Királyi Magyarország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A királyi Magyarország elnevezés a kora újkori török hódoltság idején a Habsburg-házi uralkodók irányítása alatt álló országrészt jelöli, melynek időben változó területét nagyjából a mai Szlovákia és a Nyugat-Dunántúl alkotta.

Kialakulása[szerkesztés]

Miután az 1526-os mohácsi csatában elesett a király, II. Lajos, és lényegében megsemmisült a magyar mezei hadsereg, ezzel az ország területén megszűnt a központi irányítás. Ebben a helyzetben ketten is felléptek a királyi cím megszerzése érdekében: Szapolyai János erdélyi vajda és Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg. Miután mindkettejüket magyar királlyá koronázták, megtörtént az ország két részre szakadása, amely évtizedes belháborút eredményezett. Ezt az 1538-as váradi béke zárta le, melyben egyebek mellett mindkét fél elismerte a másik uralmát az általa birtokolt országrészben.

Buda 1541-ben török kézre került, amivel az ország immár három részre szakadt. Ezt az állapotot rögzítette a drinápolyi béke (1568) és a speyeri szerződés (1570).

Kormányzat[szerkesztés]

A 16-17. században a királyi Magyarország a Habsburg-ház ellenőrzése alatt maradt. A korábbi magyar állam harmadát kitevő országrész fővárosa Pozsony volt, itt székelt a Magyar Kamara, amely a pénzügyekért felelt és a gyakorlatban az Udvari Kamarának volt alárendelve. Az országrész a Habsburgok közép-európai birodalmának tagja lett és fontos szerepet töltött be 150 éven át az Oszmán Birodalom elleni háborúkban. Új végvárrendszert építettek ki a török támadások megfékezésére. Az építések és korszerűsítések költségeit a magánbirtokosok nem voltak képesek viselni, ezért a jelentősebb végvárakat a király a maga irányítása alá vonta és a kor elvárásainak megfelelően kiépíttette.

Az új várrendszer néhány korszerű, 1000-1500 harcost befogadó nagy erősségből (Eger, Komárom, Szigetvár, Győr, Veszprém, Fülek, két tucat 100-500 katonával rendelkező közepes várból ( Nógrád, Sümeg, Tata), és számos 20-50 katonát számláló őrhelyből állt.

Közigazgatás[szerkesztés]

A királyi Magyarország 1572-ben
Az új végvári rendszer főkapitányságokba szerveződött.
  • Felső-magyarországi főkapitányság
  • Bányavárosi főkapitányság
  • Duna és Balaton közötti főkapitányság
  • Balaton és Dráva közötti főkapitányság
  • Vend (Varasdi) főkapitányság
  • Horvát (Károlyvárosi) főkapitányság

Források[szerkesztés]