Losonc
| Losonc (Lučenec) | |||
.jpg) | |||
| Losonc látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Losonci | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1247 | ||
| Polgármester | Alexandra Pivková[1] | ||
| Irányítószám | 984 01 | ||
| Körzethívószám | 047 | ||
| Forgalmi rendszám | LC | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 25 902 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 596 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 186 m | ||
| Terület | 47,80 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Losonc
Pozíció Szlovákia térképén
| |||
| é. sz. 48° 20′ 00″, k. h. 19° 40′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 20′ 00″, k. h. 19° 40′ 00″ | |||
| Losonc weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Losonc témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
.jpg)
Losonc (szlovákul Lučenec, németül Lizenz, latinul Lutetia Hungarorum[3]) város Szlovákiában.
Fekvése[szerkesztés]
Rimaszombattól 26 km-re nyugatra fekszik, Dél-Szlovákia egyik legnagyobb városa. A Besztercebányai kerület Losonci járásának központja. Losoncapátfalva és Losonckisfalu tartozik hozzá.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevének eredete ismeretlen. A fellelhető megállapítások csupán feltevések. Ezek egyike szerint elnevezése a lósánc kifejezéssel hozható összefüggésbe, amit azonban sem régészeti kutatások, sem fellelhető írott források nem támasztanak alá. Hasonlóképpen megalapozatlan hipotézisként jelentek meg a szláv néveredetére vonatkozó elképzelések, ugyanis szlovák névváltozata írott forrásban elsőként csak a 18. században fordult elő.
Története[szerkesztés]
Már a honfoglalás előtt település állt a helyén.
A 12. században „Lutetia Hungarorum” néven a losoncapátfalvai apátság birtoka. 1247-ben említik először mai magyar nevén „Luchunch” alakban.
Határában, a Királydombra a 15. század középén a husziták emeltek erődítményt, mely alatt 1451-ben Hunyadi János vereséget szenvedett. A török időkben sokat szenvedett, mivel nem volt erődfala, végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. 1622-ben itt őriztette Bethlen Gábor a Szent Koronát egy ideig. A 17. században többször dúlták fel a seregek, mivel gyenge védművei nagyobb hadaknak nem állhattak ellen. 1785-től mezőváros. 1849. március 24-én itt verte szét Beniczky Lajos őrnagy serege a császáriakat, augusztus 9-én a cári csapatok bosszúból felgyújtották.[4]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásának székhelye volt. 1924–1938 között református teológia működött itt.
Az első bécsi döntést követően a város visszakerült Magyarországhoz. Az "önálló" szlovák állam revíziós politikával válaszolt a területveszteségeire. 1940-ben a Salzburgi tárgyalásokon Tiso, Tuka és Mach delegációja memorandumot nyújtott át Hitlernek, amely tartalmazta Losonc vidékének Szlovákiához csatolásának szándékát és lakosságcsere megvalósítását.[5] 1942-ben internálótábor működött Losoncon, ide kerültek a zöld határon Magyarországra szökött erdélyi magyarok, akik nem akartak a román hadseregben szolgálni. 1944-ben környékén partizánharcok dúltak.
Népesség[szerkesztés]
1880-ban 5027 lakosából 3609 magyar és 856 szlovák anyanyelvű volt. Losonctugáron 781 magyar és 320 szlovák anyanyelvű élt. Losoncapátfalván 399 magyar és 541 szlovák anyanyelvű élt.
1890-ben 7460 lakosából 6360 magyar és 844 szlovák anyanyelvű volt. Losoncapátfalván 319 magyar és 413 szlovák anyanyelvű élt.
1900-ban 9530 lakosából 8187 magyar és 1000 szlovák anyanyelvű volt. Losoncapátfalva 304 magyar és 440 szlovák anyanyelvű élt.
1910-ben 12 939 lakosából 10 634 magyar, 1675 szlovák, 428 német, 18 szerb, 12 horvát, 9 cigány, 1 ruszin és 162 egyéb anyanyelvű volt. Losoncapátfalva 1071 lakosából 632 magyar és 374 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 12 417 lakosából 5256 magyar és 5612 csehszlovák volt. Losoncapátfalván 200 magyar és 1078 csehszlovák élt.
1930-ban 15 459 lakosából 8725 csehszlovák, 4007 magyar, 889 német, 870 zsidó, 17 ruszin és 66 egyéb nemzetiségű volt. Losoncapátfalván 124 magyar és 1179 csehszlovák élt.
1941-ben 14 987 lakosából 12 661 magyar és 1735 szlovák volt.[forrás?] Losoncapátfalván 1125 magyar és 170 szlovák élt.
1970-ben 20 765 lakosából 3302 magyar és 17 260 szlovák volt.
1980-ban 26 399 lakosából 3803 magyar és 22 245 szlovák volt.
1991-ben 28 861 lakosából 23 272 szlovák (80,6%), 4830 magyar (16,7%), 388 cigány, 194 cseh, 37 morva, 5 ukrán, 4 ruszin, 1 sziléziai és 130 egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.
2001-ben 28 332 lakosa közül már 23 127 (81,6%) szlovák, 3713 (13,1%) magyar, 656 cigány, 173 cseh, 9 bolgár, 8 német, 7-7 ukrán és orosz, 6-6 morva és ruszin, 5 lengyel, 1 zsidó, 40 egyéb, 574 nem nyilatkozott.
2011-ben 28 475 lakosából 19 895 szlovák, 2660 magyar, 219 cigány, 110 cseh, 13 ukrán, 8-8 lengyel és bolgár, 7-7 ruszin és orosz, 6 német, 4 morva, 2-2 zsidó és szerb, valamint 55 egyéb, 5479 ismeretlen nemzetiségű.
2021-ben 25 902 lakosából 20 648 szlovák, 2171 magyar (8,38%), 94 cseh, 51 cigány, 15 ukrán, 15 török, 13 kínai, 10 orosz, 10 albán, 8 rutén, 8 lengyel, 6 vietnami, 6 bolgár, 3 német, 3 olasz, 3 morva, 3 ír, 2 szerb, 2 francia, 1 zsidó, 1 román, 1 osztrák, 1 sziléziai, 1 angol, 38 egyéb, 2788 ismeretlen nemzetiségű[6].
Nevezetességei[szerkesztés]
- Lásd még
- Losonc műemlékeinek listája
- Római katolikus temploma gótikus eredetű barokk épület, 1783-ban épült.
- Mai református temploma ősét – a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére emelt templomot (alapjai láthatóak a templom alagsorában) – Szent László király leánytestvérének fia, Lambert építtette. Ez Esterházy Pál nádor Mennyei Korona című művében (1696) olvasható. Eszerint 1128-ban „épéttetett Losonczi Lambert nevű Magyar Országi Palatinus Losonczon az Boldogságos Szűz tiszteletire egy Templomot, melyben kiváltképpen tiszteltetett a Szeplőtelen Szűz…" A 15. században Jan Jiskra szerezte meg, aki erőd mintájára erősítette meg. 1590-ben az evangélikusok tulajdonában állt, majd 1608-ban került a reformátusok birtokába. Az útleírásokban hibásan jelölt adatokkal szemben az 1849 augusztusában, a város felégetésekor súlyosan megrongálódott templomot nem Ybl Miklós, hanem Wagner János pesti építész tervei szerint újították fel. A renoválás kezdetén, 1851-ben a templom belsejében sírokat találtak – bennük arany- és ezüst ékszereket, valamint textilmaradványokat. A „Losonci kincs“-et a budapesti Nemzeti Múzeumba szállították, ahol az ma is megtekinthető. A város egyik legszebb épülete 2005-ben visszakerült a református egyház tulajdonába.
- A református temető síremlékei. A temető legrégibb sírhelyén, a Ráday-kriptában nyugszik Ráday Pál (1677–1733). Kármán József (1769–1795) író sírhelyét az azonosítását követően, 1897-ben avatták fel. Sükei Károly (1823–1854) író, tanár, honvéd háromrészes obeliszk síremlékét Losonc városa emeltette. Itt található még Csordás József (1861–1909) szobrászművész, sírkőfaragó obeliszkje; Szabó Gyula (1907–1972) festőművész sírhelye; valamint Lukáts Mihály (1773–1837) prédikátor sírköve is.[7]
- Evangélikus templomát 1859-ben emelték késő klasszicista stílusban, az 1784-ben épített korábbi templom helyén.
- A katolikus plébánia a 18. század végén épült.
- A Vigadó épületét 1816-ban emelték, 1856-ban átépítették.
- A városháza 1900-ban épült szecessziós stílusban.
- Az 1925. szeptember 25-én átadott,[8][9][10] romos állapotából 2016-ra felújított grandiózus neológ zsinagóga korának legnagyobb ilyen épülete volt Szlovákiában.[11][12]
- Petőfi-emléktábla
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1677. július 2-án és itt nyugszik Ráday Pál kuruc diplomata, író, II. Rákóczi Ferenc fejedelem személyi titkára, a kancellária vezetője, erdélyi alkancellár.
- Itt született 1769. március 14-én Kármán József író.
- Itt született 1804. május 16-án Belák József főiskolai tanár, református lelkész.
- Itt született 1816-ban Németh József magyar és amerikai szabadságharcos.
- Itt született 1817. május 29-én Benczúr János járásbíró, ügyvéd.
- Itt született 1824. január 5-én Jeszenszky Danó ügyvéd, költő, újságíró (†1906).
- Itt született 1828. október 31-én Filó Lajos református teológiai tanár, püspökhelyettes (†1905).
- Itt született 1830. július 31-én Fábry János tudós-tanár.
- Itt született 1832. február 7-én Klamarik János pedagógus, a középiskola közoktatási szakembere (†1898).
- Itt született 1847. január 13-án Terray István régész, történész, a magyar hegymászás és turizmus úttörője.
- Itt született 1850-ben Koloman Banšell szlovák író.
- Itt született 1864. január 24-én Pacséri Károly bölcseleti doktor, királyi tanfelügyelő, lapszerkesztő.
- Itt hunyt el 1881. március 7-én Terray Károly képzőintézeti igazgató, líceumi tanár, filozófus.
- Itt született 1884. április 12-én Fábián Gyula néprajzkutató, pedagógus, ifjúsági író.
- Itt született 1889. november 18-án Tildy Zoltán református lelkész, a Független Kisgazdapárt alapítója, majd elnöke, miniszterelnök, köztársasági elnök.
- Itt született 1895-ben Varga Nándor Lajos grafikus, festő, művészeti szakíró.
- Itt született 1901. november 25-én Serly Tibor, Amerikában élt magyar zeneszerző.
- Itt született 1905. június 1-jén Bokor Margit opera-énekesnő.
- Itt született 1920. augusztus 22-én Nemecz Ernő, állami díjas magyar geokémikus, mineralógus, krisztallográfus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
- Itt született 1921-ben Szeberényi Lehel (†1998) József Attila-díjas (III. fokozat, 1951) író, műfordító.
- Itt született 1945. július 18-án Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, író.
- Itt született 1946-ban Keleti György magyar honvédelmi miniszter.
- Itt született 1980-ban Reisz András meteorológus.
- Itt nyugszik Sükei Károly, a márciusi ifjak egyike.
- Itt nyugszik Szabó Gyula festőművész.
- Itt nyugszik Božena Slančíková-Timrava szlovák írónő (1867–1951).
- Itt hunyt el Frideczky Lajos politikus 1902-ben.
- Itt időzött Petőfi Sándor, 1845-ben.
- Itt időzött Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök, római katolikus egyházi író, a magyar keresztényszocializmus képviselője. 1866–1869 között Losoncon tanult.
- Itt időzött Lehár Ferenc (1870–1948) zeneszerző, operettkomponista, karmester. Ifjú katonakarmester korában a losonci 25-ös gyalogezrednél működött.
- Itt tanított Pozder Károly (1855–1897) állami gimnáziumi tanár, nyelvész, klasszika-filológus.
- Itt tanult Marék Antal (1903–1983) orvos, író, kritikus.
Társadalmi szervezetek[szerkesztés]
- Magyar–Szlovák Baráti Társaság
Testvérvárosai[szerkesztés]
Salgótarján (2003)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Lelkes György (1992), Magyar helységnév-azonosító szótár, Balassi Kiadó, Budapest, 508. o.
- ↑ Losonczi Phönix, mek.niif.h
- ↑ Janek István 2013: Sovětská diplomacie o vytváření slovensko-maďarských vztahů v letech 1939-1940. Slovanský přehled 99/1-2, 95.
- ↑ SODB2021 – Population – Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
- ↑ Puntigán József írása a Vasárnap 2005. május 6-i lapszámában. [2015. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 22.)
- ↑ A losonci zsinagóga sanyarú sorsa (Felvidek.ma, 2013-11-19. Hozzáférés: 2019-04-13)
- ↑ Próbálkozások a losonci zsinagóga megmentésére (Felvidek.ma, 2015-03-12. Hozzáférés: 2019-04-13)
- ↑ Megújult a losonci neológ zsinagóga (KÖRKÉP.SK, 2016-04-24. Hozzáférés: 2019-04-13)
- ↑ Felújítják a losonci zsinagógát – Új Szó, 2012. július 19.. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
- ↑ Képekben mutatjuk, hogyan újult meg a losonci zsinagóga
Irodalom[szerkesztés]
- Mária Adamová 2019: Lučenec v plameňoch strachu a hrôzy
- Vladimír Polívka 2017: Lučenec a kraj novohradský
- Puntigán József-Puntigán Tünde 2003: A losonci református temető. Komárom-Dunaszerdahely
- Elena Mannová 2001: Konštrukcia menšinovej identity v mestskom prostredí: Maďari v Komárne a Lučenci (1918–1938). In: Peter Salner – David Luther (eds.): Etnicita jako faktor polarizácie mestského spoločenstva v 20. storočí. Pozsony, 111–140.
- Mannová, Elena 2000: „…de most már jó szlovák” – a nemzeti identitás variációi két dél-szlovákiai kisváros egyesületi életében, 1918–1938. Regio 11/4, 93-103.
- Vigh Károly 2000 (szerk.): Fejezetek Losonc történetéből
- Pálmány Béla: Losonc társadalmi fejlődése és városiasodása az újkorban. Honismeret, 1999. XXVII/5.
- Hermel, E.: Lučenec-Losonc na historických pohľadniciach. Lučenec, 1997
- Mališová, M. – Nagyová, Z. (zost.): Mesto Lučenec 1247–1997. Výberová bibliografia kníh a článkov. Lučenec, 1997
- Scherer Lajos: Losonc – Egy magyar város rövid története. Losonc, 1943
- Darkó István: Losonc. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach – Szlovenszkói városképek. Pozsony, 1938, 189-218.
- Puntigán József: A losonci gimnázium a két világháború között. Gömörország
- Békési Emil 1885: Losoncz könyvtárainak ismertetése. Magyar Könyvszemle
További információk[szerkesztés]
- Losonc város hivatalos honlapja
- Losonc.lap.hu – linkgyűjtemény
- Gömörország.sk
- Valóságonline.hu
- Tourist-channel.sk
- Losonci Polgár Info – független hírportál
- E-obce.sk
|
