Balassagyarmati felkelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Balassagyarmati felkelés
Balassagyarmat címere. A lenti szalagon olvasható latin felirata Civitas Fortissima, ami magyarul azt jelenti, hogy a „Legbátrabb város”. Ezt a címet kapta a város bátorságáért 2005-ben.
Balassagyarmat címere. A lenti szalagon olvasható latin felirata Civitas Fortissima, ami magyarul azt jelenti, hogy a „Legbátrabb város”. Ezt a címet kapta a város bátorságáért 2005-ben.
Dátum 1919. január 29.
Helyszín Balassagyarmat
Casus belli Balassagyarmat csehszlovák megszállása
Eredmény Magyar győzelem
Terület-
változások
Balassagyarmat visszakerült Magyarországhoz.
Harcoló felek
 Csehszlovákia: Flag of Hungary.svg Magyarország:
  • A magyarnándori katonaság
  • Iglói géppuskások
  • balassagyarmati polgárok és vasutasok
  • Parancsnokok
    Flag of the Czech Republic.svg Augustin Lauka főhadnagy†Flag of Hungary.svg Vizy Zsigmond százados
    Flag of Hungary.svg Bajatz Rudolf százados
    Flag of Hungary.svg Huszár Aladár vármegyei aljegyző
    Haderők
    A Cseh Légió egy kisebb kontingense16. gyalogezred pótzászlóalja (95 fő)
    38-as Mollínáry század (135 fő)
    Az iglói géppuskások néhány egysége
    Balassagyarmat felfegyverzett lakossága
    Veszteségek
    9 fő halott (köztük a cseh parancsnok)
    7 sebesült
    94 hadifogoly
    4 katonai és 6 polgári halott
    12 katonai és 9 polgári sebesült

    A balassagyarmati felkelés avagy csehkiverés 1919. január 29-én zajló, jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló csehszlovák erők és a felkelt városi polgárok, valamint az utóbbiakat támogató magyar katonák között. A csehek kiverése január 29-ének hajnalán indult, mikor a magyar erők behatoltak a város területére és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket, amelyek között a legfontosabb a laktanya volt. A laktanya területén dúltak a legnagyobb harcok, amik egészen február 1-jéig eltartottak. A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. A laktanyát végül a polgárok és a megérkező iglói géppuskások egységei foglalták el, ezzel pedig az egész várost visszafoglalták. A felkelők hősiessége elismeréseként, 2005-ben az Országgyűlés a Civitas Fortissima (legbátrabb város) címet adományozta Balassagyarmatnak.

    Előzmények[szerkesztés]

    Az első világháború lezárása után megalakult a független csehszlovák állam. 1919 elején Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter új államhatárt húzott: Vácot, Miskolcot, a salgótarjáni szénmedencét is meg akarta szerezni magának Csehszlovákia, bár eredetileg az antant által meghatározott demarkációs vonal az Ipoly folyó mentén volt kijelölve, viszont a csehszlovák erők átlépték a demarkációs vonalat. Eleinte a behatoló támadó egységeket a magyar honvédek szétkergették, de Károlyi Mihály magyar miniszterelnök a harcok beszüntetését rendelte el és tiltakozó jegyzék erejében bízott a csehszlovák előrevonulás ellen. Balassagyarmaton forradalmi hangulat uralkodott, ahogy egyes katonai csoportok vetélkedtek egymással. Nógrád vármegye kormánybiztosa, Rákóczi István nem tudta fenntartani a rendet és a közbiztonságot. A város vezetése nem tudta, mitévő legyen; sokak a harc, mások a tiltakozó jegyzék erejében bíztak. A csehszlovák erők bevonulása elmaradt, és az élet (úgy látszott) visszatért a rendes kerékvágásba, de a megszállás nem maradt el, a csehek 1919. január 15-én bevonultak a városba. Először csak néhány légiós állomásozott a városban, de a rákövetkező napokban már több mint 100 légiós tartózkodott a városon belül.

    A város a csehszlovák megszállás alatt[szerkesztés]

    A városban levő fegyveres alakulatokat a csehszlovákok lefegyverezték és teljes mértékben átvették a város fölötti uralmat. A csehszlovák hatóságok a polgári közigazgatás élére ún. zsupánt helyeztek, aki ez esetben Bazovszky Lajos losonci ügyvéd volt, akit magyar származása nem akadályozott meg abban, hogy haladéktalanul teljesítse a csehszlovák kormány követeléseit. A bevonulás napján lemondatta Rákóczit, és kezébe vette az irányítást. Január 16-án a csehek elrendelték a megmaradt fegyverek begyűjtését, de ezt a lakosság szabotálta, mivel minden félreeső helyen, mint például a vasútállomásokon, csendőrlaktanyákban és erdészlakokban is rejtegették a fegyvereiket, bár még nem tudták, hogy használni is fogják őket. Bár még csak impériumváltást vártak Balassagyarmat lakosai, de hamar kiderült, hogy az egész életük átalakulása várható. A kis létszámú szlovák kisebbségen kívül senki sem örült a város megszállásának. Az addig közmegbecsülésnek örvendő vasutasok kiábrándultan vették tudomásul, hogy az állomásfőnököt elbocsátották és új, csehszlovák főnököt tettek a helyére. A magyar nyelvű vasútállomást jelző táblát leszedték, a helyére csehet tettek és a vasutasoknak kötelező volt megtanulniuk szlovákul, bár eddig legtöbbjük a magyaron kívül más nyelven még beszélni sem tudott. Akik még ekkor sem voltak hajlandók dolgozni, azokat az országban régen nem használt botbüntetésre ítélték.

    Az ellenállás kibontakozása és a támadás kidolgozása[szerkesztés]

    A felkelés[szerkesztés]

    A laktanya területén folyó harcok[szerkesztés]

    A felkelés eredménye és következményei[szerkesztés]

    Emléke[szerkesztés]

    • Az eseménynek emléktörvény állít emléket, mellyel a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) kitüntető elnevezést adományozták a városnak
    • Civitas Fortissima szobor Balassagyarmat főterén
    • 2009 novemberében a helyi születésű Matúz Gábor filmet készített róla

    Források[szerkesztés]