Biatorbágyi merénylet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Biatorbágyi merénylet
Biatorbágyi vonatmerénylet (1931).jpg

Ország  Magyarország
Helyszín Biatorbágy
Célpont Biatorbágyi vasúti viadukton áthaladó vonat
Időpont 1931. szeptember 13.
Típus merénylet
Áldozatok 22 halott, 17 súlyos sérült
Elkövetők Matuska Szilveszter
Térkép
Biatorbágyi viadukt (Pest megye)
Biatorbágyi viadukt
Biatorbágyi viadukt
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 18° 49′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 19″, k. h. 18° 49′ 57″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Biatorbágyi merénylet témájú médiaállományokat.

A biatorbágyi merénylet (korábban torbágyi merénylet) 1931. szeptember 13-án történt, amikor Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi viadukt vasúti sínének egy részét. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt, ezt követően pedig statáriumot vezettek be Magyarországon.

A merénylet leírása[szerkesztés]

A vonat és a viadukt maradványai a merényletet követően

A tettes kb. 1,5–2 kg tömegű robbanóanyagot használt, amit előre a helyszínre vitt. A robbanóanyag nem a vágányon áthaladó mozdony alatt robbant fel, mint azt korábban feltételezték, hanem a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonalon Bécs felé közlekedő nemzetközi gyorsvonat második és harmadik kocsijának áthaladása között, a sín terheletlen állapotában. Emiatt a megszakadt vágányrészen nagy sebességgel áthaladó gyorsvonat mozdonya és az utána besorozott poggyászkocsi, négy személy- és egy hálókocsi kisiklott és a mélybe zuhant. A szétszakadt vonat többi kocsija sértetlenül a vágányon maradt. A halottak között volt a vonat tíz emberből álló személyzetének négy tagja is: a 301,001 pályaszámú mozdony vezetője, fűtője, a vonat főkalauza és kalauza.

A roncsok alatt a mozdonyvezető holttestét úgy találták meg, hogy keze a fék fogantyúját szorította. Bebizonyosodott, hogy a kisiklást észlelve azonnal lefékezte a vonatot, s ennek köszönhető, hogy a szerelvény hátsó kocsijai a vágányon maradtak. Kiderült, hogy Matuska Szilveszter, a merénylő az utolsó pillanatig nem tudhatta, gyorsvonatot vagy egy tehervonatot fog-e felrobbantani. A vasúti menetrend szerint a bécsi gyors előtt 15 perccel egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia. A merénylet éjszakáján azonban a tehervonat késett, s előre engedték a gyorsvonatot.

A rendőrség a helyszínen egy levelet talált, amely így kezdődött: „Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…”

A merénylet következményei[szerkesztés]

Nyomozás és ítélet[szerkesztés]

Matuska Szilveszter, az elkövető
A viadukt napjainkban

A merényletet az akkori Károlyi Gyula-kormány egy nagyobb kommunista terrorhullám kezdetének hitte, és ezt az eseményt használta fel arra, hogy a kommunisták akkor illegális tevékenysége ellen fellépjen. A nyomozás azonnal igen nagy erőkkel indult meg. A merénylet másnapján országos statáriumot vezettek be, amit egy hét múlva, szeptember 20-án kiterjesztettek minden államellenes szervezkedéssel gyanúsítható személyre. A gyanú végül Leipnik Márton „hírhedt kommunistára és bandájára” terelődött. Addigra azonban a biztonság kedvéért számos más kommunistát is letartóztattak.

Később Bécsben kipattant a váratlan hír, hogy a merényletet egy ottani magyar kereskedő, Matuska Szilveszter vállalta magára. Matuskát október 7-én tartóztatták le az osztrák fővárosban, ahol bíróság elé állították és hat évi börtönre ítélték. Magyarországon távollétében először halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra változtatták. Matuska a váci fegyházban töltötte börtönbüntetését, amikor is 1944-ben, a Vörös Hadsereg bevonulásakor a zűrzavart kihasználva megszökött, eltűnt.

Vélemények a merénylet politikai hátteréről[szerkesztés]

A biatorbágyi merénylet után bevezetett statárium azonban Matuska letartóztatása után is fennmaradt. Az illegális KMP 1932 júliusában letartóztatott vezetőit, Sallai Imrét és Fürst Sándort is erre hivatkozva állították statáriális bíróság elé, ítélték halálra és végezték ki 1932. július 28-án.

Korabeli széles körben elterjedt gyanú szerint a merényletet valójában Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szervezte Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával.[forrás?] Gömbös és Horthy e nézet szerint a szükségállapot kihirdetése révén akarták hatalmi pozícióikat megerősíteni Károlyi Gyula miniszterelnökkel szemben. Egyes történészek ma is ezen a véleményen vannak, és Matuskát csupán a merénylet egyik résztvevőjének tartják, aki később hajlandó volt mindent egyedüli tettesként magára vállalni. Bár konkrét bizonyítékok nincsenek, ezt a véleményt a merénylet és a későbbi kivizsgálása körüli számos furcsaság támasztja alá. (Az I. osztályú utasok jegyeit egyes vélemények szerint nem adták ki a vonatra. A titokzatos kommunista levél elhelyezése a helyszínen. A kétméteres pokolgépet egyedül hogyan vitte a helyszínre és töltötte meg ekrazittal Matuska? Matuska enyhe bécsi ítélete és elmebetegként való kezelése, noha nem volt az. A kommunisták ellen azonnal meginduló országos hajtóvadászat előre kidolgozott forgatókönyv szerinti lefolytatása.)

Filmfeldolgozások[szerkesztés]

Az eseményt kétszer is feldolgozták filmen. Először Várkonyi Zoltán 1959-ben Merénylet címmel, másodszor Simó Sándor 1982-ben Viadukt címmel.

Források[szerkesztés]