Legitimizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Bourbon-ház királyi címere

A legitimizmus a hagyományos uralkodócsaládok törvényes trónöröklési jogának az elismerése. A legitimizmus követői a legitimisták.

A fogalom a 19. század elején vált közismertté. A nagy francia forradalom miatt trónját vesztett Bourbon-ház tagjainak hívei voltak a legitimisták, mert nem ismerték el, hogy az Orléans-házból származó Lajos Fülöp jogot formálhat a trónra.

Magyarországon[szerkesztés]

Ifjabb gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula, legitimista politikus.
Őrgróf Pallavicini György, legitimista politikus
Gróf zicsi és vázsonkeői Zichy János, legitimista politikus
Dr. boldogfai Farkas Tibor, legitimista politikus

1920-ban a magyar belpolitikában voltak, akik IV. Károlyt szerették volna az ország trónján látni. Ők voltak a legitimisták, másképpen karlisták. A karlisták 1921-ben két – sikertelen – királypuccsot szerveztek meg IV. Károly uralkodói hatalmának visszaállítására.

A legitimisták az Osztrák–Magyar Monarchia bukása után megoldást kerestek az ország államformájára és vezetésére. A legjelentősebb képviselőik között említhető gróf ifj. gróf Andrássy Gyula, akinek komoly szerepe volt 1919 őszén, gróf Csekonics Iván és később gróf Bethlen István és gróf Apponyi Albert is. Az 1930-as években viszont Griger Miklós katolikus pap töltött fontos szerepet a legitimizmusban.

A magyar legitimizmusnak a lényege talán a legjobban érezhető a Cambridge-ben lediplomázott magyar jogász, boldogfai dr. Farkas Tibor (1883-1940), országgyűlési képviselő szavaiban, amikor kijelentette azt, hogy „Én király nélküli királyságot elképzelni nem tudok, mint ahogy nem tudok elképzelni aranypengőt sem arany nélkül és nem tudok elképzelni nemzeti egységet a lelkek egysége nélkül”.[1] 1925-ben Zala vármegye törvényhatósági ülésén a legitimista boldogfai Farkas Tibor képviselő helytelenítette a kormányzó születés- és névnapjának megülését. Tibor kihangsúlyozta, hogy „...minden pompával járó ünnepséget kerülni keli, mikor az ország csonka s királyság vagyunk király nélkül. Ha ünnepről lehetne szó, az csak gyászünnep lehetne”.[2]

A Magyar Nők Szentkorona Szövetsége egy Habsburg uralkodók jogfolytonosságát hirdető politikai csoportosulás volt, amely 1926. február 16.-án gróf Apponyi Albertné, herceg Odescalchiné Andrássy Klára és Istvánffy Gyuláné hozott létre. A célja volt az ezeréves eszme, a Szentkoronához iránti hűség és a jogfolytonosság ébrentartása.[3] Hamarosan a legitimista urak is létrehozták az iker változatát, Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségét, amely 1926. június 22.-én született Budapesten, gróf nagykárolyi Károlyi József kezdeményezése után.[4] Mindkettő csoport több vármegyei helyi csoportokkal rendelkeztek és több kulturális rendezvényt szerveztek. Mindkettő csoport 1944. április 15.-éig létezett amíg a Sztójay-kormány betiltotta.

A magyar legitimisták szerint Magyarország királyi trónjának jelenlegi jogos örököse Habsburg Károly főherceg, aki „V. Károly” néven lenne uralkodó.

Legitimista politikusok Magyarországon[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kardos József: Legitimizmus. Legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között (Budapest, 1998)
  • Ormos Mária: „Soha, amíg élek!” Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben (1990)
  • Pánczél Hegedűs János: Nekünk királyság kell! Monarchista gondolatok (2009)

További információk[szerkesztés]