Bartal György (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bartal György
Bartal György politikus.jpg
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1874. március 21.1875. március 1.
Előd Zichy József
Utód Simonyi Lajos

Született 1820. szeptember 20.
Damazérkarcsa
Elhunyt 1875. október 25. (55 évesen)
Fadd

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartal György témájú médiaállományokat.
Bartal György portréja a Vasárnapi Ujságban

Beleházai ifjabb Bartal György (Damazérkarcsa, 1820. szeptember 20.Fadd, 1875. október 25.) magyar politikus, földművelési- ipar- és kereskedelmi miniszter.

Életpályája[szerkesztés]

Bartal György jogtörténész fia volt. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte. 1842-ben lépett a közpályára Tolna vármegyében mint tiszt. aljegyző; a következő tisztújítás alkalmával főjegyző lett. 1848-ban Tolna vármegye pincehelyi kerülete országgyűlési képviselővé választotta. A világosi fegyverletétel után őt is elfogták, de két havi fogság után szabadon bocsátották; ekkor visszavonult Tolna megyei birtokára. 1861-ben Tolna megye első alispánja és országgyűlési képviselője lett; 18651869-ben ismét Tolna megyét képviselte. A katolikus kongresszus alkalmával a szabadelvű kisebbség élén küzdött a modern eszmék mellett. 1865-ben a magyar királyi helytartótanács elnöke lett; ezen méltóságától, saját kérésére 1867. február 5-én felmentették. Az 1867. évi kiegyezés után csatlakozott a Deák-párthoz. 1874 márciusában földmívelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter lett, egészen 1875 márciusáig viselte, amikor a Bittó-Ghyczy-féle kormány visszalépett. Kővárvidék felső kerülete az 1875. országgyűlésre is megválasztotta képviselővé. Utolsó országgyűlési beszédében élesen támadta Sennyey Pál báró politikáját.

Munkái[szerkesztés]

  • Országgyűlési beszéd 1861. máj. 17. Pest. (Szalay Lászlóéval.)
  • Autonomiai congressusi beszéde a szervező gyűlés márcz. 11. ülésén. Pest, 1870.
  • Bezerédj István jellemraja. In: Csengery, M.: Államférfiak.

Források[szerkesztés]