Marschall Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marschall Ferenc
Született 1887. október 2.
Temesvár
Elhunyt 1970. január 23. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása politikus
Tisztsége
SablonWikidataSegítség

Marschall Ferenc (Temesvár, 1887. október 2.Budapest, 1970. január 23.) magyar jogász, újságíró, szerkesztő, agrárpolitikus, 1938-ban a Darányi-kormány földművelésügyi minisztere.

Élete[szerkesztés]

Marschall Ferenc Temesváron született 1887-ben. Középiskolai tanulmányait a temesvári piarista gimnáziumban, jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, majd Németországban mezőgazdasági tanulmányokat folytatott.[1] 18 éves korában alapító tagja volt a magyar falu intézményes felkarolását szorgalmazó Országos Széchenyi Szövetségnek, melynek később elnöke lett. 1905-től 1907-ig a Magyar Állam című konzervatív, katolikus napilap politikai rovatvezetője volt, valamint dolgozott a Szövetkezés és a Magyar Gazdák Szemléje című lapnál is.[2]

1909-től 1911-ig a Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti szervezésért felelős munkatársa volt, majd Serényi Béla miniszter hívására a földművelésügyi minisztérium termelés- és vámpolitikával foglalkozó tisztviselője lett.[3] Az első világháború alatt a szerb és orosz harctereken teljesített frontszolgálatot. A Berinkey-kormány idején a bécsi Központi Leszerelési Bizottság mezőgazdasági előadója volt, majd a Tanácsköztársaság bukását követően egy éven át Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter elnöki tanácsosaként dolgozott, ezután a Faluszövetség igazgatója és a Falu című havilap felelős szerkesztője lett. 1923 és 1934 között az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatóhelyettese, 1928-tól 1944-ig a Mezőgazdasági Közlöny felelős szerkesztője volt.[4]

1922-től 1939-ig a jánoshalmai kerület nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselője volt a kormányzó Egységes Párt színeiben. Hosszú ideig a földművelésügyi minisztérium költségvetési előadója volt, és pártja agrárblokkját is vezette. 1934 júliusában a földművelésügyi minisztérium politikai államtitkára lett. 1938 márciusában, a Darányi-kormány jelentős átalakításakor földművelésügyi miniszter lett, a tárcát két hónapig, az Imrédy-kormány hivatalba lépéséig vezette. Nevéhez fűződik a gazdatisztek és a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítási rendszerének kidolgozása és a mezőgazdasági érdekképviseleti törvény reformja.

1939-ben visszavonult a politikai élettől, és Magyar Gazdaságkutató Intézet elnöki tanácsának tagja, majd 1943-tól az Első Budapesti Gőzmalom Rt. ügyvezető elnöke volt. 1970-ben hunyt el Budapesten.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  2. Marschall Ferenc | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  3. Marschall – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2021. november 19.)
  4. Nemzeti Örökség Intézete - Marschall Ferenc (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete - Marschall Ferenc. (Hozzáférés: 2021. november 19.)

Források[szerkesztés]