Antall József (politikus, 1932–1993)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antall József
Antall József 1990 elején
Antall József 1990 elején
A harmadik magyar köztársaság 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1990. május 23.1993. december 12.
Előd Németh Miklós
Utód Boross Péter
Elnök Göncz Árpád
Született 1932. április 8.
magyar 1919-1946 Pestújhely
Elhunyt 1993. december 12. (61 évesen)
magyar Budapest
Párt MDF
Választókerület Budapesti lista

Házastársa Fülepp Klára
Foglalkozás tanár, könyvtáros, muzeológus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antall József témájú médiaállományokat.

Antall József Tihamér (Pestújhely, 1932. április 8.Budapest, 1993. december 12.) magyar politikus, könyvtáros, orvostörténész, muzeológus, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke a rendszerváltás után.

Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idősebb Antall József és feleségének sírja a Farkasréti temetőben, Budapesten. (Farkasréti temető: 26/1-1-64)

Antall József ősi kisnemesi családban született. Apja, id. Antall József (1896–1974) jogász, hivatalnok, az FKGP egyik alapítója, több minisztérium dolgozója volt, a második világháború alatt menekülteket mentett, valamint a nevéhez fűződik az első magyar létminimum-számítás.

Édesanyja Szűcs Irén, akinek apja, Szücs István is politikai pályát járt be, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt köztisztviselő, nyugdíjba vonulása előtt a népiskolai oktatásért felelős helyettes államtitkár volt, majd 1927–1935 között országgyűlési képviselő.

Antall Józsefnek egy testvére volt, Antall Edit. Antall Edit lányának, Héjj Editnek lett a férje Jeszenszky Géza későbbi külügyminiszter.

Feleségétől, Fülepp Klárától két gyereke született: Antall György ügyvéd és Antall Péter fotóriporter.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermek- és ifjúkorát a családi neveltetés határozta meg, melynek meghatározó elemei a demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak.

Antall 1942-től a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, ahol 1950-ben érettségizett. Már 16 évesen eldöntötte, hogy politikai pályára lép – amire később természetesen sokáig nem volt lehetősége. Az érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának 12 évig volt a hallgatója, 1950 és 1954 között nappali, majd után kiegészítő szakon tanult. Történelem-magyar nyelv és irodalom szakon szerezte középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomáját. Szakdolgozatát Eötvös József népiskolai politikájából, bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról valamint az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta. Néprajzi, antropológiai, jogi, közgazdasági és orientalisztikai tárgyakat is hallgatott.

Életút a miniszterelnökségig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antall József osztálykiránduláson toldys osztályával (jobb szélen Jeszenszky Géza egykori tanítvány, későbbi külügyminiszter)

A diploma megszerzése után Antall a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. 1955-ben az Eötvös József Gimnáziumban kezdett tanítani, ahol 1956 októberében a forradalmi bizottság élére került. Részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében és a Keresztény Ifjú Szövetség megalapításában. A forradalmat követően a szovjet és a magyar hatóságok többször őrizetbe vették, szabadlábra helyezése után is folyamatosan kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene, ennek ellenére továbbra is taníthatott. 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumba helyezték át fegyelmi eljárással, ám 1959-ben politikai magatartása miatt végleg eltiltották a pedagógusi pályától.

Ezt követően két évig könyvtárosként dolgozott. 1963-ban a Magyar életrajzi lexikonba ő írta meg nyolcvan orvos életrajzát, s ekkor ismerte fel, hogy a gyógyítás története fontos, és részben feldolgozatlan tudományos téma. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban előbb mint tudományos kutató dolgozott, majd igazgatóhelyettes, 1974-től pedig mb. főigazgatója, 1985-től főigazgatója volt az intézetnek (felettese, egyben segítője Schultheisz Emil volt előbb főigazgatóként, majd egészségügyi miniszterként). Több száz orvostörténeti publikációja jelent meg, s számos művet lektorált, szerkesztett. Elsősorban Benedek István orvostörténeti köréhez, a Hiúzokhoz kapcsolódott. 1968 és 1990 között szerkesztője illetve főszerkesztője volt az Orvostörténeti Közleményeknek. Kutatásai kapcsán számos alkalommal került kapcsolatba külföldi orvosokkal, történészekkel. 1986-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke lett.

Először 1974-ben kapott nyugati országba szóló útlevelet, ekkor előbb Svájcba hívták, majd az NSZK-ban tartott több egyetemen is előadást (Düsseldorf, Marburg, Köln, Bonn, München).

Élete során több III/III-as ügynök írt róla jelentést, akik közül talán a festőművész Mikus Gyula fia a legismertebb.

Visszatérés a politikába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoóri Sándor hívására kapcsolódott be az MDF munkájába, a párt rendezvényein 1988 elejétől vett részt. Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. március 22-én jött létre, s az akkor már pártszerűen működő Magyar Demokrata Fórum Antallt is delegálta a megbeszélésekre. Antall az alkotmánymódosítást előkészítő I/1-es bizottságában dolgozott. Számos indítványa, kompromisszumkészsége, szakmai felkészültsége tette egyre ismertebbé.

Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként - lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.
– Antal József beszéde az MDF. III. országos gyűlésén, 1990.06.02.[1]

Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnökévé, s ez alapján egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Az 1990-es választások nyertese az MDF lett (Antall a budapesti területi listáról jutott mandátumhoz), így május 23-án ő alakíthatott kormányt. Aznap este az Országgyűlés 219 igen, 126 nem és 8 tartózkodással választotta meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, egyúttal kormányprogramjának irányelveit is elfogadta. Lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni.

Antall koalíciót kötött a kisgazda- és a kereszténydemokrata frakciókkal, s kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külpolitikai feltételeit. Az Antall-kormány fogadtatta el és hajtotta végre az átalakulást elősegítő törvényeket, a gazdaságot pedig növekedési pályára állította a ciklus végére.

Miniszterelnöksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála és temetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 nyarán non-Hodgkin limfómát (a nyirokér-rendszer rákja) állapítottak meg nála. Októberben, két nappal a taxisblokád előtt sikeresen megműtötték, de fél év múlva a rák kiújult.[2] Halála előtt egy nappal Göncz Árpád a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adományozta neki. A családján kívül csak kabinetfőnökét, Marinovich Endrét, a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjét, Kajdi Józsefet és Boross Pétert fogadta, telefonon Tölgyessy Péterrel és Orbán Viktorral beszélt még.[3] Betegsége – még a kormányzati ciklus lejárta előtt – legyűrte szervezetét, s 1993. december 12-én elhunyt.

Temetése 1993. december 18-án szombaton déli 12 órakor vette kezdetét, a koporsót a Kupolateremből az Országház előtt felállított ravatalhoz vitték ki. Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Sütő András író és Bolberitz Pál címzetes apát búcsúztatták. Innét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe indult a menet, ahol a politikust Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek, Hegedűs Lóránt református püspök, Harmati Béla evangélikus püspök, Schweitzer József főrabbi és Tőkés László nagyváradi református püspök mondtak beszédet a sírnál.

Utóda a miniszterelnöki székben Boross Péter belügyminiszter lett.

Antall József síremléke a Kerepesi temetőben, a Fiumei úti sírkertben. Melocco Miklós szobrász műve.
Antall József mellszobra a Tabánban - Veres Gábor alkotása, 2003.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Antall Józsefnek Magyarországon elsőként a Fejér megyei Mány községben állítottak szobrot – Domonkos Béla alkotását –, 1996-ban, id. Szabó Zoltán helyi lakos kezdeményezésére. Ezt az emlékművet a felállítása óta már restaurálni is kellett (2011-ben), mivel a gránitlapokkal burkolt talapzata a rossz ragasztási technológia miatt szétfagyott, és megrongálták a területet körülvevő kerítést is. [1]. A felújított szobrot a néhai miniszterelnök születésének 79. évfordulóján, 2011. április 8-án avatták. [2]
  • Mány után Csongrádon (2000. augusztus 13.), a Vas megyei Jánosházán (2001), majd 2002 márciusában a horvát fővárosban, Zágrábban állítottak szobrot Antall Józsefnek. [3] Csongrádon a piroskavárosi templomhoz került a politikus szobra, avatása előtt Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök celebrált ünnepi szentmisét, szentbeszédében méltatva a néhai miniszterelnök érdemeit. A szentmise befejezésekor a templom plébánosa elmondta, hogy Antall József halála előtti napokban Bolberitz Pál, a miniszterelnök lelki vezetője éppen ebben a csongrádi templomban tartott lelkigyakorlatot, és innen vitte a betegek szentségét a miniszterelnöknek. A szobrot Dávid Ibolya igazságügyi miniszter leplezte le, és Gyulay Endre szentelte meg. A közadakozásból készült bronz mellszobor Varga István Luigi szobrászművész alkotása. [4]
  • Szombathelyen 2002. tavaszán állítottak emléket a néhai miniszterelnöknek, a Petőfi Sándor utca és a Kőszegi utca sarkán. Eredetileg az érintett kis teret is Antall Józsefről szerették volna elnevezni, ez a terv azonban meghiúsult. A mellszobor Veres Gábor szobrászművész alkotása, és 2002. április 8-án, Antall József születésének 70. évfordulóján avatták fel. [5]
  • Miskolci, bronzból készült portrészobra Jószay Zsolt alkotása, melyet 2003. december 5-én avattak fel a Miskolci Nemzeti Színház mögötti téren, amely azóta úgyszintén a néhai politikus nevét viseli. [6]
  • Szintén 2003-ban került felavatásra Antall József mellszobra a fővárosi (I. kerületi) Apród utcában is, a Szarvas csárda és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár épülete között, a vár déli feljárójának elején. A gránit talapzaton álló bronzszobor Veres Gábor és Pomsár András alkotása, felállítási helye pedig arra is utal, hogy Antall az 1964-ben megnyílt orvostörténeti intézmény munkatársa volt, előbb tudományos kutatóként, majd igazgatóhelyettesként, 1974–1990 közt pedig főigazgatóként. [7] Ez utóbbi szobrot a felállítása óta többször is megrongálták, vörös festékkel öntötték le. [8]
  • 2003-ban állítottak szobrot Antall József emlékére a fővárosi XV. kerületben, a Pestújhelyi téren is, a volt miniszterelnök ugyanis Pestújhelyen született, ott is járt iskolába, sőt családja a városrész alapítói közé tartozik. Ez utóbbi szobor sorsa szintén viszontagságosan alakult: 2007-ben két alkalommal is ellopták [9]. A bronzból készült fejszobor először 2007. májusában tűnt el, de négy nappal később rátaláltak egy XXI. kerületi családi ház előtt. Másodjára, 2007. november elején vélhetően fémgyűjtők lopták el a szobrot, Hajdu László kerületi polgármester akkori nyilatkozata szerint erre utalt, hogy az elkövetők a szobrot tartó két, másfél centis acélrudat is el tudták vágni.
  • Szintén 2003-ban emeltek emlékművet Antall József emlékére a balatonfüredi Tagore sétányon. Az emlékmű Balatonfüred Önkormányzata, a Demján Sándor Alapítvány, Kő Pál, illetve a veszprémi Reguly Alapítvány felajánlásából, illetve közadakozásból valósult meg, május 23-i avatásán részt vett Orbán Viktor és Dávid Ibolya is. [10]
  • 2004. április 30-án a Balaton-felvidéki Paloznak községben is szobrot állítottak dr. Antall József emlékére. A bronz fejszobor a falu templomkertjében áll. A község vélhetően azért tartotta fontosnak, hogy szobrot állítson a politikus emlékére, mert miniszterelnökként Antall József avatta fel a paloznaki Faluházat (amint erről egy, a Polgármesteri Hivatalra kihelyezett emléktábla is tanúskodik). A szobrot ugyancsak Jószay Zsolt szobrászművész készítette, öntését pedig Varga Imre szoboröntő mester végezte. [11]
  • 2009 márciusában avatták fel az Európai Parlament brüsszeli épületkomplexumának két új, Antall Józsefről és Willy Brandt egykori nyugatnémet kancellárról elnevezett szárnyát. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke méltatta Antallt, amiért komoly szerepet vállalt az európai megosztottság leküzdése után a kontinens újraegyesítésében.[4]

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    • A múlt magyar orvostörténészei. Összeáll.: Gazda István, Kapronczay Károly, Szállási Árpád. Előszó: Schultheisz Emil. Budapest, 2002. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár - Magyar Tudománytörténeti Intézet. (Bemutatja Antall József orvostörténeti munkásságát is.)
  • Antall József: Modell és valóság. 1-2. köt. Bp., 2007.
  • Kapronczay Károly, Gazda István: Az orvostörténész, művelődéstörténész és tudományszervező Antall József írásaiból. Bp., 2012. Magyar Orvostörténelmi Társaság - Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár - Magyar Tudománytörténeti Intézet. 500 old.

Nagyobb szakkönyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stamps of Hungary, 113-10.jpg
Antall József szobra Miskolcon
  • Ruttkay László: Jeszenszky Jessenius János és kora. 1566–1621. Szerk.: Antall József et al. Bp., 1971. Medicina.
  • Fekete Sándor: Tauffer Vilmos 1851–1934. Adatok a magyar szülészet és nőgyógyászat történetéhez. Sajtó alá rend.: Antall József, Buzinkay Géza. Bp., 1971. Medicina.
  • Képek a gyógyítás múltjából. Társszerző: Szebellédy Géza. Bp., 1973. Corvina. (Több nyelven, több kiadásban)
  • Ábránd és valóság. Tanulmányok Eötvös Józsefről. Írta: Antall József et al. Bp., 1973. Szépirodalmi.
  • Acta Congressus internationalis XXIV historiae artis medicinae. 25-31 Augusti 1974 Budapestin. Red. Antall, József et al. Budapest, 1976. SOMKL.
  • Medicina in nummis. Hungarian coins and medals related to medicine / by Lajos Huszár and Gyula Varannai. Preface by József Antall. Bp., 1977. Medicina.
  • Medicina in nummis. From the numismatic collection of the Semmelweis Museum for the history of medicine = Eine Auswahl aus der numismatischen Sammlung des Semmelweis-Museums für medizinische Geschichte. Edited, compiled and written by József Antall, Lajos Huszár. Bp., 1979. Medicina.
  • Antall József (összeáll.): Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei. Bp., 1981. Corvina. (Több nyelven is megjelent)
  • Germanus Gyula: Gondolatok Gül Baba sírjánál. Művelődéstörténeti tanulmányok. Vál., szerk. és az utószót írta: Antall József. Bp., 1984. Gondolat.
  • Az 1934. évi középiskolai reform. A törvényjavaslat előkészítése és vitája. Összeáll., szerk. és a bev. tanulmányt írta: Antall József. Bp., 1986. OPI.
  • Historia medica hungarica. Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Összeáll. és szerk.: Antall József, Birtalan Győző, Schultheisz Emil. Bp., 1988. Medicina.
  • Kosáry Domokos - Németh G. Béla (szerk.): 1848–1867. Írta: Antall József et al. Bp., 1985. MTA.
  • Mayer Ferenc Kolos: Az orvostudomány története. Szerk.: Antall József. Bp., 1988. Téka.
  • Semmelweis Ignác emlékezete. Összeáll.: Gazda István, Kapronczay Károly, Szállási Árpád. Budapest, 2001. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum - Magyar Tudománytörténeti Intézet. (Közli Antall József Semmelweis kutatásait.)
  • Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Írta: Antall József et al. Bp., 2002. M. Országgyűlés.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antall József családfája
Antall József
(Pestújhely, 1932. ápr. 8. –
Budapest, 1993. dec. 12.)
miniszterelnök
Apja:
Antall József
(Oroszi, 1896. márc. 28. –
Budapest, 1974. júl. 24.)
jogász, miniszter
Apai nagyapja:
Antall Lajos
(Oroszi, 1875. aug. 2. –
Doba-Somlóhegy, 1936. júl. 19.)
fűszerkereskedő, mészárossegéd
Apai nagyapai dédapja:
Antall Lajos
(Oroszi, 1848. ápr. 7. – 1877)
Apai nagyapai dédanyja:
Fülöp Rozália
(Kemenesszentmárton, 1853. máj. 14. – 1880)
Apai nagyanyja:
Balogh Mária
(Bársonyos, 1874. szep. 23. – 1965. jún. 14.)
Apai nagyanyai dédapja:
Balogh József
Apai nagyanyai dédanyja:
Harsányi Mária
Anyja:
Szücs Irén
(Rákospalota, 1905. máj. 16.–
Budapest, 1991.)
Anyai nagyapja:
Szücs István
(Szirák, 1867. júl. 23.–
Budapest, 1953. máj. 7.)
politikus, helyettes államtitkár
Anyai nagyapai dédapja:
Frankl Hermann
Anyai nagyapai dédanyja:
Steiner Katalin
Anyai nagyanyja:
Staudinger Jolán
(Gyón, 1877. júl. 16.–
Budapest, 1961. nov. 19.)
Anyai nagyanyai dédapja:
Staudinger Lipót
(? –1919)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Pray Flóra
(Jászberény, 1857. nov. 7–
Budapest, 1918. nov. 29.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. DR. JESZENSZKY GÉZA: Antall József, a nemzetpolitikus - Sóvidék, 2010.02.02.
  2. Jeszenszky Géza: 75 éve született Antall József – 2007. április 6.
  3. Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig. 98. old.
  4. Brüsszelben felavatták az Antall József-épületszárnyat, Index.hu, 2009-03-31

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antall József élete képekben. Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1994.
  • Nemzeti gyász (TEMIST Kft., Debrecen, 1994)
  • OSZK gyászjelentések
  • Antall József: A Pray-család magyarországi történetének összefoglaló ismertetése PDF
  • Gazda István, Kapronczay Katalin, Bodorné Sipos Ágnes: Antall József (1932–1993) történész, művelődéstörténész, muzeológus,pedagógiatörténész, orvostörténész, tudományszervező, miniszterelnök tudományos és ismeretterjesztő írásainak bibliográfiája. http://real.mtak.hu/13892/

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Németh Miklós
Magyarország miniszterelnöke
1990–1993
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Boross Péter
A Magyar Demokrata Fórum elnökei
elődje
Bíró Zoltán
Antall József

1989. okt. 21.1993. dec. 12.
(hivatalosan 1994. február 19-éig)

utódja
Für Lajos