Legitimizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A legitimizmus a hagyományos uralkodócsaládok törvényes trónöröklési jogának az elismerése. A legitimizmus követői a legitimisták.

A fogalom a 19. század elején vált közismertté. A nagy francia forradalom miatt trónját vesztett Bourbon-ház tagjainak hívei voltak a legitimisták, mert nem ismerték el, hogy az Orléans-házból származó Lajos Fülöp jogot formálhat a trónra.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920-ban a magyar belpolitikában voltak, akik IV. Károlyt szerették volna az ország trónján látni. Ők voltak a legitimisták, másképpen karlisták. A karlisták 1921-ben két – sikertelen – királypuccsot szerveztek meg IV. Károly uralkodói hatalmának visszaállítására.

A legitimisták az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után megoldást kerestek az ország államformájára és vezetésére. A legjelentősebb képviselőik között említhető gróf ifj. gróf Andrássy Gyula, akinek komoly szerepe volt 1919 őszén, gróf Csekonics Iván és később gróf Bethlen István és gróf Apponyi Albert is. Az 1930-as években viszont Griger Miklós katolikus pap töltött fontos szerepet a legitimizmusban.

A Magyar Nők Szentkorona Szövetsége egy Habsburg uralkodók jogfolytonosságát hirdető politikai csoportosulás volt, amely 1926. február 16.-án gróf Apponyi Albertné, herceg Odescalchi Károlyné és Istvánffy Gyuláné hozott létre. A célja volt az ezeréves eszme, a Szentkoronához iránti hűség és a jogfolytonosság ébrentartása.[1] Hamarosan a legitimista urak is létrehozták az iker változatát, Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségét, amely 1926. június 22.-én született Budapesten, gróf nagykárolyi Károlyi József kezdeményezése után.[2] Mindkettő csoport több vármegyei helyi csoportokkal rendelkeztek és több kulturális rendezvényt szerveztek. Mindkettő csoport 1944. április 15.-éig létezett amíg a Sztójay-kormány betiltotta.

A magyar legitimisták szerint Magyarország királyi trónjának jelenlegi jogos örököse Habsburg Károly főherceg, aki „V. Károly” néven lenne uralkodó.

Legitimista politikusok Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kardos József: Legitimizmus. Legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között (Budapest, 1998)
  • Ormos Mária: „Soha, amíg élek!” Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben (1990)
  • Pánczél Hegedűs János: Nekünk királyság kell! Monarchista gondolatok (2009)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]