Boross Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boross Péter
Kiss Péter temetésén 2014-ben
Kiss Péter temetésén 2014-ben
Született 1928. augusztus 27. (93 éves)
Nagybajom
Állampolgársága magyar
Házastársa Papp Ilona
Gyermekei Péter, Ildikó, Gábor
SzüleiBoross György
Horváth Lujza
Foglalkozása jogász, vendéglátóipari vezető, politikus
Tisztség miniszterelnök, országgyűlési képviselő
Iskolái Somssich Pál Gimnázium
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései Magyar Érdemrend nagykeresztje (1998)
A harmadik magyar köztársaság
2. miniszterelnöke
Hivatali idő
1993. december 12. 1994. július 15.
Köztársasági elnök Göncz Árpád
Előd Antall József
Utód Horn Gyula
A harmadik magyar köztársaság
belügyminisztere
Hivatali idő
1990. december 21. 1993. december 21.
Miniszterelnök Antall József
Előd Horváth Balázs
Utód Kónya Imre
A harmadik magyar köztársaság
polgári titkosszolgálatait felügyelő tárca nélküli minisztere
Hivatali idő
1990. július 19. 1990. december 21.
Miniszterelnök Antall József
Utód Gálszécsy András
Politikai pályafutása
Párt Magyar Demokrata Fórum (1992–2010)
Választókerület Pest megyei lista

A Wikimédia Commons tartalmaz Boross Péter témájú médiaállományokat.

Boross Péter (Nagybajom, 1928. augusztus 27. –)[1] magyar jogász, politikus, az MDF tagja volt, 1993 decembere és 1994 júliusa között Magyarország miniszterelnöke. Elődje, Antall József halála után vette át a tisztséget, ám sokáig nem gyakorolhatta, mivel az 1994-es választásokon utódja, a Horn Gyula vezette MSZP nagy vereséget mért rá és pártjára. Miniszterelnöksége előtt az Antall-kormányban a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszterként és belügyminiszterként is dolgozott. 1994 és 1998 között, valamint 2006 és 2009 között országgyűlési képviselő.

Családja  [szerkesztés]

Felmenői apai ágon generációkon keresztül erdészek voltak. Édesapja, Boross György (1896–1993) erdőmérnöki oklevelet szerzett, 1915 és 1918 között az első világháborúban harcolt, megsebesült, magas kitüntetéseket nyert el, s az első világháború után a Vitézi Rend tagja lett. 1945 után internálták, majd rendőri felügyelet alá vonták. Édesanyja, Horváth Lujza (1905–1993) a kihalt Perneszy-család egyik távoli ágából, egy kisbirtokos gazdálkodó családból származott. Felesége, Papp Ilona, akivel 1952-ben lépett házasságra, bíróként dolgozott, 2010. július 31-én elhunyt. Házasságukból két fiú- és egy lánygyermekük született, de az elsőszülött fiúgyermekük kilenc hónapos korában elhunyt.

Ifjúsága[szerkesztés]

Nagyon szerette a magyar irodalmat és színházat, különösen Márai Sándor munkáit. Borossnak van egy öccse, László (1932-), aki tanárként tevékenykedik. A Boross-gyerekek Újvárfalván nevelkedtek, ahol gazdag mostohaanyjuk élt. Hatosztályos általános iskolát végeztek Újvárfalván. Boross 1938-ban a kőszegi Hunyadi Mátyás Honvéd Gimnáziumban kezdte el katonai középiskolai tanulmányait, majd 1942-től a pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Hastest Kadétiskola hallgatója lett. A második világháború záró szakaszában a szovjet megszállás következtében az egész kadétiskola Sopronba költözött 1944 végén. Innen Borosst a németországi Butzbachba áthelyezték, de sikeresen megszökött és disszidált a német hadseregből. Bécsen keresztül tért vissza Magyarországra. Végül a második világháború miatt egy év kieséssel 1947-ben a kaposvári Somssich Pál Gimnáziumban érettségizett.  

1951-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, ahol Moór Gyula professzor oktatta. Jogi tanulmányainak befejezése után ügyvéd akart lenni, ám a sztálinista korszakban a szakma hírneve és fizetése csökkent, így a Fővárosi Tanácsban kezdett dolgozni. Nezvál Ferenc vezetésével a Pénzügyminisztérium előadója volt.

Az 1956-os magyar forradalom idején a Budapesti Forradalmi Bizottság és az Értelmiségi Forradalmi Tanács tagjává választották. Ennek eredményeként 1957 januárjában, a forradalom leverése után kirúgták. Ezt követően szakképzetlen munkásként dolgozott egy játékgyárban. Végül 1957 júliusában letartóztatták a forradalom alatt játszott szerepéért. Kihallgatása után egy kistarcsai internálótáborba szállították. Elég hamar, rövid idő alatt szabadon engedték és 1959-ig őt és családját rendőri felügyelet alá helyezték.

Vállalkozói karrier[szerkesztés]

1957 októberében kezdte el vendéglátóipari pályafutását, mint üzletfelügyelő. 1956-os múltja miatt azonban kirúgták, majd csaposként dolgozott a Fővárosi Állat- és Növénykert Szikla Éttermében. Néhány hónappal később a Széchenyi gyógyfürdő büféjébe költözött. 1958 szeptemberében egy kőbányai (Budapest X. kerület) étteremben lett igazgatóhelyettes. 1961-ben lett menedzser, pénzügyi felételei addigra stabilizálódtak. 1962-ben a helyi Vendéglátóipari Vállalatnál is csoportvezető lett az árukereskedelemben. Ebben a minőségben részt vett a magyar vendéglátóipar és idegenforgalom felsőfokú szakemberképzésének megszervezésében.

A Kádár-rendszer legismertebb szakácsa, Venesz József közbenjárására Borosst 1965-ben a Dél-pesti Vendéglátópari Vállalat igazgatóhelyettesévé léptették elő. Ez idő alatt a cégnek kétszáz vendéglátó egysége volt. Az 1968-ban elindított új gazdasági mechanizmus piaci kapcsolatokat teremtett a cégek között. 1971. december 21-én Boross lett a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. 1989. február 1-én nyugdíjba vonult.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Az Antall-kormányban[szerkesztés]

Antall Józseffel már az 1950-es évek óta hosszú barátság fűzte össze őket. Miután az 1990-es országgyűlési választásokon a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megverte a liberális Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ) és kormányt alakított, Antall miniszterelnök felkérte Borosst, hogy legyen a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. 1990. május 30-án nevezték ki erre a tisztségre. Alig két hónappal államtitkári kinevezése után július 19-én a politikai titkosszolgálatok tárca nélküli minisztere lett. Ezen poszton felügyelte a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és az Információs Hivatal (IH) belső biztonsági hírszerző ügynökségeinek működését.[2] Első feladatai közé tartozott a kommunista titkosszolgálati vezetők eltávolítása. A Boross vezette titkosszolgálat nem hozta nyilvánosságra a huszonhat feltételezett III/III-as kémelhárító tiszt listáját, amely a Belügyminisztérium részlege volt 1989 előtt. Németh Miklós volt miniszterelnök szerint utódjának, Antall Józsefnek adta át a listát. Boross azonban azzal érvelt, hogy ez egy nem hivatalos dokumentum, sok pontatlansággal és improvizációval.

Miután a kormányellenes taxisblokád hibás kezelése nyomán Horváth Balázs lemondott, 1990. december 21-én Borosst nevezték ki belügyminiszterré. Így Boross lett Antall első helyettese és a jobboldali konzervatív kabinet második legmagasabb rangú tagja. Egy későbbi interjúban azt mondta, hogy példaképeként tekinti Keresztes-Fischer Ferencet, a Horthy-korszak belügyminiszterét, aki mind a szélsőjobboldali, mind a szélsőbaloldali mozgalmak ellen lépett fel. Boross belügyminiszterként átszervezte a rendőrségi szervezetek struktúráját, menesztette Szabó Győző országos rendőr-főkapitányt, utódjául a viszonylag fiatal Pintér Sándort nevezte ki 1991-ben, akit korábban budapesti rendőr-főkapitánnyá tett. Minisztériuma önkormányzati törvényt dolgozott ki, Boross a kiterjedtebb decentralizáció híve volt, de pártja többsége elutasította módosító javaslatát. Amikor 1992. október 23-án a tüntetők szidalmazták és kifütyülték az SZDSZ-es Göncz Árpád köztársasági elnököt, Borosst és a kormányt az ellenzék szándékos szabotázzsal vádolta meg, ám ezt mindvégig tagadta. Egy 2014-es jelentés szerint lehetséges, hogy Antall és Boross tudott egy esetleges provokációról, de nem akarták megakadályozni.[3]

1992. augusztus 17-ig pártonkívüli politikus volt, amikor hivatalosan is belépett az MDF-be. Tagja lett a párt Budapest II. kerületi tagozatának. 1993 elejére az MDF országos választmányának tagjává választották és a párt egyik alelnöke is lett. Antall súlyos betegeskedése alatt – aki non-Hodgkin-limfómában szenvedett – Boross 1993. október 6-tól november 5-ig valamint november 20-tól december 12-ig, majd Antall halálával ideglenesen ő látta el a miniszterelnöki teendőket. Boross javaslatára Antallt egy nappal a halála előtt, december 11-én Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki.   

Miniszterelnök[szerkesztés]

Közvetlenül Antall József halála után, 1993. december 12-én Boross lett Magyarország ügyvezető miniszterelnöke. Másnap összeült a Magyar Demokrata Fórum országos választmánya és frakciója, ahol három jelölt, Boross Péter, Szabó Iván és Für Lajos indult a miniszterelnöki posztért. Az első fordulóban Boross 89 szavazatot kapott és az első helyen végzett, Szabó 79, míg Für 62 szavazatot kapott. A második fordulóban Boross kétharmados támogatottságot szerzett Szabó ellen, így a párt jelöltje lett. Az Országgyűlés 1993. december 21-én 201 igen, 152 nem és 5 tartózkodással választotta meg Borosst miniszterelnöknek. Kónya Imre frakcióvezető követte a belügyminiszteri poszton, de ettől eltekintve a kormány személyi összetétele nem változott, ezért az újságírói és tudományos munkák gyakran AntallBoross kabinetnek nevezik az 1990 és 1994 között hivatalban lévő MDF kormányt.  

1994 januárjában Boross a prágai csúcstalálkozón találkozott a közép-európai posztkommunista országok vezetőivel, ahol Magyarország a NATO-békepartnerséghez való csatlakozásáról tárgyaltak. Az Egyesült Államok kifejezte szándékát a NATO katonai szövetségének bővítésére. Az 1994-es választások előtt Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök Budapestre látogatott, hogy megvitassa az adósságrendezés kérdését. Boross arra is kérte Csernomirgyint, hogy beszéljen Slobodan Milošević jugoszláv elnökkel a délszláv háború kapcsán a szerbiai magyarok érdekében. 1994 februárjában Boross Franciaországba látogatott, ahol tárgyalt François Mitterrand elnökkel és Édouard Balladur miniszterelnökkel. 1994 márciusában Bonnban meglátogatta Helmut Kohl német kancellárt.

Az 1994-es országgyűlési választáson az MDF hatalmas vereséget szenvedett el az MSZP-től, melynek elnöke, Horn Gyula követte Borosst a miniszterelnöki poszton 1994 júliusában. Az MSZP koalícióra lépett a második helyezettel, az SZDSZ-el, így kétharmados többséget szereztek. A gyenge gazdasági teljesítmény, illetve a látszólagos hozzá nem értés egyaránt hozzájárultak a kormánypárt, az MDF bukásához.

Miniszterelnöksége után[szerkesztés]

Boross Péter 2006-ban

Az 1994-es választáson az MDF súlyos vereséget szenvedett, a 165 mandátumból csak 38-at tudott megtartani. Borosst pártja budapesti listájáról országgyűlési képviselővé választották. 1994. június 28-án kinevezték a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökévé. December 27-én a közszervezetek pénzügyi támogatásával foglalkozó bizottság alelnöke is lett és ezt a tisztséget 1995. december 11-ig töltötte be.

Az 1996-os pártelnök-választási kampányában Boross támogatta a jelöltként induló Lezsák Sándort, aki elfogadható volt a párt elitje és a korábbi kormánytagok számára. 1995 végén Boross azért mondott le az MDF alelnöki posztjáról, mert nem értett egyet a Für Lajos pártelnök vezette pártvezetés politikájával. 1996 márciusában Lezsákot választották meg az MDF elnökévé, ennek eredményeként az ellene levő Szabó Iván vezetésével az Antall-korszak legtöbb kormányalakítója, köztük 15 képviselő kilépett a pártból és megalapította a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP). Boross ezt követően lemondott a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki posztjáról, de az MDF tagja maradt. 1994 áprilisa és 1998 júniusa között a parlamenti ciklus végéig az Alkotmányelőkészítő Bizottságban és a Gazdasági Bizottságban dolgozott. Az 1998-as országgyűlési választáson veszítette el parlamenti mandátumát.

Boross az MDF 12. kongresszusán, 2008 szeptemberében

Boross Orbán Viktor miniszterelnök politikai tanácsadója lett, akinek pártja, a Fidesz nyerte az 1998-as választásokat és az MDF koalíciós partnerként bekerült a kormányba. Azóta Borosst sokáig Dávid Ibolya igazságügyi miniszter támogatójának tartották, aki 1999 januárjában Lezsák Sándort leváltva vette át az MDF vezetését. Boross ekkor már nem indult újra a párt alelnöki posztjáért. Az Orbánnal való kapcsolata 2001 elejére vált konfliktussá. Bírálta az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját és kétévente szóló költségvetését is. 2003-ban kilépett az MDF országos elnökségéből. 2006-ban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökévé választották.

A 2006-os választásokon pártja Pest megyei listájáról országgyűlési képviselővé választották. Boross a választás második fordulója előtt azzal érvelt, hogy a baloldali-liberális MSZP–SZDSZ kormánykoalíció előnye verhetetlen, ezért számos kritikát kapott a jobboldaltól. A választást követően tagja lett a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. A következő években az MDF Dávid Ibolya vezetésével fokozatosan áttért a baloldalra. Boross határozottan ellenezte, hogy a szocialista Bokros Lajos volt minisztert jelöljék az MDF pártlistájának élére a 2009-es európai parlamenti választáson.[4] Ennek eredményeként 2009. január 31-én lemondott parlamenti mandátumáról. Mivel a konzervatív párt baloldal felé tolódott, ami több prominens párttag kizárását eredményezte, Boross 2009. június 13-én úgy döntött, hogy megszakítja minden kapcsolatát a pártvezetéssel.[5] Végül 2010. január 25-én kilépett a pártból.[6]

Későbbi évei[szerkesztés]

Boross (jobbról a harmadik) magyar miniszterelnökökkel Horn Gyula temetésén, 2013-ban

2010. június 6-án, miután a választásokon a Fidesz kétharmados többséget szerzett, tagja lett annak a testületnek, amely tanácsokkal látta el Orbán Viktor miniszterelnököt az új magyar alkotmány fogalmi alapjairól.[7] Boross ebben a minőségben kijelentette, hogy királyság formájában új alkotmányos kormányt tud elképzelni. Azt is mondta, hogy az új alkotmány útján szélesebb körű felhatalmazást és erősebb politikai hatalmat kell a miniszterelnök kezébe adni.  

2010 szeptemberében ellentmondásos interjút adott a Heti Válasz című hetilapnak, amikor azt mondta, a kormánynak be kellene vezetnie az úgynevezett gyermektelenségi adót, mert szerinte a nemzés nem csak magánügy, hanem nemzeti ügy is. Több feminista csoport is tiltakozott és bírálta kijelentését.

2015 augusztusában az európai migrációs válságra reflektálva azt állította, hogy a Magyarországra irányuló tömeges bevándorlás „faji és etnikai kérdés”. Együttérzését fejezte ki a magyar határzár felállításával kapcsolatban is.[8] Októberben egy interjúban hozzátette, hogy „ízléstelen ostobaság” összehasonlítani a jelenlegi helyzetet az 1956-os felkelés utáni magyar menekültekkel. Azt mondta, hogy a jelenlegi migránsok „különböző fiziognómiai szempontból különböző kontinensekről származnak”.[9] A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) vizsgálatot indított Boross ellen. Az NMHH nem tartotta kizártnak Boross megjegyzéseit, így a volt miniszterelnökkel szemben 2016 februárjában jogsértés hiányában megszüntette a hatósági eljárást.[10]

Boross beszédet mondott az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából. Ezt jelentette ki: „az 1956-os forradalom a huszadik század csodája és az amerikai imperialisták megakarják sérteni szent napunkat”.[11]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Kötetei[szerkesztés]

  • Boross. Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig; riporter Sereg András; Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Bp., 2007
  • Boross 90. "Sorsomat gubancos fonállal szőtték"; riporter Sereg András; Veritas Történetkutató Intézet–Magyar Napló, Bp., 2018
  • Koltay Gábor: Mr. Nyugodt Erő. Boross Péter egykori miniszterelnökkel beszélget Koltay Gábor; Sacrafilm–Püski, Bp., 2019

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Europa Publications: The International Who's Who 2004. 2003. ISBN 978-1-85743-217-6 Hozzáférés: 2021. júl. 20.  
  2. Dr. Boross Péter. www.parlament.hu. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  3. Göncz Árpád kifütyülése: közzétették az NBH jelentését - belfold.ma.hu. www.ma.hu. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  4. Boross Péter: Dávid Ibolya hibázott (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  5. Zrt, HVG Kiadó: Boross Péter szakított a Dávid vezette MDF-fel (magyar nyelven). hvg.hu, 2009. június 18. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  6. Origo: Boross Péter kilép az MDF-ből (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  7. Megtartotta első ülését az új alkotmányon dolgozó bizottság (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  8. Gergely, Tóth: Boross Péter szerint a menekültekkel az a baj, hogy más a bőrük színe (magyar nyelven). index.hu, 2015. augusztus 19. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  9. Szabolcs, Dull: Boross Péter most más arculatú népeknek nevezi a menekülteket (magyar nyelven). index.hu, 2015. október 22. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  10. András, Dezső: Médiatanács: nem volt kirekesztő a Boross-interjú (magyar nyelven). index.hu, 2016. február 11. (Hozzáférés: 2021. július 20.)
  11. Márk, Herczeg: Boross Péter az október 23-i beszédében arról beszélt, hogy be kellene mutatni az amerikai imperialisták gaztetteit (magyar nyelven). 444, 2016. október 23. (Hozzáférés: 2021. július 20.)

Források[szerkesztés]

  • Marinovich, Endre. A kamikáze kormány második miniszterelnöke. Boross Péter 216 napja (hu nyelven). Éghajlat Könyvkiadó (2007). ISBN 978-963-8729-82-8 
  • Sereg, András. Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig (hu nyelven). Magyar Hivatalos Közlönykiadó (2007). ISBN 978-963-9722-28-6 

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Boross Péter témában.
Commons:Category:Péter Boross
A Wikimédia Commons tartalmaz Boross Péter témájú médiaállományokat.
Elődje:
Antall József
Magyarország miniszterelnöke
1993–1994
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Horn Gyula