Ali Hámenei

Ali Hoszajni Hámenei
2026-ban
Irán ajatollahja
Hivatali idő 1989. június 4. – 2026. február 28.
Előd	Ruholláh Homeini
Utód	Modzstaba Hámenei
Katonai pályafutása
Csatái	irak–iráni háború Izrael–Irán-háború 2026-os iráni háború
Született	1939. április 19. Meshed
Elhunyt	2026. február 28. (86 évesen) Teherán
Párt	Combatant Clergy Association Mértékletesség és Fejlődés Pártja (1979–1987)
Szülei	Khadija Mirdamadi Javad Khamenei
Házastársa	Mansoureh Khojaste Bagherzadeh (1964 – 2026. február 28., a személy halála)
Gyermekei	Modzstába Hámenei Mostafa Khamenei Masoud Khamenei Meysam Khamenei Boshra Khamenei Hoda Khamenei
Foglalkozás	fakíh politikus fordító író költő
Iskolái	Qom Seminary Najaf Seminary Hawza ‘Ilmiyya Khorasan
Halál oka	légicsapás
Vallás	iszlám
Ali Hoszajni Hámenei aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ali Hoszajni Hámenei témájú médiaállományokat.

Ali Hoszajni Hámenei (perzsául: علی حسینی خامنهای, Ali Ḥosayni H̱āmenei; Meshed, 1939. április 19. – Teherán, 2026. február 28.) iráni politikus, síita hitszónok, 1989 és 2026 között Irán legfelsőbb vezetője és az iráni fegyveres erők főparancsnoka. Ő volt Irán valódi vezetője, aki rendeleteket adhatott ki és végső döntéseket hozhatott a kormányzati politikától kezdve számos területen, például a gazdaság, a környezetvédelem, a külpolitika és a nemzeti tervezés terén.

Ruholláh Homeini ajatollah 1989-es halála után őt választották utódjának. Fekete turbánja arra utalt, hogy szejdnek vallotta magát, vagyis Mohamed próféta leszármazottjának.

Életrajza

Fiatalkora

Apja azeri, anyja perzsa származású volt. 1939-ben, az északkeleti Meshedben, a második legnagyobb iráni városban született. Nyolcgyermekes, szerény körülmények között élő családban nőtt fel. Hittudós apját követve vallási tanulmányokat folytatott, s 1958-ban Komba, a vallásos tanulmányok központjába költözött, ahol Ruholláh Homeini ajatollah radikális vallási vezető hűséges követője lett. 1963-ban az ajatollah száműzetésbe kényszerült, ő pedig otthon agitált a sah ellen. Emiatt többször megjárta a börtönt, ahol megkínozták és magánzárkába csukták.

A forradalom után

Az 1979-es iszlamista forradalom után Homeini belső körébe került, és védelmi miniszterként sikeres kapcsolatokat épített ki a hadsereggel és a Forradalmi Gárdával. 1981-ben – nagy többséggel – elnöknek választották. Népszerűségét csak növelte, hogy a szavazás előtt egy ellenzéki iráni szervezet merényletet kísérelt meg ellene, melyben a jobb keze maradandó bénulást szenvedett. Első intézkedése volt, hogy megszüntette a kormányfői tisztséget, így a legfőbb vallási vezető után a rendszer formailag második legbefolyásosabb politikusává vált. Homeini 1989-es halála után megválasztották legfőbb vallási vezetővé.

Részt vett az irak–iráni háborúban is, és fontos szerepe volt abban is, hogy hagyta Irán elszigetelődését. Ez a folyamat 2005 után gyorsult fel, mivel ekkor lépett hivatalába Ahmadinezsád iráni elnök is, aki kitartott Irán urándúsítása mellett, amit a legtöbb állam, köztük az Amerikai Egyesült Államok rossz szemmel néz, mivel úgy gondolják, hogy az urándúsítás célja egy iráni atombomba. George W. Bush 2002-es beszédében Iránt „a gonosz tengelyéhez” sorolta. Hámenei egyetért az urándúsítással, viszont az ellenzék lázadozott Ahmadinezsád ellen, mivel a súlyos szankciókat nehezen bírja az ország amúgy is törékeny gazdasága. 2009-ben, az izraeli–palesztin háború alatt megtiltotta, hogy öngyilkos merénylők induljanak Iránból Izraelbe. A 2009-es iráni elnökválasztás során először Ahmadinezsádot pártolta, majd amikor a tüntetések kezdtek eldurvulni, a szavazatok újraszámlálását kérte, hogy ne folytatódjanak az utcai zavargások. Hatalma meggyengült a zavargások alatt, de meg tudta őrizni pozícióját.

Rábólintott a nagyhatalmakkal kötött, 2015-ben életbe lépett atomalkura, aminek következtében számos Irán elleni nemzetközi szankciót feloldottak.

2022-ben az ukrán–orosz konfliktus kapcsán többször kritizálta a „Nyugatot” és az Egyesült Államokat. („Továbbra is a háború ellen vagyunk, elítéljük a civilek lemészárlását, az infrastruktúra tönkretételét az egész világon (…) Ám nem hasonlítunk a nyugatiakra, akik egy esküvői menet lebombázását terrorizmus elleni harcnak nevezik”.)

2025-ben az izraeli–iráni háború után az iráni médiában erősen hangsúlyozta, hogy a háborút ők nyerték.

A 2025–2026-os tüntetések

A 2025–2026-os iráni tüntetések során Hámenei volt a közfelháborodás középpontjában, a tüntetők „Halál a diktátorra!”, „Halál Hámenei-ra!” és „Ez az év a vér éve, Hámeneit megdöntik” jelszavakat skandálták. A közösségi médiában több kép és videó is keringett, amelyeken nők a legfőbb vezető égő képével gyújtották meg cigarettájukat, ami az iráni törvények szerint súlyos bűncselekménynek minősül, és így „közvetlen kihívást jelent az ország politikai és vallási hatalmának” – írja az NDTV.

A tüntetésekre reagálva Hámenei nyilvános nyilatkozatában elismerte, hogy sok tüntető gazdasági panasza, például az infláció, a rial összeomlása és a boltosok nehéz helyzete jogos. Ugyanakkor különbséget tett a „tüntetők” és a „lázadók” között, kijelentve, hogy „a lázadókat helyükre kell tenni”, és engedélyezte vagy ösztönözte a kemény biztonsági válaszlépéseket.

A tüntetések során, amelyek országos internetes leállás mellett zajlottak, az iráni biztonsági erők tömeges gyilkosságokat követtek el a tüntetők ellen. Legalább 500 tüntető halálát erősítették meg, és a rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a valós szám meghaladhatja a 2000-et. Az Iran International szerint a tüntetők elleni halálos fellépést Hámenei közvetlen parancsára hajtották végre, a magas rangú állami hatóságok tudtával és jóváhagyásával.

2026. január 17-én Hámenei először nyilvánosan elismerte, hogy „több ezer” ember halt meg a közelmúltbeli országos tüntetések során. Az erőszakot és a káoszt „külső ellenségeknek”, konkrétan az Amerikai Egyesült Államoknak és Izraelnek tulajdonította, azzal vádolva őket, hogy ők szervezték a zavargásokat és fegyvereket szállítottak a tüntetőknek. 2026 január elején készült hírszerzési jelentések szerint Hámenei állítólag kidolgozott egy „B tervet”, amely szerint Moszkvába menekülne, ha a belső zavargások a rezsim bukásához vezetnének.

Halála

2026-ban az iráni tüntetések után Izrael és az Egyesült Államok ismét bombázni kezdte az országot, amelynek következtében 2026. február 28-án az amerikai és izraeli kormányok is bejelentették, hogy Hámenei meghalt, amit az iráni állami sajtó másnap hajnalban erősített meg.

Belföldi politikája

Hámenei nyilvános beszédében, 2018

Iránon belül Hámenei volt a leghatalmasabb politikai tekintély. Ő volt Irán de facto államfője, fegyveres erőinek főparancsnoka, és rendeleteket hozhatott, valamint végső döntéseket hozhatott a kormány főbb politikáiról a gazdaság, a környezet, a külpolitika és az országos tervezés terén Iránban. Legfőbb vezetőként Hámenei közvetlen vagy közvetett ellenőrzést gyakorolt a kormány végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltató ágai, valamint a hadsereg és a média felett.

A Szakértői Tanács, az elnöki poszt és a Majlis (parlament) összes jelöltjét a Gárda Tanács vizsgálta meg, amelynek tagjait közvetlenül vagy közvetve Irán legfőbb vezetője választja ki. Voltak olyan esetek is, amikor a Gárda Tanács Hámenei utasítására visszavonta bizonyos személyek kizárását.^[forrás?]

Egyesek Hámeneit az ország konzervatív establishmentének vezérszereplőjének tekintették. Hámenei támogatta Mesbah Yazdit, akit a 2005-ös választások előtt Irán egyik leghitelesebb ideológusaként írt le, de „az utóbbi időben aggódott Mesbah politikai ambíciói miatt”.

2007-ben Hámenei arra kérte a kormánytisztviselőket, hogy gyorsítsák fel Irán gazdasági privatizációját. Az utolsó lépés e cél felé 2004-ben történt, amikor az alkotmány 44. cikkét hatályon kívül helyezték. Hámenei azt is javasolta, hogy a tulajdonjogokat az Igazságügyi Minisztérium által létrehozott bíróságok védjék; a remény az volt, hogy ez az új védelem biztonságot nyújt és ösztönzi a magánbefektetéseket.

2007-ben az iráni rendőrség Hámenei irányítása alatt „közbiztonsági tervet” indított, amelynek keretében több tucat „bűnözőt” tartóztattak le a közbiztonság növelése érdekében. Ezenkívül Hámenei kijelentette, hogy hisz a polgári célú nukleáris technológia fontosságában, mert „az olaj- és gázkészletek nem tarthatnak ki örökké”.

2008. április 30-án Ali Hámenei támogatta Mahmud Ahmadinezsád elnök gazdasági politikáját, és kijelentette, hogy a Nyugat nagyobb gazdasági nehézségekkel küzd, mint Irán, a „válság” az Egyesült Államokból Európába terjed, és az infláció széles körben elterjedt probléma. Az iráni vezető szerint a világot meggyengítő jelenlegi gazdasági válság az elmúlt 60 évben példátlan. Elmondta: „Ez a válság arra kényszerítette az ENSZ-t, hogy világszerte rendkívüli állapotot hirdessen az élelmiszerhiány miatt, de a külföldi rádiók Iránra összpontosítottak, sugallva, hogy az országban tapasztalható jelenlegi áremelkedések és infláció az iráni tisztviselők gondatlanságának eredménye, ami természetesen nem igaz.” Hámenei hangsúlyozta, hogy senkinek nincs joga az iráni kormányt hibáztatni Irán gazdasági problémáiért. Azt is tanácsolta az embereknek és a kormánynak, hogy legyenek elégedettek és kerüljék a pazarlást a gazdasági problémák megoldása érdekében. Hozzátette: „Azt tanácsolom, hogy tartsák szem előtt, hogy ez a nagy nemzet soha nem fél a gazdasági szankcióktól.”

Tudomány és technológia

Hámenei támogatta a tudományos fejlődést Iránban. Ő volt az első az iszlám papok között, akik engedélyezték az őssejtkutatásokat és a terápiás klónozást. 2004-ben Hámenei kijelentette, hogy az ország fejlődése a tudomány és a technológia területén történő beruházásoktól függ. Azt is elmondta, hogy a tudósok és a kutatók magas társadalmi státuszának biztosítása elősegíti a tehetségek kibontakozását és a tudomány és technológia hazai gyökereinek megerősödését, ezáltal biztosítva az ország fejlődését és haladását.

Az elmúlt években Irán tudományos teljesítményének növekedése a világ leggyorsabbjának bizonyult. Hámenei gyakran ösztönözte a fiatal tudósokat és a legkiválóbb akadémiai tehetségeket, hogy feszegessék a tudomány és a technológia határait, és támogatta azokat a politikákat, amelyek célja Irán tudományos státuszának emelése és az egyetemek, az ipar és a muszlim nemzetek közötti együttműködés erősítése volt.

Hámenei nyilvánosan elismerte és dicsérte az iráni nők szerepét a tudományban, a kutatásban és az intellektuális életben. Kijelentette, hogy az iráni nők intellektuális és kutatóközpontokban elért eredményei példátlanok az ország történelmében, és hogy a nők a tudomány és a gondolkodás területén a világ legjobbjai közé tartoznak.

2015-ben Hámenei kijelentette, hogy Iránban minden afgán gyermeknek, beleértve a dokumentumokkal nem rendelkező bevándorlókat is, hozzáférést kell biztosítani az oktatáshoz, és kijelentette, hogy egyetlen afgán gyermeket sem szabad kizárni az iskoláztatásból, függetlenül jogi státuszától.

További információk

• Lopásért kézlevágás, hűtlenségért megkövezés járt Khomeini ajatollah Iránjában. Múlt-kor történelmi portál, 2017. június 2. (Hozzáférés: 2018. január 3.)

Elődje:
Mohammad Ali Radzsai

Az Iráni Iszlám Köztársaság elnöke
1981 – 1989

Utódja:
Akbar Hásemi Rafszandzsáni

Előző uralkodó:
Ruholláh Homeini

Irán legfelsőbb vezetője
1989 – 2026

Következő uralkodó:
Modzstaba Hámenei