Elekes Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elekes Dezső
Született 1889. november 11.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Kézdivásárhely
Elhunyt 1965. április 8. (75 évesen)
magyar Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász, statisztikus, demográfus
Iskolái Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
A Központi Statisztikai Hivatal elnöke
Hivatali idő
1946 1948
Előd Zentay Dezső
Utód Péter György

Szentkatolnai Elekes Dezső (Kézdivásárhely, 1889. november 11.Budapest, 1965. április 8. ) jogász, statisztikus, demográfus, címzetes egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 1946-tól 1948-ig.

A sajtóstatisztika és a statisztikai hírszolgálat hazai úttörője. Miniszteri tanácsos, a Magyar Statisztikai Társaság főtitkára, majd alelnöke, a Journal de la Société Hongroise de Statistique, a Magyar Statisztikai Szemle és a Kisebbségvédelem szerkesztője. Költő, sakkozó, levelezési sakkvilágbajnok.

Elekes György költő bátyja.

Pályafutása[szerkesztés]

A székely nemesi származású, szentkatolnai Elekes család sarja. Alapfokú és középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön végezte. Felsőfokú tanulmányait 1907-1910 között a kolozsvári tudományegyetem jogi karán végezte, majd 1912-ben jogi doktorátust szerzett. 1910-től az első világháború kitöréséig ügyvédjelöltként, később ügyvédként Brassóban és Kézdivásárhelyen dolgozott. Katonaként részt vett az első világháborúban.

1918-ban a Központi Statisztikai Hivatal szolgálatába lépett. 1931 és 1936 között a hivatal könyvtárát vezette. Munkája eredményeképp került sor a Kidolgozta a könyvstatisztikai adatfeldolgozás módszertanát, és ő indította el az erre vonatkozó adatgyűjtési munkákat is. 1936-ban miniszteri titkárrá nevezték ki. Előbb az általános és szerkesztési ügyek osztályát, majd 1939-től a Központi Statisztikai Hivatal központi osztályát vezette. A hivatali ranglétrán is gyorsan emelkedett: 1941-ben miniszteri osztálytanácsos, 1944-ben pedig miniszteri tanácsos lett. 1945-ben a KSH alelnöke, 1946–48 között elnöke volt.

A Magyar Statisztikai Társaság másodtitkára, majd 1926-tól titkára, 1932 és 1943 között főtitkára. 1943-tól a Társaság alelnökeként tevékenykedett.

Tanulmányai, cikkei a Magyar Statisztikai Szemlében – amelynek 1939-től 1945-ig szerkesztője volt –, és a Magyar Statisztikai Társaság francia nyelvű folyóiratában, a Journal de la Société Hongroise de Statistiqueban jelentek meg.

1935-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és államtudományi karának magántanára, 1942-től pedig rendkívüli tanára volt.

Élete utolsó szakaszában családvédelmi, demográfiai kutatásokkal foglalkozott. Szentkatolnai Elekes Dezső 1965. április 8-án halt meg Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.

Művei[szerkesztés]

  • A mai Magyarország (szerkesztőként)[1]
  • A Dunavölgyi kérdőjel. A Duna környéki Közép-Európa gazdasági problémája (Budapest, 1934)
  • Budapest szerepe Magyarország szellemi életében (Budapest, 1938)

Sakkozóként[szerkesztés]

Sakkozók kincseskönyve (1926)

1924-ben megnyerte Budapest amatőr sakkbajnokságát.

A sakkal kapcsolatos könyvei közül kiemelkedik az 1926-ban megjelent Sakkozók kincseskönyve című műve.[2] Ez a kötet a sakknak minden ágával foglalkozott, közölte az akkor aktív feladványszerzők kedvenc műveit.

Sakkfeladvány-szerzőként legjobb eredménye az 1936. évi müncheni sakkolimpiával párhuzamosan rendezett feladványverseny végjáték osztályában elért 2. helyezése volt. A levelezési sakkozásnak élete végéig lelkes híve maradt. Legszebb sikerét az 1952-ben levelezési sakkolimpiát nyert magyar válogatott tagjaként érte el.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Statisztika Petőfi SC 1976 óta évente megrendezi az Elekes Dezső Nemzetközi Sakk Emlékversenyt.
  • A sepsiszentgyörgyi Szent György Lovag Sakk Klub is megemlékezik a KSH elnökére, az Elekes Dezső-emlékverseny kiírására 2012-ben már a 44. alkalommal került sor.[3]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]