Tormay Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tormay Béla
Tormay Béla Székely Bertalan festménye
Tormay Béla Székely Bertalan festménye
Születési név Krenmüller Béla
Született 1839. október 10.
Szekszárd
Elhunyt 1906. december 29. (67 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása mezőgazdász,
állatorvos,
állatgyógyászati szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tormay Béla témájú médiaállományokat.
Az első sorban balról a negyedik ülő személy Tormay Béla

Tormay Béla (Szekszárd, 1839. október 10.Budapest, 1906. december 29.) mezőgazdász, állatorvos professzor, számos állatgyógyászati alapmű szerzője.

Élete, szakmai pályafutása[szerkesztés]

Apja Tormay (Krenmüller) Károly (1804–1871) szekszárdi orvos, állatorvos, építész.

Pesten gazdasági gépészetet és kertészetet tanult, majd 1855-től uradalmakban dolgozott.

Már diákként kitűnt pályatársai közül, így 1858-ban a pesti Állatgyógyintézetben (állatorvosi egyetemen) engedélyt kapott arra, hogy egy év alatt két évfolyamot végezhessen el. 1860-ban diplomázott, majd Bajorországban, a weihenstephani mezőgazdasági tanintézetben tanult. 1861-től a pesti Állatgyógyintézetben tanársegéd, (1865-től segédtanár).

1865-ben állt munkába. Első munkahelyei:

1873-ban kinevezték az Állatgyógyintézetben (később: Állatorvosi Tanintézet) frissen létesített állattenyésztési tanszék vezetőjévé – ez volt az első önálló állattenyésztési tanszék Magyarországon.

1875–1888 között ő volt az Állatorvosi Tanintézet igazgatója. Meghatározó szerepet játszott abban, hogy, hogy az intézmény 1881-ben átköltözhetett az új, Steindl Imre tervezte pavilonokba. Szervező munkájának eredményeként az oktatásban uralkodóvá vált a tudományos jelleg. A szükséges átszervezések feltételeit megteremtve előkészítette a talajt az intézmény úgynevezett akadémiai korszaka ( 1890–1899), majd főiskolai korszaka (1899-től) számára.

1880-ban a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megbízásából megszervezte a minisztérium állattenyésztési osztályát, aminek ő lett az első vezetője és egyúttal a magyarországi szakoktatás felügyelője is. Fontos szerepe volt a magyarországi szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében.

1886-tól az összes gazdasági szakiskola és akadémia igazgatója.

1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[1] 1904-ben vonult nyugdíjba.

Fáradhatatlanul népszerűsítette a tudományt és annak eredményeit. Ő volt az országos állatorvosi egyesület első elnöke.

Gyermekei:

Fontosabb művei[szerkesztés]

Juhos László: Tormay Béla emléktáblája szülőháza falán
  • Lófogtan (Pest, 1862)
  • Általános állattenyésztéstan (Pest, 1871),
  • Gazdasági lótenyésztés (1872),
  • A falusi lótenyésztő (Debrecen, 1873),
  • A tenyész-szarvasmarhák, juhok és sertések… (Budapest, 1885);
  • A szarvasmarha és annak tenyésztése (1–3., Budapest, 1887–90),
  • Az átörökítés (Budapest, 1891);
  • A mezőgazdát is érdeklő néhány városi ügyről (Budapest, 1891);
  • A háziállatok tenyésztése (Budapest, 1896);
  • Mezőgazdasági vezérfonal… (Budapest, 1896);
  • Állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén (Budapest, 1902);
  • Nádudvar uram vasárnapi beszélgetései mezőgazdasági dolgokról (1902, bőv. kiad.).
  • Lótenyésztésünket illető nézetek (Budapest, 1904).

Emlékezete[szerkesztés]

leplezték le.

  • a A Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társasága centenáriumára Béla érmet adott ki. A 103 mm átmérőjű kerek terrakotta érme Juhos László műve; 250 példányban adták ki.
  • a Nemzetközi Zoonosis Konferencia Tormay Béla emlékplakettet adott ki
  • mellszobrát, Grantner Jenő munkáját 1966. november 19-én leplezték le Budapesten, az István út 2. előtt
  • 2002-ben róla nevezték el a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának egyik szakkollégiumát.
  • Róla nevezték el Debrecen-Pallag egyik utcáját, mely a volt Dohánykutató területén kialakított lakóparkban található.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003

Források[szerkesztés]