Göncz Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Göncz Árpád
Goncz arpad.jpg
A harmadik magyar köztársaság 1. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1990. május 2.2000. augusztus 4.
Előd Szűrös Mátyás
(ideiglenes elnök)
Utód Mádl Ferenc

Született 1922. február 10.
Budapest
Elhunyt 2015. október 6. (93 évesen)
Budapest
Sírhely Óbudai temető
Párt FKgP (1945–49)
SZDSZ (1988–90)

Házastársa Göntér Zsuzsanna
Gyermekei Göncz Kinga
Foglalkozás író, műfordító, politikus
Iskolái

Díjak

Göncz Árpád aláírása
Göncz Árpád aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Göncz Árpád témájú médiaállományokat.

Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10.Budapest, 2015. október 6.[1]) József Attila-díjas magyar író, műfordító és politikus, a Magyar Köztársaság elnöke 1990 és 2000 között.

Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték,[2] de az 1963-as amnesztiával szabadulhatott a fogvatartásból.[3] A második világháború után és az 1956-os forradalom idején a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetsége politikusa. 1990-ben tagja lett a rendszerváltás utáni első szabadon választott Országgyűlésnek, amelynek első elnökévé választották.[4] Pozíciójából adódóan betöltötte az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, majd augusztusban a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé választották, mely tisztségét 2000-ig viselte.

Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.

– Részlet Göncz Árpád parlamenti felszólalásából, 1990. augusztus 3.[5]

Életrajza[szerkesztés]

Gyermekkora és tanulmányai[szerkesztés]

Göncz Árpád 1937-ben a Bors, ma Hajnóczy József utca 3. előtt

Göncz Lajos római katolikus vallású posta- és távirdafőtiszt és az unitárius vallású Haimann Ilona gyermekeként született Budapesten, 1922. február 10-én. Gyermekkorában Budán, a Bors utcában lakott nagyszüleivel. Az Új Iskolába járt elemibe, majd 1932-ben beiratkozott a Werbőczy Gimnáziumba, ahol jelesre érettségizett. Fiatalon tagja volt a cserkészmozgalomnak.[6][7] 1939-től az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok, ezzel egyidejűleg a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1944-ben szerezte meg diplomáját. A Teleki Pál Munkaközösségnek is tagja volt. Mivel egyetemi felmentéssel rendelkezett, így csak a második világháború végén kapott behívót. A 25. hegyivadász pótzászlóaljhoz vonult be Bélapátfalvára, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie.

Politikai pályafutásának kezdete[szerkesztés]

Göncz Árpád igazolványképe 1943-44 körül

1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője volt.

A Teleki Pál Munkaközösség ajánlására 1945 februárjától Kovács Béla a Kisgazdapárt főtitkárának személyi titkára 1947. február 25. napjáig, tehát a főtitkár szovjet hatóságok által történt elhurcolásáig. Ezt követően a parlament feloszlatásáig a Kisgazdapárt képviselőcsoportjának parlamenti titkára.[8]

1948 után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.

Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül.

1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.

Ezután a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója volt, majd a Talajjavító Vállalathoz került. Megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó egyetemi évet, de kizárták. 1965-től kezdve szabadfoglalkozású író, műfordító volt.

A rendszerváltástól haláláig[szerkesztés]

Göncz Árpád és Solt Ottilia

1988. május 1-én 200-an gyűltek össze a budapesti Hági sörözőben a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alapítói,[9] melynek tagja lett, majd később a Szabad Demokraták Szövetségének is alapító tagja lett. 1988-tól az SZDSZ ügyvivője, majd 1989-től az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd alelnöke. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának elnöke. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, május 2-ától augusztus 3-áig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette.

Göncz Árpád átadja dr. Dömök Istvánnak a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 1995

1990. október 26-án a Taxisblokád napjaiban, köztársasági elnökként beszédet mondott a televízióban, a benzináremelés felfüggesztését javasolta a kormánynak, és ennek függvényében kérte a taxisokat a blokád abbahagyására.[10]

Ezt követően a Országgyűlés tavaszi ülésszakán köztársasági elnökként a parlament elé terjesztette a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot. A törvénynek aktualitást adó taxisblokádnak országosan több százezer résztvevője volt, akik a hatályos törvények alapján bűncselekményeket követtek el, mivel a tüntetést nem jelentették be 72 órával annak kezdete előtt, illetve közérdekű üzem működését bénították meg. A közkegyelemről szóló törvény megalkotásával az állam lemondott a felelősségre vonásról.

1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-ig töltötte be. „Hűséges lokálpatriótaként” 1993-ban Óbuda-Békásmegyer díszpolgára lett, 1995-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozatát. 1997-ben a Francia Becsületrend lovagja lett. Tíz éves elnöki periódusa alatt végig kimagaslóan vezette a politikai népszerűségi listákat.[11] Visszavonulása után 2000-ben Budapest díszpolgárává avatták. Ugyanebben az évben Százhalombatta díszpolgára lett. 2002-ben megkapta a Nagy Imre-érdemrendet, 2009-ben pedig a Húszéves a Köztársaság Díjat.[12] Több egyetem díszdoktora. 90. születésnapján több százan köszöntötték háza előtt, az Open Society archívuma konferenciát rendezett életéről és munkásságáról. Ugyanebben az évben jelent meg az első hivatalos életrajz is Göncz Árpádról, méghozzá egy dél-koreai szerző, Kim Deszun tollából. Az előszót a könyvhöz Václav Havel, Göncz régi barátja, volt cseh köztársasági elnök írta.

2012 novemberében Göncz Árpád négy gyermeke alapítványt hozott létre életének és munkásságának bemutatására, az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására, valamint művei és róla szóló művek megjelentetésének elősegítésére.[13]

1992-es füttykoncert a Kossuth téren[szerkesztés]

Nyilvános gyűléseken többször kifütyülték. Ezek közül a legismertebb az 1992. október 23-i füttykoncert a Kossuth téren,[14] amikor a mikrofonhoz lépve nem tudta elkezdeni ünnepi beszédét és miután percekkel később sem csendesült a bekiabálás és füttyögés, végül le is tett róla.[15] Később az Országgyűlés alkotmányügyi bizottság zárt ülésen vizsgálatot folytatott arról, hogy a rendőrség 1992. október 23-án asszisztált-e a skinheadek gyülekezéséhez, felvonulásához és a Kossuth téri, Göncz Árpád köztársasági elnök kifütyülését eredményező provokációjához.[16] Az akkori parlamenti ellenzék (MSZP, SZDSZ, Fidesz, Orbán Viktor külön is[17]) azt állította, a fütyülők bőrfejűek voltak és fasiszta jelszavakat kiabáltak, míg a kormánypárt tagjai (például Boross Péter belügyminiszter) azt vetették szemére Göncz Árpádnak – állítva, hogy a fütyülők közt lévő bőrfejűek száma elenyésző volt[18] –, hogy a kritikát az elnök „kisszerű politikai csatározásokba való belebonyolódása miatt” kapta,[19] például ellentétbe került 56-os szervezetekkel, akiket az ünnepségen nem engedtek szóhoz jutni, nem írta alá az igazságtételről szóló törvényt, és nehezményezték, hogy Göncz ellenállt Antall azon kérésének, hogy leváltsa a szerinte egyoldalúan baloldali irányt vett média elnökeit. A kifütyülésről szóló MTV-felvétel kapcsán a Magyar Televízió Bánó András vezette Egyenleg című műsora is belekeveredett a botrányba, mivel többen (például az akkor az MTV híradójánál dolgozó Császár Attila) azt állították: az ünnepségről készült felvételt manipulatív módon megvágták (azaz az általuk mutatott skinheadek már nem is voltak a téren, amikor Göncz Árpád a színpadra lépett), hogy az a baloldal véleményét támassza alá.[20][21] A felvétel manipuláltságáról a Sony cég laboratóriumában vizsgálatot folytattak, egyértelmű eredmény nélkül. A Legfelsőbb Bíróság kimondta: az Egyenleg valósághűen számolt be az 1992. október 23-án a Kossuth téren történtekről.[22]

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Göncz Árpád dedikál a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban

Nevéhez fűződik J. R. R. Tolkien Magyarországon 1981-ben kiadott A Gyűrűk Ura című könyve fordításának befejezése (melynek első 11 fejezetét Réz Ádám fordította). Szintén ő a fordítója Malcolm Lowry A vulkán alatt, Colleen McCullough Tövismadarak, Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia, Agatha Christie N vagy M, Mary Shelley Frankenstein vagy a modern Prométheusz, William Makepeace Thackeray Pendennis története, Andrew Lang Maflázia című művének, továbbá William Golding (például A torony, A piramis, Beavatás), John Updike (például a Nyúlketrec, Nyúlháj, A kentaur, A farm, Eastwicki boszorkányok), Thomas Wolfe (Az időről és a folyóról), William Faulkner (Sartoris, Példabeszéd, Fiam, Absolon!, A hang és a téboly), Ernest Hemingway (Vándorünnep, A folyón át a fák közé, Szigetek az Áramlatban), William Styron (Feküdj le sötétben, Nat Turner vallomásai) regényeinek, valamint Peter Shaffer Equus című drámájának. Részt vett az 1980 októberében elkészült, a magyar szamizdat irodalom egyik meghatározó dokumentuma, a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságában. 1988-tól a Holmi című irodalmi, kulturális és kritikai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt.[23] 1994 óta a Magyar PEN Club tiszteletbeli elnöke. 1983-ban József Attila-díjat kapott. 2002 óta a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke.

Regények és elbeszélések[szerkesztés]

  • Sarusok (Magvető, 1974; Ulpius-ház, 2003)
  • Találkozások (Magvető, 1980; Ulpius-ház, 2001)
  • Hazaérkezés (Pátria könyvek, 1991)
  • Gyaluforgács: esszék, jegyzetek, interjúk (Pesti Szalon, 1992)
  • Az örökség (öt elbeszélés) (Polis, Kriterion, 1993
  • Kő a kövön: válogatott írások (Pesti Szalon, 1996)
  • Sodrásban: egy politikus-író töprengései (Ulpius-ház, 2004)

Színművek[szerkesztés]

  • Magyar Médeia (monodráma, Magvető, 1976)
  • Rácsok (Magvető, 1979)
  • Mérleg; Pesszimista komédia; Perszephoné; Sarusok (6 dráma) (Magvető, 1990)
  • Kristályrács (6 dráma) (Ulpius-ház, 2005)

Családja[szerkesztés]

Édesanyja dél-erdélyi származású, a Hunyad megyei Tustyán született, s teljesen árva volt, ami egész életére rányomta a bélyegét. A mamája székelyszombatos volt, az édesapja pedig zsidó. Egy szociáldemokrata beállítottságú, rendkívül művelt nagypolgári famíliában nevelkedett, ahol a családfő fanagykereskedő, utána textilgyáros volt, képgyűjteménnyel, idegen nyelvek ismeretével.[24] Édesapja Göncz Lajos, édesanyja Haimann Ilona.[25][26] Özvegye, Göntér Mária Zsuzsanna több jótékonysági szervezet, alapítvány kurátora. Négy gyermekük született: Göncz Kinga, a második Gyurcsány-kormány külügyminisztere és az Európai Parlament volt tagja, 1947-ben, Benedek 1951-ben, Annamária 1954-ben, Dániel 1956-ban. Hat unokája és három dédunokája van.

Búcsúztatása[szerkesztés]

A 2015. október 6-án elhunyt Göncz Árpád volt köztársasági elnököt november 6-án helyezték végső nyugalomra az Óbudai temetőben. A 15 órakor kezdődő gyászszertartáson – végakaratának megfelelően – Koncz Zsuzsa és Bródy János Ha én rózsa volnék című dalal, majd egykori '56-os rabtársa, Mécs Imre, valamint Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát búcsúztatta. Göncz Árpád temetését a Duna TV közvetítette.[27]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meghalt Göncz Árpád. Index.hu, 2015. október 6. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
  2. Ítélet Bibó István és társai perében, beszelo.c3.hu
  3. Méray Tibor: A párizsi vártán - Nem teljes az amnesztia, dia.pool.pim.hu
  4. Göncz Árpádot jelölik az országgyűlés elnökének és ideiglenes köztársasági elnöknek, nava.hu
  5. Az Országgyűlés ünnepi ülése 1990. augusztus 3-án, parlament.hu
  6. Borbás Barna: Lelet: a fiatal Göncz Árpád írása 1938-ból, az első bécsi döntés korából (magyar nyelven). Heti Válasz, 2015. október 7. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  7. Lengyel Tibor: Göncz Árpád, a nép első szolgája 25 éve lett elnök (magyar nyelven). Origo, 2015. augusztus 3. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  8. Göncz Árpád: Az eszmék felezési ideje. Hegedűs B. András interjú Göncz Árpáddal, 1985. február 14. Az 1956-os Magyar forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, 2004
  9. Szabad Kezdeményezések Hálózat, beszelo.c3.hu
  10. Taxisblokád: négy őrült nap krónikája, mult-kor.hu
  11. Ennyire népszerű politikusunk azóta sem volt - hvg.hu
  12. Húszéves a Köztársaság-díj Göncznek, Fergének, Kornainak és másoknak - Népszabadság Online
  13. A Göncz Árpád Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. október 21.)
  14. Híradó az 1992. október 23-i eseményekről., youtube.com
  15. Esti Egyenleg 1992.10.23 (részlet), riport Göncz Árpád kifütyüléséről, Esti Egyenleg, Magyar Televízió, 1992. október 23.
  16. A Legfőbb Ügyészség titkosított jelentése: "Igazmondási kötelezettség nem terheli", m.magyarnarancs.hu
  17. Orbán Viktor az Országgyűlés 1992. október 26-i ülésén
  18. Boross Péter: „Göncz Árpád tevékenységét az ’56-osok többsége már akkor kritikával szemlélte. Tévesen még a Magyarok Krónikájában is az szerepel, hogy skinheadek fütyülték ki. Ez nem volt igaz.” (Idézet)
  19. Az Országgyűlés 1992. október 26.-i ülésének jegyzőkönyve
  20. Médiaháború 1989–2010, nol.hu
  21. Eörsi Mátyás (SZDSZ) interpellációja A manipuláció abban állt volna, hogy az Egyenleg felvételén bemutatott ordító bőrfejű nem lehetett Göncz Árpád beszéde alatt a Kossuth téren, mert már előtte elvitték a rendőrök.
  22. Bánó András pert nyert Pálfy G. ellen, origo.hu
  23. Holmi 1989-2014 , apps.arcanum.hu
  24. Göncz Árpád: Az eszmék felezési ideje. Hegedűs B. András interjú Göncz Árpáddal 1985 február 14. Az 1956-os Magyar forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány. 2004. 2. oldal
  25. Göncz Árpád: Köszönöm, Magyarország! Magyar Hírlap, 2000. augusztus 3.
  26. A szülők házasságot kötöttek 1920. július 24-én Budapesten, a házasságkötés bejegyezve a Budapest I. ker. polgári házassági akv. 512/1920. folyószáma alatt. Házasságuk a budapesti kir. tvszék 36.P.43.396/1926 számú ítélete alapján 1926-ban felbontatott.[1]
  27. MTI. „November 6-án helyezik végső nyugalomra Göncz Árpádot”, metropol.hu, 2015. október 13. (Hozzáférés ideje: 2015. október 15.) (magyar nyelvű) 
  28. 'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai. MEDIAWAVE Alapítvány. (Hozzáférés: 2016. március 17.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Elődje:
Szűrös Mátyás
A (III.) Magyar Köztársaság elnöke
19902000
A III. Magyar Népköztársaság címere (1990–)
Utódja:
Mádl Ferenc
Elődje:
Szűrös Mátyás
A magyar Országgyűlés elnöke
1990. május 2. – 1990. augusztus 3.
Utódja:
Szabad György