Tormay Cécile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tormay Cécile
Pesti Hírlap (1878-1944) 1938. Az év halottai.
Pesti Hírlap (1878-1944) 1938. Az év halottai.
Élete
Született 1875. október 8.
Budapest
Elhunyt 1937. április 2. (61 évesen)
Mátraháza
Sírhely Farkasréti temető
Nemzetiség magyar
Szülei Tormay Béla
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Első műve Apródszerelem
Fontosabb művei A régi ház
Bujdosó könyv
Az ősi küldött
Emberek a kövek között
A Wikimédia Commons tartalmaz Tormay Cécile témájú médiaállományokat.
Torma Cecile portréja a Napkelet lexikonában

Nádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.)[1] írónő, műfordító, közéleti szereplő, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének megalapítója és örökös országos elnöke, a "Kormányzó Úr Ő Főméltósága teljes elismerésének" birtokosa és a Korvin-Koszorú tulajdonosa, a Népszövetség Szellem Együttműködési Bizottságának a tagja, a Napkelet szerkesztője, alapítványi hölgy.[2]

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Édesapja Tormay Béla (1839–1906) mezőgazdász, állatorvos professzor, számos állatgyógyászati alapmű szerzője, az MTA tagja, államtitkár, aki 1896. október 10-én nemességet és a "náduvari" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.[3] Édesanyja munkácsi Barkassy Hermine (1846–1920).[4] Apai nagyapja, Krenmüller (Tormay) Károly (1804–1871) szekszárdi orvos, állatorvos, aki honvédőrnagyként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban, apai nagyanyja Huber Antónia (1811–1893).[5][6] Az anyai nagyszülei munkácsi Barkassy Imre (1805–1871), 1848-ig magyar királyi udvari ágens és álgyesti Tüköry Hermine (1817–1902) voltak.[7][8] Az anyai nagyanyai dédapja Spiegel (Tüköry) József (1787–1842) építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében, aki 1831. április 8-án I. Ferenc magyar királytól nemességet és az "álgyesti" nemesi előnevet szerezte adományban.[9] Tormay Cécile[10][11] ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak; a Barkassy másképp Munkácsy család pedig régi nemesi család, amelynek az első ismert őse Barkassy János, aki 1675-ben Miskolc város kapitánya volt.[12][13]

Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét.[14]

Munkássága[szerkesztés]

Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház[15] (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (1920–1921) című naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) szól. Német, angol[16] és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium (1930) címen. Útiélményeiről szólnak a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött[17] című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.

1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot.[18][19] Az 1920–1930-as években induló fiatalok közül sokan ennél a lapnál kezdték pályájukat, többek között Halász Gábor, Szerb Antal, Németh László, Szentkuthy Miklós, Rónay György, Thurzó Gábor, Szabó Zoltán. Gyakran publikált a Napkeletben Pais Dezső, Szekfű Gyula, Eckhardt Sándor és Horváth János is.

Bujdosó könyv című művében leírt több gondolata kifejezetten antiszemita meggyőződéséről árulkodik.[20]

Halálát szívbénulás (szívizomelfajulás) okozta.

Közéleti szerepe[szerkesztés]

1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, és 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte, üdvözlő beszéddel és ajándékkal, Benito Mussolinit és az olasz fasizmust.[21] Magáról kijelentette, hogy ő már Mussolini előtt fasiszta eszméket vallott.[22]

Tormay Cecile közeli viszonyban állt őrgróf Pallavicini Eduardina (Budapest, 1877. április 24.- Alhaurín de la Torre, Spanyolország, 1964. február 15.) asszonnyal, zicsi és vázsonykői Zichy Rafael (1877–1944) grófnak az egykori feleségével. Pallavicini Eduarina őrgrófnő cs. és kir. palotahölgy, csillagkeresztes hölgy, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége, valamint az Országos Katolikus Nővédő Egyesület elnöke is volt. Zichy Rafael gróf a válása után, 1925-ben megvádolta, hogy leszbikus kapcsolatot tartott fenn volt feleségével, Pallavicini Eduardina őrgrófnővel (Pallavicini Ede őrgróf és székhelyi Majláth Etelka lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére[23] – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Tormay radikálisan jobboldali beállítottsága sajátos ellentmondásban volt leszbikus irányultságú magánéletével.

Tormay életében nem a grófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony egy Francesca Orsay nevű olasz nőhöz; élete utolsó évtizedében pedig gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek.[24]

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben egyhangúlag választották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, a Marie Curie halálával megüresedett székbe. Az év július 16-ai megnyilatkozásában síkra szállt Trianon igazságtalanságai ellen. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő,[25] 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök[25] jelölték a Nobel-díjra.[26]

Emlékezete[szerkesztés]

Tormay Cécile szobra a Szent Rókus Kórház előtt, 2012
Tormay Cécile-emléktábla, Józsefváros, Kőfaragó utca 3. szám

Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által 2005 óta védettséget kapott.[27] 2012. március 31-én avatták fel Tormay Cécile szobrát a budapesti Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Az írónő innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, amelynek falán szintén megemlékeznek róla. 2012. április 15-én avatták fel Mátraházán, a Hotel Ózon Residence parkjában az írónő emlékoszlopát, melyet Tóth Péter szobrász készített.

2012-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.

2012-ben a Magyar Írószövetségben és a Magyar Művészeti Akadémián is emlékkonferenciát tartottak az írónő halálának 75. évfordulója alkalmából.[28][29]

2013 nyarán felmerült, hogy Budapesten utcát neveznek el róla, de erről az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának állásfoglalása alapján letettek.[30]

2014 januárjában Balassagyarmaton elhatározták, hogy a villában, ahol Huszár Aladár bújtatta az írónőt a Tanácsköztársaság alatt, múzeumot alakítanak. A balassagyarmati felkelésnek emléket adó múzeum helyet fog adni még Huszár Aladár és Tormay Cécile emlékét ápoló kutatóhelynek is.[31]

Művei[szerkesztés]

A régi ház angol nyelvű kiadásának címlapja (1922)
  • Apród-szerelem. Novellák; Athenaeum, Bp., 1900 (Az Athenaeum olvasótára) – novelláskötet
  • Apró bűnök (1905) – elbeszéléskötet
  • Emberek a kövek közt (1911) – regény
  • A régi ház (1914) – regény (a 4. kiadás online)
  • Viaszfigurák; Singer-Wolfner, Bp., 1918 – elbeszéléskötet
  • Álmok. A M. O. V. E. 1920. évi naptára részére írta Tormay Cecile; MOVE, Bp., 1920
  • Bujdosó könyv. Feljegyzések 1918–1919-ből, 1-2. PDF; Rózsavölgyi–Pallas, Bp., 1920–1922
  • Megállt az óra. Novellák; Magyar Irodalmi Társaság, Bp., 1924 (Napkelet könyvtár) – novelláskötet
  • Assisi Szent Ferenc kis virágai (1926) – Assisi Szent Ferenc Fiorettijének első magyar fordítása
  • Magyar legendárium; vál., ford. Tormay Cecile; Singer és Wolfner, Bp., 1939 (Tormay Cécile művei) – fordítás latinból
  • Virágok városa / Szirének hazája; Genius, Bp., 1935 – útirajz
  • Az ősi küldött regénytrilógia:
    • A csallóközi hattyú; Genius, Bp., 1934 (Tormay Cécile: Az ősi küldött)
    • A túlsó parton; Genius, Bp., 1934 (Tormay Cécile: Az ősi küldött)
    • A fehér barát; Genius, Bp., 1937 (Tormay Cécile: Az ősi küldött) – befejezetlen[32]
  • Küzdelmek; Genius, Bp., 1937 (Tormay Cecile műveinek gyűjteményes emlékkiadása)
  • Küzdelmek / Emlékezések; Genius, Bp., 1937
  • Görög mesék; Singer-Wolfner, Bp., 1939 (Tormay Cécile művei)
  • Két forradalom. Részletek Tormay Cécile Bujdosó könyvéből; Stádium, Bp., 1942 (Nemzeti könyvtár)
  • Aeterna Hungaria – örök Magyarország; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2006
  • Találkozás alkonyatkor; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2009
  • Boldogasszony Arkádiában. Nagy novelláskönyv; Kráter, Pomáz, 2009
  • Petneházy. Kisregény és elbeszélések; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2010
  • Korinthoszi szerelem; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2010
  • Hordozom azt is, ami másoknak fáj; vál., szerk. Fazekas Sándor és Hajdú Beáta; Lazi, Szeged, 2010
  • A művészet földjén; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010

Források[szerkesztés]

  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő, Tormay Cécile; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2010 ISBN 978-963-88450-8-5
  • Varga Virág: A nőiség, nyelv és a kulturális identitás összefüggései Tormay Cécile Emberek a kövek között című regényében. (Életünk 2010/10., 66–70. o.)
  • Kollarits Krisztina: A biedermeier Pest regénye. Tormay Cécile: A régi ház = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 232–247. o.)
  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 248–263. o.) ISBN 978-963-9605-73-2
  • Kádár Judit: Az antiszemitizmus jutalma. Tormay Cécile és a Horthy-korszak (Kritika 2003/3., 9–12. o.)
  • Királyi Könyvek[33]
  • Fazekas Sándor: Tormay Cécile ismeretlen arcai (Forrás, 2011. 3. sz.)
  • Szigeti Csaba: Tormay Cécile Bujdosó könyvének műfaja. (Forrás, 2011. 5. sz.)
  • További írások Tormay Cécile-ről[34]
  • Gerlóczy Márton: Így gondozd antiszemitádat. hvg.hu, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  • Tormay és a Horthy-korszak
  • Tormay – Magyar katolikus lexikon

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Halálesete bejegyezve a gyöngyösi állami halotti akv. 95/1937. folyószáma alatt.
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Tormay Cecile
  3. ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 69. kötet - 906. oldal
  4. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Tormay Béláné Barkassy Hermine
  5. ↑ familysearch.org Szekszárd római katolikus anyakönyvek - Krenmüller Béla keresztelője
  6. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Tormay Károlyné Huber Antónia
  7. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Barkassy Imre
  8. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Barkassy Imréné Tüköry Hermine
  9. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 65. kötet - 722 - 726. oldal
  10. ↑ Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéseiről. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, Szekszárd, 395-439. o. (2009) 
  11. ↑ Kollarits Krisztina (2007). „Tormay Cécile elfeledett regénye – A régi ház”. Új Forrás 7, 39-55. o.  
  12. ↑ Egyéb könyvek a MOL-ból Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905)
  13. ↑ Y 1 - A Magyar Országos Levéltár Levéltára - Általános iratok - 910/1902. OL szám
  14. ↑ Hankiss János. Tormay Cécile. Singer és Wolfner (1939) 
  15. ↑ Tormay Cécile: A régi ház (letölthető változat) Magyar Elektronikus Könyvtár
  16. ↑ Cécile Tormay. An Outlaw's Diary (angol nyelven). Philip Allan & Co., London (1923) 
  17. ↑ Rosti Magdolna: Az ősi küldött – Tormay Cecile regénye (Nyugat, 1934. 5. szám)
  18. ↑ (2010. november, december, január) „Maroknyi világosságunkból ragyogó tüzet teremtünk”. Trianoni Szemle, 70-81. o.  
  19. ↑ Eltűnt az irodalomból (magyar nyelven)
  20. ↑ Gerlóczy Márton: Így gondozd antiszemitádat. hvg.hu, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  21. ↑ A beszéd szövege. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  22. ↑ http://magyarnarancs.hu/konyv/a_fasiszta_biznisz_felviragzasa_-_tormay_cecile_bujdoso_konyvenek_legfrissebb_kiadasarol-71834
  23. ↑ „Mit titkolt a Nemzet Nagyasszonya?”, Hetek, 2008. november 21. 
  24. ↑ Onagy Zoltán: Tormay Cécile, 2009. október 4.
  25. ↑ a b The Nomination Database for the Nobel Prize in Literature, 1901-1950 (angol nyelven)
  26. ↑ Kollarits Krisztina: A Nobel-díj árnyékában. Magyar Napló, 2011. 12. 35-42. = www.tormaycecile.com
  27. ↑ Nemzeti Sírhelyek Tormay Cécile, nádudvari (Tormay Cecília), intezet.nori.gov.hu
  28. ↑ "Nem csak a magam terhét hordom..." Tormay Cécile és a Napkelet.Orpheus Kiadó, Bp., 2013.
  29. ↑ Tormay Cécile-emlékkonferencia | Magyar Művészeti Akadémia. www.mma.hu. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
  30. ↑ Bence, Horváth: Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja végre helyére tette a dolgokat Tormay Cécile ügyében. 444, 2013. szeptember 4. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  31. ↑ Új Civitas Fortissima Múzeum lesz Balassagyarmaton. [2014. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 26.)
  32. ↑ A regényt Kállay Miklós fejezte be.
  33. ↑ Libri regii. [2011. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 12.)
  34. ↑ Tormay Cécile (magyar nyelven)

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tormay_Cécile&oldid=25934546”