Simonyi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simonyi Lajos
Simonyi Lajos Borsos.jpg
Született 1824. április 13.
Tarnopol
Elhunyt 1894. december 12. (70 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus,
miniszter

Simonyi Lajos, báró (Tarnopol, 1824. április 13.Budapest, 1894. december 12.) politikus, földmívelési, ipar- és kereskedelemügyi miniszter.

Élete[szerkesztés]

Báró Simonyi József "óbester" huszárezredes és hegelsfürsti Leiner Terézia fia volt, 1824-ben született a Lengyelországi Tarnopolban, Galíciában.

A jogot Kassán végezte. Alig volt 24 éves, amikor 1847-ben már a pozsonyi országgyűlésre küldötték és 1848-ban a pesti nemzetgyűlésen az Arad megyei kisjenői kerületet képviselte. Az országgyűléssel elment Debrecenbe is, s amikor látta, hogy a nemzet ügyének többet használ karddal, mint szóval, táborba ment, Görgey Artúr seregébe lépett és vitézül végigküzdötte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Világosig, futárszolgálatot teljesített. A fegyverletétel után Temesvárra hurcolták és huzamosabb ideig várfogságban tartották. A fogságból kiszabadulva, birtokára Vadászra (Arad megye) vonult és gazdaságának élt, örömét olvasmányaiban és a sport időtöltéseiben találta. Jeles lovas volt.

A Bach-korszak alatt kitűnő társadalmi és irodalmi műveltségre tett szert és élénk részt vett a felső körök mulatságaiban. Az 1861. évi országgyűlésre megválasztották képviselőnek és a Határozati Párt soraiban foglalt helyet. Az 1865. évi országgyűlésen is a balközépen tartotta meg helyét és egy ideig a kisjenői kerületet, 1869. március 18-tól pedig a nagyszalontait (Bihar megye) képviselte. A kiegyezés után a Tisza Kálmán és Ghyczy által vezetett balközép tagja és minden nagy vitában az ellenzék egyik vezérszónoka volt.

Tisza 1875. februári beszéde után elő volt készítve a talaj a fúzióra és Simonyi az átmeneti kabinetben tárcát vállalt, 1875. március 2-től 1876. augusztus 21-ig ipar- és kereskedelemügyi miniszter volt a Wenckheim-kormányban, majd Tisza kormánya alatt 1878-ig vezette a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriumot. Minisztersége alatt készült el kereskedelmi törvénykönyvünk. 1878-ban az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szerződés, valamint a bankegyezmény miatt Simonyi meghasonlott Tiszával és minisztertársaival és kilépett a kormányból. Simonyi ekkor átvette a független Szabadelv Párt vezetését, majd a közjogi alapon álló ellenzékiek fúziója után a közjogi ellenzék egyik vezére volt. Időközben egészsége súlyosan megrendült és a politikai küzdelmek teréről visszavonult a magánéletbe. A főrendiház reformja után 1885-ben annak tagjává nevezték ki, de a főrendiház tárgyalásain ritkán jelent meg. Amikor a főrendiházban a kötelező polgári házasságot tárgyalták, súlyos betegen is az ülésterembe vitette magát, hogy a javaslatra szavazzon. Öt évig súlyos beteg volt, többször szélütés is érte, a halál rá nézve megváltás volt. 1894. december 12-én halt meg Budapesten, Vadászon helyezték örök nyugalomra 1894. december 16-án. Halálával a Simonyi báró-család mindjárt a második generátióban kihalt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Baloldali értekezlet Aradon (Arad, 1875)
  • Külön vélemények a vámszerződés…tárgyában (Budapest, 1878).

Források és irodalom[szerkesztés]