Thallóczy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thallóczy Lajos
A Magyar Történelmi Társulat elnöke
Hivatali idő
1913 – 1916
Előd Teleki Géza
Utód Klebelsberg Kuno

Születési név Strommer Lajos
Született 1857. december 8.[1][2]
Kassa
Elhunyt1916. december 1. (58 évesen)
Herceghalom
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Foglalkozás történész
Halál oka vonatgázolás
A Wikimédia Commons tartalmaz Thallóczy Lajos témájú médiaállományokat.

Thallóczy Lajos (született: Strommer Lajos) (Kassa, 1857. december 8.[3]Herceghalom, 1916. december 1.) magyar történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1913-tól 1916-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, politikus, valóságos belső titkos tanácsos, a császári és királyi közös pénzügyi minisztérium osztályfőnöke.[4]

Életpályája[szerkesztés]

Apai részről aradi és budai, anyai részről württembergi gyökerű, német ajkú polgári családba született, Strommer Benedek Lajos név alatt.[5] Szülei Strommer Benedek és Uhl (Van der Well) Margit (18351895) voltak,[6]. Anyja a württembergi Zipplingenben született, és egy budai nőnevelőintézet tanítónője volt, mielőtt 1857. február 24-én férjhez ment Strommer Benedekhez. Apja 1831-től a budai Helytartótanács, 1848/1849-ban a Közlekedésügyi Minisztérium, majd a Pénzügyigazgatóság hivatalnoka volt. 1854-től a kassai Pénzügyigazgatóságon, 1866-tól pedig ismét Budán, 1867-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott.

Fia így 1864-ben Kassán kezdte meg az elemi iskolát, majd 1866/1867-ben Budán fejezte be. Gimnáziumi tanulmányait is Budán, az egyetemi katolikus gimnáziumban végezte 1867 és 1875 között. Már akkor érdeklődést tanúsított a történelem iránt, mert 6. osztályos korában önképzőköri pályadíjat nyert „Richelieu bíboros világtörténelmi jelentősége” című dolgozatával.[7]

Egyetemi tanulmányait 1875 és 1879 között a budapesti egyetemen folytatta, ahol középiskolai tanári és bölcsészdoktori címet szerzett. Ekkor, 1875-től magyarosította nevét Strommerről Thallóczyra. 1879-ben magyar gazdaságtörténetből magántanári képesítést szerzett. Már az egyetem befejezése előtt, 1877-től a Magyar Országos Levéltár tisztviselője volt. Emellett élénk történettudományos tevékenységet is folytatott. 18741884 közt a Századok, 18761880 közt az Archaeologiai Értesítő segédszerkesztője, majd 1877–1878-ban a Magyar Gyorsíró szerkesztője.

A herceghalmi vasútállomás várótermében levő emléktáblája.
Thallóczy Lajos sírja Budapesten. Fiumei Úti Sírkert: 10/1-1-14. Horvay János 1920-ban készített szobra.

1885-től a közös Pénzügyminisztériumhoz tartozó bécsi udvari kamarai levéltár igazgatója, a Theresianumban a magyar történet és közjog, a Konzuli Akadémián a magyar közjog tanára volt. Ekkor már, 1883-tól az MTA levelező, 1895-től rendes tagja volt. 1913-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke lett.

1901-től a közös Pénzügyminisztérium osztályvezetőjeként a megszállt Bosznia-Hercegovina oktatási, művelődési és kultuszügyeinek felelőse lett, és e minőségében elkötelezetten dolgozott az ország modernizációjáért. A magyar Balkán-kutatás megalapozója volt. Gróf Tisza István miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczyt bízta meg Rákóczi hamvai hazahozatalának lebonyolításával (1906 októbere). 1912-től valóságos belső titkos tanácsossá, 1916-tól a világháború során megszállt Szerbia polgári kormányzójává nevezték ki. 1916. december 1-jén Ferenc József temetéséről hazajövet Magyarország legsúlyosabb vasúti szerencsétlenségének áldozata lett.

Művei[szerkesztés]

Történelmi regényeinek és útleírásainak némelyike Deli álnéven jelent meg.

  • I. Apafi Mihály udvara (1878)
  • Magyar várak 1437 körül (1878)
  • Lucrum Camerae (A kamara haszna) (Bp., 1879)
  • Utazás Levanteban (Bp., 1882); lefordítva bolgárra: Пейковска, П., Пътепис на Лайош Талоци за България от 1881 г. Известия на държавните архиви, Т. 64, с. 202–232.
  • A keleti kereskedelem története Magyarországon (1882)
  • Vasvári Pál és a pesti egyetemi ifjúság 1844–1849 (Bp., 1882)
  • Oroszország és hazánk (Bp., 1884);
  • Zay Ferenc (Bp., 1884)
  • Csömöri Zay Ferenc 1505–1570 (1885)
  • Az "illyr" címergyűjtemények (1888)
  • Magyarország és Raguza (1888)
  • Horvát szokásjog (Bácsy Jakab álnéven, Bp., 1896)
  • Regényes történet a XVII. századi hajdúvilágból (Bácsy Jakab álnéven, 1896)
  • Blagay család oklevéltára (1897, Barabás Samuval)
  • Tanulmányok a Blagay-család történetéből. Adalék Szlavonia történetéhez (1897)
  • Die Geschichte der Grafen von Blagay (1898)
  • Gyepün innen, gyepün túl (Deli álnéven, Bp., 1898)
  • Magyar–bulgár összeköttetések. Századok, 1898, II. füz., 113–123; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Унгарско-български връзки (fordítás P. Peykovska) In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 106–120.
  • Oklevelek a magyar–bulgár összeköttetések történetéhez. 1360–1369. Történelmi Tár, II. füzet, 1898, N IV, 355–367; lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Грамоти за историята на унгарско-българските връзки, 1360–1369 (fordítás P. Peykovska, S. Lekova). In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 121–142.
  • Nagy Lajos és a bolgár bánság (1900); lefordítva bolgárra: Л. Талоци, Лудовик Велики и българското банство (fordítás P. Peykovska, S. Lekova) In: Унгарски учени за България, Съст. П. Пейковска. С., 2003, с. 143–202.
  • Bosznia története (1900)
  • Gróf Benyovszky Móric haditengerészeti és kereskedelem-politikai tervei 1779–1801 (1901)
  • Gróf Szécsen Antal (1901)
  • Magyarország melléktartományainak oklevéltára című sorozat 4 kötete:
  1. A horvát véghelyek oklevéltára (Hodinka Antallal, Bp., 1903)
  2. Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára (Áldásy Antallal, Bp., 1907)
  3. Alsó-Szlavónia okmánytára 1244–1710 (Horváth Sándorral, Bp., 1912)
  4. Jajcza története (Monum. Hung. Hist., Bp., 1915)

Források[szerkesztés]

  1. Thallóczy Lajos emlékének : a Thallóczy Lajos Társaságban az 1928-1935. években elmondott emlékbeszédek, szerk. Traeger Ernő, Budapest, [1936].
  2. Mészöly Gedeon: Thallóczy Lajos mint nyelvművész : a Thallóczy Lajos-Társaságban 1936. dec. 4-én elmondott emlékbeszéd, Budapest, 1937.
  3. Károlyi Árpád, Thallóczy Lajos élete és működése, Budapest, 1937
  4. Nagy Miklós, Takáts Sándor emlékének, 1860-1932, Budapest, 1937.
  5. Kary Béla, Thallóczy Lajos a szociológus, a közjogász és az elméleti politikus, Budapest, 1938.
  6. Medgyaszay István, Thallóczy Lajos művészlelke, ill. Edvi-Illés Aladár, Budapest, 1938.
  7. Eckhart Ferenc, Thallóczy Lajos, a történetíró, Budapest, 1938.
  8. ifj. Némethy Károly, Emlékezések Thallóczy Lajosról, Budapest, 1940.
  9. Szüllő Géza, Emlékbeszéd Thallóczy Lajosról, Budapest, 1940.
  10. Horánszky Lajos, Magyarok Bécsben : Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos köre, Budapest, 1941.
  11. Suhay Imre, Thallóczy Lajos mint a megszállt Szerbia országos polgári biztosa, Budapest, 1941.
  • Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár, in Levéltári Közlemények 47(1976), 25–60.
  • Унгарски учени за България (ХІХ – средата на ХХ в.). София, 2003. Съставител, научна редакция, превод, предговор, библиография и показалци П. Пейковска.
  • Пейковска, П., Българо-унгарски научни взаимоотношения (ХІХ – средата на ХХ век). София, 2005, с. 40-49, 79-85.
  • Thallóczy Lajos, a történész és politikus: Bosznia és Hercegovina múltjának felfedezése és a modern történettudomány / Lajos Thallóczy, der Historiker und Politiker: Die Entdeckung der Vergangenheit von Bosnien-Herzegowina und die moderne Geschichtswissenschaft. / Lajos Thallóczy, historičar i političar: Otkriće prošlosti Bosne i Hercegovine i moderna istorijska nauka. Ed. Dževad Juzbašić–Imre Ress, Sarajevo–Budapest, 2010.
  • „Kedves Lajosom!”: Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916, s. a. rend. Reisz T. Csaba, Budapest, 2017.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. születési anyakönyv
  2. BnF források (francia nyelven)
  3. Kassa r.k. keresztelési anyakönyv, 1858. év.
  4. familysearch.org Thallóczy Lajos gyászjelentése
  5. familysearch.org Strommer Lajos keresztelője
  6. familysearch.org Thallóczy Benedekné gyászjelentése
  7. Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár, in Levéltári Közlemények 47(1976), 26-28; Kedves Lajosom!”: Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916, s. a. rend. Reisz T. Csaba, Budapest, 2017, 24-26.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Lajos Thallóczy
A Wikimédia Commons tartalmaz Thallóczy Lajos témájú médiaállományokat.

További irodalom[szerkesztés]

  • Szilágyi Ágnes Judit (2007): Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 49-54.
  • ifj. Némethy Károly 1940: Emlékezések Thallóczy Lajosról. Budapest
  • "Kedves Lajosom!". Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879–1916; sajtó alá rend., bev. Reisz T. Csaba; Magyar Történelmi Társulat–MTA BTK TTI, Bp., 2017 (Századok könyvek)
  • Segítség nehéz időkben. Levélválogatás Thallóczy Lajos hagyatékából; sajtó alá rend. Zichy Mihály; Írott Szó Alapítvány–Országos Széchényi Könyvtár, Bp., 2018