Tormay Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tormay Béla
Székely Bertalan festménye
Székely Bertalan festménye
Született Krenmüller Béla
1839. október 10.
Szekszárd
Elhunyt 1906. december 29. (67 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása mezőgazdász,
állatorvos,
állatgyógyászati szakíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Tormay Béla témájú médiaállományokat.
Az első sorban balról a negyedik ülő személy Tormay Béla

Tormay Béla (Szekszárd, 1839. október 10.Budapest, 1906. december 29.) mezőgazdász, állatorvos professzor, számos állatgyógyászati alapmű szerzője.

Élete, szakmai pályafutása[szerkesztés]

Apja Tormay (Krenmüller) Károly (1804–1871) szekszárdi orvos, állatorvos, építész.

Pesten gazdasági gépészetet és kertészetet tanult, majd 1855-től uradalmakban dolgozott.

Már diákként kitűnt pályatársai közül, így 1858-ban a pesti Állatgyógyintézetben (állatorvosi egyetemen) engedélyt kapott arra, hogy egy év alatt két évfolyamot végezhessen el. 1860-ban diplomázott, majd Bajorországban, a weihenstephani mezőgazdasági tanintézetben tanult. 1861-től a pesti Állatgyógyintézetben tanársegéd, (1865-től segédtanár).

1865-ben állt munkába. Első munkahelyei:

1873-ban kinevezték az Állatgyógyintézetben (később: Állatorvosi Tanintézet) frissen létesített állattenyésztési tanszék vezetőjévé – ez volt az első önálló állattenyésztési tanszék Magyarországon.

1875–1888 között ő volt az Állatorvosi Tanintézet igazgatója. Meghatározó szerepet játszott abban, hogy, hogy az intézmény 1881-ben átköltözhetett az új, Steindl Imre tervezte pavilonokba. Szervező munkájának eredményeként az oktatásban uralkodóvá vált a tudományos jelleg. A szükséges átszervezések feltételeit megteremtve előkészítette a talajt az intézmény úgynevezett akadémiai korszaka ( 1890–1899), majd főiskolai korszaka (1899-től) számára.

1880-ban a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megbízásából megszervezte a minisztérium állattenyésztési osztályát, aminek ő lett az első vezetője és egyúttal a magyarországi szakoktatás felügyelője is. Fontos szerepe volt a magyarországi szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében.

1886-tól az összes gazdasági szakiskola és akadémia igazgatója.

1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[1] 1904-ben vonult nyugdíjba.

Fáradhatatlanul népszerűsítette a tudományt és annak eredményeit. Ő volt az országos állatorvosi egyesület első elnöke.

Gyermekei:

Fontosabb művei[szerkesztés]

Juhos László: Tormay Béla emléktáblája szülőháza falán
  • Lófogtan (Pest, 1862)
  • Általános állattenyésztéstan (Pest, 1871),
  • Gazdasági lótenyésztés (1872),
  • A falusi lótenyésztő (Debrecen, 1873),
  • A tenyész-szarvasmarhák, juhok és sertések… (Budapest, 1885);
  • A szarvasmarha és annak tenyésztése (1–3., Budapest, 1887–90),
  • Az átörökítés (Budapest, 1891);
  • A mezőgazdát is érdeklő néhány városi ügyről (Budapest, 1891);
  • A háziállatok tenyésztése (Budapest, 1896);
  • Mezőgazdasági vezérfonal… (Budapest, 1896);
  • Állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén (Budapest, 1902);
  • Nádudvar uram vasárnapi beszélgetései mezőgazdasági dolgokról (1902, bőv. kiad.).
  • Lótenyésztésünket illető nézetek (Budapest, 1904).

Emlékezete[szerkesztés]

leplezték le.

  • a A Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társasága centenáriumára Béla érmet[halott link] adott ki. A 103 mm átmérőjű kerek terrakotta érme Juhos László műve; 250 példányban adták ki.
  • a Nemzetközi Zoonosis Konferencia Tormay Béla emlékplakettet adott ki
  • mellszobrát, Grantner Jenő munkáját 1966. november 19-én leplezték le Budapesten, az István út 2. előtt
  • 2002-ben róla nevezték el a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának egyik szakkollégiumát.
  • Róla nevezték el Debrecen-Pallag egyik utcáját, mely a volt Dohánykutató területén kialakított lakóparkban található.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003

Források[szerkesztés]