Herceghalmi vasúti baleset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Herceghalmi vasúti baleset
Szétszóródott roncsok Herceghalmon
Szétszóródott roncsok Herceghalmon
Részletek
Dátum 1916. december 1.
Időpont 00:24
Ország Magyarország
Helyszín Bia-Herceghalom
Vasútvonal Budapest–Bécs-vasútvonal
Üzemeltető MÁV
Baleset típusa ütközés
Okok jelző meghaladása
kiélezett forgalmi helyzet
Adatok
Vonatok 2
Áldozatok 72
Sérültek 180
Térkép
Herceghalmi vasúti baleset (Pest megye)
Herceghalmi vasúti baleset
Herceghalmi vasúti baleset
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 29′ 39″, k. h. 18° 44′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 39″, k. h. 18° 44′ 52″

A herceghalmi vasúti baleset a magyar vasút történetének legtöbb halálos áldozattal járó eseménye volt. A dunántúli község melletti katasztrófát az okozta, hogy egy késett vonatokkal zsúfolt vonalon az egyik mozdony személyzete elmulasztotta egy jelző megfigyelését.

Forgalmi helyzet a baleset éjjelén[szerkesztés]

1916. november 30-án Bécsben eltemették Ferenc Józsefet. A magyar társadalom elitje nagy számban képviseltette magát az uralkodó gyászszertartásán. A temetésről több különvonat és a minden nap közlekedő budapesti gyors szállította a Magyarországra visszautazókat. A budapesti gyors esténként 19:20-kor indult a Győrön át tartó útnak a bécsi Keleti pályaudvarról. A rengeteg utas és a vonatra akasztott számos különkocsi miatt a szerelvény csak majd félórás késéssel futott ki az osztrák fővárosból. A vonat késése az út során egyre növekedett, többek között azért, mert Hazai Samu miniszteri különvagonját a komáromi állomáson kisorozták a vonatból. A bécsi gyors előtt 5 perccel egy különvonat indult útnak Budapest irányában.

Ugyanezen estén a budapesti Keleti pályaudvarról indult útnak a Győr–CelldömölkSzombathely útirányon át Grácba közlekedő személyvonat is. Az alvó utasokkal teli vonat a győri vasútvonal forgalmi zsúfoltsága miatt szintén jelentős késéseket szedett össze. Herceghalom vasútállomásra a személyvonat már igen jelentős, másfél órás késéssel érkezett.

A baleset[szerkesztés]

A vonal túlzsúfolt forgalmi helyzete miatt a herceghalmi forgalmi irányító úgy döntött, hogy az Ausztria felé tartó személyvonatot a szokásos harmadik vágány helyett a második vágányra járatják be. (Ez a vágány volt a kétvágányú vasútvonal Budapest felé tartó átmenő fővágánya is.) A vonatnak a végpont felé eső kitérőkön kellett visszatérnie a menetirány szerinti helyes vágányra. A herceghalmi szolgálattevő a Pestre tartó különvonat áthaladása után szabad utat adott a gráci vonatnak. A vágánykapcsolat kitérőin tért vissza a menetirány szerinti helyes vágányra, amikor az állomás utáni ívben feltűnt a Bécs felől érkező gyorsvonat.

A nagy sebességgel közeledő gyorsvonat már meghaladta Herceghalom állomás előjelzőjét, amikor mozdonyvezetője észlelte, hogy a vágány foglalt előtte. Működésbe hozta a féket, de már elkésett; a gyorsvonat 76 km/h-s sebességgel az állomásról kihaladó személyvonat hátsó kocsijaiba csapódott. Az ütközés a személyvonat két kocsiját elszakította a szerelvénytől. A gyorsvonat mozdonya ezt a két kocsit maga alá gyűrte, miközben a mozdonyt is szinte teljesen összetörték a személykocsik roncsai. A mozdony után kapcsolt szalonkocsik egymásba csúsztak, lefordultak a vasúti pályáról. A halálra rémült utasok a környező szántóföldekre menekültek a ronccsá vált vonatból.

Kármentés és vizsgálat[szerkesztés]

A herceghalmi állomás személyzete azonnal értesítette a MÁV üzletvezetőségét a bekövetkezett szerencsétlenségről. A katasztrófa helyszínére elsőként egy német katonai szerelvény érkezett, a katonák azon nyomban hozzákezdtek a mentéshez. A németek és az időközben hozzájuk csatlakozó orosz hadifoglyok máglyát raktak a favázú kocsik roncsaiból, ezek fényénél sebesültek és holttestek tucatjait húzták ki a vonat alól. A reggeli órákig további két műszaki és egy kórházvonat érkezett a mentéshez. Reggel 7 órakor emelték ki a roncsok alól Thallóczy Lajos történésznek, a megszállt Szerbia kormányzójának holttestét. A mentés még napokkal a katasztrófa után is tartott, holttesteket december 3-ig találtak. A sebesülteket Komáromba és Budapestre szállították. A halottak többségét Bia temetőiben helyezték nyugalomra. A katasztrófa emlékére Herceghalmon egy gesztenyefákból álló ligetet telepítettek.

A baleset vizsgálatát már a tragédiát követő reggelen megkezdte a vasúttársaság. A vizsgálat három olyan hibát mutatott ki, amelyek együttesen eredményezték a katasztrófát. Az első hibát még a győri forgalomirányítás követte el, amikor a menetrend szerint közlekedő gyorsvonat előtt mindössze öt perccel útjára engedte a különvonatot. A második hibát a herceghalmi állomásfőnök követte el, amikor úgy gondolta, hogy a különvonat elindulása és a gyorsvonat érkezése közötti öt perc elégséges arra, hogy a gráci személyvonat elhagyja az állomást. A harmadik hibáztatható fél a gyorsvonat mozdonyvezetője volt, aki későn észlelte, hogy Herceghalom bejárati jelzője tilosat jelez. A kritikus pillanatban a gyorsvonat légfékje felmondta a szolgálatot, a mozdonyvezető pedig a kéziféket már csak az ütközés előtti pillanatokban tudta működésbe hozni. A bizottság megállapította, hogy Herceghalom előjelzője nem volt kivilágítva, a gyorsvonat vezetője ezért észlelte késve a bejárati jelző tilos állását. Az előjelző világítását vélhetően a szél oltotta el.

Források[szerkesztés]