Farkas Tibor (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boldogfai Farkas Tibor
Zala megyei legitimista politikusként[1]
Zala megyei legitimista politikusként[1]
Született 1883. április 14.
Flag of Hungary (1867-1918).svg Felsőbagod, Zala vármegye
Elhunyt 1940. március 26. (56 évesen)
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Zalaegerszeg, Zala vármegye
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa pálfiszegi Pálffy Judit (1906-1993)
Szülei boldogfai Farkas József (1857-1951)
lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (18581924)
Foglalkozása jogász, képviselő
Kitüntetései Signum Laudis,
Károly-csapatkereszt.[2]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boldogfai Farkas Tibor témájú médiaállományokat.
Farkas Tibor tartalékos huszárkapitány

Boldogfai dr. Farkas Tibor József Imre (Felsőbagod, 1883. április 14.Zalaegerszeg, 1940. március 26.)[3][4][5] jogász, nemzetgyűlési képviselő (1922–1926), majd országgyűlési képviselő (1931–1935), ügyvéd, huszárezred tartalékos kapitánya, földbirtokos, Zala vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságainak a tagja. A Legitimizmus egyik képviselője Zala megyében.[6][7]

Élete[szerkesztés]

Korai élete[szerkesztés]

Farkas Tibor és felesége, pálfiszegi Pálffy Judit

Farkas Tibor a Zala megyei nemesi származású boldogfai Farkas családban született. Atyja, boldogfai Farkas József (1857-1951), földbirtokos, országgyűlési képviselő, anyja, a lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarja lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (18581924) úrnő volt. Apai nagyapja, boldogfai Farkas Imre (1811-1876), zalaegerszegi főszolgabíró volt az 1848-as forradalom alatt. Anyai nagyapja, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819-1869), szintén főszolgabíró volt az 1848-as forradalom alatt, majd később, országgyűlési képviselő 1865-ben és 1869-ben. Tibor öccse, boldogfai Farkas Dénes (1884-1973), országgyűlési képviselő; bátyja, boldogfai Farkas Kálmán (1880-1944) zalai főszolgabíró volt. Tibor és nejének a lakóhelye a bagodi boldogfai Farkas kúria, amelyet nagybátjyától, Farkas Gábortól (1863-1926) örökölt.

Elemi iskoláit magánúton, a középiskolát a bécsi Theresiánumban és magánúton végezte, Sopronban tette le az érettségit. A bécsi és a budapesti tudományegyetem jogi és államtudományi fakultását hallgatta és itt szerezte meg a jogi és államtudományi doktorátust. A doktorátus megszerzése után letette az ügyvédi vizsgát és 1910-ben Angliába ment, hol 3 évig a Cambridge egyetemet hallgatta.[8] Közgazdaságtant és közjogot tanított a London School of Economicson, s tapasztalatszerzés céljából körutakat tett Anglia ipari körzeteiben, hogy tanulmányozhassa a munkáskérdést és a sztrájkjogot.[9] 1912-ben a londoni egyetemen előadást tartott a közgazdasági kérdésekről. 1913-ban visszatért Magyarországra, s bíróként dolgozott tovább. 1910 szeptemberében a pécsi megyés püspök Farkas Tibort a pécsi püspöki jogakadémiához tanárrá nevezte ki.[10]

1911 szeptemberében a londoni egyetem közgazdasági és politikai fakultása ciklikus előadások tartására meghívta Tibort, aki a tél folyamán három előadássorozatot tartott a magyar alkotmányról, az osztrák közgazdasági irodalom újabb irányairól és pénzügyi jog köréből. Természetesen nem először tartott előadásokat a londoni egyetemen, ismert magyarjog-tudós személyiség volt.[11] 1913 szeptemberében, Farkas Tibor felsőbagodi ügyvédet, aki hosszú ideje tevékenykedett Nagykanizsán, az igazságügyi miniszter a monori királyi járás bírósághoz albírónak nevezte ki.[12] 1914 februárjában az igazságügyminiszter Londonba küldte a sztrájkjog és munkáskérdés tanulmányozására. A háború kitörése félbeszakította londoni tartózkodását és mint tartalékos huszárhadnagy bevonult ezredéhez.[13]

Az első világháború alatt a 11. huszárezred tagjaként teljesített szolgálatot, az olasz és orosz harctereken volt a háború végéig és az ellenség előtt tanúsított magatartásáért a bronz Signum Laudis-szal és a Károly-csapatkereszt-tel tüntették ki. 1918-ban századosi rangban szerelt le. A Károlyi Mihály-kormány alatt behívták a bírósághoz, de arra való hivatkozással, hogy mint bírónak joga van a kormány rendelkezéseit bírálni, nem tette le a hivatali esküt, mert a kormányt törvénytelennek tartotta; Tibor és családja monarchista volt. A forradalom után visszavonult söjtőri birtokára és onnantól ott gazdálkodott. 1918-ban kapcsolódott be a politikába.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Az 1922-es nemzetgyűlési választásokon mandátumot szerzett a zalaegerszegi választókerületben Friedrich István korábbi miniszterelnökkel és Briglevics Károly ügyvéddel szemben, és ettől fogva kisebb megszakításokkal egészen 1935-ig tagja volt az országgyűlésnek. Világnézetét a határozott legitimizmus jellemezte, a parlamentben tett felszólalásai is ezt tükrözték, emellett gyakran fejtette ki gondolatait a gazdatársadalom érdekében.

Saját indoklása szerint, ő azért nem tartozott politikai párthoz, és így jelöltette magát, mert „a legitimizmus nem fér bele egyik pártba se”.[14] 1923. január 19.-én Farkas Tibor a nemzetgyűlés ülésén Otto von Bismarck elveit a nemzetről példakép állítva, azt nyilatkozta, hogy „Ebben benne van az is, hogy igenis a nemzetnek, amely tudatában van annak, hogy köröskörül ellenségek veszik körül, hogy természetes határai nincsenek, számolnia kell azzal, hogy minden egyes tagjától fokozottabb szolidaritást vár el, hogy annak a nemzetnek számolnia kell azzal, hogy igenis vannak, lehetnek pillanatok, amikor minden társadalmi és osztálykülönbség nélkül egymás mellett kell állania mindenkinek, aki nem tartja magát konjunktúraembernek, megmondom őszintén, konjunktúrakereszténynek, konjunktúra-szociáldemokratának és konjunktúra-politikusnak, egyáltalában mindenkinek, aki képes arra, hogy a kellő pillanatban ráeszméljen, hogy egy földön, egy területen élő emberek között, kell hogy kifejlődjék egy olyan szolidaritás, amely minden körülmények között, ha jóakaratot lát, tud felejteni és tud megbocsátani."[15]

1925-ben Zala vármegye törvényhatósági ülésén a legitimista boldogfai Farkas Tibor képviselő helytelenítette a kormányzó születés- és névnapjának megülését. Tibor kihangsúlyozta, hogy "...minden pompával járó ünnepséget kerülni keli, mikor az ország csonka s királyság vagyunk király nélkül. Ha ünnepről lehetne szó, az csak gyászünnep lehetne".[16]

Tevékeny munkát végzett a vármegye törvényhatósági bizottságában is, amely örökös tagjává választotta. Neve az 1927-ben felállt felsőház egyik lehetséges zalai delegáltjaként is felmerült, de ellenzéki gondolkodása miatt végül nem választották meg: Kray István báró 38%-kal nyert, és Farkas Tibor 37,2%-kal vesztett. Mint érdekesség megemlítendő, hogy Briglevics Károly, az előző kampányban még Tibor kampányvezetője volt. Hamarosan a pártok, mindkét oldal a helyi bírósághoz fordult. Kérték, a választások érvénytelenítését és újabb kiírását. Azonban Bethlen István miniszterelnök beavatkozott, Zalaegerszegre utazott és beszédet tartott az Arany Bárány szálloda előtti téren, amellyel Krayt támogatta, így Kray István maradt a megválasztott az első körben. A második körben az addig tartózkodók is Kray mellett szavaztak és így az 1927-os országgyűlési választáson lett a győztes Farkas Tiborral szemben.

Mélyen katolikus és konzervatív volt, így megnyilvánulásaiban az antiszemitizmusnak nyomát sem lehet találni, és később sem tartott kapcsolatot a Nyilas párttal, nem is támogatta. Pehm József korábbi támogatóinak egyike is Kray báró mellett szavazott. Farkas választói bázisa igazán heterogén volt, a társadalom valamennyi rétegéből kapott voksokat. Altisztek, értelmiségiek, kisiparosok és tisztviselők voltak köztük. Farkas Tibort az 1931-1935. évi ciklusra a pacsai kerület országgyűlési képviselővé választották, a Független kisgazdapárt tagjaként, amelyet gyulai Gaál Gasztonnal együtt alapított. Továbbra is aktív legitimistának bizonyult, az Országos Legitimista Néppárt tagja volt. 1934. október 7.-én Székesfehérváron felszólalt a párt gyűlésén, Shvoy Lajos megyés püspök, Huszár Károly, Sigray Antal gróf és Zichy János gróf párttagokkal együtt.[17] 1934. decemberében őrgróf Pallavicini György és Sigray Antal gróf, Farkas Tibor és Buchinger Manó képviselők a genfi vita és genfi eredmények parlamenti tisztázását követelték. Valamennyi támadta a kormány külpolitikáját és gyökeres külpolitikai irányváltozást sürgetett támadva a kormány németbarát külpolitikáját.[18] Közeli baráratai közül őrgróf Pallavicini György volt.[19]

Édesanyja halála után, a Sümeghy család földbirtokai felosztásra kerültek, és Tibor és testvérei földbirtokos helyzet kikristályozotott a harmincas évek elejére. Farkas Tibor Alsóbagodban 149 kh-as, felsőbagodon 66 kh-as,[20] és Söjtörön egy 117 kh-as földbirtokkal rendelkezett: összesen 332 kataszteri holdja volt.[21]

1940. március 26-án hunyt el Zalaegerszegen, özvegyét és két árva gyermekét hátrahagyván.


Én király nélküli királyságot elképzelni nem tudok, mint ahogy nem tudok elképzelni arany pengőt sem arany nélkül és nem tudok elképzelni nemzeti egységet a lelkek egysége nélkül

– boldogfai dr. Farkas Tibor

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1929. december 29.-én Pölöskefőn Farkas Tibor feleségül vette a pálfiszegi Pálffy család sarját, a nála 26 évvel fiatalabb pálfiszegi Pálffy Juditot (Pacsa, 1906. augusztus 20. - Nagykanizsa, 1993. november 27.),[22] akinek a szülei, pálfiszegi Pálffy László Elek (Pölöskefő, 1872. március 6. - Pölöskefő, 1946. szeptember 16.),[23] a volt pacsai főszolgabíró, és vései Véssey Ilona (Szőkedencs, 1882. február 1. - Pölöskefő, 1956. február 23.) úrnő voltak.[24] A házasságból két gyermek született:

  • boldogfai Farkas Elek Tibor László (1932–).
  • boldogfai Farkas Erzsébet (19331982).

Származása[szerkesztés]

Dr. boldogfai Farkas Tibor családfája
dr. boldogfai Farkas Tibor József Imre
(Alsóbagod, 1883. április 14.
Zalaegerszeg, 1940. március 26.)
politikus, országgyűlési képviselő, jogász, huszárkapitány, földbirtokos
Apja:
boldogfai Farkas József
(Alsóbagod, 1857. január 28.
Söjtör, 1951. október 17.)
politikus, országgyűlési képviselő, földbirtokos
Apai nagyapja:
boldogfai Farkas Imre János Lipót
(Boldogfa, 1811. november 16.
Alsóbagod, 1876. május 25.)

főszolgabíró, földbirtokos

Apai nagyapai dédapja:
boldogfai Farkas János Nepomuk
(Boldogfa, 1774. június 6.-
Alsóbagod, 1847. május 5.)

táblabíró, zalai helyettes alispán

Apai nagyapai dédanyja:
besenyői és velikei Skublics Angéla
(Bessenyő, 1775. április 7.-
Bagodvitenyéd, 1839. november 25.)
Apai nagyanyja:
Horváth Alojzia
(Zalaegerszeg, 1831. április 12.
Alsóbagod, 1919. február 15.)
Apai nagyanyai dédapja:
Horváth Imre
Apai nagyanyai dédanyja:
Prunner Róza
Anyja:
lovászi és szentmargithai Sümeghy Rozália
(Söjtör, 1857. december 19.
Felsőbagod, 1924. március 27.)
Anyai nagyapja:
lovászi és szentmargithai
Sümeghy Ferenc
(Söjtör, 1819. október 20.
Söjtör, 1869. május 25.)
országgyűlési képviselő, földbirtokos
Anyai nagyapai dédapja:
lovászi és szentmargitai Sümeghy József
(Alsóbagod, 1757. március 20.
Söjtör, 1832. március 10.)
Zala vármegye első alispánja, királyi tanácsos, földbirtokos
Anyai nagyapai dédanyja:
Málits Róza
(Türje, 1791. augusztus 31.
Söjtör, 1857. április 22.)
Anyai nagyanyja:
nemes Séllyey Magdolna Rozália Mária Krisztina
(Szentpéterúr, 1822. március 7.
Söjtör, 1901. november 23.)
Anyai nagyanyai dédapja:
nemes Séllyey Elek
(Alsópusztakove, 1788. október 8. -
Söjtör, 1850. május 17.) zalai alispán, földbirtokos
Anyai nagyanyai dédanyja:
nemes Csertán Rozália
(Söjtör, 1795. december 28. -
Söjtör, 1855. január 13.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Sojtor/pages/018_a_kastelylakok.htm
  2. Békássy Jenő. Zala vármegye feltámadása Trianon után (1930)
  3. http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al922_27/238.htm
  4. boldogfai dr. Farkas Tibor születésének bejegyzése
  5. familysearch.org: boldogfai dr. Farkas Tibor gyászjelentése
  6. http://zaol.hu/hirek/zala-a-ket-vilaghaboru-kozott-zala-megye-ezer-eve-xxi-1454963
  7. Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)1940-03-26 / 68. szám
  8. 1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai. A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai. boldogfai Farkas Tibor dr.
  9. Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939, Millecentenáriumi Közalapítvány, 2011 (60. o.)
  10. Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám) • 1910-09-18 / 38. szám
  11. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám) • 1911-09-24 / 39. szám
  12. library.hungaricana.hu - MagyarPaizs 1913
  13. Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)Zala vármegye országgyűlési képviselői
  14. Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939, Millecentenáriumi Közalapítvány, 2011 (101. o.)
  15. Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.Ülésnapok 1922-82. 182.o.
  16. Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)1925-09-20 / 38. szám
  17. library.hungaricana-hu - Pápa és Vidéke 1934
  18. Lapszemle, 1934. december1934-12-15 [1416]
  19. Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.Ülésnapok1931-151
  20. http://library.hungaricana.hu/pdf/save/MLTK_MEGY_ZALA/ZALM_Hl_02/?pg=195&to=195
  21. http://library.hungaricana.hu/pdf/save/MLTK_MEGY_ZALA/ZALM_Hl_21/?pg=158&to=158
  22. familysearch.org Farkas Tiborné Pálffy Judit születésének a bejegyzése - Pacsa - Zala
  23. familysearch.org Pálffy László Elek keresztelője - Pölöskefő (In: Zalaszentbalázs)
  24. familysearch.org Pálffy Lászlóné Véssey Ilona halálának a bejegyzése

Források[szerkesztés]

  • Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939. Kiadó: Millecentenáriumi Közalapítvány, 2011
  • Zalai életrajzi kislexikon
  • Paksy Zoltán: A boldogfai Farkas család politikai tevékenysége (1896-1956) (2008. november 6. Zalaegerszeg, Zalai Közgyűjteményi Szakmai Napok)