Szovjet thermidor című művével, amely a sztálinizmus szellemi-politikai feltételeit tárgyalta.

1982-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának Kelet-Európa Története Tanszékén tanít. 1988-tól másodállásban docens, 1997 februárjától főállású docens, 2000 júliusától egyetemi tanár (a Ruszisztikai Központban), 2002 júliusától a tanszék vezetője.

1987-ben fél évig IREX ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban kutatott ruszisztikai-szovjetológiai témákat, 1996-ban és 1997-ben Moszkvában járt egy hosszabb tanulmányúton.

Dolgozott a Politikatörténeti Intézet tudományos főmunkatársaként is, ahol főként a Szovjetunió történetével foglalkozott. A Szovjetunió felbomlása után a Posztszovjet füzetek című periodikát szerkesztette. 1989-től szerkeszti a hazai szocialista gondolkodás baloldali szárnya fórumának számító Eszmélet folyóiratot. Tanácsadóként, illetve szerkesztőként részt vesz a londoni Contemporary Politics, a sydney-i Links és a moszkvai Alternativi folyóiratok munkájában. Szvák Gyulával együtt szerkeszti a Ruszisztikai Könyvek című sorozatot.

A politikában[szerkesztés]

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) Baloldali Tömörülés Platformjának egyik alapítója és meghatározó személyisége volt, éveken át alelnöke is. A Baloldali Alternatíva Egyesülés alapító szóvivője (1988. szeptember 28.).

2009. április 7-én a Népszabadságban megjelent „Good bye MSZP!” című írásában bejelentette, hogy kilépett az MSZP-ből, azzal az indoklással, hogy a nagytőke nyomása alatt az MSZP elvesztette szociális arculatát. Bejelentése két nappal követte az MSZP kongresszusát, amelyen nagy többséggel a jelentős megszorításokat tervező Bajnai Gordont jelölték Gyurcsány Ferenc utódjának a miniszterelnöki poszton.

Vitatott tevékenysége[szerkesztés]

A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság Krausz Tamás történész-egyetemi tanárnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek (ELTE) és a L'Harmattan kiadónak megosztva odaítélte a Sánta Kutya díjat. Krausz Tamás A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban című kötet Az elhallgatott népirtás című előszaváért kapta a díjat, amelyben – a civil szervezet indoklása szerint – „Sztálint és államát élteti, kollektív bűnösnek kiáltva ki a II. világháborúban a keleti frontra kiküldött összes magyar katonát.”[2]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Mű és történelem: Viták Lukács György műveiről a húszas években (MTA Lukács Archívum, 1985) – Mesterházi Miklóssal
  • A cártól a komisszárokig: Az 1917-es oroszországi forradalmak történetéből (Kossuth, 1987)
  • Életrajzok a bolsevizmus történetéből (ELTE ÁJK, 1987) – Béládi Lászlóval
  • Bolsevizmus és nemzeti kérdés: Adalékok a nemzeti kérdés bolsevik felfogásának történetéhez, 1917–1922 (Akadémiai, 1989)
  • Megélt rendszerváltás: publicisztikai írások, 1989–1994 (Cégér Könyvkiadó Kft., 1994)
  • Oroszországi alternatívák, 1917–1928 (Korona, 1995)
  • Szovjet thermidor: a sztálini fordulat szellemi előzményei, 1917–1928 (Napvilág, 1996)
  • Lenintől Putyinig: tanulmányok és cikkek, 1994–2003 (La Ventana, 2003)
  • Antiszemitizmus – holokauszt – államszocializmus (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004)
  • Az árral szemben: beszélgetések Krausz Tamással (L'Harmattan, 2006) – Szarka Klárával
  • Lenin – Társadalomelméleti rekonstrukció (Napvilág, 2008)
  • 1919: A Magyarországi Tanácsköztársaság és az oroszországi, illetve a közép-európai forradalmak hatása. Hagyomány? Zsákutca? Perspektíva? (L'Harmattan Kiadó, 2009) – Vértes Judittal
  • Vitás kérdések a Szovjetunió és Kelet-Európa XX. századi történetében, (Russica Pannonicana, 2011)
  • A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban: Levéltári dokumentumok 1941–1947, (L'Harmattan Kiadó, 2013) – Varga Éva Máriával

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. l. MTA adatlapot
  2. Mandiner.hu (2013-09-13)

Külső hivatkozások[szerkesztés]