Tormay Cécile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tormay Cécile
Tormay Cécile-portré
Tormay Cécile-portré
Élete
Született 1875. október 8.
Budapest
Elhunyt 1937. április 2. (61 évesen)
Mátraháza
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény
Első műve Apródszerelem
Fontosabb művei A régi ház
Bujdosó könyv
Az ősi küldött
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tormay Cécile témájú médiaállományokat.
Tormay Cécile portréja a Napkelet lexikonában

Nádudvari Tormay Cécile (Budapest, 1875. október 8.Mátraháza, 1937. április 2.) írónő, műfordító, közéleti szereplő.

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Tormay Cécile[1][2] ősei mind apai, mind anyai ágon német származású polgárok voltak. Anyai dédapja Spiegel (Tüköry) József építési vállalkozó, Széchenyi István munkatársa a Lánchíd építésében. Apai nagyapja, Krenmüller (Tormay) Károly honvédőrnagyként vett részt az 1848–49-es szabadságharcban. A Tormay család a 19. század végén kapott nemességet, Nádudvaron vásároltak földbirtokot. Édesapja Tormay Béla mezőgazdasági szaktekintély, az MTA tagja, államtitkár, 1896. október 10.-én nemességet és nemesi előnevet szerzett I. Ferenc József magyar királytól.[3] Édesanyja Barkassy Hermin. Iskolai tanulmányait magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. 1900 és 1914 közötti külföldi utazásai elősegítették nemzetközi ismertségét.[4]

Munkássága[szerkesztés]

Első könyvei az Apródszerelem (1899) című novelláskötet és az Apró bűnök (1905) elbeszéléskötet. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), amely egy horvát pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelmét beszéli el. Megjelent angol, német, olasz, francia és svéd nyelven is. A régi ház[5] (1914) családregény, a biedermeier kori Pest ábrázolása. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját nyerte el, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták. Ez a könyv is számos nyelven megjelent: németül, svédül, dánul, angolul, finnül, hollandul, olaszul, észtül és franciául. Bujdosó könyv (19201921) című naplószerű regénye az 1918. október 31-étől 1919. augusztus 8-áig terjedő időszakról (őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság) szól. Német, angol[6] és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Klebelsberg Kuno felkérésére latinból magyarra fordította középkori legendáinkat Magyar Legendárium (1930) címen. Útiélményeiről szólnak a Firenzét bemutató A virágok városa (1935), és a Szirének hazája (1935) szicíliai útirajzok. Az ősi küldött[7] című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik: a Csallóközi hattyú (1933) és A túlsó parton (1934) után A fehér barát (1937) az írónő halála következtében félbeszakadt, azt végül Kállay Miklós író fejezte be.

1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet című folyóiratot.[8][9]

Bujdosó könyv című művében leírt több gondolata kifejezetten antiszemita meggyőződéséről árulkodik.[10]

Közéleti szerepe[szerkesztés]

1919 januárjában létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon. Később a szervezet hivatalosan is támogatta a numerus clausus fenntartását, és 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte, üdvözlő beszéddel és ajándékkal, Benito Mussolinit és az olasz fasizmust.[11] Magáról kijelentette, hogy ő már Mussolini előtt fasiszta eszméket vallott.[12]

Zichy Rafael (1877–1944) válása után, 1925-ben megvádolta, hogy leszbikus kapcsolatot tartott fenn volt feleségével, Pallavicini Eduardina grófnővel (Pallavicini Ede lányával). A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére[13] – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Radikálisan jobboldali beállítottsága sajátos ellentmondásban volt leszbikus irányultságú magánéletével.

Tormay életében nem a grófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony egy Francesca Orsay nevű olasz nőhöz; élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban Mátraházán éltek.[14]

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként a Corvin-koszorú tulajdonosa lett. 1935-ben egyhangúlag választották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, a Marie Curie halálával megüresedett székbe. Az év július 16-ai megnyilatkozásában síkraszállt Trianon igazságtalanságai ellen. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő,[15] 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök[15] jelölték a Nobel-díjra.[16]

Emlékezete[szerkesztés]

Tormay Cécile szobra a Szent Rókus Kórház előtt, 2012
Tormay Cécile-emléktábla, Józsefváros, Kőfaragó utca 3. szám

2012. március 31-én avatták fel Tormay Cécile szobrát a budapesti Józsefvárosban, a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Az írónő innen nem messze, a Kőfaragó utca 3. szám alatti házban lakott, melynek falán szintén megemlékeznek róla. 2012. április 15-én avatták fel Mátraházán, a Hotel Ózon Residence parkjában az írónő emlékoszlopát, melyet Tóth Péter szobrász készített.

2012-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.

2012-ben a Magyar Írószövetségben és a Magyar Művészeti Akadémián is emlékkonferenciát tartottak az írónő halálának 75. évfordulója alkalmából.[17][18]

2013 nyarán felmerült, hogy Budapesten utcát neveznek el róla, de erről az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának állásfoglalása alapján letettek.[19]

2014 januárjában Balassagyarmaton elhatározták, hogy a villában, ahol Huszár Aladár bújtatta az írónőt a Tanácsköztársaság alatt, múzeumot alakítanak. A balassagyarmati felkelésnek emléket adó múzeum helyet fog adni még Huszár Aladár és Tormay Cécile emlékét ápoló kutatóhelynek is.[20]

Művei[szerkesztés]

  • Apródszerelem (1899) – novelláskötet
  • Apró bűnök (1905) – elbeszéléskötet
  • Emberek a kövek közt (1911) – regény
  • A régi ház (1914) – regény
  • Viaszfigurák (1918) – elbeszéléskötet
  • Bujdosó könyv (1920–1921) naplóregény
  • Megállt az óra (1923) – novelláskötet
  • Assisi Szent Ferenc kis virágai (1926) – Assisi Szent Ferenc Fiorettijének első magyar fordítása
  • Magyar Legendárium (1930) – latinból fordítás
  • A virágok városa (1935) – útirajz
  • Szirének hazája (1935) – útirajz
  • Az ősi küldött regénytrilógia:
    • Csallóközi hattyú (1933)
    • A túlsó parton (1934)
    • A fehér barát (1937; befejezetlen)[21]

Források[szerkesztés]

  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile. (Magyar Nyugat Kiadó, Vasszilvágy, 2010.) ISBN 978-963-88450-8-5
  • Varga Virág: A nőiség, nyelv és a kulturális identitás összefüggései Tormay Cécile Emberek a kövek között című regényében. (Életünk 2010/10., 66–70 o.)
  • Kollarits Krisztina: A biedermeier Pest regénye. Tormay Cécile: A régi ház = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 232–247. o.)
  • Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő. Tormay Cécile = Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról (Szerk.: Varga Virág – Zsávolya Zoltán, Budapest, Ráció, 2009, 248–263. o.) ISBN 978-963-9605-73-2
  • Kádár Judit: Az antiszemitizmus jutalma. Tormay Cécile és a Horthy-korszak (Kritika 2003/3., 9–12. o.)
  • Királyi Könyvek[22]
  • Fazekas Sándor: Tormay Cécile ismeretlen arcai. (Forrás, 2011. 3. sz.)
  • Szigeti Csaba: Tormay Cécile Bujdosó könyvének műfaja. (Forrás, 2011. 5. sz.)
  • További írások Tormay Cécile-ről[23]
  • Gerlóczy Márton: Így gondozd antiszemitádat. hvg.hu, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  • Tormay és a Horthy-korszak
  • Tormay – Magyar katolikus lexikon

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tormay Cécile, illetve Herczeg Ferenc szekszárdi kötődéseiről. Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve, Szekszárd, 395-439. o (2009) 
  2. Kollarits Krisztina (2007.). „Tormay Cécile elfeledett regénye – A régi ház”. Új Forrás 7, 39-55. o.  
  3. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 69. kötet - 906. oldal
  4. Hankiss János. Tormay Cécile. Singer és Wolfner (1939) 
  5. Tormay Cécile: A régi ház (letölthető változat) Magyar Elektronikus Könyvtár
  6. Cécile Tormay. An Outlaw's Diary (angol nyelven). Philip Allan & Co., London (1923) 
  7. Rosti Magdolna: Az ősi küldött – Tormay Cecile regénye (Nyugat, 1934. 5. szám)
  8. (2010. november, december, január) „Maroknyi világosságunkból ragyogó tüzet teremtünk”. Trianoni Szemle, 70-81. o.  
  9. Eltűnt az irodalomból (magyar nyelven)
  10. Gerlóczy Márton: Így gondozd antiszemitádat. hvg.hu, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2013. december 14.)
  11. A beszéd szövege. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  12. http://magyarnarancs.hu/konyv/a_fasiszta_biznisz_felviragzasa_-_tormay_cecile_bujdoso_konyvenek_legfrissebb_kiadasarol-71834
  13. Mit titkolt a Nemzet Nagyasszonya?”, Hetek, 2008. november 21. 
  14. Onagy Zoltán: Tormay Cécile, 2009. október 4.
  15. ^ a b The Nomination Database for the Nobel Prize in Literature, 1901-1950 (angol nyelven)
  16. Kollarits Krisztina: A Nobel-díj árnyékában. Magyar Napló, 2011. 12. 35-42. = www.tormaycecile.com
  17. "Nem csak a magam terhét hordom..." Tormay Cécile és a Napkelet.Orpheus Kiadó, Bp. 2013.
  18. Tormay Cécile-emlékkonferencia | Magyar Művészeti Akadémia. www.mma.hu. (Hozzáférés: 2016. április 8.)
  19. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja végre helyére tette a dolgokat Tormay Cécile ügyében
  20. Új Civitas Fortissima Múzeum lesz Balassagyarmaton
  21. A regényt Kállay Miklós fejezte be.
  22. Libri regii
  23. Tormay Cécile (magyar nyelven)

További információk[szerkesztés]