Sőreg (település)
| Sőreg (Šurice) | |
 | |
| Sőreg látképe észak felől. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Losonci |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1245 |
| Polgármester | Zoltán Végh |
| Irányítószám | 980 33 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | LC |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 471 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 34 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 219 m |
| Terület | 14,00 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Sőreg
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 13′ 50″, k. h. 19° 54′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 50″, k. h. 19° 54′ 50″ | |
| Sőreg weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sőreg témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Sőreg (szlovákul Šurice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Losonci járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Fülektől 9 km-re, délkeletre található.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban emberi település volt.[forrás?]
A települést a 13. század elején alapították, 1219-ben "Seureg" néven említik először[forrás?]. A 13. század második felében a Kazaiak szerezték meg. 1427-ben "Sewrugh" a neve, birtokosa pedig a Lórántffy család. Később Sőregalja (1450: "Sewreghalya") néven szerepelt. A 16. században a Bornemissza, a 18. században a Fáy és Madarassy család birtoka volt. A 16.-17. században a falu a hódoltsághoz tartozott és csaknem elnéptelenedett. Lakosságát tovább tizedelték a kuruc háborúk és a pestisjárványok. Különösen az 1740-es pestis pusztított el sok embert a községben. 1828-ban 65 házában 560 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Az 1873-ban pusztító kolerának sok lakos esett áldozatul. 1893-ban nagy szárazság, 1898-ban pedig nagy tűzvész pusztított.
A bolondóci várjobbágyok a Sőreg melletti Dánoskő hegyét az 1241-es tatárjárás alatt saját költségükön megerősítették és a tatárok ellen ott eredményesen védekeztek. Az ekkor még csak sebtében emelt falakat a 13. század végén a Rátót nembeli Kakas lovászmester, a kazai Kakas család őse építtette várrá. Először 1341-ben említik, de 1385-ben már nem szerepel. Nyoma is alig maradt a falu feletti hatalmas sziklaszirten. Ma a hegyet Bagolyvárnak nevezik.
Vályi András szerint "SŐREG. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Rimaszombathoz nem meszsze; határja közép termésű, legelője elég van."[2]
Fényes Elek szerint "Sőregh, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Hajnácskőhöz 3/4 órányira: 593 kath. lak., paroch. templommal. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat."[3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Söreg, a fülek-miskolczi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 160 házzal és 795, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén ősrégi község, melyről már a pápai tizedszedők jegyzéke szól Surek alakban. 1427-ben neve Sowregh és Sewrugh formában tűnik elő s maga a falu a Lórántffiak birtoka. A Lórántffi örökösök után idővel a Madarassy és a Botta családok lettek az urai, most pedig Madarassy Gyulának, és Bornemisza Istvánné szül. Ragályi Etelkának van itt nagyobb birtoka és mindkettőnek régi kúriája; ezét a mult század közepe táján Madarassy Lajos építtette, amazét pedig a mult század elején Madarassy Antal. Ez a két úrilak Gortva pusztán van, mely ma ugyan Söreghez tartozik, hajdan azonban külön község volt s szintén már a pápai tizedszedők jegyzékében van említve, sőt 1427-ben is említik Gowrthwa néven. Söreg község katholikus temploma 1867-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő."[4]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.
Népessége[szerkesztés]
A falunak 1910-ben 795, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2011-ben 481 lakosából 390 magyar és 62 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
-
Szent Mihály templom
-
-
Bagolyvár
-
Csomatelke patak
-
A fő utca
-
-
-
-
.jpg)
.jpg)
- A falu Római katolikus temploma 1868-ban épült neoromantikus stílusban
- A Bagolyvár romjai a falu felett állnak
- A Csomatelke patak folyik át a falun
- A falu fő utcája
Jegyzetek[szerkesztés]
- Botoš, A. - Tirpák, J. 2016: Nedeštruktívny geofyzikálny prieskum zaniknutého kostola sv. Michala (?) v Šuriciach. Gemer-Malohont 12.
- Budaj, M. - Hunka, J. 2007: Nógrad megye szlovákiai részén feltárt újkori pénzérmék legnagyobb lelete. Numizmatika és társtudományok VI, 125-135.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye.
