Boross Péter
| Boross Péter | |
 |
|
| Boross Péter Kiss Péter temetésén 2014-ben | |
| A harmadik magyar köztársaság 2. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1993. december 12. – 1994. július 15. |
|
| Elnök | Göncz Árpád |
| Előd | Antall József |
| Utód | Horn Gyula |
|
|
|
| Született | 1928. augusztus 27. (88 éves) Nagybajom |
| Párt | MDF (1992–2010) |
| Választókerület | Pest megyei lista |
|
|
|
| Házastársa | Papp Ilona |
| Foglalkozás | jogász, vendéglátóipari vezető, politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boross Péter témájú médiaállományokat.
|
|
Boross Péter (Nagybajom, 1928. augusztus 27. – ) magyar politikus, 1993 és 1994 között Magyarország miniszterelnöke.
Tartalomjegyzék
Tanulmányai[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait Kaposváron, a Somssich Pál Gimnáziumban (ma: Táncsics Mihály Gimnázium) folytatta, és a második világháború miatt egy év késéssel, 1947-ben érettségizett. Ekkor vették fel a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol már annak jogutódjában végzett 1951-ben.
Vendéglátóipari pályafutása[szerkesztés]
A Fővárosi Tanács tisztviselője lett 1951 és 1957 között. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Budapesti Forradalmi Bizottság és az értelmiség forradalmi tanácsának tagja. 1957-ben a forradalmi tevékenységei miatt letartóztatták, majd internálták. 1959-ig rendőri felügyelet alatt állt. Ebben az időszakban hosszú ideig egzisztenciális gondokkal küzdött: volt segédmunkás, képügynök, protekcióval vendéglátó-ipari ellenőr és csapos. Ezután közreműködött a magyar vendéglátóipar és idegenforgalom felsőfokú szakemberképzésének megszervezésében. Ennek köszönhetően vállalta el 1965-ben a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesi pozícióját, majd ezt követően 1971. december 21-én kinevezték a vállalat igazgatójává.[1] Innen vonult nyugdíjba 1989. február 1-jén.[2]
Politikai pályafutása[szerkesztés]
1956-os tevékenysége után csak a rendszerváltáskor vált újra politikailag aktívvá. Antall József kormányában először a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt (1990. május és július között), majd a Magyar Köztársaság Információs Hivatala és Nemzetbiztonsági Hivatala vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter (röviden „titokminiszter”), egészen 1990 decemberéig, amikor a lemondott Horváth Balázs helyét vette át a Belügyminisztériumban és így Antall József helyettese lett.
Csak 1992-ben lépett be a Magyar Demokrata Fórumba (MDF). 1993-ban beválasztották a párt országos elnökségébe, a párt alelnöke lett 1995-ig. Antall József 1993. december 12-én bekövetkezett halála után ügyvezető miniszterelnök lett, 1993. december 21-én pedig az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, mely posztot az MDF 1994-es választási vereségéig viselt. Ezen a választáson az MDF budapesti területi listáján szerzett mandátumot. Képviselősége alatt az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke volt. 1996-ban újra az MDF alelnöke lett, az MDF-frakció szakadásakor az anyapártban maradt, de lemondott a bizottsági elnöki posztjáról. 1998-ban nem jutott be az Országgyűlésbe. 1999-ben nem indult újra a párt alelnöki posztjáért, az országos elnökségből 2003-ban vált ki. A 2006-os országgyűlési választáson pártja Pest megyei területi listáját vezette és újból bejutott az Országgyűlésbe. Mandátumáról 2009. február 1-jei hatállyal lemondott. Ugyanebben az évben levélben jelezte a Dávid Ibolya-féle pártvezetésnek, hogy szakít velük. 2010 januárjában kilépett a pártból.[3]
.jpg)
.JPG)
2010. június 6-tól 2013-ig az Orbán Viktor miniszterelnök mellett működő, és az új alkotmány koncepcióját kidolgozó testület tagja volt.[4]
Egyéb tevékenysége[szerkesztés]
Politikai szerepvállalása mellett publicisztikákat ír és egy ideig a közszolgálati televízió Nap-Kelte című műsorában Horn Gyulával váltakozva vasárnaponként adott interjút Lakat T. Károlynak. 1998 és 2002 között Orbán Viktor tanácsadója volt. 2006-ban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke lett.
Családja[szerkesztés]
Felmenői apai ágon generációkon keresztül erdészek voltak. Édesapja, Boross György (1896–1993) erdőmérnöki oklevelet szerzett, 1915 és 1918 között az első világháborúban harcolt, megsebesült, magas kitüntetéseket nyert el, s az első világháború után vitézi címet kapott. 1945 után internálták, majd rendőri felügyelet alá vonták. Édesanyja, Horváth Lujza (1905–1993) kisbirtokos gazdálkodó család sarja volt. Felesége, Papp Ilona, akivel 1952-ben lépett házasságra,[5] bíróként dolgozott, 2010. július 31-én elhunyt.[6] Házasságukból két fiú- és egy lánygyermekük született, de az elsőszülött fiúgyermekük kilenc hónapos korában elhunyt.[7]
Díjak, kitüntetések[szerkesztés]
- Podmaniczky-díj (1988)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1998)
- Antall József-díj (2007)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig. 74. old.
- ↑ Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig. 84. old.
- ↑ Boross Péter kilép az MDF-ből – Origo, 2010. január 25.
- ↑ Megtartotta első ülését az új alkotmányon dolgozó bizottság
- ↑ Boross Péter, mkogy.hu
- ↑ Elhunyt Boross Péterné
- ↑ Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig. 50. old.
Források[szerkesztés]
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2008, 147. old., ISSN 1787-288X
- Boross Péter országgyűlési adatlapja
- Boross Péter életrajza
- Boross Péter életrajza az MDF honlapján
- Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2007.
- Dr. Boross Péter jogász, politikus 85 éve született A Sajtó- és fotóarchívum 2013. 35. hét érdekes emberei sorozatban
További információk[szerkesztés]
- Boross: Megalázták Schmidt Máriát – Népszabadság interjú, 2007. január 20.
- Beszélgetés az ex-kormányfővel. Készítette: Szarvas István. Zetapress.hu, 2010. 04. 27.
| Elődje: Antall József |
|
Utódja: Horn Gyula |
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
|
