Vasvári Pál (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vasvári Pál
Vasvári Pál 1848 tavaszán (Barabás Miklós litográfiája). Arcképét rajongó leánytanítványai készítették el.
Vasvári Pál 1848 tavaszán
(Barabás Miklós litográfiája). Arcképét rajongó leánytanítványai készítették el.
Született Fejér Pál
1826. július 14.
Bűd
Elhunyt 1849. július 5. (22 évesen)
Havasnagyfalu
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasvári Pál témájú médiaállományokat.

Vasvári Pál (eredeti nevén Fejér Pál; Bűd, 1826. július 14.Havasnagyfalu, 1849. július 6.) író, történész, pedagógus, filozófus, politikus, forradalmár, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja, honvéd őrnagy.

Családja, származása[szerkesztés]

Vasvári Pál őseiről, a Fejér családról kevés adat maradt fenn. Thallóczy Lajos - Vasvári Pál első életrajz írójának megállapítása szerint „Bocskay-féle armalis hajdu család.” A hajdúkat, akik egyik hadnagya, Fejér Márton volt, még I. Rákóczi György özvegye, Lórántffy Zsuzsanna telepítette be a Nyírségbe a XVII. század közepe táján. Vasvári Pál nagyapja, Fejér János felszabadított jobbágy volt, 1746-ban született Nyírgelsén. Bacsinszky András munkácsi görögkatolikus püspök szentelte pappá 1774-ben, ezt követően 1781-ig Mándokon, 1795-ig Palágyon, majd 1814-ig szülőfalujában, Nyírgelsén volt parókus. Nyugdíjas éveit lányánál, Sáránál, valamint annak férjénél, Zékány Bazil (László) parókusnál töltötte, Penészleken hunyt el 1825/26. körül. Felesége Kőmíves Rozália volt, akitől több gyermeke született. Az előbb említett Sára nevű leánygyermekén kívül 3 fiúgyermek nevét tudjuk, akik édesapjuk hivatását folytatták, éspedig György (Gergely néven szerzetesként, János és Pál - (Vasvári Pál) édesapja - pedig parókusként. János fia (szintén János – Vasvári Pál unokatestvére) 1829 és 1879 között Nyírcsászári parókusa volt. Az ő fia volt az a Fejér Emánuel munkácsi egyházmegyei olvasókanonok, a munkácsi egyházmegye főtanfelügyelője, akit néhány internetes forrás tévesen Vasvári Pál testvéreként említ. Fejér Pál – Vasvári édesapja – 1786. január 25-én született Palágyon, 1813. december 12-én szentelte pappá Bradács János munkácsi segédpüspök, majd édesapja mellé Nyírgelsére rendelte kisegítő lelkésznek. 1814-től 1821-ig Dámócon volt parókus. Ezután 1827-ig adminisztrátor volt Bűdön, mivel a falu kegyura, Dogály János nem engedte parókussá kinevezni, mert mást kívánt a posztra. 1827 és 1836. között Hajdúböszörményben volt parókus. Hajdúböszörményi parókusként többek között Debrecen gorögkatolikus híveit is ellátta, mivel Debrecn ekkor Hajdúböszörmény egyik filiája volt. 1836-ban Nyírvasváriba került, ahol a nyíri esperesi kerület konfesszáriójaként (gyóntatójaként) is tevékenykedett. Fia innen vette fel a 'Vasvári' nevet.[1] Nyugdíjasként - pontosan meg nem állapítható időpontban - Gebére (ma: Nagykáta) költözött, Sára nevű néhai nővérének Zékány Márta nevű leányához és annak férjéhez, Lengyel Teodor parókushoz, és ott halt meg 1851. április 4.-én. Még felszentelése előtt, 1813. június 8.-án, az akkori Abaúj-Torna megyében lévő Gadna községben megnősült, feleségül vette Méhey Erzsébetet, a gadnai parókus, egyúttal csereháti esperes, Méhay János leányát. Méhay Erzsébet - Vasvári Pál naplóbejegyzésének tanúsága szerint - 1843-ban hunyt el valószínűleg Nyírvasváriban, sajnos erről bizonyosság nem szerezhető, illetőleg a pontos időpont nem állapítható meg, mivel a nyírvasvári görögkatolikus anyakönyvek a II. világháború végén a román csapatok által megsemmisítésre kerültek. Méhay János később magas egyházi tisztséget töltött be, 1817-ben alakult a Munkács Egyházmegye kassai külhelynökségéből az Eperjesi Egyházmegye, melynek a nagyprépostja, a második embere lett, egészen 1835. január 28-án bekövetkezett haláláig. Fejér Pál és Méhay Erzsébet házasságából Dámócon két fiúgyermek született, éspedig 1815. július 24-én Ágoston, 1818. november 7-én pedig János. Ágostonról annyi tudható, hogy Mezőkeresztesen élt családjával, illetőleg a Teleki Blanka ellen 1853-ban folyt bűnvádi eljárásban tanúként hallgatták ki. Fejér Jánosról pedig a nevén és a születési idején kívül más nem tudható. Az bizonyos, hogy édesapjuk lelkészi hivatását egyikük sem követte. A különböző források említést tesznek még Vasvári Pál Emánuel és Elek nevű testvéréről. Emánuel állítólag pap lett, kanonok, munkácsi tankerületi főigazgató, Elek pedig jogász, törvényszéki bíró, élete végén Budapesten telepedett le. A dámóci, bűdi, hajdúböszörményi és a nyírvasvári anyakönyvben egyikük születési bejegyzése sem található, Fejér Emánuel pedig nem szerepel egyetlen görögkatolikus schematizmusban sem. Mint korábban utaltam rá a tévesen Vasvári Pál testvéreként azonosított Fejér Emánuel valójában Vasvári Pál unokatestvérének, a nyírcsászári parókus, Fejér Jánosnak a gyermeke volt. Fejér Elek létezésére sincs - az anyakönyvi bejegyzés hiányán túl is - semmilyen bizonyíték. Vasvári Pálnak állítólag 2 leánytestvére is született volna, akik azonban pár napos korukban, még keresztelésük előtt meghaltak. Ez is bizonyíthatatlan. Vasvári Pálnak tehát bizonyíthatóan 2 testvére volt, az említett Ágoston és János, akik jóval idősebbek voltak nála, egyéb testvérei létezéséről nem tudunk.

Élete[szerkesztés]

Vasvári Pál 1826. július 14-én Tiszabűdön született Fejér Pál néven. Elemi iskolai tanulmányait Hajdúböszörményben végezte, majd 1837-től a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Itt mindvégig első eminens, kiváló tanuló, a Károlyi grófok támogatták, házitanítóként is működött gróf Károlyi Lajos gyermekei mellett. Mint legkiválóbb tanuló végzésként ő búcsúzott tanáraitól évfolyama nevében. 1843-ban a Károlyi grófok támogatásával beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsészet szakon történelmet és természettant hallgatott, de idővel Horvát István hatása miatt teljesen a történelemnek szentelte magát. Már egyetemi hallgatóként vezérszerepet vitt az ifjúság körében. 1847-ben a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetbe került tanárnak. Ugyanebben az évben kezdte el használni a Vasvári nevet, s az 1848. január elején megjelent Történeti Névtár című művében a kiadó, Magyar Mihály már Vasvári Pálként szerepelteti nevét.[2]1848 március 15-én a kitörő forradalom vezetői között tevékenykedett, fontos szerepe volt a 12 pont megalkotásában, majd a népgyűlés elé terjesztésében is. Petőfi a forradalom nevében lefoglalt nyomdagép mellett emlékezetből írta le a Nemzeti dal mámoros sorait. Vasvári ollóval a kezében várta egy-egy újabb versszak megszületését, felszabdalta a papírt, hogy gyorsabban dolgozhassanak a betűszedők. Tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak is, és ő üdvözölte hivatalosan a Batthyány-kormánynak Pozsonyból, az országgyűlésről április 11-én Pestre érkező tagjait.

A kormány munkájának megkezdésekor titkári állást kapott Kossuth Lajos pénzügyminiszter mellett. Amikor Jelačić horvát bán szeptemberben katonai támadást indított Magyarország ellen, Kossuth néhányszor polgári futárszolgálattal is megbízta őt. Jelačić fenyegető támadásának hatására otthagyta nyugodt állását és Kossuth jóváhagyásával Somogyba indult, hogy a népfelkelőket segítse.

A gyermek egyedül nem képes útnak indulni, vezetőre van szüksége. Kiskorú nemzetnél ez alapja a fővezéri hatalomnak. A népet vezeti egy tapasztaltabb, okosabb férfiú. A tömeg ragaszkodása egy ily vezérhez igen természetszerű. Nála látják elrejtve jövőjök kulcsait, gyermeki bizalommal simulnak hozzá. Olyan e vezér, mint a mágnesvas, melyre az apró vasporszemek köröskörül ráragadnak. Lehet-e bűnről vádolni e delejvasat azért, hogy annyi apró porszemet magához láncol? A keblében rejtett erő láthatlan hatalma vonzza magához e kis részeket, s ezek önkéntesen simulnak hozzá. Tapasztalatlan népnél vezér csak az lehet, ki ily benső varázserővel bír.
– Irányeszmék

1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyékben szabadcsapatot verbuvált, és ennek vezetője is lett, katonaként azonban nem volt eredményes. Erdélyben, Fântânele mellett a Gyalui-havasokon az Avram Iancu vezette román csapatok megölték, halála pontos dátumát illetően eltérőek a vélemények.[1][2]

Én is ott járok a viharos események közt, mint Plinius egykor a Vezúv hegy tűzokádásánál, a természet roppant tüneményét vizsgálva, hogy az utókornak leírja… s míg az utókorról gondoskodott, a lávatömeg őt eltemeté…
– Naplómból című jegyzete[3]

Munkái[szerkesztés]

Ifjabb éveiben Sali Bánk álnév alatt elbeszéléseket írt a szépirodalmi lapokba.

A Kisfaludy Társaság 1845-ben meghirdetett vígeposzpályázatára írta "A szerelmes bajnok" című művét, hexameteres versformában. Forrásnak Károly Róbert egy oklevelét használta fel. A király "lovagi játékban Hunt-Pázmán Mihálynak három fogát kiütötte, miért őt ugyananyi helységgel ajándékozta meg". (A történetet Arany János is feldolgozta 'Pázmán lovag' című vígballadájában.)

Cikkei[szerkesztés]

  • a Társalkodóban (1846. 97. sz. Szóemelés a Horvát-gyűjtemény ügyében);
  • az Életképekben (VI. 1846. Bús napok, Óriási terv Zsigmond király korából, Michelet és a német tudományos rendszer, VIII–X. 1847–48. Árpádi Andor, Irányeszmék, A márcziusi ifjúság, Irányeszmék az első franczia forradalomból, Irányrajzok: 1. Az ember és tényei. 2. Mysticus);
  • a Pesti Divatlapban (1846. 30., 31. sz. II. Endre király halála, 1847. 12. sz. Omode Máté, árnyrajz a magyar nádornak életéből, 1848. 16., 17. sz. Az emberi műveltség vázlata);
  • a Honleányok Könyvében (1847. Szentgyörgyi Czeczilia, Eseménypontok a világtörténet köréből. I. A barátság gyönyörű példája, II. Amarilla);
  • a Losonczi Phönixben (I. 1851. Nemzetmozgalom Hunyadi Mátyás királylyá választásakor és az 1458-ki hongyűlés);
  • a Történeti Lapokban (1875. 9. sz. Kiáltványa, Nagyvárad 1849. február 12.); a Magyarországban (1895. 352. s. Naplójából).

Könyv alakban megjelent művei[szerkesztés]

  • Végszó Tettes Ns. Horvát István kir. egyetemi tanár sírjánál. Pest, 1846. június 15. (Fejér Pál néven).
  • Történeti Névtár. Hazánkban szerepelt nevezetes férfiak és hölgyek élet- és jellemrajzai; vezéreszmék, emlékszavak, népregék és korképekkel földerítve. I. folyam. Pest, 1847. Csák Máté kőnyomatos arcképével.
  • Válogatott politikai írásai (Budapest, é. n.) [1948.] Online
  • Válogatott írásai (Budapest, 1956.)
  • Vasvári Pál elfelejtett írásai; vál., szerk. Danyi Gábor, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 1985 (Táncsics-sorozat)
  • Irányeszmék (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1988)[4] ISBN 963141308X
  • „A márciusi ifjak egyike én valék”, (Válogatott írások, beszédek, levelek) (Budapest, 1988.) (Válogatta, előszóval, bibliográfiával és jegyzetekkel ellátta: Danyi Gábor, Simor András. Lektorálta: Fekete Sándor)
  • Bús napok. Történelmi elbeszélések; összeáll., előszó, tan., jegyz. Cselényi István Gábor; Városi Tanács, Tiszavasvári, 1989
  • A szerelmes bajnok. Víg hősköltemény öt énekben; sajtó alá rend., előszó, jegyz. Simor András, tan. Fekete Sándor; Eötvös, Bp., 1996 (Eötvös klasszikusok)
  • Vasvári Pál két kiadatlan írása; szerk. Marton Jenőné, Kovács Andrásné, Simor András; Táncsics Gimnázium, Bp., 2000 (Táncsics-sorozat)

Emlékezete[szerkesztés]

Oktatási intézmények[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tarján M. Tamás: Vasvári Pál halála, rubicon.hu (Hozzáférés ideje: 2016. január 26.)
  2. Daday János: Vasvári sirja nyomában. [2007. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 10.)
  3. Vasvári utolsó publicisztikai írásai az ekkor már Jókai által szerkesztett Pesti Hírlapban jelennek meg. Így például június elején Naplómból című jegyzete. Ennek záró sorai olvashatók az idézetben.Vasvári jóslata Szigethy Gábor előszavában is olvasható, melyet az Irányeszmék - 1989-ben megjelent - kötethez írt.
  4. 1848 tavaszán, az Életképekben jelent meg Vasvári Pál írása: az Irányeszmék - társadalomtudományi dolgozat, politikai röpirat és lírai szárnyalású prózavers. A kötet adatlapja a Molyon

Források[szerkesztés]

Források • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914. • Cselényi István Gábor: Vasvári Pál öröksége. nyirvasvari.hu (Hozzáférés ideje: 2016. január 26.) • Vasvári Pál élete és munkássága. nyirvasvari.hu (Hozzáférés ideje: 2016. január 26.) • Vasvári Pál. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés ideje: 2016. január 26.) • Vasvári Pál: Irányeszmék, mek.oszk.hu, (Hozzáférés ideje: 2016. március 10.) • Udvari István: Vasvári Pál családjáról, életéről (Vasvári Pál Társaság Füzetei 15. 2002.) • A Munkácsi és az Eperjesi Egyházmegye schematizmusai • A Görögkatolikus Püspöki Levéltár

További információk[szerkesztés]

  • Vasvári Pál: Irányeszmék (MEK) (Hozzáférés ideje: 2016. január 26.)
  • Tarján M. Tamás: Vasvári Pál halála, rubicon.hu (Hozzáférés ideje: 2016. január 26.)
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Reményi Mihály: Emlékmorzsák. Nyíregyháza, Városvédő Egyesület, 2005
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
  • Thallóczy Lajos: Vasvári Pál s a pesti egyetemi ifjúság 1844-1848/9; Hornyánszky Ny., Bp., 1882
  • Makoldy Sándor: Újabb kutatások eredményei a reformkorszak gyorsíróiról. Borsos Márton, Hajnik Károly és Vasvári Pál; Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége, Bp., 1957 (Gyorsírók és gépírók könyvtára)
  • Források Vasvári Pál életéhez; szerk. Bene János, Takács Péter, tan. Takács Péter; Városi Tanács–Vasvári Múzeum, Tiszavasvári, 1989 (A Vasvári Pál Társaság füzetei)
  • Emlékülés Vasvári Pál halálának 140. évfordulóján; szerk. Takács Péter; Városi Tanács–Vasvári Múzeum, Tiszavasvári, 1990 (A Vasvári Pál Társaság füzetei)
  • Péntek László: Akiket Kalotaszeg nem feled. In memoriam Vasvári Pál 1849. július 6.; Vasvári Pál Társaság–"Pro Kalotaszeg" Kulturális Egyesület, Nyíregyháza, 1999
  • Kósa Csaba: Arany szavak. Táncsics Mihály, Jókai Mór, Vasvári Pál; Viza Kft., Veszprém, 1999 (Nagy magyar újságírók)
  • Péntek László: Vasvári Pál. Bölcsőtől a csatatérig; s.n., s.l., 2001
  • Udvardi István: Vasvári Pál családjáról, életéről; előszó Takács Péter; Vasvári Pál Középiskola, Szakiskola és Kollégium, Tiszavasvári, 2003 (A Vasvári Pál Társaság füzetei)
  • Sulyok József: Legenda és valóság apáról, fiúról. Fejér Pál Vasvári; Vasvári Pál Társaság, Tiszavasvári, 2016 (A Vasvári Pál Társaság füzetei)