Solymári bányavasúti baleset

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Solymári bányavasúti baleset
A kisvasút nyomvonala a Széles utcánál, észak felé nézve, körülbelül itt történt az 1962-es halálos baleset
A kisvasút nyomvonala a Széles utcánál, észak felé nézve, körülbelül itt történt az 1962-es halálos baleset
Részletek
Dátum 1962.
Ország Magyarország
Helyszín Solymár-Pilisszentiván között
Baleset típusa siklás
Adatok
Áldozatok 1
Térkép
Solymári bányavasúti baleset (Pest megye)
Solymári bányavasúti baleset
Solymári bányavasúti baleset
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 35′ 50″, k. h. 18° 54′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 50″, k. h. 18° 54′ 16″

A solymári bányavasúti baleset a pilisi bányavidék legnagyobb bányaüzemeinek számító Jóreménység-altárót és az István-aknát kiszolgáló kisvasút egyetlen olyan ismert balesete volt, amely emberéletet is követelt, és amelyről fényképes dokumentáció is fennmaradt.

A baleset[szerkesztés]

Az 1960-as években a pilisszentiváni területen létesített Jóreménység-altárói és István-aknai bányaüzemek a pilisi bányavidék legjelentősebb, több száz dolgozót foglalkoztató bányászati munkahelyei voltak. Mindkettő nyitópontja – de különösen a Jóreménység-altáróé – viszonylag messze esett a település lakott területeitől, ráadásul más településeken élő bányászok is dolgoztak itt, ezért az a munkarend alakult ki, hogy a két üzemben kitermelt szén szállítására szolgáló keskeny nyomtávú vasútvonalakon – melyek közös végállomása Solymártelep vasútállomásnál volt – személyszállításra kiképezett, ún. népeskocsikat szállító szerelvények is közlekedtek: ezek vitték fel a bányászokat az indulási állomásról a munkahelyeikre, illetve hozták vissza őket onnan a műszak végén.[1]

1962-ben, közelebbről nem ismert időpontban egy népeskocsikat szállító szerelvény a vasútvonal és a solymári-pilisszentiváni községhatár közelében, de solymári területen, a lejtős és ívekkel tűzdelt pályán, ismeretlen okból – minden valószínűség szerint fékezési hiba miatt – kisiklott. A baleset helyszíne nagyjából azon a szakaszon volt, ahol a nyomvonal a legjobban megközelíti a mai solymári Széles utcát.[2] A fennmaradt fényképek tanúsága szerint a népeskocsik közül legalább hat mindkét tengelyével letért a sínekről, egy részük felborult, más részük keresztbe fordult a vágányon, és néhány közülük a vágány melletti faoszlopoknak is nekicsapódott.[3] A balesetben egyetlen bányász, Haluk János vájár[4][5] vesztette életét, a sérültek számáról nem ismert publikált adat. (Egy helyütt öt halálos áldozatról lehet olvasni, mindenfajta forráshivatkozás vagy ezt alátámasztó egyéb adat nélkül,[6] ez valószínűleg tévedés, annál is inkább, mert a bányászati szakirodalom az egész hatvanas évekből csak három halálos áldozatát tartja nyilván a pilisi bányavidéknek, Haluk Jánost is beleértve.[7])

Következmények[szerkesztés]

Bizonytalan információk szerint a lefolytatott vizsgálat eredményeként a fékező ellen indult büntetőeljárás, de ennek kimeneteléről semmilyen adat nem ismert.

Források[szerkesztés]