Nyitrai Ferencné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyitrai Ferencné
Született 1926. június 26.
Budapest
Elhunyt 2011. február 17. (84 évesen)
Foglalkozása
Kitüntetései
A Központi Statisztikai Hivatal elnöke
Hivatali idő
1979 1989
Előd Bálint József
Utód Hoós János

Nyitrai Ferencné (született Gondos Vera; Budapest, 1926. június 26. – Budapest, 2011. február 17.) állami díjas közgazdász, statisztikus, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 1979 és 1989 között.

Életútja[szerkesztés]

Budapesten végezte elemi és középiskolai tanulmányait. 1944-ben az Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakára került, ahol 1949-ben szerzett tanári diplomát.

Ugyanettől az évtől 1989-ig a statisztikai hivatal munkatársa volt. 1952-től az iparstatisztikai főosztály előadójaként, 1958 és 1960 között az Ágazati Kapcsolatok Mérlege Osztály csoportvezetőjeként dolgozott. 1961-től 1963-ig a bánya-, kohó- és gépipari osztályt, 1964 és 1977 között az iparstatisztikai főosztályt vezette. 1978-ban hivatali első elnökhelyettessé, 1979-ben elnökké nevezték ki államtitkári rangban. 1989 után a Társadalomtudományi Intézetben tevékenykedett. 1995-től 2004-ig a KSH elnökének tanácsadójaként működött.

1972-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa, 1986-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos kutatóként elsősorban iparstatisztikával, a közgazdaságtan elméleti és módszertani problémáival, az ágazati kapcsolatok rendszerével foglalkozott. Mintegy kétszázötven tanulmányt és másfél tucat monografikus művet írt. Nevéhez fűződik a statisztikaoktatás 1973 és 1979 közötti megszervezése, az angolszász szakirodalom eredményeinek ismertetése a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdasági karán. Elnöki periódusa alatt zajlott le a számítástechnikai intézmények összevonása és a SZÁMALK megalapítása, a népességnyilvántartás új rendszerének kialakítása és a hivatal nemzetközi összehasonlításainak reformja.

Társasági tagságai, elismerései[szerkesztés]

A Nemzetközi Statisztikai Társaság rendes, az angol Royal Statistical Society tiszteletbeli tagjává választották. 1984 és 1989 között az Európai Statisztikusok Konferenciájának alelnöki posztját töltötte be. 1989-ben többekkel együtt megalapította a Hivatalos Statisztikusok Nemzetközi Szervezetét. Két éven át elnökölte az ENSZ Statisztikai Bizottságát. Az MTA IX. osztályának tanácskozási jogú tagja, az MTA Statisztikai Bizottságának elnöke volt. A Magyar Statisztikai Társaság örökös tagjává választotta.[1] A Janus Pannonius Tudományegyetem 1991-ben, a Miskolci Egyetem 1998-ban díszdoktorává, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanárává fogadta.

1988-ban megosztott Állami Díjban részesült. 1994-ben Fényes Elek-emlékéremmel[2] és Keleti Károly-emlékéremmel,[3] 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével,[4] 2006-ban Eötvös József-koszorúval[5] tüntették ki.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Általános statisztika (Budapest, 1962)
  • Iparstatisztika (Budapest, 1962)
  • Iparstatisztika a közgazdasági szakközépiskolák számára (Budapest, 1966)
  • A magyar ipar fejlődése és távlatai (Budapest, 1971)
  • Iparunk helye a világban (Budapest, 1973)
  • Ipari struktúránk. Változások, hatékonyság (Budapest, 1977)
  • A termelési szerkezet fejlesztésének műszaki-gazdasági kritériumai (Balázsy Sándorral; Budapest, 1979)
  • Népgazdaságunk fejlettsége – nemzetközi tükörben (Budapest, 1979)
  • A magyar gazdaság és társadalom a hetvenes években (Budapest, 1981)
  • A népgazdasági hatékonyság és tartalékai (Budapest, 1983)
  • A magyar gazdaság negyven éve (Budapest, 1985)
  • Prioritások gazdaságunk fejlesztésében (Budapest, 1986)
  • A gazdasági reformfolyamat húsz éve. Reformelképzelések megvalósulása, tanulságok (Budapest, 1988)
  • A magyar gazdaság nemzetközi összehasonlításban, 1965–1985 (Budapest, 1989)
  • Nemzetgazdasági alapismeretek (Miskolc, 1994)
  • Gazdaságstatisztika (Miskolc, 2000)
  • A statisztikai etikáról (Miskolc, 2002)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]