I. Sándor jugoszláv király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Sándor
Karađorđević Sándor
Kralj aleksandar1.jpg

Jugoszláv Királyság királya[1]
Aleksandar I./Александар I
Uralkodási ideje
1921. augusztus 16.1934. október 9.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. Péter
Utódja II. Péter
Szerbiai Királyság régense[2]
Aleksandar Karađorđević/Александар Карађорђевић
Uralkodási ideje
1914. július 5.[3]1921. augusztus 16.
Elődje I. Péter
Utódja önmaga mint a Szerbek, Horvátok, Szlovének királya
Életrajzi adatok
Uralkodóház Karađorđević-ház
Született 1888. december 16.
Cetinje, Montenegró
Elhunyt 1934. október 9. (45 évesen)
Marseille, Franciaország
Édesapja I. Péter szerb király (18–1921)
Édesanyja Petrović-Njegoš Zorka montenegrói hercegnő (1864–1890)
Házastársa Hohenzollern-Sigmaringen Mária román királyi hercegnő (1900–1961)
Gyermekei 1. Péter (1923–1970)
2. Tomiszláv (1928–2000)
3. András (1929–1990)
I. Sándor aláírása
I. Sándor aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sándor témájú médiaállományokat.

I. Sándor (Cetinje, Montenegró, 1888. december 16.[4]Marseille, Franciaország, 1934. október 9.), a Szerbek, Horvátok és Szlovének második királya, 1929-től Jugoszlávia első királya. I. Miklós montenegrói király anyai unokája. A Karađorđević (Karagyorgyevics)-ház tagja.

Élete[szerkesztés]

Apja I. Péter szerb király, anyja Petrović-Njegoš Zorka (18641890) montenegrói hercegnő, aki ötödik gyermekének a szülésébe halt bele a megszületett kisfiával együtt. Karađorđević Sándor anyai nagyapja, I. Miklós montenegrói herceg, későbbi király udvarában látta meg a napvilágot, ahol egy időre a trónfosztott Karađorđević-dinasztia időzött az Obrenović-ház uralma idején. Érdekesség, hogy később ő maga játszott jelentős szerepet anyai nagyapja trónfosztásában az I. világháború után.

Az általános iskolát Genfben végezte, a gimnáziumba Szentpéterváron járt, majd apja 1903-as királlyá választása után Belgrádban és Szentpéterváron kapott katonai kiképzést. A katonai nevelés meghatározó volt egész életében a tetteire. A Balkán-háborúkban már kivette a részét mint a szerb hadsereg parancsnoka.[5]

Az államfői teendőket régensként 1914. július 5-étől Sándor látta el beteg apja helyett. Az I. világháborúban a szerb hadsereg parancsnoka volt, de a központi hatalmak: az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország és Bulgária megszállta az országot, ezért 1915. novemberétől 1918. decemberéig görögországi száműzetésben volt az egész királyi család és a kormány.

Hohenzollern-Sigmaringen Mária román királyi hercegnő, I. Sándor felesége

Dinasztikus házasságot kötött. 1922. június 8-án Belgrádban feleségül vette Mária román hercegnőt, a szövetséges, másik kisantant tagállam, Románia királyának, I. Ferdinándnak és Szász–Coburg–Gotha-i Mária angol hercegnőnek a lányát. Hohenzollern-Sigmaringen Mária királyné révén az utódok I. Viktória angol királynő leszármazottai is.

„Kétségtelen, a szerb erőkre támaszkodott, elfogadta az 1921. évi centralista, a horvát követelésekre nemet mondó, ún. Vid-napi alkotmányt, amely számára is széles körű jogokat, a politikába közvetlen beavatkozást biztosított. Autokrata volt, igazából nem szerette maga mellett az erős embereket, mégis gyakran rájuk szorult, de amikor tehette, azonnal elbocsátotta őket. Hitt a jugoszláv állam életképességében, a háromtörzsű nemzet létezésében. Nem szívlelte[6] a pártpolitikai csetepatékat és a nemzeti ellentétek nyílt megnyilvánulásait, ezért amikor azok által állama létét veszélyeztetve látta, kezébe vette a hatalmat. A belgrádi pátriárkával való megbeszélés után magához kérette a pártok vezetőit, és bejelentette, hogy királyi diktatúrát vezet be (1929. január 6-án). Betiltotta a pártok működését (nemzeti alapon később sem engedte azok alapítását), új nevet adott országának (Jugoszlávia), majd 1931-ben új alkotmánnyal is »megajándékozta« államát, amelyben a királyi hatalom még szélesebb körű jogosítványokon nyugodott.

Jugoszlávia fennállását azonban több radikális, terrorista csoport ellenezte, az egyik, a VMRO (makedón forradalmi szervezet) 1934. október 9-én Marseille-ben sikeres merényletet követett el ellene.”[5]

Halála[szerkesztés]

Filmtudósítás a merényletről

A király utolsó napja a következőképpen zajlott: „1934. október 9-én, kedden, egy borongós, de még enyhe őszi napon, francia időszámítás szerint délután négy órakor Marseille külső kikötőjében, a Quai des Belges (Belga rakpart) mentén lehorgonyzott a »Dubrovnik« jugoszláv hadihajó. Előző nap, hétfő este indult el Splitből, fedélzetén Sándor jugoszláv királlyal, Jevtić külügyminiszterrel és kíséretükkel. Mária királyné vihartól félve visszatért Belgrádba, és másnap délután három óra tájban ért vonaton Dijonba, hogy ott Párizsba tartó férjét bevárja. Ugyanabban az időpontban, amikor a partvédelmi ágyúk 21 üdvlövése felhangzott, a hajó fedélzetén továbbították a királynak a jugoszláv kémelhárító szolgálat üzenetét: rosszullétre hivatkozva kerülje el a partraszállást, mert hírek érkeztek egy ellene készülő merényletről, a kikötőben és a városban pedig nagy a rendetlenség, nem tettek megfelelő biztonsági intézkedéseket. [...] Sándor király nehéz szívvel határozott az előre megállapított program betartása mellett. Állítólag megjegyezte: »Ha ezt megúszom, száz évet élek!«”[7] Nem így történt. Beült Louis Barthou francia külügyminiszter mellé a limuzinba. Az autó alig indult el, amikor lövöldözés tört ki, és a limuzin mindkét utasa életét vesztette. A merényletet horvát usztasák és macedón terroristák követték el, abban a reményben, hogy ez az ország felbomlásához vezet. Jugoszlávia felbomlására azonban 1941-ig várni kellett.

Gyermekei[szerkesztés]

Ősei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1929. január 6-áig a Szerbek, Horvátok, Szlovének Királysága
  2. 1918. december 1-jétől a Szerbek, Horvátok, Szlovének Királysága
  3. 1915. novemberétől 1918. decemberéig görögországi száműzetésben volt az egész királyi család és a kormány.
  4. A Gergely-naptár szerint december 16-án, az ortodox vallásban használt Julián naptár szerint december 4-én született.
  5. ^ a b Lásd Bíró (2001).
  6. Helyesen szível, de az idézet szó szerinti, ezért változatlan formában kell megőrizni, még ha hibás is.
  7. Sz. Ormos (1968: 5).
  8. Mária I. Ferdinánd román király leánya volt.
  9. Alexandra Sándor görög király utószülött leánya volt.
  10. Mária hercegnő II. Péter brazil császár ükunokája és Izabella brazil régensnő dédunokája volt Izabella elsőszülött fia, Alcântarai Péter brazil császári herceg révén, akinek a fia, Alcântarai Péter Gaston brazil császári herceg volt Mária hercegnő apja.
  11. Mária hercegnő második férje Ignacio de Medina y Fernández de Córdoba (1947–), Sogorb (Segorbe) hercege és Empúries grófja, akinek további két lányt szült.
  12. Kriszina Kristóf hessen–kasseli herceg és Zsófia görög hercegnő lánya, valamint Fülöp edinburgh-i herceg unokahúga volt.

Irodalom[szerkesztés]

  • Bíró László: A Karadjordjevicek, História, 2001. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Sz. Ormos Mária: Merénylet Marseille-ben, Budapest, Kossuth Kiadó, 1968.

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Előző uralkodó:
önmaga mint a Szerbek, Horvátok, Szlovének királya
Jugoszlávia királya
19291934
A Jugoszláv királyság címere
Következő uralkodó:
II. Péter
Előző
I. Péter
Szerbek, Horvátok, Szlovének királya Coat of arms of the Kingdom of Yugoslavia.svg
1921 – 1929
Következő
önmaga mint jugoszláv király
Előző
önmaga mint Szerbia régense
Szerbek, Horvátok, Szlovének királya Coat of arms of the Kingdom of Yugoslavia.svg
1918 – 1921 (Régens)
Következő
önmaga mint a Szerbek, Horvátok, Szlovének királya
Előző uralkodó:
I. Péter
Szerbia királya
19141918 (Régens)
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
megszűnt