Kovács Béla (politikus, 1908–1959)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kovács Béla (politikus, 1908) szócikkből átirányítva)
Kovács Béla
Kovács Béla.jpg
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1945. november 15.1946. február 23.
Előd Nagy Imre
Utód Dobi István

Született 1908. április 20.
Pécs
Elhunyt 1959. június 21. (51 évesen)
Pécs
Párt Független Kisgazda-, Nemzeti Egység Párt

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Béla témájú médiaállományokat.

Kovács Béla (Patacs, 1908. április 20.Pécs, 1959. június 21.[1]) kisgazdapárti politikus, a Tildy Zoltán- és Nagy Ferenc-kormány, majd Nagy Imre második és harmadik kormányának földművelésügyi minisztere.

1947-ben a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és évekig ismeretlen helyen tartották fogva. Ez az esemény fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából és kijózanítólag hatott számos magyar politikusra, akik előtte még bíztak a magyar politikai rendszer demokratikus úton maradásában, mások számára pedig bizonyítékot jelentett arra a várakozásukra, hogy kommunista egyeduralom következik.

Életrajza[szerkesztés]

Szülei kisparasztok voltak (6 hold földjük volt),[1] ő maga csak négy elemi és négy polgári iskolát végzett, igaz,[1] később mezőgazdasági szaktanfolyamokat is elvégzett. Ugyanakkor kitanulta a pincér szakmát is,[1] azaz nyitva akarta tartani az utat, hogy elhagyhassa a földművelő életmódot. Mégis földművesként indult az életnek, mert 1926-ban megnősült, és a felesége örökölte nyolc (más forrás szerint 14) holdon kezdtek gazdálkodni. A kis gazdaság gyarapodott: 1940-re már mintegy 30 holdat ért el.

Közéleti pályája[szerkesztés]

Nem elégedett meg saját birtoka művelésével, korán feléledtek ambícói a közélet alakítására. 1927-ben, 19 éves korában Patacson tagja lett a képviselőtestületnek, 1932-től helyettes bíró lett Mecsekalján (ma már Pécshez csatolt községek). „A felemelkedni, polgárosodni akaró, a világ dolgai iránt érdeklődő parasztember típusát testesítette meg, a Baranyában eléggé általános ún. polgárparasztot. Nem csizmában, hanem többnyire cipőben és pantallóban járt” – írta róla Vida István.[2]

A kisgazdapártban[szerkesztés]

Az 1930-as évek elején már az országos politika kérdései foglalkoztatták, bekapcsolódott a birtokos paraszti politikai mozgalomba és 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz.[1]

Ambiciózus és tehetséges fiatal parasztként, aki szerint az ország jövőjének záloga és törzse a magyar parasztság, gyorsan emelkedett az erősödő párt ranglistáján: hamarosan a párt Baranya megyei első számú vezetője (1936),[1] főtitkára lett, 31 éves korában pedig a párt országos főtitkárhelyettese.[1]

A második világháború idején náciellenes függetlenségi mozgalomban vett részt. 1944. november 29-e után a Pécs Városi Intézőbizottság tagja lett.[1] A Belügyminisztérium politikai államtitkára lett.[1] 1945. augusztus 20-ától az FKgP főtitkárává választották.[1]

1945-ben, a második világháború utáni első nemzetgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt 2 697 262 szavazatot kapott, ez abszolút többséget (57%) jelentett. Ennek ellenére a szovjet csapatok jelenléte miatt kénytelenek voltak a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal koalícióra lépni.[3]

Kovács Béla emléktáblája Budapesten, a Semmelweis utca 1. szám alatt

Letartóztatása és fogsága[szerkesztés]

A kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjárat részeként 1947. január 20-án Rákosi és Szakasits Árpád Nagy Ferenc miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondását követelték, de ő nem engedett. 1947. február 21-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki Kovács Bélát, de a politikus 24-én önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon.[3][4]

1947. február 25-én este a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.[1] A Szabad Nép kommünikéje szerint letartóztatása oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. Kovács Béla a következőket írta erről: „Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna.”[3] A letartóztatás miatt tiltakozásul még aznap kilépett pártjából Kovács Imre, a kommunistákhoz közel sodródott Nemzeti Parasztpárt alelnöke, és elhagyta az országot.

Kovács Bélát húsz évre ítélték a Szovjetunióban. Először a gulágon tartották fogva, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében tartották fogva.[1] 1955-ben az ÁVH jászberényi börtönébe szállították, majd 1956. január 18-án a BM Budapesti Központi Börtönébe vitték; de néhány hónappal később, áprilisban hazaengedték családjához.[1][3]

1956 után[szerkesztés]

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, pontosabban október 31-én részt vett az FKgP újjászervezésében. Október 27. és november 2. között a második Nagy Imre-kormányban földművelésügyi miniszter, majd a kormányátalakítás után két napig államminiszter.[1]

Miután 1956. november 4-én a szovjet csapatok megkezdték az 1956-os forradalom vérbefojtását, Kovács Béla egy ideig idősebb Antall József családjánál lakott.[5] November 4-e után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében országgyűlési képviselővé is megválasztották.[1] 1959. június 21-én halt meg.

Kovács Béla szobra, melyet a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján állítottak

Kapcsolatban állt vele Kapócs Ferenc, Nagy Ferenc miniszterelnök személyi titkára is.

1989. május 26-án a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség rehabilitálta.[3]

Emlékezete[szerkesztés]

Az Országház és a Miniszterelnöki Hivatal épülete előtti téren álló bronzszobrát 2002. február 25-én avatták (az 55. évfordulóján annak, hogy a szovjetek koholt vádakkal letartóztatták és elhurcolták).[6]

„Annak idején Kovács Béla volt az, aki emberileg és erkölcsileg példát mutatott, és akiben ott rejlett a lehetőség, hogy nagy államférfi legyen. Mint ahogy Nagy Ferencben is” – értékelte Kovács Béla alakját évtizedekkel később Göncz Árpád.[7]

Elhurcolásának évfordulója a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata alapján.[8]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 422. o. ISBN 9789630679190
  2. VIDA ISTVÁN: Parasztpolitikus az úri Magyarországgal szemben - História
  3. ^ a b c d e Kovács Béla, a kommunizmus áldozata - Múlt-kor
  4. Letartóztatják Kovács Bélát - Múlt-kor
  5. [1]
  6. Kovács Béla-szobor
  7. „Ez az én legbelsőbb, személyes ügyem" - Göncz Árpáddal Mink András és Révész Sándor beszélget 1989-ről
  8. 58/2000. (VI. 16.) OGY határozat a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról - complex.hu

További információk[szerkesztés]