Boross Péter

Boross Péter
Kiss Péter temetésén 2014-ben
Született	1928. augusztus 27. (93 éves) Nagybajom
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Papp Ilona
Gyermekei	Péter, Ildikó, Gábor
Szülei	Boross György Horváth Lujza
Foglalkozása	jogász, vendéglátóipari vezető, politikus
Tisztsége	miniszterelnök, országgyűlési képviselő
Iskolái	Somssich Pál Gimnázium Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései	Magyar Érdemrend nagykeresztje (1998)
A harmadik magyar köztársaság 2. miniszterelnöke
Hivatali idő 1993. december 12. – 1994. július 15.
Köztársasági elnök	Göncz Árpád
Előd	Antall József
Utód	Horn Gyula
A harmadik magyar köztársaság belügyminisztere
Hivatali idő 1990. december 21. – 1993. december 21.
Miniszterelnök	Antall József
Előd	Horváth Balázs
Utód	Kónya Imre
A harmadik magyar köztársaság polgári titkosszolgálatait felügyelő tárca nélküli minisztere
Hivatali idő 1990. július 19. – 1990. december 21.
Miniszterelnök	Antall József
Utód	Gálszécsy András
Politikai pályafutása
Párt	Magyar Demokrata Fórum (1992–2010)
Választókerület	Pest megyei lista
Parlament.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Boross Péter témájú médiaállományokat.

Boross Péter (Nagybajom, 1928. augusztus 27. –) magyar jogász, politikus, az egykori MDF tagja, 1993 decembere és 1994 júliusa között Magyarország miniszterelnöke. Elődje, Antall József halála után vette át a tisztséget, ám nem sokáig gyakorolhatta, mivel az 1994-es választásokon a szavazók az MDF-et „megbüntették” az elvárt életszínvonal-emelkedés elmaradasa miatt, s a Horn Gyula vezette MSZP nagy vereséget mért rá és pártjára. Miniszterelnöksége előtt az Antall-kormányban a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszterként és belügyminiszterként is dolgozott. 1994 és 1998 között, valamint 2006 és 2009 között pártja országgyűlési képviselője volt.

Családja

Felmenői apai ágon generációkon keresztül erdészek voltak. Édesapja, Boross György (1896–1993) erdőmérnöki oklevelet szerzett, 1915 és 1918 között az első világháborúban harcolt, megsebesült, magas kitüntetéseket kapott, s a háború után a Vitézi Rend tagja lett. 1945 után internálták, majd rendőri felügyelet alá vonták. Édesanyja, Horváth Lujza (1905–1993) a kihalt Perneszy-család egyik távoli ágából, egy kisbirtokos gazdálkodó családból származott. Felesége, Papp Ilona, akivel 1952-ben lépett házasságra, bíróként dolgozott, 2010. július 31-én elhunyt. Házasságukból két fiú- és egy lánygyermekük született, de az elsőszülött fiúgyermekük kilenc hónapos korában elhunyt.

Ifjúsága

Nagyon szerette a magyar irodalmat és színházat, különösen Márai Sándor munkáit. László öccse (1932-) tanárként tevékenykedett. A Boross gyerekek Újvárfalván nevelkedtek, s jómódú mostohaanyjuk keze alatt hatosztályos elemi iskolát végeztek. Boross 1938-ban a kőszegi Hunyadi Mátyás Honvéd Gimnáziumban kezdte el katonai középiskolai tanulmányait, majd 1942-től a pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Hastest Kadétiskola hallgatója lett. A második világháború záró szakaszában a szovjet megszállás következtében az egész iskola Sopronba költözött 1944 végén. Innen Borosst a németországi Butzbachba helyezték át, de sikeresen megszökött a német hadseregből, s Bécsen keresztül visszatért Magyarországra. Végül a háború miatt egy év kieséssel, 1947-ben a kaposvári Somssich Pál Gimnáziumban érettségizett.

1951-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, ahol Moór Gyula volt a tanára. Ügyvéd akart lenni, ám a sztálinista korszakban a szakma hírneve és jövedelmezősége csökkent, így a Fővárosi Tanácsnál kezdett dolgozni. Később a Nezvál Ferenc vezette Pénzügyminisztérium előadója volt.

Az 1956-os forradalom idején a Budapesti Forradalmi Bizottság és az Értelmiségi Forradalmi Tanács tagjává választották. Ennek következtében 1957 januárjában, a forradalom leverése után elbocsátották. Betanított munkásként dolgozott egy játékgyárban. Végül az év júliusában letartóztatták a forradalomban játszott szerepéért. Kihallgatása után a kistarcsai internálótáborba szállították. Rövidesen szabadon bocsátották, de 1959-ig őt és családját rendőri felügyelet alatt tartották.

Vállalkozói karrier

1957 októberében kezdte el vendéglátóipari pályafutását mint üzletfelügyelő. Múltja miatt azonban onnan is elbocsátották, majd csaposként dolgozott a Fővárosi Állat- és Növénykert Szikla Éttermében. Néhány hónappal később a Széchenyi gyógyfürdő büféjébe került. 1958 szeptemberében egy kőbányai étterem igazgatóhelyettese lett. 1961-ben menedzser lett, pénzügyi felételei addigra stabilizálódtak. 1962-ben a helyi Vendéglátóipari Vállalatnál csoportvezetőjeként, az árukereskedelemben működött közre. Ebben a minőségben részt vett a magyar vendéglátóipar és idegenforgalom felsőfokú szakemberképzésének megszervezésében.

A Kádár-rendszer legismertebb szakácsa, Venesz József közbenjárására Borosst 1965-ben a Dél-pesti Vendéglátópari Vállalat igazgatóhelyettesévé léptették elő. Ez idő alatt a cégnek kétszáz vendéglátóegysége volt. Az 1968-ban elindított új gazdasági mechanizmus piaci kapcsolatokat teremtett a cégek között. 1971. december 21-én Boross ő a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. 1989. február 1-én nyugdíjba vonult.

Politikai pályafutása

Az Antall-kormányban

Antall Józseffel már az 1950-es évek óta barátság fűzte össze őket. Miután az 1990-es országgyűlési választásokon a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megverte a liberális Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ) és kormányt alakított, Antall miniszterelnök felkérte Borosst, hogy legyen a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára 1990. május 30-i kezdettel. Alig két hónappal államtitkári kinevezése után, július 19-én a polgári titkosszolgálatok tárca nélküli minisztere lett. Ezen a poszton felügyelte a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és az Információs Hivatal (IH) belső biztonsági hírszerző ügynökségeinek működését. Első feladatai közé tartozott a kommunista titkosszolgálati vezetők eltávolítása. Az általa vezetett titkosszolgálat nem hozta nyilvánosságra a huszonhat III/III-as feltételezett kémelhárító tiszt nevét, akik a Belügyminisztérium e részlegében ténykedtek 1989 előtt. Németh Miklós volt miniszterelnök állítása szerint utódjának, Antall Józsefnek adta át a listát. Boross azonban azzal érvelt, hogy az nem hivatalos dokumentum, sok pontatlansággal és improvizációval szerkesztve.

Miután a kormányellenes taxisblokád hibás kezelése nyomán Horváth Balázs lemondott, 1990. december 21-én Borosst nevezték ki belügyminiszterré. Így ő lett Antall első helyettese és a jobboldali konzervatív kabinet második legmagasabb rangú tagja. Egy későbbi interjúban azt mondta, hogy példaképének Keresztes-Fischer Ferencet, a Horthy-korszak belügyminiszterét tekinti, aki mind a szélsőjobboldali, mind a szélsőbaloldali mozgalmak ellen fellépett. Boross belügyminiszterként átszervezte a rendőrségi szervezetek struktúráját, menesztette Szabó Győző országos rendőrfőkapitányt, utódjául a viszonylag fiatal Pintér Sándort nevezte ki 1991-ben, akit korábban budapesti rendőr-főkapitánnyá tett. Minisztériuma önkormányzati törvényt dolgozott ki, Boross a kiterjedtebb decentralizáció híve volt, de pártja többsége elutasította módosító javaslatát. Amikor 1992. október 23-án a tüntetők szidalmazták és kifütyülték az SZDSZ-es Göncz Árpád köztársasági elnököt, Borosst és a kormányt az ellenzék szándékos szabotázzsal vádolta meg, ám ezt mindvégig tagadta. Egy 2014-es jelentés szerint lehetséges, hogy Antall és Boross tudott egy esetleges provokációról, de nem akarták megakadályozni.

1992. augusztus 17-ig pártonkívüli politikus volt, amikor hivatalosan is belépett az MDF-be. Tagja lett a párt Budapest II. kerületi tagozatának. 1993 elejére az MDF országos választmányának tagjává választották, és a párt egyik alelnöke is lett. Antall súlyos betegeskedése alatt – aki non-Hodgkin-limfómában szenvedett – Boross 1993. október 6-tól november 5-ig, valamint november 20-tól december 12-ig, majd Antall halálával ideglenesen ő látta el a miniszterelnöki teendőket. Javaslatára Antallt egy nappal a halála előtt, december 11-én Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki.

Miniszterelnök

Közvetlenül Antall József halála után, 1993. december 12-én Boross lett Magyarország ügyvezető miniszterelnöke. Másnap összeült a Magyar Demokrata Fórum országos választmánya és frakciója, ahol három jelölt, Boross Péter, Szabó Iván és Für Lajos indult a miniszterelnöki posztért. Az első fordulóban Boross 89 szavazattal az első helyen végzett, Szabó 79, míg Für 62 szavazatot kapott. A második fordulóban Boross kétharmados támogatottságot szerzett Szabóval szemben, így a párt jelöltje lett. Az Országgyűlés 1993. december 21-én 201 igen, 152 nem és 5 tartózkodással őt választotta meg miniszterelnöknek. Kónya Imre frakcióvezető követte a belügyminiszteri poszton, de ettől eltekintve a kormány személyi összetétele nem változott, ezért az újságírói és tudományos munkák gyakran Antall–Boross kabinetnek nevezik az 1990 és 1994 között hivatalban lévő MDF kormányt.

1994 januárjában Boross a prágai csúcstalálkozón a közép-európai posztkommunista országok vezetőivel Magyarország NATO-békepartnerséghez való csatlakozásáról tárgyalt. Az Egyesült Államok kifejezte szándékát a NATO katonai szövetségének bővítésére. Az 1994-es választások előtt Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök Budapestre látogatott, hogy megvitassa az adósságrendezés kérdését. Boross arra is kérte Csernomirgyint, hogy beszéljen Slobodan Milošević jugoszláv elnökkel a délszláv háború kapcsán a szerbiai magyarok érdekében. Februárban Boross Franciaországban tárgyalt François Mitterrand elnökkel és Édouard Balladur miniszterelnökkel. Márciusban Bonnban meglátogatta Helmut Kohl német kancellárt.

Az 1994-es országgyűlési választáson az MDF hatalmas vereséget szenvedett el az MSZP-től, melynek elnöke, Horn Gyula követte Borosst a miniszterelnöki poszton az év júliusában. Az MSZP koalícióra lépett a második helyezettel, az SZDSZ-szel, így kétharmados többséget szereztek. Gyenge gazdasági teljesítményük, illetve a szakmai felkészületlenségük egyaránt hozzájárult a kormánypárt, az MDF bukásához.

Miniszterelnöksége után

Boross Péter 2006-ban

Az 1994-es választáson az MDF súlyos vereséget szenvedett, a 165 mandátumból csak 38-at tudott megtartani. Borosst pártja budapesti listájáról országgyűlési képviselővé választották. Június 28-án kinevezték a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökévé. December 27-én a közszervezetek pénzügyi támogatásával foglalkozó bizottság alelnöke is lett, amely tisztséget 1995. december 11-ig töltötte be.

Az 1996-os pártelnökválasztási kampányában Boross támogatta a jelöltként induló Lezsák Sándort, aki elfogadható volt a párt elitje és a korábbi kormánytagok számára. Az év végén Boross azért mondott le az MDF alelnöki posztjáról, mert nem értett egyet Für Lajos pártelnök és a pártvezetés politikájával. 1996 márciusában Lezsákot választották meg az MDF elnökévé, ennek eredményeként az ellene levő Szabó Iván vezetésével az Antall-korszak legtöbb kormányalakítója, köztük 15 képviselő kilépett a pártból, és megalapította a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP). Boross ezt követően lemondott a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki posztjáról, de az MDF tagja maradt. 1994 áprilisa és 1998 júniusa között, a parlamenti ciklus végéig az Alkotmányelőkészítő Bizottságban és a Gazdasági Bizottságban dolgozott. Az 1998-as országgyűlési választáson veszítette el parlamenti mandátumát.

Boross az MDF 12. kongresszusán, 2008 szeptemberében

Boross Orbán Viktor miniszterelnök politikai tanácsadója lett, akinek pártja, a Fidesz nyerte az 1998-as választásokat és az MDF koalíciós partnerként bekerült a kormányba. Azóta őt sokáig Dávid Ibolya igazságügyi miniszter támogatójának tartották, aki 1999 januárjában Lezsák Sándort leváltva átvette az MDF vezetését. Boross ekkor már nem indult újra a párt alelnöki posztjáért. Az Orbánnal való kapcsolata 2001 elejére vált konfliktusossá. Bírálta az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját és kétévente szóló költségvetését is. 2003-ban kilépett az MDF országos elnökségéből. 2006-ban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökévé választották.

A 2006-os választásokon pártja Pest megyei listájáról országgyűlési képviselővé választották. Boross a választás második fordulója előtt azzal érvelt, hogy a baloldali-liberális MSZP–SZDSZ kormánykoalíció előnye verhetetlen, ezért számos kritikát kapott a jobboldaltól. A választást követően tagja lett a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. A következő években az MDF Dávid Ibolya vezetésével fokozatosan áttért a baloldalra. Boross határozottan ellenezte, hogy a szocialista Bokros Lajos volt minisztert jelöljék az MDF pártlistájának élére a 2009-es európai parlamenti választáson. Ennek eredményeként 2009. január 31-én lemondott parlamenti mandátumáról. Mivel a konzervatív párt irányvonala a baloldal felé mozdult el, ami több prominens párttag kizárását eredményezte, Boross 2009. június 13-én úgy döntött, hogy megszakítja minden kapcsolatát a pártvezetéssel. Végül 2010. január 25-én kilépett a pártból.

Későbbi évei

Boross (jobbról a harmadik) magyar miniszterelnökökkel Horn Gyula temetésén, 2013-ban

2010. június 6-án, miután a választásokon a Fidesz kétharmados többséget szerzett, tagja lett annak a testületnek, amely tanácsokkal látta el Orbán Viktor miniszterelnököt az új magyar alkotmány fogalmi alapjairól. Boross ebben a minőségben kijelentette, hogy királyság formájában új alkotmányos kormányt tud elképzelni. Azt is mondta, hogy az új alkotmány útján szélesebb körű felhatalmazást és erősebb politikai hatalmat kell a miniszterelnök kezébe adni.

2010 szeptemberében ellentmondásos interjút adott a Heti Válasz című hetilapnak, amikor azt mondta, a kormánynak be kellene vezetnie az úgynevezett gyermektelenségi adót, mert szerinte a nemzés nem csak magánügy, hanem nemzeti ügy is. Több feminista csoport is tiltakozott és bírálta kijelentését.

2015 augusztusában az európai migrációs válságra reflektálva azt állította, hogy a Magyarországra irányuló tömeges bevándorlás „faji és etnikai kérdés”. Helyeselte a magyar határzár felállítását is. Októberben egy interjúban hozzátette, hogy „ízléstelen ostobaság” összehasonlítani a jelenlegi helyzetet az 1956-os felkelés utáni magyar menekültekkel. Azt mondta, hogy a jelenlegi migránsok „különböző fiziognómiai szempontból különböző kontinensekről származnak”. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) vizsgálatot indított Boross ellen. Az NMHH nem tartotta kizártnak Boross megjegyzéseit, így a volt miniszterelnökkel szemben 2016 februárjában jogsértés hiányában megszüntette a hatósági eljárást.

Az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából mondotta: „az 1956-os forradalom a huszadik század csodája és az amerikai imperialisták meg akarják sérteni szent napunkat”.

Díjak, kitüntetések

• Podmaniczky-díj (1988)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1998)
• Szabadság Hőse emlékérem (2006)
• Antall József-díj (2007)

Kötetei

• Boross. Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig; riporter Sereg András; Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Bp., 2007
• Boross 90. "Sorsomat gubancos fonállal szőtték"; riporter Sereg András; Veritas Történetkutató Intézet–Magyar Napló, Bp., 2018
• Koltay Gábor: Mr. Nyugodt Erő. Boross Péter egykori miniszterelnökkel beszélget Koltay Gábor; Sacrafilm–Püski, Bp., 2019

Források

• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2008, 147. old., ISSN 1787-288X
• Boross Péter országgyűlési adatlapja
• Boross Péter életrajza
• Boross Péter életrajza az MDF honlapján
• Sereg András: Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2007
• Dr. Boross Péter jogász, politikus 85 éve született A Sajtó- és fotóarchívum 2013. 35. hét érdekes emberei sorozatban
• Marinovich, Endre. A kamikáze kormány második miniszterelnöke. Boross Péter 216 napja (hu nyelven). Éghajlat Könyvkiadó (2007). ISBN 978-963-8729-82-8 
• Sereg, András. Boross – Hadapródiskolától a miniszterelnöki székig (hu nyelven). Magyar Hivatalos Közlönykiadó (2007). ISBN 978-963-9722-28-6 

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Boross Péter témában.

A Wikimédia Commons tartalmaz Boross Péter témájú médiaállományokat.

• Innen az Óperencián. Interjúk a nemzetstratégiáról. Molnár Pál kérdéseire válaszol Bod Péter Ákos, Borbély Imre, Boross Péter, Földi László, Makovecz Imre, Pecze Zoltán, Szerencsés Zsolt; Windsor Klub, Budapest, 1998 (A Windsor Klub könyvei)
• Obersovszky Gyula: Piros levelek. Három kurzus három belügyminiszterének; Codex Print, Bp., 1998
• Ifj. Korsós Antal: Politikus jogászok. Bánk Attila, Boross Péter, Demszky Gábor, Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Gál Zoltán, Gálszécsy András, Horváth Balázs, Kiss Elemér, Toller László, Torgyán József; Helikon, Budapest, 2005
• Marinovich Endre: A kamikaze kormány második miniszterelnöke. Boros Péter 216 napja; Éghajlat, Budapest, 2007
• Boross: Megalázták Schmidt Máriát – Népszabadság interjú, 2007. január 20.
• Beszélgetés az exkormányfővel. Készítette: Szarvas István. Zetapress.hu, 2010. 04. 27.
• Boross Péter köszöntése. A kötet a Boross Péter 85. születésnapja tiszteletére rendezett konferencia előadásait tartalmazza. Gellért Szálló, 2013. augusztus 26.; szerk. Rochlitz Bernadett, Székely Ádám, fotó Váli Miklós; Miniszterelnökség, Bp., 2013
  

Elődje: Antall József

Magyarország miniszterelnöke 1993–1994

Utódja: Horn Gyula