Magyarország 1919–1945 között

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Az 1919. augusztusi román megszállás nehéz helyzetbe hozta Magyarországot, elsődleges cél kétségtelenül nem lehetett más, mint a függetlenség visszaszerzése és lehetőség szerint az ország területi egységének megőrzése. Mindezt a szegedi ellenforradalmi kormány hadügyminiszterének, Horthy Miklósnak részben sikerült elérnie, aki az antant jóváhagyásával a románok távozása után átvette a hatalmat. A Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre.

Az államforma alkotmányos monarchia lett, ún. „király nélküli királyság”, a király szerepkörét (részben) átvette a kormányzó. Ezt a tisztséget a nemzetgyűlés Horthy Miklósra bízta, aki ilyen tekintetben működését 1920. március 1-jén kezdte meg. Erősen korlátozta a demokratikus parlamentarizmust: nemcsak a szavazók körét szűkítette, de nem voltak titkos szavazások sem.

A trianoni békeszerződés[szerkesztés]

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a területi változások a Párizs környéki békeszerződések után

1920. június 4-én aláírták a Magyarországgal kötött békeszerződést a versailles-i Trianon-palotában. A Párizs környéki békeszerződések törvényesítették Nyugat-Magyarország, a Felvidék, Kárpátalja (Ruszinszkó), Erdély, és a Délvidék elszakítását; az ország haderejének létszámát 35 ezer főre korlátozta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget, korlátozta a fegyvergyártást, kötelezte Magyarországot az általa okozott háborús károk megtérítésére később megállapítandó jóvátétel formájában; a nemzetközi kereskedelemben a legnagyobb kedvezmény elvét köteles biztosítani a győztes hatalmaknak; a békeszerződés e pontjainak betartását az e célból Magyarországra küldött katonai ellenőrző bizottság végezte.

Horthy és környezete csak a helyzetet stabilizálandó írta alá a diktátumnak tekintett szerződést, azt nem tekintették véglegesnek, sőt elfogadhatatlannak tartották. Általános maradt a Szent István-i állameszme képe.

Az első Teleki-kormány működése – a konszolidáció kezdetei[szerkesztés]

1920. július 15-én Horthy Miklós Teleki Pál grófot bízta meg kormányalakítással.

Teleki a háború előtt liberális-konzervatív arisztokrata vezető volt. Miniszterelnökként igyekezett mind a jobb, mind a baloldal visszásságait visszaszorítani. Többek között betiltotta a kommunista pártot (1921 márciusában) és azt a rendőrséggel üldöztette. Szintén Teleki miniszterelnökségének idejére tehető az első földreform (1920) azonban az nem elégítette ki a parasztság igényeit, sok életképtelen kisbirtok jött létre, ráadásul a kisajátított birtokok gazdáit az új tulajdonosok terhére kártalanították. Végeredményben a nagybirtokrendszer érintetlen, a politikai-gazdasági vezető réteg változatlan maradt.

A társadalmi feszültségek, a hazaáramló (zömmel értelmiségi) 400 ezer magyar menekült által gerjesztett konkurenciaharc az értelmiségi és alkalmazotti pályákon, valamint a nagyszámú zsidó népbiztosnak köszönhetően felerősödött az antiszemitizmus. A nemzetgyűlés ezért egy, az egyetemi felvételek szabályozására született, származási-politikai megkülönböztetésen alapuló törvényt fogadott el. Ez a törvény amely a tényleges "első" zsidótörvény a köztudatba mint Numerus Clausus vonult be és a felvehető hallgatók "népfajok" és nemzetiségek szerinti arányát szabályozta.

A Bethlen-kormány – a konszolidáció kiteljesedése[szerkesztés]

Magyarország és a kisantant haderőinek mérete és felszereltsége az 1920-as években.

1921. március 26.április 6. között IV. Károly végrehajtotta első puccskísérletét. Az első puccskísérlet során Teleki elbizonytalanodott, ezért Horthy elvesztette a bizalmát vele szemben. Ezért április 14-én megalakult Bethlen István gróf kormánya. Bethlen Telekihez közel álló, hasonló elvekkel rendelkező személy volt, folytatta Teleki politikáját.

Politikai konszolidáció[szerkesztés]

A politikai konszolidáció első lépéseként Bethlen kiegyezett Peyer Károly szociáldemokrata vezetővel (Bethlen–Peyer-paktum, 1921), mely egyezségnek eredményeként az SZDP működhetett, de nem szervezhetett sztrájkot, és kapcsolatot sem kereshetett a KMP-vel. 1922-ben létrehozták az Egységes Pártot mely a két legnépszerűbb pártból olvadt össze: A KNEP összeolvadt az FKgP-vel. A szélsőbal után a szélsőjobbot is visszafogták, nem neveztek ki erősen antiszemita politikust például. Részben ilyen indíttatásból hozta létre Gömbös Gyula a Fajvédő Pártot.

Alapvető feladatnak bizonyult külpolitikai téren az elszigeteltség feloldása. Lehetőséget a nyitásra egyedül Olaszország kínált. Ennek eredménye lett 1927-ben az olasz-magyar örök barátsági szerződés. A kisantant azonban egységes maradt, nem mutatott egyik fél sem hajlandóságot az engedményekre. Egyedül Jugoszláviával sikerült kicsit oldottabb viszonyt kialakítanunk, mutatja ezt Horthynak a mohácsi csata 400. évfordulóján, 1926-ban elmondott beszéde.

Gazdasági konszolidáció[szerkesztés]

Fontos feladat volt, hogy átálljon gazdaságunk a békés termelésre a háborús gazdaságpolitika helyett. Ehhez jelentős szerkezeti váltásokra, ahhoz pedig tőkére volt szükség. A kormányzat kezdetben az infláció eszközéhez nyúlt, mely azonban veszélyes eszköz, alááshatja egy ország gazdaságát. Elkerülhetetlenné vált a külföldi tőke bevonása. Bethlen külpolitikájának köszönhetően 1922. szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Ennek eredményeként fel tudtuk venni a hatalmas (250 millió aranykoronás) népszövetségi kölcsönt. A kölcsönből finanszírozták a gazdasági szerkezetváltást, bevezették az új valutát (pengő, 1927). hitelt nyújtottak a mezőgazdaság, a turizmus, a villamosipar, a közlekedés fejlesztéséhez. Olyan beruházások fémjelzik ezt a korszakot, mint a lillafüredi Palota Szálló, a csepeli szabadkikötő, vagy a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítása. Bethlen tevékenységének köszönhetően az ország gazdasága stabilizálódott, 1929-re számos területen túlszárnyalta az utolsó háború előtti év (1913) teljesítményét, ugyanakkor azonban a gazdaság külföldi tőkén nyugodott.

1938-ban az ország áramfogyasztásának egy harmadát Budapest áramfogyasztása tette ki. Az áramfogyasztási fejkvóta a fővárosban évi 470 kilowattóra volt. Vidéken, a városokkal együtt számítva az áramfogyasztás 140, míg a községekben átlagosan 50-60 kilowattóra áramfogyasztás jutott évente egy főre. Az országos áramfogyasztási átlag 154 kilowattóra/év volt. Nyugat-Európában ugyanekkor már 600-800 kilowattóra volt az átlagos áramfogyasztás mértéke. Ez alapján jól látható, hogy az ország vezetése elsősorban a főváros érdekeit tartotta szem előtt a villamosenergia hálózat kiépítése során, míg a vidéki lakosságot, különösen a falvakban élőket nem látták el megfelelő mennyiségű elektromos árammal.[1]

Kulturális konszolidáció[szerkesztés]

Klebelsberg Kuno akkori oktatás és vallásügyi miniszter forradalmasította a magyar oktatást, iskolákat és könyvtárakat létesített. Szinte teljesen felszámolta az analfabetizmust. Külföldön magyar kulturális intézeteket létesített és magyar ösztöndíjasokat küldött egyetemi tanulmányaik elvégzésére.

A világgazdasági válság és hatásai – Gömbös Gyula kormánya[szerkesztés]

A nagy gazdasági világválság hatására mindaz, amit Bethlen majdnem tíz évig épített, összeomlott. A gazdaság tönkrement, az egységes kormánypárt felbomlott (az „örökös” kisgazda miniszter, Mayer János lemondott). Bethlen kénytelen volt lemondani, a kormányzó pedig Károlyi Gyulát nevezte ki miniszterelnökké, aki szintén nem ért el jelentős eredményt, noha szigorú takarékossági intézkedéseket foganatosított. Az új miniszterelnök a biatorbágyi merénylet hatására bevezette a statáriumot.

A válságból Gömbös Gyula dinamizmusa és 95 pontból álló Nemzeti Munkaterve tűnt kiútnak , így Horthy régi harcostársát, a diktatórikus ambíciókat dédelgető, feltétlenül olaszbarát politikust tette meg miniszterelnöknek (19321936). Gömbös fajvédő múltja miatt a zsidósághoz kapcsolódó nézeteinek nyilvános felülvizsgálatára kényszerült. A pénzügy tekintetében az is megkönnyítette a dolgát, hogy 1932 nyarán a Lausanne-ban megtartott konferencián Magyarország jóvátételi kötelezettségeit eltörölték. Gömbös a kapcsolatok erősítésére törekedett Németországgal és Olaszországgal, valamint 1934-ben felvette a kapcsolatot a Szovjetunióval. A német és az olasz kapcsolatok gazdasági sikert hoztak, azonban a Szovjetunió esetében nem sikerült kihasználnia a kapcsolatban rejlő lehetőségeket az ideológiai különbségek miatt.A gazdaságot fasiszta mintára korporatív (hivatásrendi) rendszerbe akarta kényszeríteni. Emellett igyekezett a kormánypárt Bethlen vezette mérsékeltebb köreit kiszorítani az országgyűlésből, amit jelzett Imrédy Béla és Kállay Miklós miniszterek eltávolítása is. 1935-ben elérte, hogy a kormányzó feloszlassa a parlamentet, majd a csalásokban és terrorban (endrődi sortűz) bővelkedő választásokon igyekezett visszaszorítani az FKgP-t, így a mandátumok 70%-át pártja szerezte meg az újjáalakuló parlamentben. Hatalmi ambícióit és egyéb törekvéseit mind a munkásságot képviselő szociáldemokrata, mind a kisiparosok és az állami alkalmazottak egy részét képviselő keresztényszocialista szakszervezetek is elutasították. Bethlen és köre kibuktatásával azonban Gömbös kivívta Horthy ellenszenvét is, a miniszterelnököt csak azért nem mondatta le a kormányzó, mert az halálos beteg volt, és 1936-ban el is hunyt.

Társadalmi mozgalmak a 20-as és 30-as években[szerkesztés]

Gömbös Gyula miniszterelnök (cigarettával) a Turul Szövetség vezetőivel 1934-ben (balján Végváry József Turul-fővezér)

A két világháború közötti fiatal generációk jelentős részének gondolkodásmódját meghatározó jelenség volt a 30-as évek végére jobboldali radikális egyetemi szervezetből széles tömegmozgalommá fejlődött Turul Szövetség. Tagjainak száma elérte a 40 000-et. Nemzeti-konzervatív értékrendjével, trianoni revizionizmusával, a zsidóság visszaszorítását célzó antiszemitizmusával a korhangulat szerint nem szélsőséges szervezetnek, inkább széles körben elfogadott tömegegyesületnek számított, mely baloldali elemeket magába foglaló szociális és népi programjának köszönhetően számos későbbi nyilas, népi és kommunista irányzat alapítóinak gyűjtőhelyéül szolgált. Gömbös és Darányi miniszterelnöksége alatt a Turul közvetve befolyással volt a politikai döntésekre és történelmi folyamatokra is.[2]

Jobbratolódás a háború előestéjén[szerkesztés]

Darányi Kálmán kormányának (1936–1938) már nemcsak a nácik, hanem a magyarországi támogatóik, a különféle nyilas és nemzetiszocialista mozgalmak fenyegetésével is meg kellett birkóznia. 1938-ban hirdette meg a miniszterelnök a hadsereg-fejlesztésre irányuló győri programot, mely egymilliárd pengőt áldozott a trianoni békében kikötötteknek megfelelően kis létszámú és katasztrofális felszereltségű magyar hadsereg fejlesztésére. A tervet 1940-re vitték véghez, ám a Királyi Honvédség továbbra is igen alacsony szinten állt, és kis erőt képviselt.

Imrédy Béla, a Darányit követő miniszterelnök (19381939) – bár a létező mozgalmaktól és pártoktól külön úton – a szélsőjobb irányába sodródott (a „csodás forradalom” megvalósítása az általa alapított Magyar Élet Mozgalomra várt volna). Az eseményeket nyugtalanul figyelő Teleki–Bethlen–Horthy-csoport végül 1939-ben leváltotta a német érdekeknek megfelelően politizáló miniszterelnököt. Magyarázatként azt hozták fel, hogy egyik dédszülője zsidó származású. A sors fintora, hogy épp Imrédy alatt fogadták el az Első zsidótörvényt, mely vallási alapon maximálta az egyes értelmiségi pályákon a zsidók létszámát, illetve ekkor terjesztették be a másodikat, ami már nemzetiségi alapon szigorította az előző intézkedést.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Szalay Sándor: A községek villannyal való ellátottsága. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. október 24.)
  2. Kerepeszki Róbert: A Turul Szövetség 1919-1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban, Máriabesnyő, 2012, Attraktor Kiadó

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Száray Miklós-Kapocsi József: Történelem IV. (Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2007, ISBN 978-963-19-3501-1)
  • A két nagy háború (Larousse-Magyar Könyvklub, 1993)
  • SZTE Klebelsberg Könyvtár – Hadtörténeti Gyűjtemény
  • Párhuzamos Világtörténet (Stúdium könyvek, 1991)
  • Kerepeszki Róbert: A Turul Szövetség 1919-1945. Egyetemi ifjúság és jobboldali radikalizmus a Horthy-korszakban, Máriabesnyő, 2012, Attraktor Kiadó

Angol nyelvű irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország 1919–1945 között témájú médiaállományokat.