Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
Adatok
Elnök Hegedűs Péter

Alapítva 1930. október 12.
1956. októbere (újraalapítás)
1988. november 18. (újra)
Székház Budapest, 1092, Kinizsi u. 22.

Ideológia népi radikalizmus
agrárpolitika
konzervativizmus
kereszténydemokrácia
Politikai elhelyezkedés jobboldal
Parlamenti jelenlét 1920–1948, 1990–2002
Európai parlamenti jelenlét 1920–1948, 1990–2002
Hivatalos színei piros, fehér, zöld, sárga
Weboldala

A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (ismertebb nevén Független Kisgazdapárt, rövidítve FKgP) egy, programja szerint a gazdák, a mezőgazdasági alkalmazottak, és városi polgárok érdekeit képviselő jobboldali magyarországi párt. A párt fennállása során részt vett a második világháború utáni magyar demokrácia és a 3. köztársaság megalapításában. A rendszerváltás után két ciklusban (1990–1994 és 1998–2002) vett részt a kormányzásban. 2002-ben kiesett a parlamentből.

Története[szerkesztés]

A Bethlen politikáját már kevésbé illetve nem támogató kisgazdák egy új pártot kívántak létrehozni. 1930. október 12-én, Békésen megalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, melynek elnökévé Szijj Bálintot, alelnökévé Tildy Zoltánt, országos főtitkárrá pedig Nagy Ferencet választották. Ez év decemberében egyesültek az Agrárpárttal és így jött létre a Független Kisgazda Földműves és Polgári Agrárpárt, melynek elnökévé Gaál Gasztont, az Agrárpárt elnökét választották. 1931-ben Horthy Miklós kormányzó feloszlatta az országgyűlést és választást tűzött ki, amelyen a párt 10 mandátumot szerzett. Gaál Gaszton halála után Eckhardt Tibor lett az elnök. A második világháború közeledtével Horthy kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök nyomására az USÁ-ba utazott, hogy kapcsolatokat építsen, de nem tért vissza. A másik kisgazda vezetőt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét a nyilasok 1944. november 23-án illegális ellenállás-szervezés gyanújával letartóztatták, és december 24-én kivégezték. A párt megbízott, majd ügyvezető elnöke Eckhardt távozása után Tildy Zoltán lett. Miután a németek 1944. március 19-én megszállták az országot a belügyminiszter március 28-án feloszlatta a pártot.

Az 1945-ös választásokat a Független Kisgazdapárt nyerte méghozzá elsöprő többséggel a szavazatok 57,03%-ának megszerzésével. A hatalmas győzelem ellenére önálló kormányuk nem lehetett: koalícióra kellett lépniük a Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság, azaz a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok bizalmát élvező és Rákosi Mátyás vezette Magyar Kommunista Párttal, valamint a Szociáldemokrata Párttal és Nemzeti Parasztpárttal. A miniszterelnök Tildy lett, de a stratégiai fontosságú tárcákat, így a belügyi- és a pénzügyi tárcát moszkvai nyomásra a kommunisták kapták meg. 1946. február 1-jén kikiáltották a II. Magyar Köztársaságot, amelynek első elnöke Tildy Zoltán lett. A miniszterelnöki posztot a szintén kisgazda Nagy Ferenc kapta meg, aki új kormányt alakított. Az MKP nyomására a Kisgazdapártnak 1946. március 12-én ki kellett zárnia 20 nemzetgyűlési képviselőjét a pártból, akik Sulyok Dezső vezetésével, Magyar Szabadság Párt néven új pártot alapítottak. 1947. február 25-én államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és mentelmi jogának felfüggesztése valamint bírósági ítélet nélkül a szovjet gulagra hurcolták Kovács Bélát, az FKgP főtitkárát. Ezt követően márciusban Pfeiffer Zoltán és 50 képviselőtársa kényszerült kilépni az FKgP-ből, majd egy csoportjuk megalapította a Magyar Függetlenségi Pártot. Május 30-án a Svájcban tartózkodó Nagy Ferencet Rákosi Mátyás fenyegetéssel lemondatta. Utána jóval önállótlanabb, és a kommunistákkal való megegyezésre jobban hajló kisgazda politikus, Dinnyés Lajos lett a miniszterelnök. Tildy próbálta megtalálni a közös nevezőt pártja és a kommunisták között, de nem sikerült. Júniusban Varga Béla, a nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke is nyugatra távozott. 1947. augusztus 31-ére előrehozott választásokat írattak ki, amelyen a Baloldali Blokk az ún. „kékcédulákkal”, illetve a választásokat követően a Választási Bíróságra gyakorolt nyomásgyakorlással a '45-ösnél jobb eredményeket ért el.

Tildyt 1948 júniusában lemondatták, és innen felgyorsult az FKgP teljes hatástalanítása az ún. „szalámitaktikával”, amelynek az lett volna a lényege, hogy a pártot nem egyszerre verik szét, hanem fokozatosan a befolyásosabb politikusok eltávolításával, vagy fenyegetésekkel, zsarolásokkal elérve azt, hogy magukhoz állíttatták őket. Az 1947-es választásokon a párt csak 68 mandátumot szerzett. Júniustól már Dobi István volt a Független Kisgazdapárt elnöke, akiről tudta mindenki hogy erősen kommunistabarát. 1948. április 16-ától december 10-éig földművelésügyi miniszter, 1948. december 10-étől 1952. augusztus 14-éig miniszterelnök, majd 1967-ig az Elnöki Tanács elnöke volt. Az 1949-es választásokon a legtöbb párt a Magyar Függetlenségi Népfrontban (továbbiakban MFN) indult. Kevés sikerrel, mert az MKP és az SZDP egyesüléséből létrejött MDP 285 mandátumot szerzett a többiek 117-et. A MFN-ben névlegesen a kisgazdákat Dobi képviselte, de a Rákosi-rendszer alatt az FKgP nem működhetett.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésekor indult meg az FKgP újraszervezése. Neves kisgazda politikusok, Tildy Zoltán és Kovács Béla helyet kaptak második Nagy Imre-kormányban. A rövid életű harmadik Nagy Imre-kormányba bekerült a szintén kisgazda B. Szabó István is. Az 1956-os októberi forradalom megint felcsillantotta egy független és semleges Magyarország reményét, amely a Kisgazdapártnak is legfőbb célja volt. Lapjuk a Kis Újság volt, amelyet ekkor Klamár Gyula szerkesztett.

A Kádár-korszakban több kisgazda vezető is találkozott a Hazafias Népfront székházában, az V. kerületi Belgrád-rakpart 24-ben. Amikor már érezhető volt a rendszerváltás szelének közeledte Magyarországon is, a székházban találkozó kisgazdák Pártay Tivadarral együtt kezdték meg az újjászervezést 1988-ban.

1988. november 18-án a Pilvax kávéházban újjáalakult a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt, amelynek Pártay Tivadar lett az elnöke. 1989. március 19-én a Jurta Színházban megválasztottak egy 25 fős intézőbizottságot és az országos nagyválasztmányt is létrehozták. Június elején ismét egy választmányi ülést tartottak ezúttal Érden. Itt lemondott Pártay Tivadar. Helyébe az addig a 25 tagú intézőbizottság elnöke, Vörös Vince lépett. Az 1990-es választásokon az FKgP 44 képviselővel jutott be az Országgyűlésbe és a választásokat megnyerő MDF-fel, valamint a KDNP-vel koalíciós kormányt alakított. Az FKgP kapta a földművelésügyi és a munkaügyi tárcát. Az országgyűlési frakció vezetője Torgyán József lett. Később megválasztották Nagy Ferenc Józsefet elnökké és Torgyán Józsefet társelnökké, majd később az elnök is Torgyán lett. 1991. november 15-én kettészakadt az FKgP parlamenti frakciója: a frakció nagyobbik fele (a 33-ak), Pásztor Gyula vezetésével, továbbra is a koalíciót támogatta, míg a kisebbik része (a 12-ek), Torgyán József pártelnök vezetésével, különvált. Torgyán 1992. február 21-én bejelentette, hogy a párt kilép a frakcióból, arra hivatkozva, hogy Antall József nem teljesíti a rendszerváltáshoz szükséges intézkedéseket. Február 24-én az addigi 12-ek két tagja átült a 33-akhoz (a sajtóban ezek után 35-ök illetve 10-ek néven emlegették a frakció két részét), és a Torgyán vezette csoport ellenzékbe vonult.

1998-ban került be a párt utoljára a Parlamentbe – napjainkig –, 48 képviselővel és ismét kormányra került az MDF-fel és a választásokat nyerőFidesszel. A kisgazdák 4 tárcát kaptak. 1998-ban az FKgP 82 jelöltjének a visszalépése döntő tény volt a Fidesz választási győzelmében. Torgyán József földművelési és vidékfejlesztési miniszter lett, s a párt megkapta a honvédelmi-, a környezetvédelmi tárcát és egy tárca nélküli miniszteri bársonyszéket. A koalíciós szerződés értelmében a köztársasági elnök személyére az FKgP tesz majd javaslatot. 2000-ben a párt Mádl Ferencet jelölte ki a tisztség betöltésére. A kisgazda miniszterek munkáját látványos botrányok kísérték (családtagok kinevezése, utazások, Torgyán József FTC-elnöksége, agrártámogatási pénzek felhasználása, pazarlás), melyek megingatták mind a párt tekintélyét, mind Torgyán pozícióját, akit a kisgazda nagygyűlés 2000 májusában még hűségnyilatkozatokkal kértek fel köztársasági elnöknek (amit Torgyán elutasított), egyben az FKgP alapszabályát úgy változtatták meg, hogy Torgyán szinte elmozdíthatatlan legyen az elnöki székből. A 2000 őszén induló, Torgyán József elnevezésével: "lejáratási kampány" (Székely-ügy, Torgyán-villa), majd a december végi gödi gyűlés határozatai (párt vidéki szárnyának erősítése) után 2001 elején az FKgP frakció egy része szembefordult Torgyánnal. Lányi Zsolt és Pokol Béla is lemondott a frakcióelnök-helyettesi tisztségéről, majd megalakult a frakción belüli polgári platform (Bánk Attila, Pokol Béla, Turi-Kovács Béla, Boros Imre, Horváth Béla, Várhelyi András). Maga Torgyán József is lemondani kényszerült miniszteri pozíciójából, ahova utódjául nem sikerült elfogadtatnia jelöltjét, Gyimóthy Gézát. Ezt követően kizárások és tagfelfüggesztések követték egymást, Torgyánnak a frakcióelnökséget sem sikerült visszaszereznie, jelöltje Szentgyörgyvölgyi Péter pedig nemsokára szintén a "lázadókhoz" csatlakozott. A tragikomédia csúcsa az ugyanazon a napon, két helyszínen megtartott májusi nagygyűlés volt. Cegléden - botrányos körülmények között megtartott gyűlésen - Torgyán Józsefet ismét megerősítették elnöki pozíciójában és rehabilitálták a korábban kizárt G. Nagyné Maczó Ágnest is. Az ellentábor Budapesten Lányi Zsoltot választotta meg párelnöknek, ám bejegyzését a Fővárosi Bíróság elutasította. 2001 nyarán több kisgazda szervezet alakult az FKgP ellen, eleinte egyesületi formában: Reform Polgári Egyesület (Lányi Zsolt), Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége (Szabó János, Turi-Kovács Béla). Augusztusban a kiváró Lányit megelőzve a volt budapesti elnök, Liebmann Katalin létrehozta a Reform Kisgazdapártot, mely az ősz folyamán a Cseh Sándor vezette, 1999-ig a MIÉP-pel kapcsolatban álló Kisgazda Szövetséghez közeledett, a választásokon azonban külön indultak. Lányi Zsolt a visszavonulás mellett határozott. Az Orbán Viktort támogató 14 kisgazda, élükön Túri-Kovács Bélával - az MKDSZ mintájára - megalakította a Kisgazda Polgári Egyesületet, így a Fidesz színeiben indulhattak a választáson. Az utolsó botrány 2002 februárjában tört ki, ugyanis a párt - bár visszavásárlási joggal – eladta Belgrád rakparti székházát Szeremlei Huba vállalkozónak. Az országos listán Torgyán József elnök, Gyimóthy Géza főtitkár, G. Nagyné Maczó Ágnes alelnök, Gidai Erzsébet közgazdászprofesszor (2002-ig MIÉP képviselő) és Béres Béla alelnök állt az első öt helyen. A budapesti lista élén Korényi Attiláné budapesti elnök, országos főtitkárhelyettes állt. Az FKgP 2002-ben már nem jutott be a Parlamentbe, 0,75% (I. forduló) illetve 0,02%-kal (II. forduló) kiesett onnan.

Az országgyűlési választásokon elért eredményei[szerkesztés]

1931 és 1947 között[szerkesztés]

Választás Szavazatok száma
Szavazatok aránya
Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1931-es 173 477 11,48% 10 4,08% ellenzék
1935-ös 387 351 19,62% 22 8,98% ellenzék
1939-es 569 054 30,83% 14 5,38% ellenzék
1945-ös 2 697 262 57,03% 245 59,90% kormánypárt
1947-es 766 000 15,34% 68 16,55% kormánypárt

A rendszerváltás után[szerkesztés]

Választás Szavazatok száma
(I. forduló)
Szavazatok aránya
(I. forduló)
Szavazatok száma
(II. forduló)
Szavazatok aránya
(II. forduló)
Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1990-es 576 256 11,74% 355 112 10,42% 44 11,40% kormánypárt
A párt 10 tagja 1991-től ellenzék
1994-es 425 482 7,82% 253 283 5,91% 26 6,74% ellenzék
1998-as 617 740 13,78% 52 714 1,09% 48 12,44% kormánypárt
2002-es 42 338 0,75% 692 0,02% nem jutott be
2006-os 119 007* 2,20%* 231* 0,01%* nem jutott be
2010-es 381 0,003% nem jutott be
2014-es 7 426 0,16% nem jutott be

*A MIÉP – Jobbik a Harmadik Út pártszövetség eredményei, amelyben az FKgP tagok nagy része indult

Az FKgP-ből kivált szervezetek (1930-2002)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Győriványi Sándor: A kisgazdapárt, Változó Világ 5., Budapest 1995.
  • Benkő Péter: A Független Kisgazdapárt, 1988-2000, Villányi úti Konf.Közp. és Szabadegyetem Alapítvány, 2000 ISBN 963-7580-25-5
  • Csicsery-Rónay István – Cserenyey Géza: Koncepciós per a Független Kisgazdapárt szétzúzására, 1947, 1956-os Intézet Közalapítvány, 1998 ISBN 963-04-7479-4
  • N. Szabó József: A Független Kisgazdapárt művelődéspolitikája a politikai pluralizmus idején (1945-1946), Stúdium Kiadó, 1994 ISBN 963-7988-32-7

További információk[szerkesztés]