Teleki Géza (politikus)

Teleki Géza
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő 1889. június 16. – 1890. március 15.
Előd	Baross Gábor
Utód	Szapáry Gyula
A Magyar Történelmi Társulat elnöke
Hivatali idő 1894 – 1913
Előd	Szécsen Antal
Utód	Thallóczy Lajos
Született	1843. szeptember 28. Dés
Elhunyt	1913. szeptember 27. (69 évesen) Budapest
Párt	Szabadelvű Párt
Foglalkozás	politikus író
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Géza témájú médiaállományokat.

Széki gróf Teleki Géza (Dés, 1843. szeptember 28. – Budapest, 1913. szeptember 27.) magyar író és politikus, valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő és belügyminiszter, az MTA igazgatótanácsának tagja (1899), 1894-től 1913-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Gróf Teleki Pál földrajztudós, miniszterelnök apja, gróf Teleki Géza geográfus-geológus, egyetemi tanár, politikus, olimpikon nagyapja.

Élete

A főnemesi gróf széki Teleki család római katolikus ágának a sarja. Teleki Ede (1813-1875) gróf, nagybirtokos, és hallerkeöi Haller Matild (1817-1892) grófnő fiaként született Désen. Apai nagyszülei gróf Teleki Ferenc (1785-1831), földbirtokos, és gróf széki Teleki Karolina (1780-1867) voltak. Az anyai nagyszülei hallerkeöi Haller János (1777–1847), földbirtokos, és fáj Fáy Konstancia voltak.

Középiskolai tanulmányait Nagybányán, Nagyváradon és Marosvásárhelyt végezve, gazdaságot tanulni a hohenheimi akadémiára ment, majd a jogi tanulmányok befejezése után Kővárvidéken volt tiszteleti jegyző. Kővár vidéke külön törvényhatóságának feloszlatása után, Szatmár vármegye közügyeiben vett részt, mint a közigazgatási bizottság tagja. 1875-ben választották meg első ízben országgyűlési képviselőnek a kisnyírjesi kerületből; attól fogva hetedízben képviselte a jelenlegi somkúti kerületet. A Szabadelvű Párt híve volt, Kovách László halála után a képviselőház háznagyává választották meg, de csakhamar, midőn Tisza Kálmán a miniszterelnöki széket elfoglalta és a belügyi tárcától megvált, 1889. június 16-án ő lett a Tisza-kabinet belügyminisztere és Tibád Antal államtitkárjával ő dolgozta ki a közigazgatási reformjavaslatokat. Tisza Kálmánnal együtt 1890. március 15-én ő is kilépett a miniszterségből és ekkor valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki; a Magyar Tudományos Akadémia 1899. május 4-én választotta meg az igazgatótanács tagjává. Hivatalától megválván, társadalmi munkásságra szentelte idejét és több tudományos és jótékony egyesület és részvénytársaság élén állt, nevezetesen 1894-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke, a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja, Klotild nevét viselő árvagyermekeket nevelő budai szeretetház és a szegény szermekek nyári szünidői menházairól és üdüléséről gondoskodó egyesület, a fehérkereszt egyesület lelencházának sat. elöljárója volt.

Elbeszéléseket írt a Fővárosi Lapokba (1864-71); egy ismert népdalokból összeállított népdalművet is szerkesztett és a történelmi társulat közgyűlésein mondott beszédeit a Századok közölte.

Házassága és gyermeke

1871. augusztus 28.-án vette feleségül Pesten Muratty Irén (*Pest, 1852. október 15.–†Budapest, 1941. október 28.) kisasszonyt, Konstantin Muráty, és Mária Sacelláry lányát. A frigyükből született:

• gróf széki Teleki Pál (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.), földrajztudós, A Magyar Királyság miniszterelnöke.

Főbb művei

• Egy rút hölgy története. (Regény, írta Dincklage Campe bárónő, ford... és Szépfaludy Ő. Ferencz. Pest, 1872)
• Az elhagyott kisdedeket (lelenczeket) falusi telepen, családban kell nevelni. (Tervezte a lelenczügy rendezésére. Budapest, 1893)
• A lelenczügy rendezése. (Írta és a millenniumi közegészségügyi és orvosügyi kongresszusnak 1896. szeptember 15. tartott ülésén felolvasta. Budapest, 1896)
• Teleki Mihály anyja (Budapest, 1904, Különnyomat a Századokból).

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. 1405–1407. o.