Mikus Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikus Gyula
Született 1905. október 16.
Celldömölk
Elhunyt 1996. október 6. (90 évesen)
Keszthely
Foglalkozása
Kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
Sírhely Keszthely

Mikus Gyula (Celldömölk, 1905. október 16.Keszthely, 1996. december 6.) magyar pedagógus, festőművész.

Élete[szerkesztés]

Kisgyermekkorát születési helyén töltötte 1910-ig, székely származású édesanyjával és borbélyként működő édesapjával. Tapolcán járt elemi, majd polgári iskolába, ahol Frimmel Gyula rajztanár fedezte fel tehetségét. Kiskorától sokat rajzolt, festegetett, de családja szűkös anyagi lehetőségei miatt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola helyett be kellett érnie a biztosabb kenyérkeresetet nyújtó tanítói hivatással. Tanítóképzőt végzett Szegeden 1927-ben. Szegeden a festői mesterség elsajátításában Bocskai István és Dinnyés Ferenc volt a mestere. A tanítóképzőben szabadidejében nemcsak festett és rajzolt, hanem figurális alkotásokat is készített, sokat mintázott és faragott.

1927-ben került vissza a Balaton mellékére, Zalaszántón kapott tanítói állást. A zalai táj szépsége, a falusi környezet, a falu életének szegényes mindennapjai ihlették első alkotásait. A mindennapi tanítói munka mellett kísérletezgette ki saját stílusát, kereste egyéni művészi hangját. Az 1930-as, 1940-es évek társadalmi feszültségeit , drámáit részletgazdag, elbeszélő jellegű képekben festett meg a századelő életképi stílusában. Első nagyobb sikerét Halottasmenet című művével érte el, amellyel Halmos Izor Életkép-díjat nyert a Műcsarnok 1939-es téli tárlatán.

1941-től az 1948-as államosításig a keszthelyi polgári fiú- és leányiskolában tanított, az addiginál lényegesen kedvezőbb anyagi és szellemi körülmények között. 1943-ban született franciás könnyedségű impresszionista látásmódot tükröző vászna, a Nyár. Figyelme egyre inkább a Balatonra, a Szigligeti-öböl páratlan panorámájának megragadásra irányult. Az 1940-es évek végétől alkotásai még határozottabban a természeti látványok megörökítésére koncentrálódtak. A Fényes Adolf Teremben volt első egyéni kiállítása 1951-ben, majd számtalan hazai és külföldi tárlaton szerepelt. A balatongyöröki Bece-hegyről feltáruló kép újabb és újabb megfogalmazása szinte életfeladatává nőtt, ő maga így szólt erről évtizedek múltán: „A Balatont festettem télen, nyáron, kora tavasszal, késő ősszel. Amikor úgy tűnik, mindent tudok róla, naponta újabb arcát fordítja felém. Kapcsolatom a tóval és környékével megbonthatatlan, már csak magammal elmúló…”

Halála után a keszthelyi Szent Miklós temetőben helyezték örök nyugalomra.

Társasági tagság[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Emlékére Keszthely városa és a művész családja emlékkiállítást hozott létre 1998-ban abban a házban, amelyben Keszthelyen élt és alkotott több mint 50 évig. Az emlékház működését a város nehéz anyagi helyzetére való hivatkozással a 10 éves fennállás megünneplése helyett ideiglenesen felfüggesztette, majd 2010 novemberében más célra hasznosította.

Keszthely díszpolgára, születése 100. évfordulójára emléktáblát avattak (készítette: Lénárd Gábor) a Goldmark Károly Művelődési Központ és Szabadtéri Színház Pantheonjában.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Halottasmenet 1939
  • Mosónők 1948
  • Mályvás csendélet 1956
  • Vadvirágok 1967
  • Halásztragédia 1978

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • Halmos Izor életkép-díj (1939)
  • Festészeti Nívódíj (1953, 1969)
  • Egry József Képzőművészeti Díj (1973)
  • Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata (1975)
  • Szocialista Kultúráért (1975, 1980, 1985)
  • Keszthely Városért kitüntetés (1980)
  • Alkotói Díj, Zalaegerszeg (1991)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)

Források[szerkesztés]