Dorozsmai vasúti baleset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dorozsmai vasúti baleset
A szétroncsolódott hálókocsi
A szétroncsolódott hálókocsi
Részletek
Dátum 1907. április 12.
Időpont 10:05
Ország Magyarország
Helyszín Dorozsma
Vasútvonal Cegléd–Szeged-vasútvonal
Üzemeltető MÁV
Baleset típusa siklás
Okok nem tisztázott
Adatok
Vonatok 1
Áldozatok 4
Sérültek 30
Térkép
Dorozsmai vasúti baleset (Csongrád megye)
Dorozsmai vasúti baleset
Dorozsmai vasúti baleset
Pozíció Csongrád megye térképén
é. sz. 46° 16′ 17″, k. h. 20° 05′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 17″, k. h. 20° 05′ 28″

A dorozsmai vasúti katasztrófa a 20. század elejének egyik jelentős magyarországi vasúti balesete. 1907. április 12-én az Orsováról Budapestre tartó vonat kocsijai Szeged északi határában, Dorozsmán egy kitérőn áthaladva kisiklottak. A 4 áldozattal járó baleset okát a szakemberek nem tudták megnyugtatóan tisztázni.

A baleset[szerkesztés]

A MÁV 703-as számú Orsováról TemesvárSzeged útirányon át Budapestre tartó gyorsvonata a reggeli órákban menetrend szerint futott be a szegedi Nagyállomásra. Ezen a reggelen a megszokottnál többen szerettek volna Budapest felé utazni, ezért Szegeden további három személykocsit csatoltak a vonat végéhez. A gyorsvonat menetrend szerint 9:50-kor indult útnak a főváros felé.

10 óra után néhány perccel érkezett el a vonat Dorozsma (ma Kiskundorozsma) állomáshoz. Az állomás végponti kitérőjéhez érkezve a mozdonyvezető az előírásoknak megfelelően valamelyest lelassította a vonatot. A mozdony és az utána csatolt posta- és poggyászkocsi rendben áthaladt a kitérőn. A vonatba negyedikként besorozott hálókocsi azonban kitérő irányba haladt és nagy sebességgel az ott tárolt salakos kocsikba csapódott. A becsapódás pillanatában a harmadiknak besorozott postakocsi szétszakadt, rakománya szétszóródott a síneken. A hálókocsi után csatolt vagonok a vágányokat föltépve lefordultak a pályáról és egymásba torlódtak.

Mentés[szerkesztés]

A szerencsétlenül járt vonat mentését az állomási személyzet azonnal megkezdte. Hamarosan a közeli Szegedről mentőkocsik érkeztek, a roncsok közül 30 sebesültet és négy holttestet emeltek ki. Palonsku gróf román főrend és felesége, valamint Buner Adolf, és Bolszin Demeter medikust életveszélyesen emelték ki a roncsok közül. Egy helybéli ismert ember felesége, Jerney Zoltánné is súlyos arccsont sérülést szenvedett. Kevésbé súlyos sebesülés árán menekültek: egy olasz színész társulat négy tagja, Oltieánu oláh huszárkapitány felesége, Bai Solyo krajovai kereskedő. Lord Nourrey, a ki Romániából Londonba utazott és Mousson zürichi mérnök könnyű horzsolást szenvedett. A pálya helyreállítását a szegedi műhelyből érkezett több száz munkás a déli órákban kezdte meg. Egy ideiglenes pályaszakasz kiépítésével lehetővé tették a szerencsétlenség helyszínének megkerülését. Az eredeti pályán a forgalmat másnap reggel tudták újraindítani.

A vizsgálat[szerkesztés]

A baleset nagyságrendjére tekintettel a MÁV elrendelte a szerencsétlenség körülményeinek vizsgálatát. Az ügybe bekapcsolódó ügyészséggel együtt a vizsgálat fókusza hamarosan a dorozsmai váltóőr vallomására irányult. A váltóőr közvetlen közelről látta a balesetet. Vallomásában leírta, hogy a vonat első kocsijai gond nélkül áthaladtak a kitérőn, ám a postakocsi áthaladásakor azt észlelte, hogy a váltó vasrúdja kitérőirányba átzökken. A váltóőr a katasztrófa bekövetkezését már nem tudta megakadályozni.

Az összeroncsolódott vonat kocsijait néhány nap múlva a MÁV budapesti főműhelyébe szállították. Az ott lefolytatott vizsgálat nem tudott teljes értékű magyarázatot szolgáltatni a baleset okára. A kitérő átzökkenésére a bizottság egyetlen lehetséges magyarázatot tudott adni: a hálókocsi első forgóvázáról egy elszakadt lánc lógott a sínekre. A sérült lánc beleakadt a váltószerkezetbe és kitérő irányba állította, így okozván az utána következő vonatrész tragédiáját.

Források[szerkesztés]